Acta Academiae Agriensis, Nova Series Tom. XL. Sectio Historiae ...

Szláv–orosz kapcsolatok a 19. század első felében 111volt. Az orosz szlavisztika és az Orosz Tudományos Akadémia képviselői azonbanmég szorosabbra akarták fonni ezeket a kapcsolatokat. Több cseh és szlováktudóst kívántak rábírni arra, hogy költözzenek át Oroszországba és dolgozzanaka pétervári egyetem szláv tanszékén, sikertelenül. 56 Ugyanekkor viszont Šafárik1836-ban Kollárral együtt az akadémia elnökétől kiváló munkásságáért kitüntetéstkapott. Ezekbe a tudományos, kulturális kapcsolatokba azért elvétve politikaifelhangok is belevegyültek. Ljudevit Gaj például több memorandumbanajánlotta fel a cárnak, hogy orosz anyagi támogatással fellázítja és a cári birodalommellé állítja a délszlávokat. 57 Ennek azonban semmi foganatja nem lett.Ez is azt mutatta, hogy a szláv-orosz, orosz-szláv tudományos és kulturáliskapcsolatok alapvetően megmaradtak a kulturális pánszlávizmus szintjén. Amipersze korántsem zárta ki azt, hogy az orosz tudományos és kormányzati körökne akarták volna kihasználni, a maguk javára fordítani a cseh és a szlovák nemzetiébredés nyelvészeti, kulturális és egyéb tudományos eredményeit, vagy Kollárszláv kölcsönösségi elméletét.A csehek, élükön a fiatal Karel Havliček-Borovskýval, elsőként jöttek erre rá.Havliček, amikor 1843 februárjában Moszkvába érkezett, még telve volt Kollárillúzióival és az általa is csodált nagy szláv Oroszország megismerésének őszinteszándékával. Sevirjov professzor családjában (ahol nevelőként dolgozott) azonbanalkalma volt alaposan kiismerni Pogogyin, Kirejevszkij, Homjakov,Bodjanszkij stb., valamint a „Moszkvitanyin” folyóirat körül csoportosulók nagyorosznacionalista és szlávimádó nézeteit, és nagyon kiábrándult. 1844 áprilisábankeseregve írta barátjának: „Bárcsak Kollár jöhetett volna helyettem Oroszországba!Kétségbeesne a fölött, mivé lett az ő hozzájárulásával is ez a szlávizmus!”Sértette őt a hazafiság és a szlávizmus nagyorosz formája. „Úgy gondolom– írta fél évvel korábban – , …hogy hazát szeretni annyi, mint … nem folytonarról pofázni és világgá kürtölni, hogy otthon minden jobb, mint másutt,hogy az összes többi nemzet semmi a szent Oroszhonhoz képest…” Egy másiklevélben pedig azt panaszolta, hogy: „Az oroszok már sokkal jobban felhasználtáka szlávságot, mint mi: azt mi találtuk ki, …, ők viszont, noha nem értenek56 Ez után született meg a döntés arról, hogy – szláv tudósok híján – orosz tudósok látogassanak ela Habsburg Birodalomban élő szláv népekhez.57 Arató I. 1960. 268., 270–271., 274.; – A szláv–orosz, orosz–szláv kulturális kapcsolatok irodalmárabővebben lásd még: Arató 1961. 245–294.; Jan Stanislav: Z rusko-slovenskýchkultúrnych stykov v časoch Jána Hollého a L'udovítu Štúra. Bratislava, 1957.; Iz isztórijirusszko-szlavjánszkih lityeratúrnih szvjázej. XIX v. Izd. Akagyemii Nauk SzSzSzR, Moszkva-Leningrád, 1963.; N. A. Kondrasov: Oszip Makszimovics Bodjanszkij. Izd. MoszkovszkovoUniverszityeta, 1956.; V. P. Gudkov: K izucsényiju rússzkih szvjazej Vuka Karadzsicsa.Karadzsics i Alekszandr Turgenyev. Szlavjánszkij Vésztnyik. Vipuszk 1. Izd. MoszkóvszkavaUnyiverszityéta, 2003. 237–249. P. Zagora: Kontakti Ljudovíta Stúra sz ucsonnimi imiszlítyeljami Rossziji. Studia Slavica et Balcanica Petropolitana, 2007/1–2. 113–122.;