2012. szeptember 5. szerda

Az alfa és béta diverzitás összefüggése gyepekben
Bartha Sándor 1 , Ruprecht Eszter 2 , Mucina Ladislav 3 , Virágh Klára 1 , Horváth András 1 , Csete Sándor 4 , Szabó Anna 2 ,
Házi Judit 5 , Szentes Szilárd 5 , Sutyinszki Zsuzsanna 5 , Kun András 6 , Bódis Judit 7 , Komoly Cecília 1 , Szabó Gábor 1 ,
Zimmermann Zita 1 , Penksza Károly 5 , Molnár Zsolt 1
MTA, Ökológiai Központ, Ökológiai és Botanikai Intézet, Vácrátót 1 , Babeş-Bolyai Tudományegyetem,
Taxonómiai és Ökológiai Tanszék, Kolozsvár 2 , Curtin University, Perth, Australia 3 , PTE Biológiai Intézet, Növénytani Tanszék
és Botanikus Kert, Pécs 4 , SZIE KTI Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, Gödöllő 5 , Budapest, Kolostor u. 2. 6 ,
Pannon Egyetem, Növénytudományi és Biotechnológiai Tanszék, Keszthely 7
Az növényzet változatosságának leírására az elmúlt évtizedekben óriási (sok tíz-, ill. százezer mintavételi egységből álló)
adatbázisok jöttek létre, különösen Európában. Ezek az adatok a növényzeti állományok átlagos összetételét reprezentálják
hagyományos módszerekkel. Keveset tudunk azonban a növénytársulások állományain belüli diverzitásról és rendezettségről,
az ún. mikrocönológiai szerkezetekről. Pedig a finom térléptékű, a növényegyedek közötti interakciók cm-es,
ill. dm-es nagyságrendjébe eső növényzeti mintázatok meghatározóak lehetnek a fajok hosszú távú együttélése szempontjából.
A finom térléptékű együttélési viszonyok, ezen belül az alfa és béta diverzitás felmérésére egy standard mintavételi
módszert dolgoztunk ki, majd módszerünkkel a Kárpát- medence területén igen sokféle gyeptársulást (löszgyepeket,
dolomit sziklagyepeket, homokpusztagyepeket, nedves réteket és parlagokat, összesen több mint 100 állományt) vizsgáltunk.
A felvételezés során növényfajok jelenlétét rögzítettük mikrokvadrátokban. A részletes mintavétel 26 m vagy 52 m
hosszú transszektek mentén történt, amelyek 5 × 5 cm-es mikrokvadrátok összefüggő sorozatából állnak (520 vagy 1040 db).
Az így nyert, nagy felbontású (az egyed-alapú térképekhez közelálló) adatokat többlépcsős, térsorozatokon alapuló számítógépes
elemzésnek vetettük alá. A legnagyobb béta diverzitás értéket mezofil, klímazonális sztyepprétben, a legkisebb
értéket pedig az edafikus félsivatagot reprezentáló nyílt évelő homokpusztagyepben mértük. Az állományokon belül a
maximális béta diverzitás, azaz a növényzet fajkompozíciójának legnagyobb változatossága igen finom térskálán, 0.05 m
és 0.5 m jelentkezett. A teljes adatsorra számolva a különböző (alfa-, béta-, és gamma-) diverzitási komponensek között
pozitív korrelációkat találtunk. A gamma diverzitás rejtett hatásának eltávolítása érdekében az alfa és a béta diverzitás
közötti összefüggést állandó fajszámmal (a 10 leggyakoribb, ill. domináns fajt kiválogatva) is megvizsgáltuk. Az alfa és a
béta diverzitás közötti összefüggés ebben az esetben is szignifikáns maradt és pozitív összefüggést mutatott. Eredményeink
alapján feltételezhető, hogy a domináns mátrixfajok alkotta mikroszerkezetek fontos szerepet játszanak a szubordinált
és ritka fajok fennmaradásában. A mikroszerkezetek kezelésekkel való módosítása fontos eszköz lehet a biodiverzitás hoszszútávú
megőrzésében.
A vidra monitorozása a Torna és a Marcal mentén a vörösiszap szennyezést követően.
Bauer-Haáz Éva Anita, Széles L. Gabriella, Bende Zsolt, Lanszki József
Kaposvári Egyetem, Természetvédelmi Tanszék, Kaposvár
Kevéssé ismert a vizes élőhelyek állapotminőségét jelző vidra (Lutra lutra) rövidtávú numerikus és funkcionális válasza az
élőhelyén bekövetkezett katasztrófát követően. Vizsgálatunkat az Ajkai Timföldgyár egyik vörösiszap-tározójának 2010. október
4-i átszakadását követő időszakban végeztük. A vidra monitorozása során vizsgáltuk a katasztrófa által érintett vízgyűjtő
területen 1) a faj jelenlétét jelző nyomjelek (hullaték, lábnyom, anális váladék) előfordulásának változását, valamint
2) a vidra táplálék-összetételét. Felmért területeink a Torna patak és a Marcal folyó vörösiszappal szennyezett (Torna: Kolontár
és Karakó között, Marcal: Karakó és Marcaltő között) és nem szennyezett szakaszai, mellékvizei voltak (Torna: Csehbánya
és az Ajka/Kolontár között, Marcal: Bazsi és Karakó között). 2010 októberében összesen 65 helyszínen mértük fel a
vidra előfordulását és minősítettük élőhelyét, valamint gyűjtöttünk hullatékokat. Ezt követően egy éven át a Torna és a Marcal
mentén nyomon követtük a vidra előfordulását. A katasztrófát követően a nyomjelek előfordulása a nem szennyezett
szakaszokon 100% volt, és később is magas (71,4-100%) maradt. A szennyezett szakaszokon a vidra előfordulása alacsonyabb
volt (44,4%, ill. 71,4%). A Tornán hat, a Marcalon négy hónappal a katasztrófa után 100%-os vidra jelenlétet tapasztaltunk.
Területbirtoklást jelző anális váladék a Torna szennyezett szakaszán még a tél végi kora tavaszi fő párosodási
időszakban is igen ritkán (0-9%) fordult elő. 2010 októberében fő táplálékot a Torna nem szennyezett szakaszán halak
(62%) és tízlábú rákok (23%) alkották a szennyezett szakaszon a régi hullatékok elsodródtak, csak vidra lábnyomokat találtunk.
A Marcal nem szennyezett szakaszán a halak (33%) mellett számottevő volt a kétéltűek (27%), a kisemlősök (21%)
és madarak (17%) fogyasztása. A Marcal vörös iszappal szennyezett szakaszán, a katasztrófát követően legnagyobb arányban
halakat (76% zömében ezüstkárászt, emellett domolykót, csukát, pontyot, süllőt, csíkot), köztük nagytestűeket (500
gramm feletti) ettek a vidrák. A vidrák a szennyezett vízfolyások mentén a szennyezést követő hetekben, illetve az azt követő
egy évben aktívak voltak. Az adatok a vidra területhűségét jelzik.
30