Barbara Ann Brennan - Életenergia Közössége Független Szellemi ...
Barbara Ann Brennan - Életenergia Közössége Független Szellemi ...
Barbara Ann Brennan - Életenergia Közössége Független Szellemi ...
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Ahogyan azt a 4. fejezetben is láthatjuk, az a newtoni<br />
mechanika által felvetett gondolat, miszerint a világmindenség<br />
különálló anyagi építőkövekből áll, idejétmúlttá<br />
vált a XX. század elejére. Tudósaink egyre több<br />
bizonyítékát adják annak, hogy mindnyájan mindig<br />
kölcsönös kapcsolatban állunk egymással. Nem különálló,<br />
hanem egyénivé vált lények vagyunk. Csak<br />
régi newtoni gondolkodásmódunk vezet bennünket a<br />
teljességtől való különállás, elszigeteltség hamis gondolatához.<br />
Ez egyszerűen nem igaz.<br />
Tegyük fel például, hogy egy kisgyermek vérátömlesztése során<br />
AIDS-fertőzést kap. Ha ezt az eseményt a különállás szempontjából<br />
értelmezzük, azt mondhatjuk: „Ó, szegény áldozat!" Ha az „Én<br />
vagyok a felelős" népszerűsített változatából szemléljük, azt mondhatjuk:<br />
„ő okozta, ezért az Ő hibája".<br />
A hólizmust követve, azt mondhatjuk: „Milyen nehéz leckét<br />
választott tanulásra ez a bátor lélek és családja." Mit tehetek, hogy a<br />
legjobb segítséget nyújtsam neki? Hogyan szerethetem őket a legjobban?<br />
Hogyan segíthetek nekik, hogy visszataláljanak önmagukhoz?<br />
Bárki, aki ilyen módon közelíti meg az életet, nem talál ellentmondást<br />
felelősség és szeretet között, és igen különbözőnek találja a felelősséget<br />
és a vádaskodást,<br />
Hadd mutassak egy példát arra, mire vezethet az önmagunk<br />
iránti felelősség magyarázata a különállóság szemszögéből.<br />
A hólizmusból és az egyedivé válásból kiinduló<br />
nézetek tiszteletét és elismerését ígérik bármely más<br />
emberi lény tapasztalatainak. Ezzel ellentétben állnak<br />
azonban állításaik s a különállás szemszögeit fogalmazzák<br />
meg. Pl. „Te okoztad a rákodat, én nem tennék<br />
ilyet!" Ez a különállás a félelem és az áldozatként<br />
létezés kialakulását segíti s csupán az erőtlenség képzetét<br />
támogatja. A felelősség és az elfogadás erőt hoz<br />
létre, a saját valóságunk megalkotásához szükséges<br />
belső erőt. Ha csak tudattalanul volt valamennyi közünk<br />
a dolgok jelen állapotának kialakításához, akkor<br />
is lehet tudatosan nagyon sok közünk ahhoz, hogy<br />
elképzeléseinknek megfelelővé alakítsuk őket.<br />
Hólizmus: XX. századi antidialektikus filozófiai<br />
irányzat, amely szerint a világmindenség<br />
egymástól függetlenül létező egységes<br />
egészekből épül fel<br />
(a ford. megjegyzése).<br />
Nézzük meg egy kicsit pontosabban a felejtés folya-<br />
13. fejezet<br />
A VALÓSÁG<br />
matát. Gyermekkorunkban belső élményeinknek csak<br />
egy kis hányadát erősítik meg a környezetünkben élő<br />
emberek. Ez belső harcot indít el az önmegőrzés és a<br />
másoktól érkező megerősítések között. Gyermekkorban<br />
még igen sok megerősítésre van szükségünk, hiszen<br />
a tanulás szakaszában vagyunk, ahol ez a tanulási<br />
folyamat a külvilági visszajelzésekre épült. Ennek<br />
eredményeként vagy titkos képzeletvilágot építünk,<br />
vagy elutasítjuk a külső megerősítéssel nem támogatott<br />
belső valóságunkat és módot találtunk, hogy tároljuk<br />
azt egy későbbi igazolásig.<br />
A folyamat egy másik lehetséges magyarázata az,<br />
hogy elzárjuk élményeinket, legyenek azok akár képek,<br />
gondolatok, vagy érzelmek. Ez legalább időlegesen<br />
látszólag eredményesen választ el bennünket ezektől<br />
az élményektől, így tulajdonképpen önmagunkat<br />
önmagunktól választjuk el. Ez egy másik megfogalmazása<br />
annak, hogy megfeledkezünk valódi énünkről.<br />
A 8. és a 9. fejezetben bővebben foglalkoztunk az<br />
aura blokkjaival. Az aura szempontjából ezek a gátak<br />
következetesen megbontják az aurában zajló természetes<br />
energiaáramlást, ami végül betegséghez vezet.<br />
A gátak un. stagnáló szubsztanciává válnak. Ezek<br />
olyan „foltok" az energiatudatunkban, melyek el vannak<br />
vágva az egésztől.<br />
Nézzük meg ezt a folyamatot a fal Gestalt-elméletét<br />
használva. Valahányszor rossz érzésünk támad, valamilyen<br />
módon érzékeljük ezt a falat, melyet Énünk és<br />
rész-énünk közé magunk emeltünk. E fal arra szolgál,<br />
hogy visszatartsa azt az énrészünket, amelyet nem<br />
akarunk beengedni pillanatnyi tapasztalásunkba. Idővel<br />
a fal erősebbé válik és megfeledkezünk arról, hogy<br />
van egy elzárt én-részünk, azaz még több felejtést teremtünk.<br />
Kezd úgy tűnni, hogy ez a hozzá nem férhető<br />
terület kívül van, és hogy a fal valamilyen külső rettegett<br />
erőt tart vissza. Ezek a belső falak a lélek tanulása<br />
közben keletkeztek. Minél hosszabb ideje állnak, annál<br />
inkább úgy tűnik, mintha valami a leiektől különböző<br />
idegen, külső dolgot fognának vissza: minél hosszabb<br />
ideje állnak, annál inkább biztonságteremtő tényezőnek<br />
tűnnek, s annál inkább megszilárdítják az elkülönítettség<br />
érzését.<br />
123
Change language