Barbara Ann Brennan - Életenergia Közössége Független Szellemi ...

MEGBIRKÓZÁS A FÉLELEMMEL
A félelem az az érzelem, amely kapcsolatban van a választottság érzelme. A félelem a szeretet ellentéte,
tágabb valóságtól való elszakadással. A félelem az el- ami pedig az összes dolgok egységéhez való kötődés.
GYAKORLAT A FÉLELMEINK MEGTALÁLÁSÁHOZ
Kérdezzük meg magunktól: mi a legrosszabb félelmünk most az életünkben ? Milyen feltevésen alapul ez a félelem ? Valójában
mi olyan rossz abban, ha az az esemény bekövetkezik? Bármi, amit megpróbálunk elkerülni, kapcsolatban van az érintett
érzelmektől való félelmünkkel. Melyek ezek? Mélyen bennünk van egy hely, ahol tudjuk, hogy bármivel képesek vagyunk
szembenézni, és bármin képesek vagyunk keresztülmenni.
Ha magunkba nézünk, érezni fogjuk a belső igényt arra, hogy ne kelljen megtapasztalni azt, amitől félünk, bármi legyen is
az. Mégis, ha szabadon engedjük és megadjuk magunkat az isteni szikrának, látni fogjuk, hogy valószínűleg szembesülnünk
kell vele. Amikor túltesszük magunkat azon az eseményen, amitől féltünk, a félelemből szerető részvét lesz. Ez magába foglalja
a halál élményét is. Emmanuel szavaival:
Nem arra kell törekedni,
hogy a félelmet elpusztítsuk,
hanem arra, hogy megismerjük természetét,
és hogy észrevegyük,
csekélyebb az ereje,
mint a szeretet hatalma.
A félelem csak illúzió.
A félelem
csak néz a tükörbe
és grimaszokat vág magára.
Ha visszatekintek utamon, látom a fejlődés cifra mintáit. Amikor az események történtek, nem voltam még olyan
bizonyos a velem kapcsolatos nagyobb szabású tervekben.
A legtöbb időmet azzal töltöttem, hogy az egyes pillanatokban bizonyos voltam az éppen kéznél lévő tényekben.
AZ IGAZSÁG
Amikor először mentem el a Phoenicia Pathwork Centerbe, bensőséges összejöveteleken, csoportmunkában vettem
részt egy spirituális közösségben, azonnal szembe találtam magam az igazság kérdésével. Az igazat beszéltem,
vagy csak egy bizonyos valóságról győzködtem magam a kényelmem érdekében? Megdöbbentem, hogy mennyire
rávettem magamat arra, hogy elhiggyek olyan dolgokat, amelyek alátámasztják a viselkedésemet és megmagyarázzák
életem kellemetlen eseményeit. A fő védekezésem az volt, hogy mást hibáztattam. Keressük a vádlás
kifinomult kifejezését életünkben, ne a nyilvánvalót.
Lassan, miután megvizsgáltuk a viselkedésünket, látni fogjuk, hogy az ok-okozat sokkal érthetőbben működik,
mint gondoltuk volna; és tulajdonképpen így vagy úgy, de mi magunk hoztuk létre negatív élményeinket. Nehéz dolog
ezzel szembenézni. Ezek alá a fájdalmas emlékek alá temetve találni fogunk egy olyan szándékot, hogy így éljük le
egész életünket. Ezt „negatív szándéknak" hívják. Az én negatív szándékom két dolgon alapult. Az egyik egy
hiedelemrendszer volt, mely szerint az élet alapvetően nehéz, sok munkával jár és fájdalmas. Ez a hiedelemrendszer
nemcsak általában igaz, hanem igaz egyedi módon mindenkire.
252