Valtorta Mária: Jézus csodái - Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár

6 PPEK / Valtorta Mária: Jézus csodái
Hasonló sorsra jutott kilenc évvel később egy katonatisztnek készülő ifjúhoz, Márióhoz
fűződő kapcsolata is.
1916 tavaszán, „az elkeseredés és sóvárgás szörnyű időszakában”, az Úr egy álommal
vonzotta magához. Ez az álom elevenen megmaradt Mária emlékezetében. Álmában, amely
világosan előrevetítette írói tevékenységének evangéliumi témáját, Jézus sietett Mária
segítségére. Úgy ébred fel, mint akit „valamilyen, nem földi eredetű fény világított meg.”
A világtól való elvonulás ideje azonban még távol volt. 1917-ben Valtorta Mária az
irgalmasszívű ápolónők sorába lépett, és tizennyolc hónapon át működött ápolónőként a
firenzei katonai kórházban. Azt kérte, hogy közkatonákat ápolhasson és ne tiszteket, mert
azért ment, „hogy a szenvedőket szolgálja, nem pedig, hogy kacérkodjon vagy férjet
találjon.” A felebaráti szeretet gyakorlása közben úgy érezte, hogy mindinkább közeledik
Istenhez.
Egy váratlan esemény jelezte fokozatos föláldozásának kezdetét. 1920. március 17-én
anyja társaságában ment az utcán, amikor egy hitvány gyerek, egy ágyból kitört vasrúddal
teljes erőből hatbavágta. Mária három hónapig nyomta az ágyat. Ez mintegy ízelítő volt
későbbi betegségéből.
Ugyanennek az évnek októberében, szüleivel Reggio Calabriába utazott, vendégségbe,
Belfanti nevű unokatestvéreihez, akik hatalmas szállodák tulajdonosai voltak.
Lelke ismét erőre kapott az ottani táj csodálatos természetvilágában. Egészséges tanulási
kedve is kielégült unokatestvére, Klotild, „gyönyörű könyvgyűjteményében”. Klotild „igen
művelt nő volt”, és ki tudta válogatni a stílus és cselekmény szempontjából legkiválóbb
könyveket.
Az Úr, ez alkalommal, egy könyvet használt fel, hogy ismét hatalmas lökést adjon neki.
Fogazzaro Antal: A Szent című könyve kitörölhetetlen jegyet nyomott szívébe; méghozzá jó
jegyet.
Itt Mária ismét tapasztalta a már előbb is jelentkezett furcsa érzést, „mintha ujjaiból
hosszú, igen hosszú szálak indulnának ki, amelyek kinyúlnak a végtelen térbe, és ott
összekapcsolódnak a többi hozzá hasonló szálakkal”, amelyek más személyektől indultak ki,
mintegy óhajtva az összefonódást.
Reggióban ezenkívül újból kivirágzott Szent Ferenc iránti rajongása, ami lelkiségének
állandó jellemvonása lesz.
De ugyanitt omlott össze Márióval való jegyessége, anyja mesterkedései következtében.
1922. augusztus 2-án visszautazott Firenzébe, és még két évig maradt ott, öszetörten „keserű
emlékei” miatt.
A család 1924 szeptemberében végleg Viareggióba költözött, a később megvett kis házba.
Mária Viareggióban is folytatta visszavonult életét. Néha kisétált a tengerhez és a fenyvesbe,
vagy a bevásárlások ürügyével ment el hazulról. Ezek a bevásárlások lehetővé tették rövid
látogatásait a szentségi Jézusnál anélkül, hogy magára vonta volna miattuk anyja villámait.
A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz példáján felbuzdulva, akinek Egy lélek
története című könyvét egyhuzamban olvasta végig, 1925. január 28-án áldozatul kínálta fel
magát az irgalmas Szeretetnek, s ezt a felajánlást ezentúl mindennap megújította.
E pillanattól kezdve Jézus iránti szeretete mérhetetlenül megnőtt, úgyannyira, hogy saját
szavaiban és tetteiben Jézus jelenlétét érezte. Fűtötte a vágy, hogy Istenének szolgáljon. Ezért
szeretett volna belépni Szent Pál Társaságába, de meg kellett elégednie „egy alázatos,
elrejtett, egyedül Isten által ismert apostolkodással, amelynek lendítői inkább a szenvedés,
mint a cselekvés voltak.”
Azonban, 1929 decemberétől kezdve, amikor belépett a Katolikus Akcióba, mint a
leányok kulturális küldöttje, nyilvánosan is a lelkek javának szentelhette magát. Munkáját
odaadóan végezte, és az általa tartott előadások egyre több hallgatót vonzottak a nem-hívők
közül is.