A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet ...

A Dunántúl belsejében, mindenekelőtt Somogy és Veszprém megyék területén erőteljes leletcsoport körvonalai
rajzolhatok meg, sajnos többnyire szórványleletek segítségével. Balatonföldváron lakógödör anyagában lelték meg a
korszak jellegzetes házikerámiáját, s hasonló összefüggést sejtet a Veszprém-Elektromos Művek területéről közölt
két fazék. 456
Cserszegtomajon, a Gyöngyösi csárdánál ugyancsak lakógödröket tártak fel, a HB periódusra jellemző
leletekkel, s a balatonszepezdi szórványkerámia talán temetőből származik. 457
Valószínűleg ugyanebbe a fázisba keltezhető
a Dabrony-Gányás-pataknál feltárt hamvasztásos sír anyaga. 458
Igáiról szórványkerámia, Keszthely-Usztatóról
telepszórvány említhető. 459
A fiatalabb UK-be helyezhetjük a Kéthely-Baglyashegyről közölt eléggé szórványos
leletanyagot, s egy kisebb bronzegyüttest - talán kincsleletet — már az UK végére. 460
Sánccal erősített telepről van
tudomásunk Lengyeltóti-Tatárvárról, s feltehetően e telephez tartozó temetőből származik a KBM gyűjteményében
levő nagyobb számú kerámia. Az anyagban fellelhető különféle edénytípusok kivétel nélkül már az ötödik fázisba
tartoznak. 461
A közelmúltban került elő Magyarszerdahely-Homoki dűlőben egy telepmaradvány. Szemétgödör anyagából
olyan cserepek bukkantak napvilágra, melyek már az UK végét képviselik. 462
A Dunántúl belső területéről felsorolt
lelőhelyek anyagát néhány, főként telepről származó szórvánnyal egészíthetjük ki: Takácsi-Édenkert (sírlelet),
Taliándörögd-Klastromdűlő, Ukk-Nyíresalja dűlő, Veszprém-Vorosilov u., Zalameggyes stb. 463
Külön figyelmet érdemel
néhány, ugyancsak telepről származó, UK végi kerámia Zalaszentmihályról. 464
Erőteljes a késő umamezős horizont leletanyaga a váli kultúra elterjedési területén, mindenekelőtt a Dunakönyök
vidékén: Dömös-Árpádvár, Epöl-Nagyhegyi dűlő, Pomáz-Kőhegy, Pilismarót-Basaharci oldal, Süttő-Bikolpuszta,
Süttő-Feketehidi árok, Süttő-Nagy sánc tető, Visegrád-Fellegvár, Visegrád-Kő törés említhető elsősorban. 465
Feltétlenül
figyelmet érdemel az is, hogy e lelőhelyek egy része erődített település, melyek — a rendelkezésre álló, meghatározható
cserépanyag alapján — csak az UK végső szakaszában alakultak ki. 4 6 6
A váli kultúra eddig ismert legnagyobb temetője, a Budapest (III.) Vöröshadsereg úti, ebben az időszakban is
használatban volt. Erre utal néhány jellegzetesen későváli típusú edény melléklet, s nem utolsósorban egy vaskés. 467
A váli kultúra ilyen hosszú élettartama itt sem meglepő, s ugyanezt igazolja a hetényi temető néhány késői síregyüttese
is. 468
Amint ezt Kemenczei T. is megállapította, Észak-Magyarországon, a Kyjatice kultúra területén, annak fiatalabb,
már a preszkíta korszakkal párhuzamos szakaszában jelentős barlangi lelőhelyekről származó leletcsoport határolható
el. Nagyjából hasonló a helyzet a Dunántúlon, ahol eléggé elszórtan ugyan, de találkozunk barlangokból származó
késő umamezős leletekkel is. Ilyeneket ismerünk Bajna-öreglyukból, Csesznek-Kőmosóból, Dudar-öreglikból,
Kesztölc-Sármán barlangból, Pilisszentlélek-Legénybarlangból, Rezi-Sikalikja barlangból, Budapest (II.) Remetebarlangból
stb. 469
Feltűnő, hogy a felsorolt lelőhelyek részben a Dunakönyök területére, részben Veszprém megyére
szorítkoznak, olyan területekre, ahol erőteljesen érződik a kelet-magyarországi preszkíta hatás. Sajnos a harmadik
ilyen régióból, a Dél-Dunántúlról eddig nincs tudomásunk a késő umamezős korszakba sorolható barlangi leletről.
Mindenesetre nem nehéz felismernünk az összefüggést a Kelet-Magyarországon erőteljessé váló preszkíta lelethorizont
és közvetlen szomszédságában sűrűsödő korabeli barlangi lelőhelyek között.
Egyelőre meglehetősen kevés az olyan lelőhelyek száma, melyek a fentieknél lényegesen szorosabban kapcsolódnak
a preszkíta lelethorizonthoz. Sajnos az ismert leletek többségénél hiányoznak a hiteles ásatási megfigyelések;
általában szórványokkal állunk szemben. Tulajdonképpen ez vonatkozik egyik legérdekesebb lelőhelyünkre, Budapest
(XXI.) Csepel-Szabadkikötőre, amelynek sajátos kerámiája, vaslándzsája stb. minden bizonnyal sírmelléklet volt,
bár e sírok jellegéről alig van adatunk (38.t., 52-53.t., 54 .t. 1-3). 470
Ennél lényegesen többet tudunk egy másik temetőről, melynek sírjai valahol a váli kultúra és a dél-dunántúli UK
határterületén, a Tolna megyei Kakasd és Szekszárd között bukkantak napvilágra. A Mészáros Gy. által közzétett
leletanyag — a korszak már ismert kerámiája, vaslándzsa, lándzsavédő hüvely stb. — részben csontvázas sírokból származik.
Talán alföldi eredetű, preszkíta népesség temetőjére utalnak ebben az esetben Mészáros közlései. 471
Talán
ehhez a temetőhöz tartozott az a teleprész, amelyet Mozsolics A. tárt fel a környéken, ugyancsak Kakasdon. Mindenesetre
a lelőhelyről közzétett edényanyag erre az időszakra keltezhető. 472
A kakasdi temető szorosan kapcsolódik a
Pécs-jakabhegyi tumulusokhoz. Török Gy. ez utóbbi lelőhelyen végzett feltárásai hasonló, ill. a fentieknél fiatalabb
jellegű leleteket hoztak napvilágra, melyek között természetesen vastárgyak és preszkíta bronzok is előfordulnak.
Tulajdonképpen ugyanezt a halomcsoportot kutatta az elmúlt évek során Maráz B. is. 473
Ez utóbbi lelőhelyekből
ítélve felvetődik annak lehetősőge, hogy a Dél-Dunántúl egy részét is bizonyos időre ellenőrzésük alá vonták az alföldi
eredetű népcsoportok.
Jelentős települési központ volt Tamási és környéke is. A Tamási-Várhegy térségéből az umamezős korszakba
keltezhető temetőanyag valószínűleg már a preszkíta korból származik. Bár az urnás rítusú sírok kerámia mellékletei
hasonlítanak a preszkíta típusokhoz, e temetőt, mindenekelőtt rítusából ítélve, nem sorolhatjuk a preszkíta
népesség hagyatékához (55.t.). 474
A Somlóhegy és környéke is a preszkíta jellegű leletek elterjedési köréhez tartozhatott. Ennek legfontosabb bizonyítákát
a hegy nyugati oldalán, Somlószőlős körzetében feltárt sírleletek szolgáltatják. Az erről szóló beszámolók
többek között csontvázas, sőt lovas sírokról tesznek említést. A sírok mellékeltei (bronzbogrács, Vadena típusú