Harmincas honvédek élete a halálmezőkön

39
Az éj beálltával igen megélénkülnek a szerbek. Erős puskatűzzel
igyekeznek saját csapatainkat nyugtalanítani s egyes vakmerő csoportok
egészen közel merészkedtek állásunkhoz.
Szent István királyunk ünnepén, augusztus 20-ikán, csütörtöki
napon volt ezredünk első támadása, amelybe elég elcsigázott állapotban
kerültünk bele, minthogy előzőleg nehéz terepen, sietve végrehajtott
menetelés után, pihentő nélkül dobták az ezredet ütközetbe.
A N. zászlóaljnak volt a legkedvezőbb helyzete, mert tartalékban
m áradt. Az I. zászlóalj Artuer alezredes parancsnoksága alatt
a Kuka patáikkal párhuzamosan nyomúlt előre Ulahovice község irányába,
mint az Ehmann ezredes, a 29. honvéd gyalogezred parancsnoka
alá rendel' csoport déli oszlopa, a III. zászlóalj pedig Raics őrnagy
parancsnoksága alatt az északi oszlop főcsapata volt.
A támadást végrehajtó Ehmann-csoportot ezredünk I. és III.
zászlóalja, valamint a 29. ezred másfél zászlóalja alkotta s az elérendő
cél Gostilje-Brdo fensíkja volt.
Az előnyomuló csoportot
hosszú ideig nem vették észre
a szerbek, mert a szakadozott
erdős terep és a kora reggeli
ködös szürkület nagyszerűen
elfedte embereinket.
Mikor azonban 7 óra felé
a köd kezdett felszállni, az
előjárőr ellenséges tűzbe került,
mire azonnal rajvonalban
folytatta elon.yomulását. Valószínűleg
csak utóvéddel találkozhatott,
mert a tüzelés hirtelen
abbamaradt.
Hegyen-völgyön bukdácsolva
haladt az előnyomulás s
délelőtt 9 óra tájban a szerb
tüzérség váratlanul erős srapnelltüzet
zúdított az erdőre,
amelyről a visszavonuló szeri)
járőr jelentette, hogy ott nyomorunk
előre.
Amikor a sűrűn robbanó
srapnellek véres csíkot szántottak
legénységünk soraiban, az
emberek dühödt fogcsikorgatással
csapták fel szuronyukat
puskájuk csövére és tisztjeik alig
tudták
visszatartani
őket, hogy könnyelműen meg ne rohamozzák az egyelőre még láthatatlan
ellenséget. Nehezen értették meg, hogy a kidűlt bajtársakat
nem könnyelmű, kalandos előretörésekkel lehet megbosszulni, hanem
csak körültekintő, céltudatos támadással.
Mikor előnyomulása alatt Raics őrnagy a III. zászlóaljjal kiért
az erdő sűrűjéből ugyancsak erős ellenséges ágyútűzbe került s a
felesleges veszteségek elkerülése végett lépcsőzetesen vezette tovább
századait.