2012. szeptember 5. szerda

Hogyan változik a víz pH-ja, ammónium- (NH4+), a foszfát- (PO43-), és káliumion (K+)
koncentrációja az észak-alföldi Nyíres-tó közepétől a széléig?
Nagy János, Erdős Márton, Klátyik Szandra, Tóth Zsuzsa, Fogarasi Gábor, Cserhalmi Dániel
Szent István Egyetem, Növénytani és Ökofiziológiai Intézet, Gödöllő
A méréseket két alkalommal június- és október közepén az Eriophoro vaginati-Sphagnetum recurvi (gyapjúsásos dagadóláp),
Betulo pubescenti-Sphagnetum (tőzegmohás nyírláp), Salici cinereae-Sphagnetum (tőzegmohás fűzláp), Carici
elongatae-Alnetum (égeres láperdő), Calamagrosti-Salicetum cinereae (rekettyés fűzláp), Caricetum ripariae (partisásos)
társulásokból vett kevert vízmintákon végeztük. Nyáron az ammóniumion koncentráció 0,01 és 0,2 mg/l között változott,
az égeres felé növekedett, majd a part felé rohamosan csökkent. Ősszel a koncentráció 0,07 és 0,5 mg/l között változott, a
láp közepe felől a parti sásosig egy égeres visszaesés mellett folyamatosan növekedett. A foszfátion koncentrációja nyáron
(0,02 - 1 mg/l) és ősszel (0,01 - 2 mg/l) is a láp közepe és széle felől is az égeres felé többé-kevésbé folyamatosan csökkent.
A nyári és őszi koncentrációk között minden társulás esetében jelentős különbségeket tapasztalunk. A káliumion értékek
nyáron 3,06 és 6,48 mg/l, míg ősszel 2,12 és 11,95 mg/l közé estek. A kapott értékek még társuláson belül is nagyon szórtak,
és szezonálisan is igen jelentős eltérést mutatnak. A pH nyáron és ősszel is szoros korrelációt mutatott a zonációval, a
láp belseje felől a part felé folyamatosan nőtt. A vizsgálatok alapján az égeresnek kiemelkedő szerepe van a foszfát- és az
ammóniumionok koncentrációjának szabályozásában, míg a láp vizének savasságában a tőzegmohák ionkicserélő hatása
tetten érhető.
Kezelni, vagy nem kezelni...? A kolontári vörösiszappal szennyezett területek remediációjának
talajzootoxikológiai tanulságai
Nagy Péter 1 , Hrács Krisztina 1 , Horváth Boglárka 1 , Dolezsai Anna 1 , Szakálas Judit 1 , Anton Attila 2 ,
Tóth Ágnes 3 , Gyuricza Csaba 4
Szent István Egyetem, Állattani és Állatökológiai Tanszék, Budapest 1 , MTA Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és
Agrokémiai Kutatóintézet, Budapest 2 , MTA Természettudományi Kutatóközpont, Budapest 3 , Szent István Egyetem,
Növénytermesztési Intézet, Gödöllő 4
Kolontáron, a 2010. októberi vörösiszap szennyezés helyszínén két érintett és egy szennyezetlen területről (C, kontroll)
vettünk mintákat, fél évvel a szennyezést követően. A terhelt területek egyikén (A) a szennyezett feltalajt eltávolították,
illetve beforgatták, majd remediációs kezelést alkalmaztak és energianövényeket telepítettek. A „B” területen nem történt
ilyen beavatkozás. A mintákból az alábbi vizsgálatokat végeztük el: ugróvillás (Folsomia candida) területválasztási teszt,
Folsomia reprodukciós teszt (OECD 232), fonálféreg cönológiai analízis. Az ugróvillások a területválasztási tesztekben szignifikánsan
diszpreferálták a remediálatlan „B” talajt a kontrollhoz és a remediálthoz képest egyaránt. A reprodukciós tesztek
a túlélés tekintetében nem mutattak jelentős különbségeket, de juvenilek száma szignifikánsan nőtt a remediált, illetve
csökkent a remediálatlan talajban a kontrollhoz képest. A fonálféreg denzitás értékeire közel szignifikáns különbséget
(p= 0,057) kaptunk az egyes talajokban, az alábbiak szerint: A < B < C. Ezen belül a kontroll értékei kifejezetten magasnak
számítottak, de még a remediált területen sem volt kirívóan kevés állat. Ezzel szemben mind a taxonszám, mind pedig a
MI 2-5, illetve a Structure Index értékei a „B” területen bizonyultak a legmagasabbnak. Ezen a területen mindkét indexre
kifejezetten magas értéket kaptunk. A remediált területen kimondottan alacsony, míg a kontrollban más agrárterületekhez
hasonló, közepes, vagy alacsony értékeket kaptunk. A kontrollként szolgáló legeltetett domboldalon egy agrárterületre
jellemző viszonyok uralkodnak (időnkénti fizikai bolygatásokkal és tápanyagpótlással). Itt ez magyarázza a kapott eredményeket.
A vörösiszappal szennyezett területek közül a remediálatlan „B” mintavételi helyen, a felszínen egy vékony
(< 3 cm) iszapréteggel, a szennyezők viszonylag alacsony krónikus toxicitása következtében kevesebb káros hatás indokolt,
mint a feltalaj letárcsázásával kezelt területen, a magas Na-koncentráció, illetve pH-érték miatt. Ahonnan pedig elszállították
a feltalajt, ott is igen drasztikus beavatkozás történt talajbiológiai szempontból. E területeken a talajjavítási célzatú
beavatkozások ellenére (komposzt-tőzeg keverék kijuttatása, rozs és tritikálé alulvetése, energianövények telepítése) sem
beszélhetünk zavartalan talajéletről. Mindezt a kapott talajzootoxikológiai eredmények jól jelezték is.
A kutatás a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-011 „A tehetséggondozás és kutatóképzés komplex rendszerének fejlesztése a
Szent István Egyetemen” c. pályázat támogatásával valósult meg.
78