You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
MÚLTIÉDÉZŐ<br />
A SAJTÓSZABADSÁG BEVEZETÉSÉBEN KÜLÖNÖS SZEREPE VOLT A RUDOLF SLÁNSKY<br />
(KÖZÉPEN) KOMMUNISTA VEZETŐ ELLENI KONCEPCIÓS PER ÚJRATÁRGYALÁSÁNAK<br />
szlovákia három éven belül eléri az osztrák<br />
életszínvonalat.<br />
Április elseje és ötödike között újabb<br />
fordulat következett be: a CSKP pártplénuma<br />
beterjesztette a híres akcióprogramot,<br />
amit általában valójában a prágai tavasznak<br />
neveztek. Az akcióprogram országszerte<br />
széleskörű vitát váltott ki, és végrehajtása<br />
szinte azonnal elkezdődött, noha végleges<br />
elfogadását csak a szeptemberi pártkongresszuson<br />
tervezték.<br />
Az akcióprogram<br />
Az akcióprogramnak sokrétű célja volt:<br />
a piaci szocializmus megvalósítása, a gazdasági<br />
reform folytatása, Csehszlovákia<br />
duális föderációvá való átalakulása, a politikai<br />
demokratizáció – gyülekezési és szólásszabadság<br />
–, a párt és az állam különválasztása,<br />
a társadalmi önkormányzatok<br />
erősítése, valamint a szocialista értékek<br />
elfogadtatása, illetve a Nemzeti Frontba<br />
tömörülő pártok és társadalmi szervezetek<br />
autonómiája. Ezek a reformtervek természetesen<br />
ellentétben álltak a szocializmus<br />
megvalósításáról alkotott moszkvai nézetekkel.<br />
Ennek ellenére Dubček arra törekedett,<br />
hogy fenntartsa a jó kapcsolatokat a<br />
Szovjetunióval.<br />
Az akcióprogram új alapokra állította<br />
Csehszlovákiát, és fel akarta dolgozni a múltat.<br />
A sztálinizmus áldozatait rehabilitálták,<br />
és bevezették a sajtószabadságot. Ebben<br />
különös szerepe volt a Rudolf Slánsky kommunista<br />
vezető elleni koncepciós per újratárgyalásának.<br />
Slánskyt 1952-ben több társával<br />
együtt a párt elleni összeesküvés vádjával<br />
ítélték el, de nyilvánvaló volt, hogy ez<br />
a per az ország „zsidó származású állampolgárai”<br />
(hivatalos kifejezésként használták<br />
– a szerk. megj.) ellen irányult, mivel mind<br />
a hét vádlott zsidó származású volt. A per<br />
ezzel olyan soviniszta-antiszemita hullámot<br />
indított el az országban, amire alig volt<br />
példa a csehszlovák közvéleményben, kivéve,<br />
amikor 1938-ban Szlovákia egy része<br />
Cseh-Morva Protektorátus néven a Német<br />
Birodalom vazallusává vált. A soviniszta-antiszemita<br />
hullám annak ellenére jött létre,<br />
hogy a kommunista vezetőség hivatalosan<br />
az antiszemitizmus ellen lépett fel.<br />
Ellentétes folyamatok<br />
Említésre méltó, hogy ugyanabban az<br />
időben a lengyel Egyesült Munkáspárt<br />
vezére, Wladyslaw Gomulka és Mieczyslaw<br />
Moczar belügyminiszter elindította a<br />
sorozatunkban már említett „anticionista”<br />
kampányt, amelynek következtében<br />
közel tizenötezer lengyel zsidó hagyta el<br />
hazáját.<br />
Az akcióprogram céljainak megvalósítása,<br />
de különösen a Nemzeti Frontba tömörülő<br />
pártok és társadalmi szervezetek<br />
autonómiájának létrehozása óriási hatással<br />
lett volna a CSKP-re, hiszen azáltal elvesztette<br />
volna vezető szerepét a csehszlovák<br />
politikai életben. Ezt a folyamatot Dubček<br />
már az 1948-as kommunista hatalomátvétel<br />
20. évfordulóján mondott beszédében<br />
csendes ellenforradalomnak nevezte, egy<br />
fegyvermentes folyamatot előrevetítve,<br />
míg a nép abban inkább szocialistaellenes<br />
célokat látott.<br />
Nem csoda, hogy ezek a reformtörekvések<br />
rendkívül aggasztották a Varsói Szerződés<br />
(VSZ) tagállamainak csaknem mindegyikét,<br />
hiszen a szovjet, lengyel, bolgár, keletnémet<br />
és magyar pártvezetők – az Ötök – ellenforradalmi<br />
tendenciát láttak a prágai vezetés új<br />
irányzatában. Ennek eredményeként született<br />
a VSZ tagállamainak tanácskozásán a „Brezsnyev-doktrína”,<br />
miszerint minden szocialista<br />
állam szuverén ugyan, de azt a döntést, hogy<br />
szocialista marad-e, vagy sem, nem döntheti<br />
el egyedül, hanem ehhez a „szocialista tábor”<br />
egységes döntése szükséges.<br />
Egyedül Nicolae Ceaușescu nem értett<br />
egyet a VSZ álláspontjával és döntéseivel.<br />
Ez nem volt meglepő, hiszen a román pártvezetőség<br />
már akkoriban gyakran eltérő nézeteket<br />
vallott. De az Ötök hatalma erősebb<br />
volt. Arra irányuló kísérleteik, hogy megygyőzzék<br />
a prágai vezetést a revizionista és<br />
ellenforradalmi veszélyről, nem jártak eredménnyel,<br />
1968. augusztus 21-én a Szovjetunió,<br />
Bulgária, Lengyelország, Magyarország<br />
és a Német Demokratikus Köztársaság<br />
csapatai félmillió katonával megszállták<br />
Csehszlovákiát, noha semmilyen közvetlen<br />
veszély nem fenyegette a csehszlovák<br />
szocializmust, de még kevésbé a másik öt<br />
„testvéri” szocialista ország rendszerét, sőt<br />
a csehszlovákok többsége annak idején a<br />
EGYEDÜL NICOLAE CEAUȘESCU NEM ÉRTETT<br />
EGYET A „BREZSNYEV-DOKTRÍNÁVAL”,<br />
MISZERINT MINDEN SZOCIALISTA ÁLLAM<br />
SZUVERÉN UGYAN, DE AZT A DÖNTÉST,<br />
HOGY SZOCIALISTA MARAD-E, VAGY<br />
SEM, NEM DÖNTHETI EL EGYEDÜL,<br />
HANEM EHHEZ A „SZOCIALISTA TÁBOR”<br />
EGYSÉGES DÖNTÉSE SZÜKSÉGES<br />
szocializmus eszméi mellett foglalt állást.<br />
Egyes elemzők ezért úgy magyarázzák a<br />
katonai intervenciót, hogy Moszkva és csatlósai<br />
meg akarták hiúsítani a csehszlovák<br />
pártkongresszus összehívását, amely véglegesen<br />
elfogadta volna az akcióprogramot.<br />
MESSMANN István<br />
<strong>2018.</strong> <strong>április</strong> <strong>5.</strong> 17
Change language