Elhallgatott Történelem
Visszaemlékezések a Gulágról
Visszaemlékezések a Gulágról
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
MIKUS DEZSŐ É S MIK U S I STVÁN<br />
Ez a gyerekkori élmény meghatározat a későbbi életüket?<br />
István: Igen, mondhatjuk. Voltak helyben erkölcsi tanulságok, amit gyerekként megfigyelt<br />
az ember. Rengeteg intelligens emberrel találkoztunk, akiknek volt tartása. Külön<br />
nevelést is kaptunk tőlük a régi és újabb dolgokról. Ezt pozitívumként lehet elkönyvelni.<br />
A kitelepítés teljes vagyonelkobzással járt. Akit kitelepítettek, ki volt tiltva Budapestről<br />
és a nagyobb városokból. A többség abból a városból is ahonnan elvitték. Olyan is előfordult,<br />
hogy egy család visszakerült a saját falujába, és akik akkor benne laktak a házukban<br />
önként kiköltöztek onnan. Feltehetően, ha bent maradtak volna, a közösség<br />
fellépett volna ellenük. De nem ez volt a jellemző.<br />
Jellemformáló volt ez az önök részére.<br />
Dezső: Nem ragaszkodtunk volna hozzá. Így is, úgy is kihatott az életünkre.<br />
Miklós: Akik a táborokból kerültek ki, azokat még középiskolába sem engedték. Az<br />
egyetem meg szóba sem jöhetett.<br />
Dezső: 4 év korkülönbség van közöttünk. Bátyám akkor érettségizett, amikor én nyolcadikos<br />
voltam. Vele üzentek haza, hogy ne is jelentkezzek gimnáziumba, mert nem<br />
fognak felvenni. Mezőgazdasági technikumba kerültem végül.<br />
István: Nekem szerencsém volt a gimnáziummal. 1956. szeptemberében kezdtem meg<br />
a tanulmányaimat. ’56 nyarán már egy komoly enyhülés volt az iskolákban. Tény, hogy<br />
1958-ban el kellett jönnöm Budapestre, mert édesapámnak az állásával, nekem a gimnáziummal<br />
voltak gondjaim. (Ekkor már jöhettünk Budapestre.) A nagy tömegben<br />
könnyebben el lehetett vegyülni. Ezzel együtt is itt X-es voltam.<br />
Dezső: Nem hogy nem költözhettünk vissza oda ahonnan elköltöztünk, 1956-ig csak<br />
engedéllyel tehettük be a lábunkat Kunmadarasra. Halottak napján a temetőbe csak<br />
úgy mehettünk, hogy rendőrségi engedélyt kellett kérnünk. Amit megadtak persze. De<br />
az állomáson ott várt a rendőr, hogy megérkeztünk-e és meg kell mondani, hogy melyik<br />
vonattal megyünk majd el. Amikor a délutáni vonathoz kimentünk megint ott várt<br />
a rendőr, hogy megnézze elmentünk-e.<br />
Rendelet volt arról, hogy az 1950 és 1951-ben kitelepítettek semmit sem kaphattak<br />
vissza.<br />
53
Change language