Acta Academiae Agriensis, Nova Series Tom. XL. Sectio Historiae ...

230 Németh IstvánAz antant kegyére utalt Magyarország a Németországgal fenntartandó kapcsolatoktilalma ellenére nem szakította el egykori szövetségeséhez fűződő fonalát.Károlyinak hálátlan feladat jutott: lavíroznia kellett az antant követelései és anémet kívánságok között. Németországgal szemben azonban nemcsak politikaiügyességet, hanem a német csapatkivonással és a nem-hivatalos kapcsolatokfenntartásával félreérthetetlen jóindulatot tanúsított. Ezzel bizonyította többszörtett kijelentését, miszerint ő nem Németország ellensége, hanem csupán azautoritatív német rendszer ellenzője, amely Magyarországot a vészterhes szövetségbilincseivel béklyózza meg.Az 1918. novemberi német forradalom után Budapesten a két ideológiailagrokon rendszer intenzívebb kapcsolataira számítottak, amelyek hasonló problémákelőtt álltak. Kiábrándultan érzékelték azonban Németország politikai érdektelenségét,anélkül, hogy valamit is gyanítottak volna annak románbarát Balkánterveiről.Magyarországon enyhe rosszkedvűséggel ismerték fel, hogy Németországcsupán korlátozott anyagi célokra törekszik, s tőle politikai és erkölcsi támogatásnem várható, még a részvét szintjén sem.A Magyarországgal szembeni német magatartást egyértelmű előítélet és bizalmatlansághatározta meg. Egyedül Fürstenberg főkonzul igyekezett objektívanés mérséklően hatni, de ő sem volt mentes a Károlyival szembeni ellenszenvtől.A Külügyi Hivatal érintetlenül hagyott császári diplomáciája már aháború befejeződését követő első napokban hátrányosan hatott a magyar–németkapcsolatokra. A szocialisták ellenőrzési igyekezetei hatástalanok maradtak. AKülügyi Hivatalt felügyelő Karl Kautsky független szociáldemokrata (USPD)képviselőnek a fontos iratokat csak elintézésük után mutatták be. A német külpolitikábansem Magyarországgal, sem Romániával szemben nem változtak azalapvetően negatív német álláspont; a forradalom hatástalan maradt az eseményekmenetére. A Külügyi Hivatalban az elképzelések hiánya és az előkészületekgyengeségei miatt csak 1919 közepén indult meg egyfajta szellemi és a személyistruktúrát érintő változás, így az már nem volt hatással a Károlyi-korszakmagyar–német viszonyára.A szemükben kis és politikailag jelentéktelen állammal szembeni változatlanarrogancia főleg a német–magyar ügyekkel foglalkozó tiszteknél volt feltűnő. Akülpolitikai tevékenységre alkalmatlan, legyőzött tisztek szelleme és hivatalbanvaló meghagyása rányomta bélyegét a német külügyi tevékenységre és jelezte aszociáldemokraták tehetetlenségét. A császári Németország töretlen szellemétjelezte, hogy a tisztán politikai kérdések (például csapatkivonás és leszerelés)intézését politikusok helyett tiszteknek engedték át, jóllehet a csapatkivonástechnikai részlete alárendelt jelentőségű. A tisztek a politikai kérdéseket az elfogadhatatlanvereség miatt gyűlölködéssel terhelték meg. Szabad folyást engedtekMagyarországgal szembeni érzelmeiknek, amely állítólag hazaáruló, hűtlen éshálátlan, s ezzel károsították a német politikai érdekeket. A tisztek és az általuk