Valtorta Mária: Jézus csodái - Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
Valtorta Mária: Jézus csodái - Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
Valtorta Mária: Jézus csodái - Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
32 PPEK / <strong>Valtorta</strong> Mária: Jézus csodái<br />
– Ez az asszony. Meggyógyítottam és...<br />
– Elég, Mester. Ha te meggyógyítottad, az annak a jele, hogy szereted. Amit te szeretsz,<br />
az Lázár előtt szent. Vállalom az ő nevében!<br />
– Igaz. Amit én szeretek, az Lázár előtt szent. Helyesen mondtad. És emiatt lesz Lázár<br />
szentté, mert ha azt szereti, amit én szeretek, a tökéletességet fogja szeretni. Azt az<br />
öregembert az asszony mellé akarom adni, és azt akarom, hogy az a pátriárka boldogan ülje<br />
meg utolsó húsvétját. Én nagyon szeretem a szent öregeket, és boldog vagyok, ha derűs<br />
alkonyt adhatok neki.<br />
– A gyermekeket is szereted...<br />
– Igen, és a betegeket...<br />
– Meg azokat is, akik sírnak...<br />
– És azokat is, akik egyedül vannak...<br />
– Ó, Mesterem! Hát nem veszed észre, hogy te mindenkit szeretsz? Ellenségeidet is?<br />
– Nem veszem észre, Simon. Szeretni: az én természetem. Nézd, a pátriárka ébredezik.<br />
Menjünk, mondjuk meg neki, hogy a húsvétot egy leánya mellett fogja megülni, és többé<br />
nem hiányzik majd számára a kenyér.<br />
Visszamennek a sátorhoz, ahol az asszony vár rájuk, majd mindhárman együtt mennek az<br />
öreghez, aki felült, és éppen saruját köti fel.<br />
– Mit csinálsz, apa?<br />
– Megyek le a völgybe. Remélem, találok valami helyet, ahol éjszakára meghúzhatom<br />
magamat. Holnap pedig majd koldulok az úton, és utána, egy hónap múlva, ha meg nem<br />
halok, a Templomban leszek.<br />
– Nem.<br />
– Ne menjek? Miért?<br />
– Mert a jó Isten nem akarja. Nem egyedül fogsz menni. Ez az asszony megy veled.<br />
Elvezet téged oda, ahová én mondom, és irántam való szeretetből befogadnak titeket.<br />
Megülöd a húsvétodat, de nem kell fáradoznod. Már eleget hordoztad keresztedet, apa! Most<br />
tedd le! És merülj el a jó Istennek mondott hálaimában.<br />
– De miért?... de miért?... én... én nem érdemlek ennyit... Te... egy leányt... Több ez,<br />
mintha húsz évet ajándékoznál nekem... És hová, hová küldesz engem?... – Az öreg sír nagy,<br />
bozontos szakállában.<br />
– Lázárhoz, Teofil fiához. Nem tudom, ismered-e?<br />
– Ó... én Szíria határvidékére való vagyok, és emlékszem Teofilra. De... de... Ó! Isten<br />
áldott Fia, engedd, hogy megáldjalak!<br />
És Jézus, aki ott ül a füvön, szemben az aggastyánnal, valóban meghajol, és hagyja, hogy<br />
az öreg ünnepélyesen a fejére tegye a két kezét, és elmondja öreges-üreges hangján, az ősi<br />
áldást: „Az Úr áldjon meg és oltalmazzon meg. Az Úr mutassa meg neked arcát és legyen<br />
hozzád irgalmas. Fordítsa feléd arcát az Úr, és adja meg neked békéjét!”<br />
Jézus, Simon és az asszony együtt felelik rá:<br />
– Úgy legyen!<br />
(3-198)<br />
Az ötödik napon a beszéd előtt Jézus azt mondja Tamásnak:<br />
– Te és társaid válasszátok ki a betegeket és a szegényeket, és vezessétek őket ide előre.<br />
Jézus a betegek csoportjához megy, és a betegek fölé hajol. A tömeg fel-felhangzó<br />
hozsannája jelzi az egyes csodákat.<br />
Egy asszony azt mondja János apostolnak:<br />
– Szeretnék beszélni a Mesterrel...<br />
– Valami betegséged van? Szegény nem vagy...
Change language