Acta Academiae Agriensis, Nova Series Tom. XL. Sectio Historiae ...

112 Kiss Lászlóhozzá, már alaposan megfejték.” Ő volt az is, aki a legelsők között mondta ki,hogy a szlávok „nem alkotnak egyetlen nemzetet”. Ezért tehát Kollár gondolatvilága„nemcsak képtelenség, de ostobaság is”. Nem kis nemzeti büszkeséggeljelentette ki, hogy ő bizony cseh, és sohasem szláv. 58A kollári szlávizmusból az 1840-es évekre a szlovák nemzetébresztők ifjúnemzedékének vezetői, a „szlovák triumvirátus” (Ľudovít Štúr, J. M. Hurban, M.M. Hodža) tagjai is kigyógyultak. Erről tanúskodott Štúr 1843 februárjában O.M. Bodjanszkijhoz, a „Szlávok Kiválóságához” küldött levele, amelyben egyebekközött a következőket írta: „Az illíreknek a kormány betiltotta az illír névhasználatát, és mi hálásak vagyunk érte. Az illír név abstractio, amely épp ezértvalótlan, és mint ilyen tarthatatlan. Ráadásul zavart is okozott a délszláv országrészekben.Mi már régóta ellenezzük ezt az elnevezést, azon elv alapján, hogy anégy irodalmi nyelv princípiuma hamis és valótlan. A szlávságnak minden törzsea maga mivoltában része és nem közvetve, egy másik törzs által, ezért mindentörzs neve a számunkra szent, és a közös életünk alapját adó szlávságra vonatkozik,nem valami másra, ami maga is egységet akar alkotni.” 59 Alig egyévvel később egy I. I. Szreznyevszkijnek írott levele arról tanúskodott, hogyerősödő szlovák tudata ellenére fenntartotta a szláv közösség eszméjét is, amelyenbelül a csodált Oroszországnak továbbra is kitüntetett helye és szerepe maradt.60Štúr számára 1848/1849 után Oroszország maradt az egyedüli alternatíva.Teljesen kiábrándult a Nyugat értékeiből, a (Habsburg Monarchia szláv érdekekszerinti átalakítását cseh vezetéssel megvalósítandó) ausztroszlávizmusból, valamintAusztriából. A meghasonlott, vallásos miszticizmusba és totális oroszimádatbamenekülő, magyarellenes szlovák politikus 1851-ben a kis szláv népekegyedüli reménységét az őket egyesítő orosz birodalomban látta. „A szlávok és ajövő világa” című kiadatlan írásában a következőképpen fogalmazott: „… Oroszországnakhatalma van, óriási hatalma, ezáltal pedig küldetése és joga is, hogylesöpörjön minden szeparatista szláv törekvést, és igényt tartson a szláv nemze-58 Idézi: Černý 1994/7-8. 114–115.59 Oszip Makszimovics Bogyanszkijnak Pozsonyban, 1843. február 13-án. In: Ľudovít Štúr: Aszlávok és a jövő világa. Válogatott írások. Kalligramm, Pozsony. 2012. 495-496. – A horvátnemzeti mozgalom vezetői, Ljudevit Gaj és társai, Kollár nyomán olyan délszláv (illír) nemzetbengondolkodtak, amelyet a horvátok vezetnek majd. Ez a felfogás lényegét tekintve ugyanolyanvolt, mint a cseheké vagy Ján Kolláré. Kollár szláv kölcsönösségi elmélete szerint ugyanisa „szláv nemzet”-nek 4 fő törzse (értsd: népe) és nyelve van: az orosz, a lengyel, a cseh és azillír. A kisebb népeknek és nyelveknek, mint amilyen a szlovák is volt, a hozzájuk legközelebbálló fő törzshöz, illetve nyelvhez kell – önállótlan részként – csatlakozniuk. Štúr tehát – egyébkéntnem olyan régóta – a csehektől, mint a szlovákokhoz legközelebb álló fő törzstől való elkülönülést,s ezzel az önálló szlovák nyelv és nemzet megteremtését szorgalmazta.60 Uo. 508.