2012. szeptember 5. szerda

A sokféleség komponensei: ökológiai és biogeográfiai adatmátrixok elemzésének új módszere
Podani János
ELTE TTK Biológiai Intézet, Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszék, Budapest
Fajegyüttesek elemzésére jól bevált ordinációs és osztályozó módszerek állnak rendelkezésünkre. Felhasználásukkal sok
mindent megtudhatunk adataink belső szerkezetéről, de néhány alapvető ökológiai jelenségről, mint például a béta-diverzitás
és a beágyazottság (nestedness), és azok összefüggéseiről már nem informálnak bennünket. Ezt a hiányosságot egy
új módszer igyekszik pótolni (Podani és Schmera 2011) amely – egyszerűsége ellenére – gyökeres változást jelent az eddigi
szemlélethez képest. A mintavételi helyek között számított Jaccard különbözőségi index felbontása additív komponensekre
(relatív fajkicserélődés és relatív fajgazdagság- eltérés) jelenti a kiindulást. A Jaccard hasonlósággal kiegészítve, e
három mérőszám alapján minden hely-pár elhelyezhető egy 2D szimplex diagramon, vagyis egy egyenlő oldalú háromszögön,
melynek minden oldala és csúcsa határozott értelemmel bír. Az összes lehetséges hely-párra kapott pontok elrendeződése
sokat elárul az adatmátrix belső mintázatáról, a béta diverzitás és beágyazottság kapcsolatáról, gradiensek
jelenlétéről, a fajkicserélődés és fajgazdagság viszonyáról. A módszert mesterséges és valós példák sokaságával illusztrálom,
megmutatva a jövőbeli továbbfejlesztés lehetőségeit is (pl. szignifikancia próbák, társulások meta-analízise, kiterjesztés
abundancia adatokra). Podani, J. & Schmera, D. 2011. A new conceptual and methodological framework for exploring and
explaining pattern in presence- absence data. Oikos 1625-1638.
Házi verebek (Passer domesticus) egyedi problémamegoldási sikerének hatása a szociális státuszra
Preiszner Bálint 1 , Bókony Veronika 1 , Liker András 1,2
Pannon Egyetem, Limnológiai Intézeti Tanszék, Ornitológiai Kutatócsoport, Veszprém 1 ,
Department of Animal and Plant Sciences, University of Sheffield, Sheffield, UK 2
Az állatok viselkedésének flexibilitása fontos szerepet tölt be az ökológiai és szociális környezethez történő alkalmazkodásban,
például a táplálékhiányos időszakok átvészelésében kulcsszerepet játszhat az újszerű élelemforrások kiaknázása.
Csoportosan élő állatok esetében a csapattársak eltanulhatják az új megoldásokat, illetve potyázás révén részesülhetnek
az innovatív társak sikeréből. Ezért elképzelhető, hogy a csapatok tagjai interakcióikban figyelembe veszik a társak innovációs
képességét, pl. kerülik a konfliktust az innovatív egyedekkel, így ez a tulajdonság befolyásolhatja a csapattagok szociális
viszonyait. Vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy a csapattársak problémamegoldási sikerességéről szerzett
ismeretek befolyásolják-e az egyed viselkedését velük szemben. Ehhez fogságban tartott házi verebeknél kísérletesen befolyásoltuk
a társak látszólagos sikerét, majd kis csapatokban tanulmányoztuk a szociális interakciókat. A kísérlet során
először a fokális egyedek lehetőséget kaptak arra, hogy megfigyelhessék négy számukra ismeretlen fajtárs viselkedését
problémamegoldási helyzetben, amelyben a fokális egyed számára ismeretlen etetőből próbálhattak táplálékot szerezni
(2 sikeres, 2 sikertelen társ csapatonként 15 csapat). Ezután megfigyeltük a csapattagok közötti agresszív interakciókat táplálékért
való versengés során. Azt találtuk, hogy a fokális egyedek hasonló gyakorisággal támadták meg mind a sikeresnek
látott, mind a sikertelennek látott társaikat, azonban a társak felé irányuló támadások számában szerepet játszott azok testmérete
és agresszivitása. Eredményeink szerint a házi veréb egyedek ellenséges interakcióik során nem tesznek különbséget
a csapattársak között azok problémamegoldási sikerességéről szerzett ismereteik alapján. Lehetséges azonban, hogy
a nem ellenséges társas helyzetekben (pl. csapattársak követése) preferálják a sikeresebb társakat ennek tesztelése további
vizsgálatokat igényel.
88