Harmincas honvédek élete a halálmezőkön

…és megkezdődött
A történelem vérrel írta fel emléklapjaira az 1914. évszámot,
timely az emberiség életének új korszakát nyitotta meg. A magyar
királyi budapesti 30. honvéd gyalogezred háborús története ennek az
esztenclőnek július 26. napján kezdődik, amely napon a ínonarchia
hadjura, I. Ferenc József császár és király harcba szólította a Haderő
egyik felét, majd augusztus 1.-én elrendelte az általános mozgósítást,
A 30. honvéd gyalogezredet már a részleges mozgósítással hadilábra
helyezték. Károly Ferenc József főherceg, a legfelsőbb Hadúr
személyét képviselő fiatal trónörökös, augusztus 3.-án a Rákoson megszemlélte
az ezredet. Tudtuk, hogy a megalakulás után azonnal indulni
fogunk a frontra, mert épen a napokban vált ismeretessé a magyar
törvényhozás felhatalmazása, melynek értelmében a honvédség az ország
védelmében a határon túl is felhasználható.
Ezredünk ΙI. zászlóalj törzse, valamint a 7. és 8. század a Barossutca
és Rigó-utca sarkán levő iskolában mozgósított. Lázas készülődés
verte fel a nyári pihenéséből felvert iskolát. Sietve menetkészültségbe
helyezték az ezredet, mert az indulási parancs minden pillanatban
megérkezhetett. A 111. zászlóalj Kiskunfélegyházán állomásozott.
A főváros képe hihetetlenül mozgalmas és színes volt e
napokban. Mennyi bizalom, mennyi lelkesedés izzott a szemekben!
Az útvonalakon csattogtak a felvonuló alakulatok kemény lépései, a
honvédek sapkáján virág és pántlika libegett, az ajkakon búgva törtek
elő a bakanóták, a bajuszos tartalékosok mély, zengő, basszusán . . .
Vadonatúj csukaszürke tiszti egyenruhák rajzottak mindenfelé; és a
pesti szép lányok könnytől fátyolos szemmel néztek utánuk, mert
mindenkinek volt féltettje: volt vőlegénye, atyja vagy testvére. A
közkatona útja diadalmenet volt az utcán: az üzletekből háromszínű
szalagot, virágot hordtak ki a magyar bakáknak, sok helyen pohár
borral kínálták, testvérkent, hősként, legendás lovagként ünnepelték.
Mindenki jókedvű volt. a hátaira senki sem gondolt, hiszen akkor
arról még szó sem volt, csak a győzelemről.
Még nem tudták az emberek, milyen érzés az, amikor sziszegve
suhannak a levegőben a puskagolyók ezrei, emberi szívet keresve
cél gyanánt. Még ismeretlen volt a levegőben bőgve száguldó gránátok
hátborzongató hangja, amely a halál himnuszát harsonázta éveken
át.
Új szavak kerültek forgalomba, új fogalmak lettek mindennaposak
az ember életében . . . Front, rajvonal, kézitusa, szuronyroham,
tábori posta, géppuska ...
Egyszerű polgárok, akik egykor a kávéházban békésen tekéztek