A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet ...

feltételezését, miután senki nem vonhatta kétségbe a korai UK két területi fáciesének, a csekeinek és a csorvainak
szoros összefüggését. 12
A csorvai temető lehetővé tette Trogmayer számára, hogy felvázolja a dél-alföldi későbronzkor
néhány lényeges kérdését. A temető anyagának későhalomsíros, korai umamezős és a helyi bronzkori összetevői
közül a két első kétségtelenül a Kárpát-medence nyugati régiójának fejlődéséhez kapcsolta — legalább is egy időre -
Kelet-Magyarország egy jelentős részének későbronzkori leletcsoportjait. 13
A hatvanas évek derekától már egyre nagyobb szerepet tulajdonítottak a csekei kultúrának a középső Duna vidék,
mindenekelőtt a Kárpát-medence nyugati régiója umamezős fejlődésének alakításában. A szlovák kutatás kiegészítette
ezt a korszakot egy Cseke előtti „Vor-Őaka" horizonttal, amely a Reinecke szerinti BC-be viszonyulva már magában
hordta a korai UK jó néhány jellegzetességét. A hetényi (Chotin) csoport, s ezzel együtt a váli kultúra etnogenezisét
a csekeihez kötötték, mely elméletet a két kulturális körben jelentkező szórthamvas temetkezésekkel és a
tárgy típusok egyenes vonalúnak vélt fejlődésével próbáltak alátámasztani. 14
Az umamezős népcsoportok vándorlásának
gondolatát tagadva a középső bronzkortól nyomon követhető kontinuitás elméletét állították fel szinte az
egész Középső Duna vidékre érvényesítve. Ezzel természetesen elvetették a magyar kutatás álláspontját, amely több
alkalommal is hangsúlyozta az urnamezős elemek bevándorlásának tényét, s ennek jelentős szerepét a hazai UK kialakításában
és további fejlődésében. 15
A csehszlovák kutatás elképzelése szerint az Égeikum keleti medencéjét a mükénéi birodalom pusztulása idején a
Kárpát-medencéből, a csekei kultúra térségéből kiinduló, erőteljes etnikai hatások érték. Ennek konkrét megnyilvánulásait
a macedóniai Vardaroftsa és Vardino égett rétegeinek anyagában látják, ugyanakkor a csekei korszak temetkezéseinek
számos kísérőjelenségét a görögországi proto-geometrikus sírokban vélik felismerni (J. Paulik, J. Bouzek). 16
Több alkalommal is foglalkozott a dunántúli UK leleteivel /. Rihovsky\ aki elsősorban a dél-morvaországi anyagból
kiindulva vizsgálta a középső Duna vidék umamezős kultúrájának fejlődését. A gazdag dél-morvaországi leletanyag
segítségével részletes korbeosztást alakított ki a halomsíros-Velatice átmeneti szakasztól egészen a fiatalabb
UK Podoli horizontjáig bezárólag. Korábbi tanulmányaiban még jelentős szerepet tulajdonított az urnamezős etnogenezisben
a lausitzi kultúrának. A későbbiekben fokozatosan módosította nézetét, s utóbbi munkáiban már csak a
lausitzi határterületeken lát némi lausitzi jelleget a Velatice kultúra formai megnyilvánulásaiban. A dunántúli urnamezős
korszak legkorábbi leleteit részben a halomsíros-Velatice átmeneti horizonttal (Blucina), részben a régibb
Velatice kultúrával párhuzamosítja. A Velatice elterjedési terület szerinte fedi Dél-Morvaországon kívül Észak-
Ausztriát és Burgenlandot, Délnyugat-Szlovákiát és Északnyugat-Magyarországot. E kört két csoportra tagolva egy
nyugati és egy keleti Velatice kultúráról beszél. Hazánk északnyugati térségében szerinte mindkét területi csoport
lelőhelyei fellelhetők, mindenesetre a magyarországi helyzetet igen bonyolultnak ítéli meg, ahol a helyi és a morvaosztrák
anyag keveredése jellemzi az UK kezdeti szakaszát.
Részletesen foglalkozik áihovsky a középső Duna vidék fiatalabb umamezős kultúrája kialakulásának kezdeti fázisával.
A Velatice-Podoli átmeneti szakaszt a HA2 végével, ill. a HA és HB átmenetének idejével párhuzamosítja.
Téziseinek lényege abban rejlik, hogy - szerinte — a fiatalabb urnamezős kultúra kialakulásának folyamata korábban
indult meg Dél-Morvaországban, mint nyugaton. A Velatice—Podoli átmenet idején a régibb és a fiatalabb UK
típusainak keveredése jellemző. A kerámiában jelentkező új morfológiai jellegzetességek egy részét a kelet Kárpátmedencei
Gáva körben keresi. Az átmeneti szakaszhoz szinte válogatás nélkül sorol olyan leletegyütteseket, amelyek
egy része már fiatalabb, a Vál II. szakaszt képviseli (Vál, Tököl, Adony, Celldömölk stb.). A felsoroltak között más
együttesek (Cseszegtomaj) viszont jóval korábbi időszakot képviselnek.
Igen fontosak a hazai leletanyag szempontjából Rihovsky azon megállapításai, amelyek a középső Duna vidéki
fiatalabb UK kialakulásának széles területen megfigyelhető közös vonásaira utalnak. A fejlődés közel azonos tényezői
kapcsolják leleteinkhez a Dunántúl déli térségének csoportjait, a Dálya-Kiskőszeg és a Maria Rast (Ruse) csoportot.
17
J. Paulik és J. èihovsky megállapításainak egy részét átvéve, kutatási eredményeiket felhasználva foglalkoznak
többen is a Kárpát-medence nyugati felének későbronzkori fejlődésével. A. Jockenhövel terminológiájában a Bluöina-,,Vor-£aka"
a BC végével, ill. a BD első felével, a íaka-Baierdorf BD második felével, ill. a HA1 elejével, az
Ocskó (Oclcov)-Velatice—Kisapáti-Lengyeltóti a HA1 periódussal, a Rohod-Szentes a HB1 periódussal, végül a
Hetény (Chotin) I-Klentnice a HB1 második felével párhuzamosítható. E periodizáció helyenkénti tarthatatlansága
- különösen a Hetény (Chotin) I-Klentnice keltezést illetően — nyilvánvaló. Másutt javasolja, hogy a közép-európai
urnamezős korszak különböző csoportjait területi fáciesekként határoljuk el. A magyar Kisalföldön a ,,Vor-íaka"
horizonttal összefüggő éaka-fáciesről beszél. Ugyanezen a területen határolódik el a £aka- és a Velatice-fácies. Ezt
követően terjedt el a Dunántúlon és a Kisalföldön egyaránt a Vál I., amely szerinte a Kárpát-medencei halomsíros
kultúrán alapuló íaka és a középső Dun? vidéki halomsíros alapokon létrejövő Velatice fáciesek keveredésének terméke.
A már tisztán a fiatalabb UK-hoz tartozó Klentnice II. fázist a Rohod-Szentes kincsleletek körével párhuzamosítja.
18
W. A. Brunn az UK közép-németországi depotleleteinek feldolgozása során részletesen foglalkozik a Kárpát-medencei
kincsekkel, ill. ezek bronztípusaival. íaka és Ocskó (Oíkov) bronzleletei lehetőséget biztosítanak véleménye
szerint a kincsleletek és kultúrák összekapcsolására, a szomszédos területekkel való párhuzamosításra. íaka a HAl,