Acta Academiae Agriensis, Nova Series Tom. XL. Sectio Historiae ...

226 Németh IstvánFürstenberg kérdésesnek ítélte, visszanyeri-e Magyarország a jövőben korábbipolitikai jelentőségét Németország számára, amellyel a régi Monarchiábanrendelkezett, „de mint a szlávokkal szemben előretolt erő, bizonyos jelentőségefeltehetően mindig lesz. Gazdaságilag pedig számunkra mindig értékes marad,különösen persze akkor, ha nem szakítják el Ausztriától egy közbeékelt szlávtorlasszal.” Nem tartotta szükségesnek, hogy Németország elkötelezze magátMagyarország mellett, s állást foglaljon a szomszédjaival meglévő konfliktusokban.A német szükséghelyzettel magyarázhatónak vélte a kevesebb gazdaságisegítséget is. „De nem lenne célszerű teljesen elfordulni Magyarországtól. Bizonyosanelőnyös lesz a jövőre vonatkozóan, ha most megértő magatartást tanúsítunkkétségbeejtő helyzete iránt és nem tesszük felelőssé az országot egy felelőtlenkormány magatartásáért.” 431919. február közepén még nem volt érzékelhető, hogy a párizsi békekonferenciahogyan dönt Magyarország sorsáról, de Fürstenberg már a feltételezettváltozásokhoz igyekezett alakítani a német politikát. A főkonzul a szigorú magyarpolitikai centralizáció megszűnésével és a nemzetiségi területek laza föderációjával,s nem elszakításukkal számolt. Az egyes országrészek politikai önállóságánakés gazdasági emancipációjának növekedésétől Budapest vezető szerepénekmegszűnését várta, főleg a közlekedés és kereskedelem területén. Úgyvélte, hogy a valószínűsíthető változásokhoz a német kereskedelemnek és iparnakis alkalmazkodnia kell, ha nem kívánja elveszíteni értékesítési területeit. Avidék igényeinek kielégítése és a decentralizáció jegyében ezért az ország különbözőhelyein új képviseleteket és kirendeltségeket kell nyitni. Mivel a jövőbena politikai befolyásolás előreláthatólag előnyben részesíti vagy elhanyagoljaa gazdasági kapcsolatokat, a német ipar kettős károsodásával számolt: szűkülnekértékesítési lehetőségei, illetve az elhanyagolt területeken szükségszerűen konkurenciaalakul ki.Különösen fontosnak tekintette a gazdaság újjászervezését Erdélyben. FeltételezteErdély Romániához kerülését, de annak bizonyos autonómiát remélt.Mindenképpen Erdély nagyobb gazdasági jelentőségével és kereskedelmi közvetítőpozíciójával számolt, amelyet a Keletre, de főleg a Románia felé való közvetítésbentartott felhasználandónak. A közvetítésre elsősorban az erdélyi szászokattartotta alkalmasnak, akik üzleti megbízhatóságuk miatt a románok körébenis tekintélyt élveztek. A német befolyás megszilárdulását nemzeti érzelmük iserősítené. Szász körökből többször kérték, hogy német ipari vállalkozások Budapesttőlfüggetlen képviseleteket hozzanak létre Erdélyben és azokat lehetőlegszász kereskedőknek engedjék át. Így a szász mezőgazdákat tömörítő erdélyiszászmezőgazdasági egyesület bizonyos mezőgazdasági cikkek (ekék, műtrá-43 Uo. Österreich 95. Die Beziehungen Deutschlands zu Ungarn. A. 5816. Fürstenberg jelentése azAA-nak (1919. február 15.). In: Tokody 1989. 84–89.