Családi Kör, 2018. június 21.

Nyaralás a hullámsír partján
Fél Európa figyelte indulatokkal telve egy héten át az Aquarius sorsát. A mentőhajóét,
amely évek óta azzal foglalkozik, hogy gumicsónakokba, rozoga fatákolmányokba
zsúfolódott afrikai embereket ment ki a világ mai legnagyobb tömegsírjából,
a Földközi-tengerből – akik a líbiai partokról indulnak, hogy elérjék Európát.
Sokan azért kerekednek fel, mert hazájukban éheznek, sokan a háborúk elől menekülnek
(ismerős, ugye?), sokan egyszerűen csak jobb életre vágynak, mint ami szülőföldjükön
adatott nekik (ez is ismerős lehet) – de a háborgó tengeren hánykolódó
lélekvesztőben, a sokszorosan túlterhelt gumicsónakban ez teljesen mindegy.
Vannak köztük férfiak, fiatalok, katonakorúak,
életerősek, hiszen
nekik van a legnagyobb esélyük
túlélni, valahol megvetni a lábukat.
Vannak köztük nők, sok esetben állapotosak,
menekülnek a nemi csonkítás, az
erőszaktétel és a borzalmak elől. És vannak
gyerekek is, akik vagy útközben vesztették
el a szüleiket (nem egyszerű átvágni egy
fél kontinensen, de az embercsempészek is
hírhedten kegyetlenek, elvégre az előre kifizettetett
„viteldíjjal” nem kell elszámolniuk,
az „áru” akár bele is pusztulhat a szolgáltatásba),
vagy szüleik csak az ő útjukat tudták
kifizetni, csak őket tudták kimenekíteni
a pokolból, amelyben élnek.
Vannak tehát köztük menekülők, meg
persze migránsok is szép számmal. De a
tengeren, abban a már említett lélekvesztőben
csak kétségbeesett emberek vannak,
akik nem tudják, nem tudhatják, hogy eljutnak-e
a túlsó partra, vagy egyszerűen csak
felborulnak, elsüllyednek, ahogy már sok
ezren tették ugyanott, Líbia és Olaszország
között, valahol a tengeren.
Az ilyen embereket menti ki az a néhány
hajó, amely a Földközi-tengeren cirkál, őket
teszik partra és adják az uniós bürokrácia kezére,
hogy döntsön sorsukról – de legalább
van még sorsuk, amelyről dönteni lehet.
A hajók egyike az Aquarius, amely múlt
szombaton mentett ki a vízből hatszázhuszonkilenc
embert: százhuszonhárom kísérő
(vagyis szülő) nélküli kiskorú, tizenegy gyermek
és hét állapotos nő volt közöttük. Azonban
a hajónak sem Málta, sem Olaszország
nem adott kikötési engedélyt. A két ország
kölcsönösen azt állította, hogy a nemzetközi
AZ AQUARIUS AFFÉLE SZIMBÓLUMMÁ
LETT: ANNAK A JELKÉPÉVÉ, HOGY EURÓPA
EGYSZERŰEN KÉPTELEN MEGBIRKÓZNI A
MIGRÁCIÓ JELENTETTE PROBLÉMÁVAL
egyezmények a másikat kötelezik a hajó fogadására:
Matteo Salvini olasz belügyminiszter
Málta földrajzi közelségére hivatkozott,
Málta kormányfője viszont azzal érvelt,
hogy a mentőhajó líbiai felségvizeken vette
fel a menekülőket, így Olaszország kötelessége
fogadni őket. Bonyolította a helyzetet,
hogy az Aquarius csak átvette a kimentetteket
az olasz haditengerészeti egységektől,
amelyek a tulajdonképpeni mentést végezték
a Római Mentési Koordinációs Központ
irányításával. Olaszország annyit tett az ügyben,
hogy orvoscsoportot küldött a hajóra,
de kitartott amellett, hogy nem engedi olasz
kikötőbe az Aquariust, hangsúlyozva, hogy
Rómát „magára hagyták a migrációval”.
Közben a hajón egyre kevesebb volt az
élelem, és az időjárás is viharosra fordult.
Érkeztek a nemzetközi bírálatok az új olasz
kormány számlájára, Róma azonban kitartott,
így végül Spanyolország ajánlotta fel
egyik kikötőjét. Ez azonban túl messze volt,
további segítségre szorult a hajó, amelynek
utasai nyolc nap bizonytalanság után eljutottak
a spanyol partokhoz, miközben már Franciaország
is jelezte: kész befogadni azokat,
akik abba az országba szeretnének menni.
Közben az Aquarius afféle szimbólummá
lett: annak a jelképévé, hogy Európa
egyszerűen képtelen megbirkózni a migráció
jelentette problémával. Amelyre nem
megoldás az sem, ha hagynak vízbe fulladni
embereket, de az sem, hogy csak néhány
ország viselje a terheket. Ráadásul komoly
nemzetközi egyezmények is előírják, hogy
a veszélyeztetetteket be kell fogadni.
Migráció mindig is volt, s vélhetően mindig
is lesz a világtörténelemben, ennek
nem nagyon lehet útját állni – gondoljunk
csak például a kiüresedő vajdasági falvakra,
vagy Horvátországra, amely már rendkívüli
állapotot vezetett be, olyan sokan távoztak
onnan alig néhány év alatt. És persze az lenne
talán a megoldás, hogy a bajban lévőket
szülőföldjükön segítsék meg azok, akik képesek
segíteni. De hogyan lehet megszüntetni
a háborúkat, felszámolni a sivatagokat,
elejét venni az éhínségnek?
Pénteken Emmanuel Macron találkozott
az új olasz miniszterelnökkel, Giuseppe
Contéval, részben azért, hogy megvitassa
vele az Aquarius sorsát. Abban egyet is
KÜLFÖLD
értettek, hogy az Európai Unió menekültpolitikáját
új alapokra kell helyezni, hogy a
teher ne háruljon aránytalanul a déli tagállamokra,
és abban is közös véleményen voltak,
hogy a közösségnek Afrikában kell létrehoznia
a menekültügyi pontokat (vagyis
az úgynevezett hotspotokat), hogy ezzel
megszüntesse a tengeri embercsempészetet.
A menekültügyi pontok lennének azok
a helyek, ahol az unió hivatalnokai egységes
szempontrendszer alapján bírálnák el,
ki jogosult menekültstátusra, és ki az, aki
„csak” jobb életre vágyik.
A nagyobbik olasz kormánypárt, az Öt
Csillag Mozgalom európai parlamenti képviselője,
Laura Ferrara elmondta: Róma álláspontja
szerint teljes egészében át kell alakítani
az egész uniós menekültügyi rendszert,
méghozzá úgy, hogy a déli országok érdekei
legyenek az előtérben, hiszen ők fogadják
a legtöbb bevándorlót. Cserébe elvárják
a többiektől a szolidaritást, ami azt is jelenti,
hogy egy kötelező kvóta alapján át kell vállalniuk
a menedékkérőket. „Azt szeretnénk,
hogy tisztességesen osztozzunk a felelősségen.
Hogy lehet az, hogy csak Olaszország
felelős a migránsok fogadásáért?” – tette fel
a kérdést a képviselő. Olaszország azt szeretné,
hogy mindenki befogadja a migránsok
ráeső kvótáját, de „az elejétől kezdve: onnantól
kezdve, hogy útra kelnek” – fogalmazott.
Dél-Európa igényeihez igazítva kell átszabni
a menekültügyi rendszert, és ehhez
kellenek a kötelező kvóták is, mondta az
olasz kormánypárt európai parlamenti képviselője,
aki úgy pontosított, hogy nem az irreguláris
bevándorlók, nem a gazdasági migránsok
elosztására gondolnak, hanem olyan
emberek áthelyezésére más uniós országokba,
akik a kérelmük elbírálása után szinte biztosan
megkapják a menekültstátust.
Szerinte csak úgy jelentkezhet be valaki
törvényesen menekültként az unióba, ha
először eljut oda, ennek pedig sokszor az
egyetlen módja az, ha beszáll egy gumicsónakba
Észak-Afrikában az európai partok
felé, tehát „az, akit üldöznek, arra kényszerül,
hogy embercsempészeknek fizessen,
hogy eljuthasson az Európai Unióba”, ami
hatalmas képmutatás az unió részéről. Ezt
a helyzetet az új olasz hatóságok a hotspotokkal
szeretnék feloldani.
Azt azonban, hogy hányan fulladnak bele
abba a gyönyörű Földközi-tengerbe, amelyhez
éppen mostanság indulnak sokan nyaralni,
addig nem lehet tudni, amíg meg nem
születik a politikai megoldás. De miközben a
naplementét nézi a nyaraló a parton, remek
zamatú borát szürcsölgetve, talán mondjon
egy imát a hullámsírba veszők lelki üdvéért...
KOCSÁNYOS Pálma
2018. június 21. 15