Családi Kör, 2018. augusztus 16.
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
SAJTÓTÖRTÉNETI FELJEGYZÉSEK<br />
Amikor még a tévének is<br />
közösségformáló ereje volt<br />
Kavillóra, vagyis sajátságos időutazásunk újabb állomáshelyére érkezünk most<br />
kedvenc gyermeklapunkra emlékezve – Volt egyszer egy Buksi! (3.)<br />
„Moziba is sokat jártunk. Vasárnap reggel templomba mentünk, mise után meg<br />
moziba, délelőtti matinéra. Mindenre vevők voltunk: vadnyugati történetekre, bűnügyekre,<br />
romantikus szerelmekre, Charlie Chaplinre, történelmi vitézekre, tengeri<br />
kalandokra, katasztrófákra, háborúra és békére, ütközetekre és csatákra (Waterloo,<br />
Little Bighorn, Neretva, Sztálingrád), de főleg a színésznők mellére. Marilyn Monroe,<br />
Brigitte Bardot, Sophia Loren, Claudia Cardinale, Raquel Welch, Ursula Andress,<br />
Laura Antonelli, Gina Lollobrigida, Jane Birkin, Romy Schneider, Jane Fonda<br />
stb. nevéhez fűződnek kamaszkorunk legszebb keblei” – így írt Fenyvesi Ottó, a már<br />
évtizedek óta a magyarországi Veszprémben élő vajdasági magyar író, költő, képzőművész<br />
A szabadság foglyai című kötetében, amelynek a Buksi című gyermeklappal<br />
(is) foglalkozó fejezetéből már többször idéztünk itt, a nemrég újraindított<br />
sorozatunkban.<br />
Kiemelten fontos most történetünk<br />
szempontjából a fent olvasható<br />
idézet, azt mondtuk ugyanis két<br />
héttel ezelőtt, hogy „nem játsszuk<br />
ki” egyből az összes lapunkat – az ászokat és<br />
a dzsókereket az ingujjunkból –, kell hagyni<br />
elvarratlan szálakat, balladai félhomályos<br />
részleteket sorozatunk következő részeire<br />
is. (Amelyekhez épp most érkeztünk el…)<br />
Már csak azért is, hogy fenntartsuk a tenziót…<br />
Bár tagadhatatlan, kétségtelen, hogy<br />
terjedelmi okai is voltak, de például ezért<br />
sem tártuk hát fel akkor még azt sem, hogy<br />
miért kapta Fenyvesi Ottó kötetének itt<br />
Lőrincz P.<br />
Gabriella<br />
Camus<br />
Az anyámat nem tudtam megsiratni<br />
Már két napja a földben van<br />
Nézem a kövér hegyet<br />
A mocskos vonatablakot<br />
És taknyozok kicsit<br />
Az apámat nem tudtam megsiratni<br />
Már kilenc hónapja a földben van<br />
Behunyom a szemem<br />
Hogy ne tudjak semmiről<br />
Hallgatom ahogy a vonat sipít<br />
Engem nem kell megsiratni<br />
Valamikor eltemet a föld<br />
Én nem tudom hogy lesz-e még<br />
Vonat hegy és takony<br />
(Szabad Magyar Szó, 2017. február 3.)<br />
42 <strong>2018.</strong> <strong>augusztus</strong> <strong>16.</strong><br />
idézett fejezete a Kamaszkorunk legszebb<br />
keblei címet. Mostantól azonban már ez is<br />
nyilvánvaló…<br />
A múlt század hatvanas éveinek eseménysorát,<br />
tipikusan vajdasági magyar<br />
életérzéseit felelevenítve a szerző így folytatta:<br />
„Emlékszem, az első tévéadást Kavillóban<br />
láttam, keresztapáméknál, ahol a fél<br />
falu összegyűlt, hogy megnézze A Tenkes<br />
kapitánya és az Angyal című angol sorozatfilm<br />
aktuális részét. Zsúfolásig megtelt<br />
a nappali, jöttek a napi munkát elvégzett<br />
paraszt nénik és bácsik, hozták a sütiket, kalácsot<br />
és a sámlikat, a<br />
karosszékeket, hogy<br />
legyen min végigülniük<br />
az adást. Akkor<br />
még a tévének<br />
is közösségformáló<br />
ereje volt, aztán a<br />
hetvenes évek elején<br />
egyre több háztartásnak<br />
lett saját<br />
tévékészüléke, és<br />
az összejövetelek<br />
is megritkultak, az<br />
emberek egyre magányosabbak<br />
lettek.”<br />
De akkor már a Buksi című gyermeklapot is<br />
hiába keresték volna az olvasók a vajdasági<br />
trafikokban, és a postás sem kézbesítette az<br />
előfizetőknek…<br />
A Buksin kívül több más sajtótörténeti<br />
sorozatunk is futott az elmúlt, nagyjából<br />
egy esztendős időszakban itt, a <strong>Családi</strong><br />
<strong>Kör</strong>ben. Tavaly októberben, az ötvenhatos<br />
magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján<br />
írtunk két részben a Szabadság<br />
Krónika című évfordulós, alkalmi, ünnepi<br />
kiadványról, majd novemberben és decemberben<br />
összesen nyolc részben dolgoztuk<br />
fel a Magyar Nemzet című napilap kezdeti<br />
időszakának történetét 1899-től nagyjából<br />
1956-ig.<br />
S tulajdonképpen e szériánk folytatásának<br />
tekinthető a Magyar Nemzet immár idei<br />
megszűnése alkalmából készült visszaemlékezésünk,<br />
„gyászbeszélyünk” (Megsárgult<br />
lapok nyomában, <strong>Családi</strong> <strong>Kör</strong>, <strong>2018.</strong> április<br />
26.) is. Nyugodjék békében! És támadjon fel<br />
mielőbb…<br />
Az összes közül azonban csak az egyik<br />
sorozatunk kapcsolódott a képregényekhez<br />
hasonlóképpen – ezer meg ezer szállal<br />
–, mint a Buksi történetét feldolgozó széria.<br />
Történetesen az, amelyben a Szabad Magyar<br />
Szó című független internetes közéleti<br />
fórum 2016-os indulásának körülményeit<br />
tekintettük át, illetve történetének kezdeti<br />
szakaszát dolgoztuk fel. Akárcsak most<br />
a Buksi-sorozatunk, az is két ciklusból állt.<br />
Előbb tavaly októberben két részben csak a<br />
Szabad Magyar Szó megalapításának okaival<br />
és körülményeivel foglalkoztunk. Majd<br />
immár az idén februártól, a portál versrovatának<br />
jubileumát ürügyként felhasználva<br />
összesen tíz részben elemeztük annak<br />
A SZABAD MAGYAR SZÓ ILLUSZTRÁCIÓJA LŐRINCZ P. GABRIELLA<br />
CAMUS CÍMŰ VERSÉHEZ (SZONDI GYÖRGY FELVÉTELE)<br />
arculatát. A sorozatnak ebben a ciklusában<br />
vált szokásunkká, hogy minden epizódhoz<br />
választottunk egy verset is a Szabad Magyar<br />
Szó oldalairól. Most, amikor felújítottuk<br />
Buksi-sorozatunkat, úgy döntöttünk, hogy<br />
mint egyfajta nemes hagyományt, ezt a<br />
formai megoldást visszük tovább. Fogadják<br />
hát sok szeretettel a kárpátaljai, beregszászi<br />
Lőrincz P. Gabriella költőnő versét, amely<br />
első közlésben a Szabad Magyar Szó versrovatában<br />
került az olvasók elé.<br />
(Folytatjuk)<br />
SZABÓ PALÓCZ Attila
Change language