Elhallgatott Történelem

SURMAN GYÖR GY NÉ MÁR I A
Visszaemlékezés Surman Györgyné Máriával
Marika néni otthonában fogadott bennünket, ahol elmesélte történetét.
Marika néni, kérem, mesélje el nekünk,
hogy került el Újhartyánból? Mi
Marika története?
1945. január 7-én bevittek bennünket a
községházára itt helyben. Mindenkit,
akik ki voltak írva, mint német anyanyelvűek.
Mi nem is tudtunk németül beszélni,
de mivel a nevünk német, ezért
összeszedtek bennünket. A bátyám már
előttem bevonult. Én igazából nem is
voltam kiírva, hanem egy vasárnap éjszaka
jöttek a nemzetőrök egy orosszal
és azt mondták: „Marci bácsi jöttünk a családért”. Nem bújtunk el, nyugodtak voltunk,
mert úgy voltunk vele, hogy a mi családunkból már egy valaki bent van, ezért minket
már nem fognak elvinni. De fel kellett öltözködnünk és elvittek mindenkit, aki a lakásban
volt. Bevittek bennünket a községházára. Ott voltunk két napot, aztán szerdán elvittek
bennünket a faluból. A TSZ központnál a kocsik már fel voltak állítva, a
csomagjaink már a kocsin voltak és mindenkit név szerint hívtak. Pont 12 órát harangoztak
mikor kivittek a faluból.
Mit vihettek magukkal?
Mit vihettünk magunkkal? Egy csomagot, amit elbírtunk, csak azt. Hátizsákot csináltunk
zsákokból, abban volt egy kis sonka. Elindultunk január 11-én és február elsején
értünk oda.
Mit tudtak arról, hogy hová viszik Önöket?
Minekünk annyit mondtak, hogy 2-3 hónapig maradunk dolgozni, aztán majd fölváltanak
bennünket, mi pedig mehetünk haza. De ez nem így sikerül. Bevittek bennünket
29