Valtorta MÃ¡ria: JÃ©zus csodÃ¡i - PÃ¡zmÃ¡ny PÃ©ter Elektronikus KÃ¶nyvtÃ¡r

More documents

Recommendations

Info

36 PPEK / <strong>Valtorta</strong> Mária: Jézus csodái pénzt dob oda neki. Mások kenyeret és ennivalót dobnak neki. Egy ember pedig látva, hogy a leprás köntöse egyetlen, cafatokban lógó rongy, amely mindent látni enged, leveszi köpenyét, csomóra köti, mintha kendő lenne, és odadobja a leprásnak, aki így tisztességesen be tudja takarni magát. Egy másik ember – minthogy a könyörülő szeretet ragályos, amikor együtt vannak, nem tudja megállni, hogy oda ne adja neki szandálját, azért leveszi, és oda dobja. – No, és te? – kérdi Jézus, aki látja a tettet. – Ó, én a közelben lakom. Mezítláb is mehetek. Neki hosszú utat kell megtennie. – Isten áldjon meg téged és mindazokat, akik jót tettek testvérükkel. Ember, imádkozz ezekért! – Igen, igen, értük és érted; hogy a világ higgyen benned! – Isten veled! Menj békében! Az ember néhány méternyire eltávolodik, majd visszafordul, és így kiált: – De a papnak megmondhatom, hogy te gyógyítottál meg? – Nem szükséges. Csak ennyit mondj: „Az Úr irgalmat gyakorolt velem.” Ebben benne van a teljes igazság, és másra nincs szükség. (3-233)
PPEK / <strong>Valtorta</strong> Mária: Jézus csodái 37 Szabadíts meg minket a bűntől! Jézus a Zelóta volt házában tartózkodik Lázár betániai birtokán, a nőtanítványokkal és apostolokkal együtt. Mária is ott van. A Zelóta kéri Jézust, hogy látogassa meg azokat a leprásokat Jeruzsálem mellett, ahol annakidején ő is tartózkodott. A Kerióti inkább barátait akarja felkeresni. Tamás, Fülöp és Bertalan szintén barátaikhoz mennek. A többi apostol azonban Jézussal tart. A Zelóta előre megy, hogy értesítse a leprásokat Jézus jöveteléről. Ez a hely egy sziklás domb lejtőin terül el, két út között, amelyek Jerikóból vezetnek Jeruzsálembe. Különös hely ez. Csupa lépcsőzetesen emelkedő teraszokból áll. Kiszikkadt, élettelen... Végtelenül lehangoló. – Mester! – kiáltja a Zelóta. – Itt vagyok! Állj meg, és megmagyarázom az utat... – Ezzel a Zelóta, aki egy sziklához támaszkodott, hogy árnyékban legyen, előre jön, és Jézust egy keskeny, lépcsős úton vezeti, amely a Getszemáni felé halad. – Itt vagyunk. Én a siloami sírok között éltem, és itt vannak barátaim. Egy részük. A többiek a Hinnom völgyében vannak, de ők nem jöhetnek... Át kellene menniük az úton, és meglátnák őket. – Odamegyünk hozzájuk is. – Köszönöm! Helyettük és a magam nevében. – Sokan vannak? – A tél megölte legtöbbjüket. De van itt öt azok közül, akikkel beszéltem. Várnak téged. Már itt is vannak, börtönük peremén... Lehetnek vagy tízen a szörnyek. Azt mondom „lehetnek”, mert öten ugyan jól láthatók, ezek állnak, de a többiek, bőrük szürke színe és eltorzult arcuk miatt, és mert alig mutatják magukat a kövek között, nagyon nehezen vehetők ki, és így lehetnek többen is, de kevesebben is. Azok között, akik állnak, egyetlen egy nő van csak. Ez kizárólag megőszült, ápolatlan hajáról látszik, amely mereven és piszkosan hull a vállán át az övéig. Ettől eltekintve neme nem vehető ki, mert a nagyon előrehaladott állapotban lévő betegség csontvázzá soványította, és megsemmisített rajta minden nőies vonást. Ugyanígy a férfiak közül is már csak egyen van nyoma a bajusznak és a szakállnak. A többieknél leborotválta a pusztító betegség. Ezt kiáltják: – Jézus, Szabadítónk, könyörülj rajtunk! – És előrenyújtják elnyomorodott vagy sebekkel borított kezüket. – Jézus, Dávid Fia, irgalmazz nekünk! – Mit akartok, hogy tegyek nektek? – kérdi Jézus, arcát a nyomorultak felé emelve. – Hogy megszabadíts minket a bűntől és a betegségtől! – A bűntől az akarat és bűnbánat szabadít meg... – De ha te akarod, eltörölheted bűneinket. Legalább ezt tedd meg, ha testünket nem akarod meggyógyítani... – Ha azt mondom nektek: „Válasszatok a kettő között”, melyiket akarjátok? – Isten bocsánatát, Uram! Hogy ne legyünk annyira elhagyatottak. Jézus helyeslően int, ragyogóan mosolyogva, majd utána két karját fölemelve, ezt kiáltja: – Nyerjetek meghallgatást! Akarom! Meghallgatást nyerni! Ez éppúgy vonatkozhat a bűnre, mint a betegségre, vagy mindkettőre, és az öt szerencsétlen bizonytalanságban marad. De bezzeg nem bizonytalanok az apostolok, akik nem tudják visszafojtani hozsannázásukat annak láttán, hogy a lepra olyan gyorsan tűnt el, mint ahogy a hópehely eltűnik, amikor tűzbe esik. Ekkor érti meg az öt, hogy meghallgatást nyert. Kiáltásuk úgy hangzik, mint győzelmi harsogás. Átölelik egymást, és csókot dobnak Jézusnak, minthogy nem rohanhatnak lábaihoz. Ezután társaikhoz fordulnak e szavakkal:
Page 1 and 2: PPEK 313 Valtorta Mária: Jézus cs
Page 3 and 4: PPEK / Valtorta Mária: Jézus csod
Page 35: PPEK / Valtorta Mária: Jézus csod
Page 87 and 88:
PPEK / Valtorta Mária: Jézus csod
Page 89 and 90:
Page 91 and 92:
Page 93 and 94:
Page 95 and 96:
Page 97 and 98:
Page 99 and 100:
Page 101 and 102:
Page 103 and 104:
Page 105 and 106:
Page 107 and 108:
Page 109 and 110:
Page 111 and 112:
Page 113 and 114:
Page 115 and 116:
Page 117 and 118:
Page 119 and 120:
Page 121 and 122:
Page 123 and 124:
Page 125 and 126:
Page 127 and 128:
Page 129 and 130:
Page 131 and 132:
Page 133 and 134:
Page 135 and 136:
Page 137 and 138:
Page 139 and 140:
Page 141 and 142:
Page 143 and 144:
Page 145:
show all

Valtorta MÃ¡ria: JÃ©zus csodÃ¡i - PÃ¡zmÃ¡ny PÃ©ter Elektronikus KÃ¶nyvtÃ¡r

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?