A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet ...

A halmok alatt többnyire egyszerű gödörsírokat leltek kőpakolással, de előfordul, különösen a csontvázak esetében
a kövekkel körülvett, sőt kőládás sír is. Ez utóbbiak természetesen a keszthelyi sírokat (Legelői dűlő) idézik, s
egyben a Bakony vidéki temetkezések mélyre nyúló gyökereit dokumentálják. 106
A halom vagy halomcsoport közelében rendszerint ott találjuk az elég jelentéktelennek tűnő települést, bár teljes
feltárás hiányában alig rendelkezünk ezekre vonatkozó tapasztalatokkal. Néhány teleprészletből ítélve vékony rétegű
lakószintet tételezhetünk fel, néhány esetben szegletes alaprajzú, lesározott padlójú ház maradványai, gödrök a megszokott
hulladékanyaggal is előkerültek. 107
E lakóhelyek a részben pásztorkodó életformát folytató népcsoportok
falunak alig nevezhető, ideiglenes megtelepedésre szolgáló objektumai, melyeket szinte minden esetben kisebbnagyobb
vízjárások mentén létesítették.
Elsősorban a MRT alapján, e csoportnak ma már több száz lelőhelyét - települését és sírját- ismerjük, amelyek
közül csak a jelentősebbeket kiragadva foglalkozhatunk a csoportot érintő kérdésekkel. A lelőhelyek döntő többsége
felszíni gyűjtésből vált ismertté, s kiegészítve ezeket a hitelesen feltárt együttesekkel pontos képet nyerhetünk e
sajátos kultúra elterjedéséről.
Telepek: Bakonybél-Falubitang, Bakonyjákó-Somhát, Bakonyszentkirály-Hajmás, Balatonalmádi-Bauxitkutató,
Balatonfüred-Berekrét, Borsosgyőr-Pityerdomb, Borzavár-Bocskorhegy, Csikvánd-Kalmártag, Gógánfa, Hárskút -
Lazsnakúti dűlő, Herend-Szt. István alja, Kamond, Kenyéri-Kecskéd, Kenyéri-Várdomb, Külsővat-Derma, Lesencefalu,
Lovászpatona-Mocsolya, Marcalgergelyi-Bicskadomb, Mezőlak-Szt. Péteri domb, Németbánya-Tuskósdűlő,
Ostffy asszony fa, Pápa-Pálházapuszta, Sárvár-Kertváros, Sümeg-Baglyashegy, Szentkirályszabadja-Kistelek, Tormás-
Tsz. tehenészet, Veszprém-Csatárhegy. 108
Temetők: Bakonybél-Erdőlába, Bakonyjákó-Somhát, Bakonyszűcs-Százhalom, Borzavár-Alsótündérmajor, Csögle-
Kispáskom, Farkasgyepű-Pöröserdo I—II, Hárskút-Ráktanya, Jánosháza, Kislőd, Lókút-Óbánya, Pénzesgyőr, Zirc-
Tündérmajor II. 1 0 9
A csoport elterjedési területe felöleli a Balatontól északnyugatra Veszprém jelentős részét, valamint Vas megyét
a Rába vonaláig. Ennél jóval szélesebb körű a kultúra kisugárzása, amely tulajdonképpen minden irányba nyomon
követhető. Szombathely-Herény és Rábafüzes — mindkettő település - a nyugati határ vonaláig engedi nyomon kísérni
a kultúra első fázisának leleteit. 110
Délkeleti irányba talán még erőteljesebb expanziója. Balatonendréd (42.t.
1—11) a Szeged környéki Csorváig jelzi a későhalomsíros népességből kiszakadó csoportok útvonalát. 111
Néhány jelentősebb, az I. fázis legelejére, esetleg még korábbra keltezhető leletegyüttes (pl. Bakonycserpuszta) a
Veszprémből Zala déli vidékeire hatoló kultúrára derít fényt (Pókaszepetk-Avar u., Petőhenye). 112
E csoport sajátos
fejlődését a Miklósfa-Mórichelyi halastavak területén feltárt telepmaradvány leletanyaga dokumentálja. 113
Valószínűleg
ez utóbbi csoporthoz tartozik a magyarszentmiklósi hamvasztásos síregyüttes. 114
Természetesen igen nehéz az esetek többségében cserepekből álló leletanyagok korbeli meghatározásán túlmenően
szűkebb, csoportbéli hovatartozást is megállapítani. Ennek ellenére, elsősorban telepmaradványok anyagában elhatárolódni
látszik a Bakony vidéki csoport elterjedési területének déli peremvidékén, főként a Balaton északi partmenti
sávjában egy kisebb leletcsoport (Aszófő-Vörösmáli szőlők, Balatonalmádi-Bauxitkutató, Balatonfüred-Berekrét,
Balatonfűzfő-Szalmássy telep, Balatonszőlős-Öregrét, Kolontár, Lesencefalu, Lovas-Királykút, Nagyvázsony-Szérűskerti
dűlő, Óhíd-Malomárok, Sümeg-Baglyashegy, Szentgál-Füzikút, Szentjakabfa-Almakút, Szentkirályszabadja-
Uritelek. 115
E lelőhelyek sajátos kerámia típusai leginkább néhány Vas megyei lelethez állnak közel: Kenyéri-Kecskéd,
Kenyéri-Várdomb, Rábafüzes-Berek, Sárvár-Kassa u., Szombathely-Herény. 116
A Bakony vidék I. fázisának leletei
között elhatárolt két csoport rejtélyében a megoldás kulcsa talán abban keresendő, hogy az utóbb felsorolt
lelőhelyek még a fázison belül fiatalabb időbeli horizontot jelentenek, s nem indokolt ezek mögött, az előzőekétől
idegen etnikumot feltételeznünk.
FAZEKASSÁG (3.t.)
Sírkerámia:
A halomsíros kultúra több alaptípusa szinte változatlan foi mában él tovább. Ilyenek többek között a behúzott
szájperemű, az enyhén profilait, ívelten kihajló szájperemű tálak, a hordó alakú füles csuprok, a nyomott hasú bögrék,
enyhén profilait, gömbhasú bögrék, esetenként tölcséresedő nyakkal, a hordó alakú, enyhén profilait vonalú
csuprok, a csonkakúpos csészék stb. A kihajló peremű tálak és csuprok némelyikét csonkakúpos talpra állították.
Az ornamentika meglehetősen szegényes. A bögréket és csuprokat néha vállon ülő bütykök, a szájperemet csücskök
tagolják. Előfordul a vállon körbefutó, benyomott pontsor, ill. tűzdelés, valamint a karcolt háromszög ornamentika.
Igen gyakori az edényfül háromszög átmetszetű kialakítása s nem ritka a két, arányosan elhelyezett szalagfüles
fazék és csupor. A csoport kerámiájának egyik legjellegzetesebb sajátossága, a rendszerint ívelt peremű, mély
tálakon és urna alakú fazekakon a széles, alagútszerűen átfúrt bütyökfül.
Figyelmet érdemel, hogy a sírkerámia, formai és ornamentális elemeit tekintve egyaránt, eléggé konzervatív, erő-