Valtorta Mária: Jézus csodái - Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár

44 PPEK / Valtorta Mária: Jézus csodái
szeretik Őt, mások gyűlölik, sokan pedig tétováznak. Az apostolok körülfogják a Mestert.
Marciam megijedt, és arcocskája olyan, mint aki sírni készül.
A júdeaiak – vegyesen írástudók, farizeusok és szadduceusok – kiáltozva közlik
megbotránkozásukat:
– Te merészeled ezt mondani? Ó, Isten Fiának mondja magát! Gyalázat! Hívjátok csak
Szádokot! Gyűjtsétek ide a rabbikat, hadd hallják, és cáfolják meg!
– Ne háborogjatok! Hívjátok ide őket, és ők majd megmondják nektek, ha igazán tudják,
hogy Isten Egy és Hármas: Atya, Fiú és Szentlélek, és hogy az Ige, vagyis a Gondolat Fia,
eljött, ahogyan meg van jövendölve, hogy megszabadítsa a Bűntől Izraelt és a világot. Az Ige
én vagyok. Az előre bejelentett Messiás. Ezért semmi istengyalázás nincs abban, ha
Atyámnak hívom az Atyát. Ti azért vagytok ingerültek, mert én csodákat művelek, ezekkel
magamhoz vonzom a tömegeket, és meggyőzöm őket. Ti azzal vádoltok engem, hogy ördög
vagyok, mivel csodás dolgokat művelek. De Belzebub századok óta a világot járja, és igazán
nincs híjával hűséges imádóknak... Akkor miért nem teszi ő azt, amit én teszek?
Az emberek összesúgnak:
– Igaz! Igaz! Senki sem teszi azt, amit Ő tesz.
Jézus folytatja:
– Én megmondom nektek: azért, mert én tudom azt, amit ő nem tud, és megtehetem azt,
amit ő nem tehet meg. Ha én Isten műveit cselekszem, azért van, mert én a Fia vagyok.
Magától senki sem juthat el oda, hogy olyasmit tegyen, aminek megtételét nem látta. Én, a
Fiú, csak azt tudom megtenni, aminek megtételét Atyámtól láttam, minthogy egy vagyok
vele, ősidőktől fogva, nem különbözöm tőle sem természetemben, sem hatalmamban.
Mindazt, amit az Atya tesz, teszem én is, aki Fia vagyok. Sem Belzebub, sem a többiek nem
tehetik meg, amit én megteszek, mert azok nem tudják, amit én tudok. Az Atya szeret engem,
a Fiát, és olyan határtalanul szeret engem, amint én is szeretem Őt. Ezért mutatta és mutatja
meg nekem mindazt, amit Ő tesz, hogy én is ugyanazt tegyem, amit Ő tesz, én a földön,
ebben a kegyelmi időszakban, Ő az égben, még mielőtt az Idő létezett volna a föld számára.
És egyre nagyobb műveket fog mutatni nekem, hogy én is megtegyem azokat, ti pedig
álmélkodjatok rajtuk.
Az Ő gondolata ötletekben kifogyhatatlan. Én Őt utánzom, mivel kifogyhatatlan vagyok
annak teljesítésében, amit az Atya kigondol, és gondolatával akar. Ti még nem tudjátok,
mennyire kifogyhatatlanul teremt a Szeretet. Mi vagyunk a Szeretet! És számunkra nem
létezik korlátozás, és olyasmi sincs, ami ne lenne alkalmazható az ember három fokozatára:
az alsórendűre, a felsőbbrendűre és a szellemire. Valóban, ahogyan az Atya feltámasztja a
halottakat, és visszaadja nekik az életet, ugyanígy én, a Fiú, életet adhatok azoknak, akiknek
akarok. Sőt, azon végtelen szeretet miatt, amit az Atya érez a Fiú iránt, megadatott nekem
nemcsak az, hogy visszaadjam az életet az alsórendű résznek, hanem az is, hogy a
felsőbbrendű résznek is visszaadjam azt, megszabadítva az ember gondolkodását és szívét az
elmebeli tévedésektől és a gonosz szenvedélyektől. A szellemi résznek pedig visszaadjam a
léleknek a bűntől való szabadságát, mert az Atya senkit sem ítél el, hanem minden ítélkezést
átadott a Fiúnak. Ugyanis a Fiú az, aki saját áldozata árán vette meg az emberiséget, hogy
megváltsa. És ezt igazságosságból teszi az Atya, mivel úgy igazságos, hogy aki saját
pénzével fizet, annak adassék, és hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogy már az Atyát
tisztelik.
Tudjátok meg, hogy ha elválasztjátok az Atyát a Fiútól, vagy a Fiút az Atyától, és nem
emlékeztek meg a Szeretetről, akkor ti nem úgy szeretitek Istent, ahogyan szeretni kell:
igazsággal és bölcsességgel, hanem az eretnekség bűnét követitek el, mert csak az egyiknek
adjátok meg az imádó tiszteletet, holott ők csodálatos Hármasságot képeznek. Ezért, aki nem
tiszteli a Fiút, olyan, mintha nem tisztelné az Atyát, mert az Atya, Isten, nem fogadja el, hogy
csupán önmagának egy részét imádják, hanem azt akarja, hogy teljes egészében részesüljön