A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet ...

ÉSZAKKELET-DUNÁNTÚLI CSOPORT
A dunántúli régibb UK negyedik területi csoportja már közel sem olyan erőteljes, mint az előző három. Leletegyüttesei
talán a szomszédos északnyugat-dunántúli csoporttal árulják el a legszorosabb összefüggést.
A Bakony és Győr-Sopron körzetében már az első fázis végétől megfigyelt harcos sírok Fejér, Komárom és Pest
megyék területén sem ismeretlenek. A már említett törökbálinti síregyüttes mellett néhány fővárosi, feltételezhetően
harcos sírhoz tartozó leletet említhetünk: Budapest (III.) Óbuda, Budapest (XXII.) Nagytétény. 203
Sajnos szinte
semmit sem tudunk e sírok jellegéről, rítusáról. Ugyanezt mondhatjuk el a magyaralmási kerámialeletről, amelyről
korábban feltételeztük ugyan,hogy edénydepot, de az is elképzelhető, hogy jelképes sír anyagával állunk szemben. 204
Nem sokkal tudunk többet a Pomáz-Zdravlyák dűlőben feltárt hamvasztásos sírról. 205
Valamivel szélesebb a síregyüttesekénél a csoport területén fellelhető telepmaradványok köre. Miután az esetek
többségénél felszíni gyűjtésből származó cserepekkel állunk szemben, igen nehéz ezekből messzemenő következtetéseket
levonni, vagy éppen elválasztani e leleteket a következő harmadik fázis váli kultúrás anyagától.
Viszonylag könnyebb a helyzetünk a Fejér és Pest megyei telepmaradványok megítélésénél: Nadap-Jánoshegy,
Gárdony-Móricz Zs. u., Csór, Budapest (III.) Harrer P. u., Budapest (III.) Békásmegyer-Vízművek leletanyagában
kétségtelenül a helyi halomsíros hagyományok, a Bakony és Győr-Sopron vidéki kapcsolatok dominálnak, s így
aligha vetődhet fel a korai váli kultúrával való azonosítás lehetősége. 206
Kevésbé egyértelmű a helyzet a Komárom
megyei és néhány Pest megyei leletegyüttesnél. Bajna-Öreghegy alja I—II., Budakalász-Tangazdaság, Dorog-Hungária
hegy, Esztergom-Széchenyi tér, Mogyorósbánya-Fehérkereszt I—IL, Nagysáp-Domonkos-puszta, Pilismarót-Felsőszélesek,
Pilismarót-Homoki szőlők, Pomáz-Prekobrodicza dűlő stb. leletanyagában nehéz terjes pontossággal elhatárolni
a két kultúra korban igen közel álló kerámiájának típusait. 207
Csupán egy-két olyan biztos lelőhelyet említhetünk,
ahol kizárhatjuk a váli kultúra jelenlétét: Nagy sáp-Urisáp, Nyergesújfalu-Papírgyári földek. 208
Tulajdonképpen a Budapest (III.) Harrer P. úti hulladékgödör cserépanyaga tanúsítja leginkább a két szomszédos
észak-dunántúli régió szoros összetartozását, a c'aka-Mosonszolnok körrel való összefüggéseket. 209
A területi csoportnak a £aka körrel való összefüggéseire derít fényt néhány újabb lelőhely, mely Tata monográfiájának
I. kötetében látott napvilágot. Ilyen helyek pl. Kocs-Csicsó, Tata-Tófarok, Tata-Fényes fürdő, ahol telepmaradványok
kerültek elő. Csupán az érdekesség kedvéért említjük, hogy a szerzők (Vadász É. és Vékony G.) felvetik kisebb
mediterrán eredetű csoport bevándorlását, amely esetleg magyarázza a £aka körben fellelhető ilyen jelenségeket
(pl. a péncélzat). 209 / 3
Természetesen ebben a környezetben is megtaláljuk a védett, magaslati településeket. A fővárosban Gellérthegy
lehetett ilyen telephely, annak ellenére, hogy egyelőre csak a későhalomsíros korszakból vannak adataink lakott voltára.
210
Bizonytalan a kajászói földvár kora, viszont Nadap-Jánoshegy a II. fázisban már biztosan lakott volt, amint
erre a felszínről gyűjtött cserépanyagból következtethetünk. 211
Mogyorósbánya-Óhegyen még az első fázisra keltezhető
anyagot leltek. 212
FAZEKASSÁG (5 .t.l 8-25,29-34)
Meglehetősen keveset tudunk a korszakban eléggé ritkán betelepített régió leletanyagáról.
Sír kerámia:
A már idézett magyaralmási edénylelet területi elhelyezkedése alapján ebbe a körbe sorolható. A fölgömb idomú,
kihajló szájperemű, magasra húzott fülű csészék már a korszak jellegzetes edényei közé tartoznak, még inkább a rövid
hengeres nyakú, ferdén árkolt vállú példány. A mélyen ülő hasú, vízszintes síkozással díszített, széles, tölcséres
szájú, eredetileg kettős fülű bögre viszont az előző korszak jellegzetes későhalomsíros edényeire utal. Egy lábalakú,
valószínűleg kultikus edényke és egy csonkakúpos csésze egészíti ki az együttest. 213
A Pomáz-Zdravlyák lelőhelyen
feltárt sírban széles árkolású, kihajló, vízszintesen síkozott szájperemű urnát, turbántekercses szájperemű tálat és öblös
bögrét leltek. 214
Telepkerámia:
A gyakoribb edényfajták között említhetjük a magasra húzott fülű, öblös hasú bögréket, a profilait idomú csészéket,
a fentiekhez hasonló füllel, mély tálat szélesen kihajló, síkozott szájperemmel, sima, díszítetlen vagy ferdén árkolt
vállal, az ívelten kihajló, síkozott szájperemű, öblös, urnaszerű edényeket, a sekély tálakat, behúzott, síkozott és
turbántekercses szájperemmel, a hordó alakú fazekakat, körbefutó, ujjbenyomásos bordával, fogóbütykökkel, a hengeres
nyakú edényeket ferdén vagy egyenesen levágott szájperemmel, a nagyobb, kúpos nyakú hombárokat, végül a
tölcséres nyakú csuprokat.