Családi Kör, 2018. augusztus 16.

Hetvenéves sportszövetségek
jubileuma nyomában (2.)
„A sport, sporttevékenység politikamentes…” – az aktuális hatalom kötelezően le
is íratta minden alakuló sportegyesület alapszabályzatába ezt a kezdetektől, azaz a
XIX. század végétől – napjainkig…
JUGOSZLÁV TESTNEVELÉSI
SZÖVETSÉG ALAPSZABÁLYA
1946. augusztus 10-én az egész országban
megkezdődött a jelvényszerző verseny.
A verseny célja a legszélesebb néprétegek
testnevelési életbe való bekapcsolása, illetve
a testvériség-egység szellemében történő
nevelés és a munkakészség növelése
volt. A testnevelési jelvény versenyei egy
éven át tartottak. Három beíratási határidejük
volt (augusztusi, decemberi és áprilisi).
A járásokban és a kerületekben külön szakbizottságok
alakultak, amelyek a versenyek
műszaki részét szervezték. A versenyműsorban
minden olyan versenyszám szerepelt,
amely az egyéni sportoló szempontjából
hasznos, honvédelmi szempontból pedig
jelentőséggel bírt. A verseny szabályai szerint
a versenyző legfeljebb 3 évig viselhette
a ZREN-jelvényt, ezután ismét versenyeznie
kellett. A testnevelési ZREN-jelvénynek 4 fokozataa
volt: ifjúsági, bronz, ezüst és arany.
A jelvényszerzőknek különféle munkákban
kellett részt venniük az ország újjáépítése
során 20-50 órás időtartamban. A ZREN
gyakorlatanyaga a következő versenyszámokból
állt: úszás, síelés, menetelés (8 kgos
megterheléssel), akadályverseny, terepfutás,
céllövés, korcsolyázás, kerékpározás,
30 2018. augusztus 16.
gátfutás, súlylökés, gránátdobás, diszkoszvetés,
labdadobás fogantyúval, gerelyhajítás,
kődobás, magasgerenda-mászás, vízbeugrás,
síugrás sáncról, motorvezetés és
repülés, gyalogtúra, lovaglás sík terepen,
hegymászás, vitorlázórepülés, vitorlázás
vízen és testgyakorlás. Mindezen versenyszámokat
hat csoportra osztották, s a normákat
attól függően állapították meg, hogy
milyen korú és nemű versenyzőről volt szó:
ifjúsági, női vagy férfi sportolóról. Az előírt
szintidők és eredmények teljesítése mellett
elméleti vizsgát is kellett tenni. Ez utóbbit
a következők képezték: a testnevelési mozgalom
feladata a Jugoszláv Népköztársaságban
és a testgyakorlatok higiéniája.
1946. december 23-án a Jugoszláv Sportszövetség
elemezte a sportegyesületek évi
közgyűléseinek jelentéseit. A tagság, okulva
a közben feltárt hibákból, nem csak azért
jött össze, hogy tudomásul vegye a régi vezetőség
mulasztásait, eredménytelenségét,
és felmentse őket, majd újakat válasszon,
hogy végül is csak üres ígéreteket tegyenek.
Most komoly kötelezettségvállalás
történt, ami az egyesület erősödéséhez és
fejlődéséhez vezetett. A tervszerűséget helyezték
előtérbe. Ezen azt értették, hogy a
szakosztályok ne az élsportolók nevelésére,
hanem a tömegesítésre törekedjenek...
1947 folyamán országszerte nyilvántartásba
vettek minden sportolásra alkalmas
játékteret, pályát, valamint az egyesületeket
és azok taglétszámát. A Vajdasági
Testnevelési Szövetség is kidolgozta az év
versenynaptárát. Ebben ki voltak jelölve
a tavaszi és az őszi mezei futóversenyek,
a különféle szabadtéri tömegmegmozdulások,
valamint a versenyek és a mérkőzések
időpontjai. A sporttevékenységet a
következő fokozatokban irányozták elő:
városi, városok közötti, járási, járások közötti,
tartományi, köztársasági, szövetségi
és nemzetközi. A hagyományossá vált
„testnevelési napot” járásonként tartották
meg. A Tito-stafétára különösen nagy figyelmet
fordítottak. A helybeli testnevelési
szervezeteknek, sportegyesületeknek
a versenynaptár betartásában és az előírt
testnevelési feladatok megvalósításában
leginkább az ifjúság és a szakszervezet volt
a segítségére.
1948. április 16-17-én Szarajevóban tartották
meg a FISAJ második kongresszusát
ZREN-SZABÁLYKÖNYV
az Informbiroban kialakult nézetkülönbségek
légkörében. A kritikák és az ellentétek
után tovább nem követhették példaképként
a szovjet testnevelési modellt. Új
irányt kellett választani, minek értelmében
a Jugoszláv Testnevelési Szövetség kongresszusa
határozatot adott ki a szövetségek
átalakulásáról. Az új szövetséget a továbbiakban
nem különálló szervként, hanem
mint testnevelési szervezetek, sportegyesületek,
klubok, egyletek és szakkörök
önálló tömörüléseként képzelték el.
Ennek értelmében sportáganként önálló
szakszövetségeket kellett létrehozni országos
és köztársasági szinten, valamint egy
külön szervezetet, amely a nép általános
testnevelési felkészültségére (Opštefizičkog
obazovanje naroda - OFO) felügyelt és
irányított. Az életképes sportágak meg is
alakították szövetségüket, a többiek megszűntek.
Már másnap, 1948. április 18-án
megalakult az első országos szakszövetség
- a szertorna szakágban (Gimnastički
savez Jugoslavije - GSJ). Az elnök Petar
Stambolić volt. A GSJ magára vállalta az
OFO-program célkitűzéseit és azok megvalósítását
egészen 1951-ig, pontosabban
1951. november 12-ig, amikor is átalakult,
és Partizan néven megalakult az országos
testnevelési szövetség (Savez za telesno
vaspitanje „Partizan”), mely átvette a népi
testnevelés további irányítását.
(Folytatjuk)
TÁBOROSI László