Elhallgatott Történelem

MIKUS DEZSŐ É S MIK U S I STVÁN
A fizikai munka után az ember szeret megfürödni. Milyen körülmények voltak ilyen
szempontból a Lenin-tanyán?
István: Vízmelegítés a sparhelten történt. A barakkban úgy oldották meg, hogy felaggatták
a lepedőket és a nők ott tudtak tisztálkodni. Fürdőkád, zuhany nem létezett.
Angol wc sem létezett, egy latrina volt, ami náddal volt eltakarva.
Ha valaki megbetegedett a táborban milyen szintű ellátásban részesült?
Dezső: Elméletileg hetente egyszer jött volna orvos a táborba. Gyakorlatilag sáros időben
például egyáltalán nem jött a járhatatlan út miatt. Talán havonta egyszer jött arra
orvos.
Az életkörülményeik nem nevezhetőek megfelelőnek. Fertőző betegségek, járványok
voltak-e?
Dezső: Nem emlékszem, hogy lettek volna járványok.
István: Jó immunrendszere volt az embereknek. Ez 1950-ben történt, a háború nem
rég ért véget. Az itt levő emberek többsége megjárta a frontot, ahol szintén ellátatlanság
volt, így a fertőzésekre elővigyázatosak voltak. Jódot, hashajtót be lehetett szerezni.
Mennyire fordultak elő tbc-s megbetegedések? Kórházba elvitték a betegeket?
István: Voltak, akiket elvittek a Debreceni Kórházba. De ez egy rizikós dolog volt. Volt
olyan orvos, aki komolyan vette a hivatását és volt, aki hűséges volt a párthoz.
Előfordult, hogy meghalt valaki. A temetésre a családot nem engedték oda. Volt egy
kocsis, aki szállította a koporsókat, annak is azt mondták tegye le és menjen vissza a
Lenin-tanyára. De ő kemény ember volt és azt mondta nem megy vissza, megvárja a
temetés végét. Szerencsére ennek nem lett következménye. Voltak olyan táborok,
ahol úgy kaparták el a halottakat, hogy azóta sem derült ki, hogy hol vannak.
Keresztény családokról beszélünk, maga a rendszer pedig ateista volt. A közösségi
imádkozásokat feltételezem nem engedték.
István: A családok esténként oldották meg ezt.
49