Családi Kör, 2018. június 7.

MAGYAR SORSOK VAJDASÁGBAN
Az egyetlen vajdasági magyar
Oscar-díjas művész nyomában (5.)
„Könyvem címét Sebastian Branttól vettem. Brant (1458?–1521) allegorikus erkölcsrajza,
Das Narrenschiff, először 1494-ben jelent meg latinul, Stultifera Navis címmel.
Baselben olvastam 1932 nyarán, amikor első európai utazásom benyomásai még
elevenen éltek bennem. Mikor regényem foglalkoztatni kezdett, magaménak éreztem
ezt az egyszerű, szinte egyetemes képet: megy a világ hajója az örökkévalóság
felé. Nem új ez a kép – már akkor is nagyon régi, időt álló és meghitten ismerős volt,
amikor Brant hozzá folyamodott; pontosan megfelel céljaimnak. Én is a hajó utasa
vagyok” – írta Katherine Anne Porter (1890–1980) amerikai írónő 1962-ben megjelent
regényének, a Bolondok hajójának bevezetőjében. A három évvel később készült
filmváltozaton végzett munkájáért kapott Oscar-díjat a zombori születésű Kiss
József (1899–1969) díszlettervező.
SIMONE SIGNORET (1921–1985) EGY DEKLASSZÁLT SPANYOL ARISZTOKRATA ÚRHÖLGYKÉNT
EMLÉKEZETES ALAKÍTÁST NYÚJTOTT A CONDESA SZEREPÉBEN – A LEGJOBB NŐI
FŐSZEREP KATEGÓRIÁJÁBAN ŐT IS OSCAR-DÍJRA JELÖLTÉK EZÉRT A FILMÉRT
FRÄULEIN LIZZI SPÖCKENKIEKER (JOBBRA) A NŐI KONFEKCIÓIPARBAN DOLGOZIK HANNOVERBEN,
DE SOKKAL JELLEGZETESEBB TULAJDONSÁGA, HOGY A KAPITÁNYI ASZTALNÁL A JOBBJÁRA
ÜLTETETT HERR SIEGFRIED RIEBER SZENNYLAPKIADÓ SZINTE MINDEN KÍVÁNSÁGÁT TELJESÍTI –
SZEREPÜKET CHRISTIANE SCHMIDTMER (1939–2003) ÉS JOSÉ FERRER (1912–1992) TOLMÁCSOLTA
30 2018. június 7.
A
vajdasági magyar származású
hollywoodi filmes hetven évet
élt. Abban a távoli 1966-ban pedig,
amikor a világ évente megrendezendő,
legnagyobb érdeklődéssel
várt gáláján a zombori Kiss József – vagyis,
ahogy a tengerentúli pályatársai ismerhették:
Joseph Kish – átvehette az Oscar-díjat,
még külön mezőnyben díjazták a fekete-fehér
és a színes filmeket. Persze csak azokban
a kategóriákban, amelyekben művészi
jelentősége is volt az alkalmazott technikának.
Így a látvány- és díszlettervezők jutalmazásánál,
akárcsak az operatőrök és jelmeztervezők
munkájának megítélésében
is külön kezelték a fekete-fehér és a színes
alkotásokat.
A Bolondok hajója című film az összesen
nyolc jelöléséből „csak” kettőt gyűjtött
be. Ez az esztendő azonban sok-sok
szempontból érdekes eredményt hozott,
hiszen több olyan, a gálához kapcsolódó
eseményt jegyeztek fel 1966-ból, amely
akkor fordult elő először. Így például ekkor
díjaztak először a nyugati világ filmes
fővárosában, illetve hát Hollywoodban a
vasfüggöny mögül, vagyis a keleti, szovjet
tömbből érkezetett alkotást: a legjobb idegen
nyelvű film kategóriájában a csehszlovák
rendezőpáros, Ján Kadár (1918–1979)
és Elmar Klos (1910–1993) Üzlet a korzón
(vagyis eredeti változatban: Obchod na
korze) című alkotása kapta meg az aranyozott
szobrocskát. És ez volt az első esztendő,
amikor az NBC amerikai televíziós társaság
élő egyenes adását színesben közvetítette
a helyszínről.
Mindehhez persze – akár önzőnek, önös
érdekűnek is mondható módon (ha szentként
nem is, de mindenképp magunk felé
hajló kézzel…) – hozzátehetjük sebtében
még azt is, hogy ekkor díjaztak először vajdasági
magyar művészt az Amerikai Filmakadémia
legrangosabb elismerésével. Hiszen
nekünk ez is fontos…
Az év legnagyobb favoritja Robert Wise
(1914–2005) rendező alkotása, A muzsika
hangja című film volt, amely végül összesen
öt aranyozott szobrocskát gyűjtött be,
akárcsak David Lean (1908–1991) nagyszerű
munkája, a Doktor Zsivágó. Tehát mindkettő
„csak” a nominációinak a felét tudta
bezsebelni. Habár a Bolondok hajóját is
jelölték a legjobb filmért járó elismerésre,
ezt végül is A muzsika hangja halászta el
az orra elől.