Harmincas honvédek élete a halálmezőkön

51
tokat jelentett az útviszonyokról. A térkép szerint azért volt nehéz
az eligazodás, mert adatai hibásak voltak. Lendvay fhdgy. Greif tizedessel
és 5 emberből álló járőrrel indult el és a feladat megoldása
után a hadosztály pk.-nál, Tabajdi tbk.-pnál jelentkezett. Már első
pillanatra azt a megjegyzést tette, hogy az eddig beérkezett jelentésekkel
széniben ez az egyetlen lehetséges eset. Elrendelte, hogy
adatait azonnal rajzolja át a ho. vezérkari főnök, Álgya vezérkari
őrnagy, valamint Schwarz vk. százados térképébe is. Később pedig
megparancsolta, hogy egy másik utat is szemrevételezzen és az eredményt
a ddr.-pság útján jelentse. Ezekről aztán a 79. ddr. pk.-ának
Ehmunn ezredesnek is és a ddr. vk. tisztnek, Nagy Vilmos fhdgy.-nak
is jelentést tett. Az útszemrevételezés szakadatlan golyózáporban történt.
Ekkor Lendvay fhdgy. könnyebben meg is sebesült.
Októher 4-én a 33. menetzlj.-at anyaezredeik között széjjelosztották.
A 33/1. és 2. menetszd. a 29 .. h. gy. e.-hez, a 33 /3. szd.
pedig a 30. h. jgy. e.-hez került,. A 33/4. menetszázad Ρ oka Dezső
fhdgy. parancsnoksága alatt az 1. menetezred semmiféle harcában
sem vett részt, mtert szept. 3.-a óta vonatfödözetként Pribojban
maradt vissza.
Az egész háború alatt az 1. és 2. menetezred képezte azt az
egységet, amely eredetileg önálló feladatok megoldására volt szánva
és mint ilyen dandárkötelékben is alkalmazva volt.
Az á t c s o p o r t o s í t á s
Augusztus 22-ikéről 23-ikára virradó egész éjjelen át menetelt
az ezred visszafelé. 23-ikán, vasárnap, a stari-brodi hajóhídnál volt
csak egy kis kényszerpihenő. Ez a szükséghíd olyan óriási forgalmat
bonyolított le ezen a napon, hogy bármelyik fővárosi nagy hídnak is
becsületére válnék. Megtorlódtak a vonatok, amelyeknek bizony sok
hely kell és a csapatok a vonatoszlopok között kígyózva bújtak át a
véletlenül támadt réseken. Az ebéd is itt ért utól bennünket, ez az
ebéd azonban nagyobb részben élvezhetetlen volt.
Minden magyarázatnál ékesebben beszélt a hajóhíd forgalma az
eltolás mértékéről. Itt hallottuk, hogy a 2. hadsereg az orosz harctérre
kerüli, mert a túlerővel fellépő oroszok komolyan fenyegetik
már hazánkat is. Ezek a hírek a »trén« -éktől kerültek hozzánk, ők
tudnnllik mindig jóval mögöttünk voltak, tehát hozzájuk még az újságokat
is rendszeresen elhozta a tábori posta, nem úgy, mint mihozzánk.
Minthogy a 2, hadsereg arcvonala természetszerűleg nem maradhatott
védtelenül, szükségessé vált a még ittmaradó csapatokat átcsoportosítani,
hogy lehetőleg mindenhová jusson honvéd és magyar katona,
mert az itt lenn harcoló csehek máris lépten-nyomon megszaladtak.
Azt azonban még senki sem tudta, hogy mi hová kerülünk és
hol dobnak be megint a tűzvonalba.
Amikor sikerült átkelnünk a Drina hídján, akkor vált ismeretessé
az útirány. Újabb megállás nélküli menet következett. Immár
36 órája tartott menetelésünk és este 8 órára értünk be Vlasenicá-ra.
Ulasenicá-n végre pihenni lehetett egy teljes napon át. Kiegé-