Családi Kör, 2018. június 7.
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A<br />
kölcsönös bizalomvesztéshez<br />
hozzájárultak azok a fényes hadtörténelmi<br />
pillanatok is, amelyekben<br />
egy-egy új parancsnoknak<br />
sikerült megfordítania a háborút, és kivívni<br />
a győzelmet: Ulysses Grant az Unió diadalát<br />
harcolta ki a vesztésre álló polgárháborúban,<br />
John Pershing az I. világháborús kudarctól<br />
mentette meg az európai szövetségeseket.<br />
George Patton Észak-Afrikában és<br />
a normandiai partraszállás nyomán győzte<br />
le a németeket.<br />
Ilyesmit remélt az amerikai vezetés Vietnamban<br />
is. A háború eszkalációs időszakában<br />
William Westmoreland tábornok állt az<br />
amerikai erők élén. Folyton győzelmekről<br />
számolt be Washingtonnak, de egyre több<br />
katonát kért Lyndon Johnson elnöktől – és<br />
mindennek ellenére stratégiailag egyre inkább<br />
elveszíteni látszottt a háborút. 1968<br />
közepére már több mint félmillió amerikai<br />
katona harcolt Vietnamban, de az az év<br />
hozta a legtöbb halálos áldozatot is, közel<br />
17 ezret. A Tet-offenzíva nyomán Johnson<br />
1968 <strong>június</strong>ában végül „felfelé buktatta”<br />
Westmorelandet, és Creighton W. Abrams<br />
tábornokot nevezte ki a helyére.<br />
Abrams (1914–1974) már a II. világháborúban<br />
is hősiességével tűnt ki: a legfiatalabb<br />
1968 – A szabadság ígérete<br />
Háborgó elnökök és tábornokaik<br />
Fordulatok a vietnami háborúban<br />
Háborúkról leginkább a halál és a pusztulás jut eszünkbe, esetleg a hősök meg a<br />
nemzeti gyász vagy dicsőség. Arról már sokkal ritkábban esik szó, hogy mi történik<br />
a politikusoknak bátran ellentmondó, azokat a valós helyzettel szembesítő vezérkari<br />
tisztekkel. A vietnami háború 1968-as fordulatai azonban a tábornokokra is<br />
ráirányítják a figyelmet, hiszen amikor az amerikai és a dél-vietnami államfők elégedetlenek<br />
voltak a fejleményekkel (márpedig többnyire folyton azok voltak), akkor<br />
vezérkari tisztjeiket hibáztatták a kudarcokért. Az egyenruhások viszont amiatt<br />
méltatlankodtak, hogy a civil politikusok nem adnak nekik szabad kezet a győzelem<br />
biztosításához.<br />
ABRAMS TÁBORNOK A VIETNAMBAN HARCOLÓ AMERIKAI<br />
CSAPATOK ÚJ FŐPARANCSNOKAKÉNT SZÓL A KATONÁKHOZ<br />
MÚLTIDÉZŐ<br />
„SZÍVEK ÉS ELMÉK MEGNYERÉSE”: AMERIKAI<br />
KATONÁK MENTENEK VIETNAMI ÁRVÁKAT<br />
volt az ezredesek, majd a vezérőrnagyok<br />
között is. Páncélos egységeivel hatalmas áttörést<br />
ért el az utolsó német ellentámadás,<br />
az ardenneki offenzíva feltartóztatásában.<br />
Vietnamba is teljesen új filozófiával érkezett<br />
1968. <strong>június</strong> 10-én. Elődje kemény<br />
tisztogató hadműveletei helyett a „lelkek<br />
és elmék megnyerését” próbálta elérni. A<br />
korábbi háborúkban elért sikerei alapján a<br />
„katonák katonájának” tartották, aki nemcsak<br />
akadémián tanulta a hadviselés fortélyait.<br />
Megpróbálta elnyerni a dél-vietnami<br />
civil lakosság bizalmát is<br />
azzal, hogy amerikai katonákat<br />
telepített a falvakba, akik<br />
megvédték a lakosságot a<br />
kommunista felkelőktől, és<br />
nem őket okolták a szabadságharosok<br />
rejtegetése miatt.<br />
A sajtónak meg a politikusoknak<br />
szóló, alaptalanul<br />
derűlátó fellépések helyett<br />
Abrams a valós helyzetről<br />
adott számot.<br />
Abrams közvetlen felettese<br />
a csendes-óceáni amerikai<br />
erők akkori főparancsnoka,<br />
id. John McCain tengernagy<br />
volt, akinek a fia, a<br />
későbbi szenátor haditengerészeti<br />
pilótaként bombázta Észak-Vietnamot,<br />
és gépét Hanoi felett lőtték le<br />
1967-ben. Mellesleg Johnson elnök veje<br />
sem menekült el a harctéri szolgálattól:<br />
Charles Robb százados egy tengerészgyalogos<br />
egységet vezényelt, és magnóüzenetekben<br />
tájékoztatta apósát a háború<br />
kilátástalanságáról.<br />
Abrams tevékenysége gyakorlatilag a<br />
későbbi stratégiát, a háború vietnamizációját<br />
készítette elő. Terveihez tartozott a<br />
Vietnamban harcoló amerikai erők létszámának<br />
csökkentése, amit meg is valósított:<br />
1969 tele és 1972 nyara között (amikor a<br />
hadsereg vezérkari főnökhelyettesévé választották)<br />
543 ezerről 49 ezerre csökkentette<br />
a Vietnamban harcoló amerikai katonák<br />
számát. Abrams sem menekült meg<br />
azonban egy óriási tévedéstől: az 1970-es<br />
kambodzsai beavatkozást a felkészületlen<br />
és stratégiailag-taktikailag is gyenge vezetésű<br />
dél-vietnami hadseregre bízta – ami<br />
katasztrofális vereséggel ért véget.<br />
Az 1969 januárjában hatalomra lépő Richard<br />
Nixon elnök – noha vietnamizációt<br />
hirdetett – valójában győzelemre áhítozott,<br />
és ezért egyre többet várt háborús parancsnokától,<br />
miközben az a tisztességes kivonulást<br />
szorgalmazta. Az Abramsban eleinte tökéletesen<br />
megbízó Nixon egyre dühösebbé<br />
vált, kétszer is a leváltásán gondolkodott,<br />
de végül őt is felfelé buktatta. Mai elemzők<br />
összehasonlítják ezt Donald Trump tábornokaihoz<br />
fűződő viszonyával, és arra figyelmeztetnek,<br />
hogy a háborúkat mégsem lehet<br />
a tábornokokra bízni, amint azt Trump<br />
teszi – egyrészt szájhősködésből, másrészt<br />
végtelen tudatlanságból.<br />
Természetesen Abrams sem nyerhette<br />
meg a vietnami háborút, és 59 éves korában<br />
vezérkari főnöki posztján tüdőrákban<br />
meghalt. Érdekes, hogy protestáns származása<br />
ellenére Vietnamban áttért a katolikus<br />
hitre. Mindhárom fia tábornokként vonult<br />
azóta nyugdíjba, és mindhárom lánya katonatiszthez<br />
ment feleségül. Az amerikai<br />
fegyveres erők azzal emlékeztek meg harci<br />
teljesítményeiről, hogy az 1980-ban csatarendbe<br />
állított és azóta is a szárazföldi erők<br />
legfontosabb harci járműveként szolgáló<br />
M1-es tankot róla nevezték el.<br />
PURGER Tibor<br />
<strong>2018.</strong> <strong>június</strong> <strong>7.</strong> 17
Change language