2012. szeptember 5. szerda

A szőcei tőzegmohás láprétek védett növényeinek múltja és jelene
Szakály Ágnes, Tóth Zoltán
ELTE Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszék, Budapest
Az Őrség keleti peremén fekvő, fokozottan védett Szőce-patak völgye tőzegmohás láprétjeinek fennmaradását és botanikai
sokszínűségét az emberi tájhasználat biztosította évszázadokon keresztül. A falubeli jobbágyok, később a családi magángazdaságok
állatait látta el szénával és alommal a patak mentén húzódó, rétegforrások vizével átitatott, kaszált rétek
sora, melyek hűvös mikroklímája hideg éghajlatú vidékek növényeinek biztosít menedéket. Az első és azóta is utolsó részletes
botanikai és cönológiai felmérést a lápréteken és az azokat övező szántókon és erdőkben 1954-ben Pócs Tamás és munkatársai
végezték. A kutatást követő években a rétek kezelését felhagyták. Az elmaradó kaszálás, a szénagyűjtés hiánya és
a szárazabb évek következtében a láprétek és környezetük is megváltozott. A láprétek feldarabolódtak, területük csökkent.
A tőzegkáka (Rhynchospora alba) kipusztult, és a tőzegmohák több foltja is eltűnt a területről. Az elmúlt 20 évben a Fiatalok
Természetismereti Klubja és a Kerekerdő Alapítvány többek között kutatómunkával és szénagyűjtéssel segíti az Őrségi
TK, majd NP munkáját, ezáltal segítik megakadályozni a magas aranyvessző (Solidago gigantea) terjedését és a további
beerdősülést. 2009 óta az FTK végez botanikai és lepkemonitoringot az eddiginél intenzívebb és mozaikos kaszálás hatásának
tanulmányozására. Mivel nem minden védett fajra terjed ki a vizsgálat, ezek állapotáról kevés információval rendelkezünk.
Munkánk célja e monitoring adatainak kibővítésével a minden lápréti, védett növényfajra kiterjedő elterjedési
és állományadatatokat bemutató, a térinformatika eszköztárát alkalmazó térképsorozat készítése, mely a természetvédelmi
munka megtervezését nagyban segítheti, képet ad az elmúlt közel 60 évben bekövetkező változásokról a védett
növényfajok elterjedését tekintve. Munkánk része a láprétek és község történetének kutatása személyes emlékek és levéltári
források alapján valamint a tőzegmohafoltok feltérképezése és a fajok meghatározása mellett a herbáriumi adatok és
magángyűjtemények felkutatása, a minták revideálása. Eddigi eredményeink között szerepel két, eddig sem a területről,
sem az Őrségből le nem írt Sphagnum-faj, a Sph. centrale és a Sph. auriculatum azonosítása a herbáriumi adatok között.
Utóbbi faj előfordulását a területen saját gyűjtéseink megerősítették.
Biodízel gyártása során keletkező különböző melléktermékek ökotoxikológiai minősítése
Szendi Katalin, Gerencsér Gellért, Varga Csaba
PTE-ÁOK, Pécs
A mai környezetvédelem egyik legnagyobb kihívása a nem megújuló energiaforrások megfelelő helyettesítése, kiváltása.
Ez egyik lehetősége a különböző növényi olajokból készülő biodízelek alkalmazása. Azonban ezeknek az üzemanyagoknak
a gyártása bonyolult kémiai folyamatokon (oldószeres extrakció, észterezés) keresztül valósul meg, amelyek során
számos melléktermék keletkezik. Ezek a melléktermékek olyan hulladékok, amelyek még a mezőgazdaságban, mint talajjavítók
felhasználhatóak is lehetnének. Mielőtt ezeket a különböző termőföldekre kijuttatnánk a megfelelő ökotoxikológiai
tesztekkel fel kell mérnünk az alkalmazásuk környezeti kockázatát. Jelen dolgozatunkban több melléktermék vizsgálati
eredményét szeretnénk bemutatni, amelyeket két jól ismert és gyakran alkalmazott teszt elvégzésével kaptunk meg.
A fehér mustár gyökérnövekedési teszt során a mintákat önmagukban és adott talajhoz keverve is vizsgáltuk. A másik
vizsgálati módszer az Eisenia-teszt volt, amely esetében a melléktermékeket ahhoz a talajhoz keverték, amelyiknek a
minőségét szeretnék javítani a gyártás során keletkező hulladékokkal. Eredményeink több tesztben és több melléktermék
esetében is szignifikáns eltérést mutattak a kontrollhoz képest. A vizsgálati eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a
minták közvetlenül a legtöbb esetben nem helyezhetők ki, még szabadföldi kísérleti parcellákra sem. Ezért javasolható a
melléktermékek egyéb felhasználása vagy a komponenseinek a szétválasztása, amivel a toxikus anyagok eltávolíthatóak a
mintákból.
96