Családi Kör, 2018. június 21.

Mint vizeket járó, természetszerető embert, nagyon is érdekel
a környezetvédelem. A hónap elején tartották meg ennek
a világnapját, ehhez köthető témákat dolgoztak fel a médiumok.
Hirtelen mindenki tudatos természetimádó lett, miközben
tudom, hogy ezzel a nappal is csak úgy vagyunk, mint a
nők napjával: március nyolcadikán virágtenger, azután egész
évre megvagyunk.
Gyerekkoromban azt sem tudtam, hogy védeni kell a természetet,
de nem is volt rá szükség, mert akkoriban az
emberek együtt éltek vele. A felesleget vették el tőle a
legkisebb méretű beavatkozással. Azután felgyorsultak
az események, és az együttélésből kegyetlen kizsákmányolás lett.
A Mosztonga több száz négyzetméteres mocsárvilágát belekényszerítették
egy szűk csatornába, a parti nádasokat homokkal fojtották
meg, majd kukoricával(!) ültették be a helyüket. Szerencsére ez a
„komonista” akció nem járt sikerrel, ezért kanadai nyárfasorokat telepítettek
a DTD mindkét partjára. Ebből idővel szép kis erdő kerekedett,
amelyet az élővilág gyorsan benépesített. Mi, helyiek egyetlen
csemetét sem vágtunk ki, ha pecabottartó villára volt szükségünk,
kizárólag a szél által letört földön fekvő gallyakból formáltunk megfelelő
darabokat. Amikorra már szép lombos fákká cseperedett az
ültetvény, élveztük a hűvösüket fürdés után a rekkenő hőségben.
Közvetlen a víz szélén is kinőtt egy-egy fácska, ezeket is féltő gonddal
vigyáztuk. Kezdetben ezek jelezték a horgászhelyünket, majd miután
lombot eresztettek, védtek bennünket a déli tűző napfénytől.
Barbárok
HOROGRA AKADVA
A méregtől tajtékozva lépdeltem a siralmas „kopjafák” között, kerestem
a helyemet jelző lombos eperfát, de annak is csak a vízből
ágaskodó csonkját találtam. Elment a kedvem a horgászattól, kelletlenül
telepedtem le a több évtizede megszokott partoldalon. Alig vetettem
be a botjaimat, amikor megjelent mögöttem egy addig sosem
látott kerékpáros pecás. Némi kezdeti méricskélés után kibökte, hogy
ez az ő helye. Ezt bizonyítandó elmondta, hogy ő már egy hónapja
itt horgászik, és az eperfát is ő vágta le, hogy ne akadályozza a botokat
bedobásnál. Akkorra már teljesen felment bennem a pumpa,
AMIKOR A TRÁGYARAKÁS ÉS A TÓPART ÖSSZEÉR
de a biztosítékot az csapta ki, amikor megkérdezte: o’kle si (honnan
vagy)? Nem túl halkan megmutattam a kivágott fáktól jól látható házunkat,
ahol születtem, és ahol anyám és szülei is születtek. A jövevény
értetlenül nézett rám, majd morgolódva, biciklijét tolva odébbállt.
A többi fa kivágásának rejtélye is megoldódott, amikor őszi pálinkafőzésnél
egy másik újkori szomszéd kinevetett, amikor meglátta,
hogy lemetszett szőlővenyigével fűtök, miközben ő öles nyárfából
feldarabolt tüzelőt hozott. Mondtam, hogy könnyű volt neki
a hegyekben, csak fogta a fejszét, és kivágott egy fát a háza előtt,
mire ő tiltakozva azt felelte, hogy már milyen fejszéről beszélek
én, amikor ő egészen másképpen irtja az erdőt (majd motorindító,
húzó mozdulatot tett és berregni kezdett).
MA MÁR A FÁNAK IS, A NÁDASNAK IS CSAK A HŰLT HELYE TALÁLHATÓ
Az országot szétverő háború igen felhígította a falu lakosságát,
a más környezetből jött, másként gondolkodó emberek magukkal
hozták az otthoni szokásaikat is. Akkor már egyre ritkábban jártam
haza, de a horgászbotokat mindig magammal vittem a látogatások
alkalmával. Hazaérkezésemkor az első utam mindig a vízhez vezetett,
szinte futva ereszkedtem lefelé a lejtős kertünkön. Amikor gyümölcsfáink
takarásából elém tárult a csatorna, majdnem földbe gyökeredzett
a lábam. A megszokott erdő helyett a kopasz partot találtam.
A házunk alatt több tucat termetes nyárfát derékban lefűrészeltek, a
méteres csonkok vádlón meredeztek a gallyakkal borított földből. A
barbárok restek voltak lehajolni, állva metszették ketté a fákat.
AZ ILLEGÁLIS VÁGÓHÍD „VÉRPATAKJA” A TÓBA CSORDOGÁL
Az ilyen cselekedeteknek, azt hisszük, a természet látja a kárát, miközben
(ebben az esetben szó szerint is) magunk alatt vágjuk a fát.
Sajnálatosan, a vizeket járva számtalan barbár, természetet pusztító,
kártékony beavatkozásnak voltam szemtanúja. Úgy látom, a mostani
népesség hozzáállása a környezetvédelemhez elég silány, egyedül
az új generációk képzése hozhat változást. Reménykedjünk…
HUZSVÁR József
2018. június 21. 37