A Dunántúl Története A Későbronzkorban (BTM műhely 1. kötet ...

következik, hogy tőlünk nyugatra, pl. Ausztriában, már a HB3 szakasszal egykorúak ezek a leletek (Stillfried), északon
pedig még ennél is fiatalabb környezetben fordulnak elő (Podoli). Itáliában az Este Uja, illetve a Villanova
késői szakasza keltezi ugyancsak az i. e. 8. sz.-ra e sajátos preszkíta horizont tárgytípusait. 539
Néhány sajátos dunántúli kincslelet már teljes egészében a preszkíta korszakot képviseli, s igen valószínű, hogy
Dinnyés, Dunakömlőd, valamint Budapest-Angyalföld és Kálóz-Pusztahatvan egyúttal ennek végét is jelzi a Dunántúlon.
A kincsek bronz- és aranytárgyai sejtetik, ha a korábbi fémművesség hegemóniája meg is szűnt, a mesterek szakértelmére
továbbra is szükség volt. Különösen vonatkozik ez az angyalföldi arany csészékre, melyek kissé változott
formában ugyan, de a régi bronzcsészék mintájára készültek, megőrizve az umamezős korszak díszítésben' hagyományait.
A vaskohászat viszont már teljesen új mesterség a Dunántúlon s az első vastárgyak (kések, lándzsahegyek,
balták, zabiák stb.) kétségtelenül importként kerültek ide. A vasfeldolgozás e korai megnyilvánulása nem meglepő,
hiszen Macedóniában már jóval korábban kiszorította a bronzipart, s az Alduna vidékén, Erdélyben stb. ugyancsak
korán mutatkoznak különböző, vasból készült tárgyak. 540
Éppen ezért a vas, mint nyersanyag, önmagában még
nem lehet elegendő indító ok a dunakömlődi lelet, de általában a teljes ,,trák-kimmér" tip. tárgyi anyag HC periódusra
való keltezésének. Valószínűleg még a HB pediódusból származik a Vöröshadsereg úti temető egyik sírjának vaskése,
s hasonló időrendi viszonyokat tükröznek egyes dályai és kiskőszegi sírok is.
A vas, mint új nyersanyag nyilván óriási szerepet játszott a gazdasági élet átformálásában, s ezzel együtt a társadalmi—politikai
fejlődésben is. A görögországi őrségváltásra, a dór törzsek hatalomra kerülésére, a protogeometrikus
korszak konszolidálós folyamatára a vas tömeges térfoglalása idejében került sor, s e történelmi események hatása,
ha késéssel is, egyre érezhetőbbé vált Itáliában, majd az Alpoktól északra és keletre egyaránt. Ugy látszik, hogy az
Alduna vidékén, valamint a Kárpát-medence keleti felében e jelenségek valamivel korábban jelentkeznek, mint
akár Itáliában vagy Észak-Ausztria területén, s ez kielégítően magyarázza a preszkíta emlékanyag eltérő keltezését.
Az umamezős korszak utolsó fázisától kezdve hosszú időre elválik egymástól a Dunántúl és az Alföld történeti
fejlődése. Amíg az előbbi Közép-Európa részeként követi a nyugati régiók fejlődési irányvonalát, addig Kelet-Magyarország
a steppevidék vonzási körébe kerülve hosszú időre az egymást követő etnikus mozgások színterévé vált.
Nyilván a fenti események, a preszkíta uralom kiterjedése vezetett a korszak harcmodorának alapvető változásához
is. A gyalogság tevékenységén alapuló harcászat korábban megszokott fegyverei helyett a hosszú vaslándzsa és
az ugyancsak meghosszabbított pengéjű kard vált általánossá. A leletek között egyre gyakoribbá váló lószerszámzatból
is arra következtethetünk, hogy a harcászatban a lényegesen mozgékonyabb lovasság lépett előtérbe, s ezt a
harcmodort a preszkíták nyugati szomszédai is fokozatosan átvették. 541
Dunántúl történetében a preszkíta behatás valószínűleg csak rövid epizód volt, mert csakhamar új kultúra és ezzel
együtt új népesség lépett színre: az erőteljes, balkáni elemekkel is átszőtt kelet-alpi Statzendorf-Gemeinlebarn-
Kalendenberg kultúra végérvényesen véget vetett a preszkíta uralomnak. A korai vaskori halomsíros kultúra legkorábbi
elemei a Dunántúl északnyugati régiójában tűntek fel, legújabb forrásaink alapján már a HB periódus végétől
folyamatosan. 542
A HC periódusban a Dunántúl legnagyobb része már fennhatóságuk alá került, s több helyütt jelentős települési
centrumokat alakítottak ki. Fokozatos terjeszkedésük a Dunántúl keleti felében is megszüntette a preszkíta uralmat;
valószínűleg ebből az időszakból származik néhány, kelet-dunántúli preszkíta kincslelet. 543
A Dunántúlon eddig csak elszórtan fellelhető bronzkor végi urnamezős lelőhelyek az őslakosság egy részének
helyben maradását engedik feltételezni, persze közel sem olyan arányban, mint a Dunántúl déli térségében és a
Dráva-Száva közén. A korábban betelepített földvárak közül jó néhányat tovább laktak, s úgy tűnik, hogy ezek erődítései
zömmel csak az urnamezős kor fiatalabb szakaszában készültek. A cölöpszerkezetes földsáncok, a helyenkénti
kőépítmények az urnamezős társadalom szervezettségét igazolják. Egy-egy ilyen védmű elkészítése már jóval
meghaladta a nemzetiségi-törzsi társadalom lehetőségeit. Elég itt a velemszentvidi magaslati telep hosszan kiépített,
hatalmas védműire, mesterségesen létesített teraszaira hivatkoznunk, melyeknek megépítésére már az osztálytagozódás
küszöbén álló, erőteljes gazdasági—politikai hatalommal rendelkező népesség lehetett csak képes.
Az ötödik fázis időhatárait tulajdonképpen ma még nem tudjuk teljes pontossággal meghatározni. Kezdetét valahol
a kelet-magyarországi preszkíta hódítás idején; a HB periódus második felében, az i.e. 9. sz.-ban kereshetjük.
A Dunántúlon ez a fázis egyúttal átmenetinek is tekinthető a későbronz- és korai vaskor fejlődése között. Ez utóbbi
fejlődés Kelet-Magyarországon Kemenczei kutatásai alapján a hajdúböszörményei szintet követően, a HB fiatalabb
szakaszában elkezdődik. A Dunántúlon fordulópontnak, a korai vaskori halomsíros kultúra behatolását tekinthetjük,
amely egyben az V. fázis végét is jelenti. A váltás folyamatos volt; amíg északnyugaton már a HB periódus végén
megkezdődött, addig az országrész egészét tekintve csak a HC periódus kezdetével párhuzamosíthatjuk ezt, valószínűleg
már az i. e. 8. sz. folyamán.
Bizonyos területeken, elsősorban a Dunántúl déli határvidékein és a szomszédos dálya-kiskőszegi csoport elterjedési
körzetben erőteljes urnamezős retardációval számolhatunk. A kerámia hosszú időn keresztül változatlan alaptípusaival
szemben a csoport fémanyaga hűen tükrözi a korszakban beállott változásokat, a fiatalabb umamezős korszak
kezdetétől egészen a La Téne kor elejéig. Hogy a változások mögött etnikus elemek is rejlenek, azt néhány
vukovári csontvázas sír alapján gyaníthatjuk. 544