Acta Academiae Agriensis, Nova Series Tom. XL. Sectio Historiae ...

102 Kiss LászlóA szlovák nemzetébresztők legjobbjai (Ján Kollár, Ľudovít Štúr, AndrejSládkovič vagy Janko Kráľ) költeményekben siratták meg – Sládkovič kifejezésévelélve – „Észak dalnoká”-t, Puskin halálát. 26 Ez is része volt az átfogóbbfolyamatnak, a szlávok egymás és az oroszok felé irányuló kulturális, tudományos,irodalmi együttműködésének. Ez a szláv összefogás – amely többnyirekulturális pánszlávizmus, szláv kölcsönösség vagy szlávizmus néven ismeretes –komoly eredményeket ért el. Legfőbb célját azonban, a „szláv nemzet”-hez tartozóknyelvi, kulturális egyesítését vagy közelítését, Ján Kollárék erőfeszítéseidacára, nem érte, nem érhette el.A kulturális pánszlávizmus és a szlavisztika megteremtői, a szlávtudósok kapcsolataiA szláv összetartozás – közös származáson, nyelvi hasonlóságon és vallásiazonosságon alapuló – homályos tudata régóta létezett. A szláv közösség gondolatamár a 12. századi óorosz, cseh és lengyel krónikákban, évkönyvekben megjelent.A lengyel évkönyvírók a cseh, a lengyel és az óorosz államot egy szlávbirodalom részeinek tekintették. Egy 14. századi cseh monda szerint a Horvátországbólkivándorolt két testvér, Cseh és Lech alapították meg a cseh és a lengyelbirodalmat. Ez a történet más szláv népekhez is eljutott, s az idők során egyharmadik testvérrel, Russzal, az orosz birodalom megalapítójával is kibővült.Rátz Kálmán szerint ebben a mondában jutott első ízben kifejezésre a szláv népekegységes eredetének tudata. Hasonló a helyzet Nagy Sándor – NémetAranybulla (1356) mintájára készített – nem létező kegylevelével is, amelyben avilághódító makedón uralkodó úgymond a szlávoknak adományozta az Észak-Európától Dél-Itáliáig terjedő hatalmas területet. 27A németek és a szlávok etnocentrikus szembeállítása is a szláv egységgondolaterősítését szolgálta. Szamota István olyan 1420/1430-as évekből származócseh forrásokból, valamint egy olyan 1588-as lengyel költeményből közölt részleteket,amelyek a németeket, illetve nyelvüket a cseh, a lengyel és – szélesebbértelemben – a szláv nyelv, illetve nép legveszedelmesebb, esküdt ellenségeinektekintették. 28 A tagadásban való önmeghatározás, a saját csoport idegen (többnyireerősebb és fejlettebb, szomszédos) csoportokkal való szembeállítása, s ezáltal a csoporttudat és –kohézió erősítése a későbbiekben is a kisebb-nagyobb26 Uo.; Andrej Sládkovič: Puskin szelleméhez. In: Hegedűs Zoltán és Kovács Endre (szerk.): Csehés szlovák költők antológiája. Szépirodalmi, Bp. 1953. 32. [A továbbiakban: Hegedűs – Kovács(szerk.)]27 Rátz 2000. 32–33.28 Szamota István (összeáll.): Régi magyar utazók Európában 1532–1770. Pleitz Fer. Pál Könyvnyomdája,Nagybecskerek. 1892. 209–211. (A továbbiakban: Szamota 1892.)