2012. szeptember 5. szerda

Genetikailag módosított kukorica (DAS-59122) hatása talajban élő
arbuszkuláris mikorrhiza (AM)-gombákra
Seres Anikó, Kiss István, Dolezsai Anna, Bakonyi Gábor
Szent István Egyetem, Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar, Állattani és Állatökológiai Tanszék, Gödöllő
A genetikailag módosított növények nem cél szervezetekre gyakorolt hatásáról meglehetősen keveset tudunk, ezen növények
rövid időre visszatekintő múltja miatt. Vizsgálatainkat az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete Nagykovácsiban lévő
kísérleti parcelláján végeztük. A kukoricatáblát úgy alakították ki, hogy szegélyén nem kezelt, míg a belső állományában
a genetikailag módosított kukorica került elvetésre. Megállapítottuk, hogy a hőmérséklet és a nedvességtartalom nem
különbözött egymástól a DAS-59122 jelű kukorica vonal, illetve ennek közel izogénes vonala talajában. Négy időpontban
mindkét kezelés esetében 5-5 növényt gyűjtöttünk be további laboratóriumi felhasználásra. A teljes mikroorganizmus bióta
aktivitását a glükóz hozzáadás után mutatott CO2 termelés alapján vizsgáltuk. A varianciaanalízis sem a sorok esetében
(F: 0,3, p: 0,61), sem a tövek esetében (F: 0,09, p: 0,77) nem mutatott szignifikáns hatást a DAS-59122 jelű kukorica vonal és
közel izogénes párja között. A baktériumok és gombák aktivitását összehasonlítva a két növény vonal között nem volt
különbség. Mindkét kezelés esetén mind a sorközben, mind a tövek alatt a gombák átlagosan majdnem kétszer nagyobb
aktivitását mértük. A gomba:baktérium arány a sorközökben a közel izogénes parcella talajában szignifikánsan magasabb
volt (khi2: 11,2, p = 0,024), mint a a DAS-59122 jelű kukorica vonaléban. A tövek alatti talajban a különbség ugyan nem volt
szignifikáns, de ahhoz nagyon közel eső értéket adott (khi2: 9,4, p = 0,053). A kukorica növények gyökerének tömegében
egyik időpontban sem találtunk szignifikáns különbséget a génmódosított és az izogénes kukoricák között. A begyűjtött
kukoricák gyökerén vizsgáltuk az AM-gomba kolonizációjának a mértékét. Két mintavételi időpontban az izogénes kukoricák
gyökerén magasabb mikorrhiza-kolonizációt mértünk (t-próba: t=-2,55 , p=0,039 és t=-7,10, p= 6,12x10-5 ).
A kutatás a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-011 „A tehetséggondozás és kutatóképzés komplex rendszerének fejlesztése a
Szent István Egyetemen” c. pályázat támogatásával valósult meg.
Taplógombafajok preferenciája Őrségi erdőkben
Siller Irén 1 , Kutszegi Gergely 2 , Dima Bálint 3 , Takács Katalin 3 , Varga Torda 4 , Merényi Zsolt 4 , Turcsányi Gábor 3 , Ódor Péter 5
SZIE, Állatorvos-tudományi Kar, Biológiai Intézet, Növénytani Tanszék, Budapest 1 , ELTE TTK, Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti
Biológiai Tanszék, Budapest 2 , SZIE MKK KTI, Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, Gödöllő 3 , ELTE TTK, Növényélettani és
Molekuláris Növénybiológiai Tanszék, Budapest 4 , MTA Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Intézet, Vácrátót 5
Az Őrs-Erdő projekt keretein belül a faállomány szerkezeti, illetve összetételi jellemzőit és a nagygombák kapcsolatát
vizsgáltuk az Őrségi Nemzeti Park területén. A gombák felvételezését 3 alkalommal (2009 nyarán, 2010 tavaszán és őszén),
35 erdőállományban, 30×30 méteres mintavételi egységekben végeztük. A projekt más kutatócsoportjai munkájának eredményeképpen
számos élőlénycsoport és környezeti változó adatai állnak rendelkezésünkre. Jelen munka kizárólag a fán élő
taplógombafajok preferenciáját tárgyalja. Irodalmi adatok alapján olyan fajokat kerestünk a saját gyűjtésünkben, amelyek
előfordulásuk vagy ökológiai igényeik alapján indikátor jelleggel bírhatnak. A természetes élőhelyeket, az erdőségeket
preferáló fajoknak bizonyultak a Ganoderma applanatum, Coriolopsis trogii, az idős állományokat igényli a Phellinus
robustus. Továbbá számos olyan fajt találtunk, amelyek szorosan kötődnek egy-egy fafajhoz, illetve főként bizonyos fafajcsoportokat
igényelnek. Feltűnő a tölgyekhez kötődő specialisták nagy száma, de megtalálható a fajok között kifejezetten
az erdeifenyőhöz (Pseudomerulius aureus), a lucfenyőhöz (Phellinidium ferrugineofuscum, Trichaptum abietinum) alkalmazkodott
taplógombafaj is. A Fagus areáját követő fajnak számít a Trametes gibbosa, de főleg bükkön fordul elő a Physisporinus
vitreus is. Az elegyfafajként jelen lévő nyírfa egyedüli nekrotrófja a Piptoporus betulinus. A rezgő nyár évelő
nekrotrófja a Phellinus tremulae. Fűzfajokon, nyárfajokon előfordulók a Coriolopsis trogii és a Trametes suaveolens. Az
erdős régiókat kedvelik a Phellinus punctatus, Porothelium fimbriatum, Phellinidium ferrugineofuscum (természetes lucállományok).
Vizsgálatainkat az OTKA (K79158, Őrs-erdő Projekt) és az Őrségi Nemzeti Park támogatta.
93