Barbara Ann Brennan - Életenergia Közössége Független Szellemi ...

gyobb részét teszi hozzáférhetővé számunkra), annál
inkább szabadulunk meg az illúzióktól és jutunk el a
Brahmanhoz, vagy a Megvilágosodáshoz. Ebből a
szempontból a haranggörbe vonala az elválasztó burok
a spirituális és fizikai világ között.
Heyoan azt mondja, hogy a gyógyítás feloldja ezt a
választóvonalat.
Másik nagyon fontos mozzanat, mivel önmeghatározásunk
azon alapul, amit valóságnak nevezünk,
amint valóságunk kitágul, velünk is ez történik.
A 19.2B ábra ismét a haranggörbét mutatja, de most
az önmeghatározás fogalmi kategóriáiban vizsgálom.
A görbén belül egy korlátozott öndefiníciót találunk,
azt, aminek behatárolt valóságérzékelésünk alapján
definiáljuk magunkat. Kívül korlátok nélküli önmeghatározásunk
helyezkedik el, amely Istennel azonos.
A görbe vonala válik határvonallá valóságos és elképzelt
önmagunk között. Heyoan ismételten azt
mondja, hogy ez a két határvonal (a spirituális és anyagi
világ, valamint magunkról alkotott kép és a valóságos
önmagunk között) megegyezik. Ez egyben választóvonal
aközött is, amit mi életnek és halálnak nevezünk.
Ha tudjuk, hogy szellemek vagyunk, a halállal
nem szűnünk meg élni, inkább csak elhagyjuk fizikai
testünket, azt az eszközt, melyet mint szellem teremtünk,
elsősorban azért, hogy megtestesüljünk. Egy ember
halálánál (a Fokozott Érzékenységű Észlelés segítségével)
megfigyeltem, amint szelleme elhagyta testét
és a szobában lévő többi szellemhez csatlakozott.
A halállal eltűnik a határvonal és hazatérünk, azzá válunk,
akik valójában vagyunk.
A MEGNYILVÁNULT
VILÁG
Régebben egy „olvasás" alatt Heyoan olyan élményben
részesített, amely megvilágította számomra a
megnyilvánulást, íme a magnószalag szövege:
Heyoan: „Mi is az a megnyilvánulás? A megnyilvánult
érzékelésének képességére utal. Ez a képesség
vonatkozik az örökkévalóra és minden egyeddé váló
személyre, „érzékelőablakunkra". Amit ezen az érzékelőablakon"
keresztül tapasztaltuk, azt definiáljuk
megnyilvánult világnak. Amikor az a szűk látókör,
melyen keresztül a megnyilvánultat felfogod, kitágul,
kiszélesedik a megnyilvánult világ is. Pl. amikor hallani
kezdjük hangjukat, akkor többet érzékelünk ebből
a világból. Ez kevésbé megbízhatónak és tünékenyebbnek
látszik, de mégis része a megnyilvánultnak.
A tünékenység látszata inkább a magasabb frekvenciát
166
érzékelő képességünkkel függ össze, mintsem azok
valóságának minőségével. Érzékeink korlátoltsága,
amely a valóság magasabb szintjeit tünékenyebbnek
tünteti fel, azt a benyomást kelti, hogy a magasabb
frekvenciák fokozatosan visszaolvadnak a meg nem
testesült világba. Jóllehet, ez nincs így".
Barbara: „Ezek szerint egész érzékelőskálám a megtestesült
világot fogja fel. Egyszerűen az érzékelés adja
valaminek a valóságosságát. Amint a skála nagyobbá,
szélesebbé válik, vagy (használhatjuk az analógiát) minél
inkább kitárul a látószög, minél szélesebb körű
tapasztalatokra teszünk szert, annál többet érzékelhetünk
abból, amit meg nem testesült világnak nevezünk...
De ez két irányban működik, így amikor az
alacsonyabb frekvenciák felé terjed ki érzékelésünk,
akkor is igaz ez."
Heyoan: „Valamilyen oknál fogva az emberiség azt
választotta, hogy az alacsonyabb frekvenciákat a negatívumokkal,
sötétséggel, a visszatetszővel hozza öszszefüggésbe.
Ez is egyfajta megközelítésmód, bár az
egyszerűen az emberi lény és érzékelő mechanizmusa
dualisztikus természetén alapul. Része az érzékelőrendszernek,
amely aztán az alacsonyabb rezgéseket
negatívnak tekinti."
Barbara: „És a hosszú emberi evulúció folyamata."
Heyoan: „Az evolúcióval kapcsolatban egyszerűen
az érzékelőablak kiterjesztésének képességéről beszélünk.
Mondhatnánk azt, hogy a konkrét valóság az
érzékelésünk haranggörbéjén belül lévő legnagyobb
területre esik. Az emberek hajlamosak nem hinni érzékeiknek,
amint túllépik a szórás értékét, vagy túljutnak
a haranggörbe alatti terület maximumán. Amint az
emberiség halad előre evolúció útján, az érzékelés haranggörbéje
egyre szélesebbé válik (lásd 19.1 ábra).
Felfoghatjuk olyan görbeként is, amely az emberi elme
korlátait mutatja meg az evolúciós fejlődés adott szakaszában.
Arra törekszünk, hogy elménk teljes észlelőképességével
a haranggörbe csúcsán működjön, minden
észlelési frekvencia felett, hogy a kitágított valóság
annyira konkréttá váljék, mint pl. az a magnetofon,
amelyet most a kezünkben tartunk. Az észlelés haranggörbéje
ekkor a csúcs felé terjedne ki, amíg lapossá nem
válik. Amikor mindez teljesül, a megnyilvánult és meg
nem nyilvánult egybeolvad.
„Másképpen fogalmazva: amint kiterjesztjük észlelési
tölcsérünket, világunk egyre nyilvánvalóbbá válik
számunkra és úgy viszonyulunk hozzá, mint a megnyilvánult
világ részéhez, így, amikor személyes fejlődésünk
során kitágítjuk észlelésünket, az univerzum
egyre nagyobb részét ismerjük meg és közelítünk az
Egyetemes Egység felé. Bizonyos értelemben hazatérünk."