Harmincas honvédek élete a halálmezőkön

53
elején is époly gyáváknak és megbízhatatlanoknak bizonyultak, mint
később a háború egész folyamán.
Pillanatnyilag a világháború hadihelyzete ellenségeinknek kedvezett
és ezért hadvezetőségünk: sürgős ellenhúzásokat tett.
Így került ezredünk újból ütközetbe. Ugyanis a XV. hadtest,
melybe a 40. hadosztály s így ezredünk is tartozott, parancsot kapott
a szerbiai betörésre, hogy így kényszerítsük az ellenséget, hogy a
Száva-szakaszról csapatokat vonjon el.
Legénységünk sietve megfőzte a környéken harácsolt tyúkokat,
honvédeink még egy utolsót fürödtek a patakban s – vége volt a
nyaralásnak.
A G u c e v o - K u l i s f a-i ü t k ö z e t
Szakadó csőben kezdte meg az ezred 27 órás menetét Bjelosevacról
szeptember 11-ikén Vitinicá-n keresztül Han Petkovic-re.
12-ikén. ugyancsak egész napos menettel vonultunk tovább Suljin-
Han-ra. (Lásd a 3. sz. vázlatot.)
Közben egyre szakadt az eső. Felhőszakadásszerű sűrű zápor esett
napokon keresztül s a párás homályt a villámok cikázó fénye törte
csak át.
Szerbia földje előtt vonultunk már. Este 10 órakor legénységünk
pihenőt kapott. Menetalakzatban pihentek, úgyahogy, az agyonfáradt
emberek, de lefekvésre a nagy eső miatt gondolni sem lehetett.
Zvórnik-tól északra a katonai temetővel szemben vert hadihídon
keltünk át a Drinán s szerb földre léptünk, ahol azonnal készültségi
állásba helyezkedtünk el a Glavicica magaslat előtt.
Az ellenség visszavonulóban volt előre elkészített, hátrább fekvő
állásaiba. Ott akart támadásunknak ellenállni; utóvédei makacs tűzharc
után mindenütt feladták állásaikat.
A terepszakasz erdős-hegyes volt. De most már legénységünk
az utóbbi hetekben hozzáedződött a hegyvidékhez. A szerb fővédelmi
vonal a Gucevo hegyháton a legnagyszerűbben volt megválasztva,
mert a Drina-vonalat a Gucevo feltétlenül uralta.
A Drinán túl délkelet felé egészen a Gucevo gerincéig emelkedő,
erdős tagolt voll; a terep, mely igen alkalmasnak bizonyult támaszpontok
létesítésére. S amellett a főállás csak úgy érhető él, hogy
előbb az előterepen kell átvergődni, ami az erdős vidéken a talaj
folytonos szakadozottsága miatt a védőknek nyújt hatalmas előnyt.
Ehhez hozzájárult az erős, záporszerű eső, a viharos idő s az
ezzel járó sűrű köd. Ez a köd teljesen betöltötte a völgyeket s így
az előnyomulást nagyon megnehezítette. A rendkívül nehéz terepen
az összeköttetést fentartani csaknem lehetetlen volt.
Szeptember 13-ikán, vasárnapi napon, jött a parancs:
»A Gucevo hegyhátat a mai napon feltétlenül birtokba kell venni.
Támadás főiránya a Gucevo írás »o« betűje ellen.«
(Ezt úgy kell érteni, hogy az ellen a pont ellen, amelyre a részletes
térképen a Gucevo szónak »o« betűje van nyomva.
A támadásban ezredünkből az I. és III. zászlóalj vett részt Artner