Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
45<br />
Szeptember 10-én hajnali 3 óra 30 perckor riadó volt. Az 1.<br />
menetezred a Sepak-turski-Trnovica-Kozluk vonalába a Drinaszakasz<br />
biztosítására előrendeltetett. Legénységünk itt jól beásta magát.<br />
13-én korán reggel heves ellenséges tüzérségi tűzbe kerültünk.<br />
Ez még jobban fokozódott délelőtt 10 órától, amikor egy kettős fedelű<br />
repülőgép repült a mi állásaink felől az ellenség felé. Ekkor volt a<br />
szomszédos 42. horvát hadosztály átkelése a Drinán, Batar-nál.<br />
Délután 1 órakor a tőlünk északra levő 33/2. század főőrsével a<br />
saját 4. szí. tábori őrse már nem talált összeköttetést, mert a főőre<br />
az erős ágyútűzben felállítási helyét kényszerült elhagyni és az előó<br />
rstartalékhoz bevonulni. – Csakhamar a 33/3. század főorsót is<br />
lőtte az ellenséges tüzérség, amely azonban ennek ellenére Staroselo-nál<br />
helyén maradt. Lendvay főhadnagy d. u. 6 órakor kapta az előőrstartaléktól<br />
azt az értesítést, hogy részünkről öt zászlóalj már átkelt a Drinán.<br />
Fokozott éberség rendeltetett el a saját 6. sz. tiszti tábori őrsnél<br />
levő gázló szemmeltartásával is, mert rajtunkütésre lehet kilátás.<br />
A drinai átkelést Szinay-Sznistsuk Béla, akkor százados, a Hadtörténelmí<br />
Közlemények 1919-1921. évfolyamában ismertette. Ebből<br />
kivonatosan a következőket közöljük:<br />
Szeptember 15-én átkelési parancs jött. Az utolsó pillanatban<br />
megváltoztatták az áthajózás helyét, mert az ellenség arról árulás<br />
révén tudomást szerzett.<br />
Lassan megindultunk. Pitymallott. Egy kukoricás szélén, Pisicacahan<br />
folytatásában, a Drina partján megállapodtunk. Előttünk földbevájt<br />
sikló volt, amelynek alján a Drina gyors sodrata csapkodta az<br />
összeállított pontontagok oldalát.<br />
Az utászok keményen dolgoztak, néhány fűzfa által eltakartan<br />
mind egyre kiszélesítették a siklót. Zászlóaljunk a kukoricásban állott<br />
együtt, akárcsak az őszi gyakorlaton. De miért is ne tettük volna?<br />
Teljes csend és nyugalom honolt·, az ellenségnek se híre, se hamva, a<br />
tererJten pedig semmi változást észrevenni nem lehetett. A túlsó parton<br />
nyomát sem láttuk lövészároknak. Csodálatos, – hát mire lövöldöztünk<br />
mi az éjszakákon át? Úgy látszik, kizárólag az odújokból és rejtekhelyükből<br />
tüzelő komitácsikra. De sebesült vagy halott seholsem<br />
volt látható.<br />
Mi vagyunk a dandár áthajózását biztosító egyik zászlóalj. Gyönyörű<br />
feladat: büszkék is vagyunk reá. A tulsó párton egy darabig<br />
kavics zátony, azután kukorica, erdő, utána Koviljacja-fürdő és e mögött<br />
a Crni-vrh nyúlványai láthatók.<br />
Tompa ágyúdörej hangja vetődik felénk a hegynyúlvány mögül, majd<br />
mindinkább erősbödő sustorgás hallatszik. Megérkezett az első üdvözlő<br />
ágyúlövés és felettünk robbanva az elhagyott partot veri a srapnellgolyók<br />
tömege; utána rögtön előttünk robban a másik, a harmadik<br />
pedig már a pontonokon kopog. Ezek remekül eltaláltak. Jó hírvivőjük<br />
lehetett, hogy az áthajózási hely változtatása ellenére mindjárt<br />
pontlövéseket adtak le reánk. A dandár később áthajózott,<br />
részeinek az volt a szerencséje, hogy igen sok volt a »döglött« lövedék.<br />
Átvergődtünk a Drina kukoricás völgyén és Koviljaca, szegélyére<br />
értünk. Szinay-Sznistsák százados kitűnő távbecslője, polgári életében<br />
juhász, szabad szemmel megtalálta az ellenséget, amelyet parancsnoka<br />
távcsövön keresett:<br />
– Ahun futnak-e százados úr! – súgta halkan.
Change language