Valtorta Mária: Jézus csodái - Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár

22 PPEK / Valtorta Mária: Jézus csodái
Nagyon szenvedsz?
Mielőtt Jézus elkezdené a harmadik parancsolat magyarázatát, megáld egy pici fiút,
akinek eltört két lábacskája, és egyetlen orvos sem tudta meggyógyítani, mert a
gerincoszlophoz közel tört el mindkettő. Így mondja el édesanyja, könnyezve, és folytatja:
– Leánytestvérkéjével a falu utcáján futkározott. Rohanó lovakkal közeledett kocsiján egy
heródiánus, és besodródott a kocsi alá. Azt hittem meghalt. De még rosszabb történt. Látod.
Ezen a deszkán tartom, mert mást nem lehet tenni. És szenved, szenved, mert szúrja a csont.
De amikor majd a csont nem szúrja tovább, akkor azért fog szenvedni, mert csak a hátán tud
majd feküdni.
– Nagyon szenvedsz? – kérdi Jézus szánakozva a síró fiúcskát.
– Igen.
– Hol?
– Itt... meg itt – és bizonytalankodó kis kezével megérinti két csípőcsontját. – És még itt
és itt – és megérinti a derekát és vállait – Kemény a deszka, és meg akarok mozdulni, de... –
és keservesen sír.
– Akarsz a karomba jönni? Jössz? Fölviszlek oda. Mindenkit fogsz látni, míg beszélek.
– Iiigen (és igenje tele van vágyakozással). Szegényke, esdőn nyújtja ki két kis karját.
– Akkor gyere!
– De nem tud, Mester, lehetetlen! Túl nagy a fájdalma... Én sem tudom megmozdítani,
hogy megmossam.
– Nem fogok neki fájdalmat okozni.
– Az orvos...
– Az orvos csak orvos. Én pedig ÉN vagyok. Miért jöttél?
– Mert te a Messiás vagy – válaszolja az asszony, akinek arca hol elsápad, hol kipirul, a
remény és a reménytelenség között vergődve.
– És akkor? Gyere, kicsim! – Jézus egyik karját az erőtlen kis lábszárak alá tolja, a
másikat pedig a kis vállak alá. Így emeli föl a gyermeket, és megkérdezi tőle: – Fájdalmat
okozok neked? Nem? Akkor köszönj a mamádnak, és menjünk!
És megy terhével, az utat engedő nép között. Egészen a nagy szoba végébe megy, ott
föllép egy emelvény-félére, amelyet azért készítettek neki, hogy mindenki láthassa, az
udvarról is. Hozat egy kis lócát és ráül, eligazgatja térdén a kisfiút, és megkérdi:
– Jó itt? Most légy jó gyerek, és hallgasd te is!
Elkezd beszélni. Csak jobb karjával tesz mozdulatokat, mert a ballal a gyermeket fogja,
aki nézi az embereket, és boldog, hogy lát valamit. Rámosolyog anyjára is, aki – ott hátul – a
reménykedéstől remeg. Eljátszadozik a Jézus köntösét összefogó zsinórövvel, a Mester puha,
szőke szakállával és hosszú hajának egy fürtjével.
Jézus a harmadik parancsolatot magyarázza (T 13-16), amelyben a kisgyermekeket állítja
példaképül hallgatói elé. Végül felszólítja a gyermeket, hogy fusson anyjához. Jézus ezzel
fejezi be:
– Tegyetek ti is úgy, mint a kis Jancsi, ti, akik bűnbe estek, és megsebzitek magatokat!
Higgyetek Isten szeretetében. Béke veletek!
(2-568)