A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet ...

BRONZMŰVESSÉG (4 .t. 1-30,32-47)
A rendelkezésünkre álló bronzanyagból ma még nem határozhatjuk meg az egyes területi csoportok bronziparát,
miután a bronztípusok többsége meglehetősen uniformizált, nem csupán Nyugat-Magyarországon, hanem szinte az
egész Kárpát-medencében. A korszak településein előkerült öntőminta vagy öntőminták jelentéktelen, helyiipari
tevékenységet sejtetnek, legalábbis a Dunántúl területén. Elképzelhető - elsősorban a Bakony vidéki csoport esetében
-, hogy importból, netán zsákmányból fedezték kész bronztermék szükségleteiket.
Akadályozza a korszak önálló bronzművességének megismerését a depotleletek hiánya. Eltekintve néhány Balaton
környéki temetőtől és a gazdagabb Bakony vidéki halomsíroktól, hiányoznak a bronzok különböző típusait felsorakoztató
leletegyüttesek.
Amíg viszonylag elfogadható áttekintésünk van a korszak fegyver és ékszer tipológiájáról, alig ismerjük a munkaeszközöket,
a mindennapi élet használati tárgyait. Zárt síregyüttesek hiányában csak nehezen választhatjuk el a csabrendeki
temető legfiatalabb szakaszának bronzanyagát a korábbi periódusokétól, s e kulcsfontosságú temetőnél szinte
csak a tipológia módszereire vagyunk utalva az anyagi kultúra különböző irányú összefüggéseinek meghatározásánál.
Fegyverzet:
Az első fázis legjellemzőbb fegyvere, elsősorban a Bakony vidéki halmokban, de másutt is a Sprockhoff Il/a típusú
markolatnyújtványos bronzkard (Csögle-Kispáskom, Pénzesgyőr-Gulyaberki tábla, Törökbálint). 137
Előzményei
minden bizonnyal a szomolányi és a Sprockhoff I/a típusok. Mindkettő a fejlett halomsíros korszak jól ismert fegyvere,
de egyes darabok még az I. fázis idején is használatban maradtak (Csabrendek, Nagykanizsa-Alsóerdő). 138
Mosonszentjánoson Rixheim-Monza típusú kard volt, amely a névadó lelőhelyeken túl hazai párhuzamokkal is
bír. 139
A tőrök közül elsősorban a korábbi Peschiera variánsok terjedtek el (Peroni B-típus: Bakonyszűcs-Százhalom,
Kéthely-Téglagyár, C-típus: Csabrendek, Pápa, Hárskút). 140
Külön figyelmet érdemelnek a legyezős vagy az ún. T
markolatú típusok (Peroni „Villa-Capella"). A szórványos szentgáli darab mellett hiteles síregyüttesből származik a
Bakonyjákó-Somháton feltárt példány. 141
Rendkívül fontos tőr a zombai, amelynek tömör markolata van, s a
Bona I. által elhatárolt keleti (Tiszakeszi) típusok közé sorolható. 142
A Rixheim-Monza típusú kardokat idézi a három szeglyukas szigligeti tőr. A névadó lelőhelyen (Szigliget-Ciframajor)
túl a szigligeti típus több példányát is idézhetjük: Mohács környéke, Palotabozsók-Kirchergrund, Pécs,
Regöly stb. 143
A korszak speciális támadó fegyverei közé tartozik a korai szárnyas balta, ill. ennek közvetlen tipológiai előzménye
a keskeny szárnyakkal kialakított talpas balta. 144
Minden bizonnyal fegyverként használták e baltákat, mely
bronztípus a harcos sírok egyik leggyakoribb melléklete (Bakonybél-Feketehegy, Bakonyoszlop, Bakonyszűcs-
Százhalom, Balatonendréd, Csesznek-Imremajor, Nagyvázsony-Zsófia major, Urkút-Lucernaföldek, Urkút-Zsófíapuszta,
Kéthely-Téglagyár, Pincehely-Ráctemető, Törökbálint). 145
Természetesen a fent felsorolt lelőhelyek egy
része szórványlelet, időrendjük meghatározásánál egyedül a tipológiára támaszkodhatunk csupán.
Közel sem minősíthető egyértelműen fegyvernek a harcos sírok egy másik melléklete, a tokos véső (Bakonyszűcs-Százhalom,
Farkasgyepü-Pöröserdő). 146
Úgy tűnik, hogy a halomsíros korszak egyik legkedveltebb fegyvere volt a lándzsa, s ennek rövidebb, feltehetően a
dárda szerepét is betöltő változata. A lándzsacsúcsok ún. rombikus alapformái már igen korán használatba kerültek
(Csabrendek). 147
Velük egy időben, s a későbbiek során is egyre nagyobb teret nyert az ívelt élű változat, igen gyakran
mint harcos sírok tartozéka (Bakonyszűcs-Százhalom, Csögle-Kispáskom, Mosonszentjános stb.). 1 4 8
Használati tárgyak:
Ide soroljuk a munkaeszközöket, melyekről igen kevés adatunk van az első fázis idejéből. Meglehetősen ritka a kés.
Ugy tűnik, hogy az egyszerű nyéllapos típusok mellett a nyélnyújtványos ún. Pustimer típus már ebben az időszakaszban
használatba került (Felsőnyék, Csórva). 149
Ismeretlen típusú kést említenek Sümeg-Baglyashegyről és töredéket
Gyulakeszi-Csobáncról. 150
Egészen bizonyos, hogy a két legfontosabb munkaeszközt, a tokos baltát és sarlót ebben az időszakban is tömeges
mennyiségben használták (Soltvadkert). Sajnos zárt leletegyüttesből származó, pontosan keltezhető darabokat
alig ismerünk. A szórványos tokos balták közül egészen biztosan ebből az időből származik a Győr környéki és talán
a szederkényi erdélyi típusú példány. 151