Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
MÉDIA<br />
Sajtóból van a hold,<br />
és fogyatkozik<br />
Jóskám,<br />
szöget ütött a fejembe az, amit írtál, és<br />
váratlanul elkezdtem pörögni a témán, olyannyira,<br />
hogy be kellett látnom: addig nem<br />
hagy békén a dolog, amíg fésületlen gondolataimat,<br />
még melegében, meg nem osztom<br />
Veled. Tehát.<br />
Nem voltam még a bőrükben, ezért fel<br />
nem foghatom, hogy miért hozza rá a frászt<br />
a politikusokra – a tükör. Miért gerjednek<br />
irdatlan haragra, miért törnék ízzé-porrá,<br />
amikor elébük teszik. Mi a fene bajuk van<br />
vele? A tükörrel?! Nem azt kifogásolják,<br />
hogy torzít-e, hogy belenézve kövérebbnek,<br />
soványabbnak, okosabbnak vagy fapados<br />
röptűnek néznek-e ki, hanem mindinkább<br />
úgy vélem, hogy maga a tükör (az<br />
igazi sajtó) intézményének puszta léte hozza<br />
rájuk a frászt. Nem kell nekik. Nem szeretnék<br />
megigazítani benne a nyakkendőjüket,<br />
a hajukat, a kiállásukat, a nézésüket és a járásukat.<br />
Még akkor sem, ha jól tudják, hogy<br />
a szavazóik sok ezer szempárja szintén egy<br />
összetett tükör, és mennyire<br />
kockázatos úgy emberek elé<br />
állni, hogy elmaradt a kontroll.<br />
Semmi jó nem sülhet ki<br />
ebből a makacsságból, féltékenységből,<br />
félelemből, tiltásból,<br />
és ha például Te nem<br />
szólalhatsz meg, az annak<br />
sem jó, aki ezt elérte.<br />
Más kérdés, hogy mindeközben<br />
megmagyarázhatatlan<br />
dolgok történnek az<br />
eredeti szakmánkkal. Olyan<br />
szintű szereptévesztésekkel<br />
találkozom, hogy talán már<br />
szóra sem érdemes.<br />
Biz’ isten, meg vagyunk<br />
bolondulva: a kérdező, ahelyett, hogy kérdezne,<br />
vallat, mint egy ügyész, saját tenyerét<br />
gumibottal csapkodó rendőrként szorít<br />
sarokba, megalázóan tolja, mint a háborodott,<br />
vagy pedig arról feledkezik meg a<br />
riporter, hogy ki mindenki helyett van ott<br />
egy eseményen. Ott, ahonnan mindenki,<br />
éppen mindenki számára elfogulatlan, tiszta,<br />
jó minőségű nyersanyagot kell szállítania,<br />
hogy aztán az a mindenki kialakíthassa<br />
saját véleményét. De egy frászt! Az újságíró<br />
– aki így minden más, csak nem az – azt<br />
képzeli, hogy az újságírás maga az egetverő<br />
mennydörgés és villámlás, pedig csak az<br />
erről készített felvétel, tudósítás az. Mert az<br />
újságíró, bármit gondoljon magáról, nem<br />
30 <strong>2019.</strong> <strong>június</strong> <strong>20.</strong><br />
az áram (sem az áramerő, a feszültség), hanem<br />
csupán a vezeték, amely minden tudásával<br />
arra törekszik, hogy az erőműben<br />
megtermelt áramot (esemény, riportalany)<br />
minél kisebb veszteséggel a fogyasztóhoz<br />
szállítsa (olvasó, néző, hallgató). Ő se nem<br />
ráz, még kevésbé világít, tehát maradjon<br />
szépen a fenekén, és tegye pártatlanul, tisztességesen,<br />
nagyon figyelmesen a dolgát.<br />
És micsoda fájdalom: a véleményére sem<br />
kíváncsi senki! (Ezalól mindig csak néhány<br />
újságíró kivétel. Sokkal kevesebb, mint<br />
gondolnánk.)<br />
Tudás, szuverenitás, erkölcs, empátia,<br />
múlt, kínok közt megszerzett, megkérdőjelezhetetlen<br />
tekintély kell hozzá. A többiek<br />
kérdezzenek, érdeklődjenek azoktól<br />
és azokról, akikről és amiről ehelyett véleményt<br />
formálnának. Ha pedig nekik mindez<br />
kevés, nem elégíti ki az ambícióikat,<br />
akkor menjenek azok közé, akik után nem<br />
voltak hajlandóak egy hatalmas tükörrel<br />
szaladgálni.<br />
NEM VOLTAM MÉG A BŐRÜKBEN, EZÉRT FEL NEM FOGHATOM, HOGY<br />
MIÉRT HOZZA RÁ A FRÁSZT A POLITIKUSOKRA – A TÜKÖR<br />
Mindeközben belátom, pontosan tisztában<br />
vagyok vele, hogy van az az állapot,<br />
amelyik még a pályaelhagyást is indokolhatja,<br />
kikényszeríti. Amikor egyszerűen be<br />
kell állni a sorba, és tenni kell valamit azok<br />
társaságában, akik bárhol álljanak is, a tükröt<br />
szintén nem szokták szeretni.<br />
A probléma talán abban van, hogy a firkász<br />
ellenzékisége egyetemleges: tehát<br />
ő az ellenzéknek is ellenzéke, ha már ebben<br />
éli ki magát, és alighanem jól teszi. A tükröt<br />
– bár nehéz, mert ember nagyságú – mindig<br />
és mindenhova viszi magával. Olyan ajtón be<br />
nem léphet, ahol kint kell hagynia. Hogy nem<br />
marad mozgástere, ha csupán reprodukálhat?<br />
Nem hinném: kesztyűt húzva, hogy ne<br />
Kaptam egy levelet. Komáromi<br />
Ákostól, akivel együtt dolgoztunk a<br />
nagy példányszámú és tekintélyes<br />
7 Napban. Több évtizede mindketten<br />
vállalkozók vagyunk. Régi hivatásunkat<br />
nem felejtettük el. Incselkedési szinten<br />
írunk, de főleg figyelünk. Nyitott szemmel<br />
és gondolatisággal élünk. Testileg<br />
több száz kilométer választ el bennünket.<br />
Lelkileg közel vagyunk egymáshoz.<br />
Most éppen az újságírásról levelezgettünk.<br />
A barátom engedélyével közlöm<br />
egyik levelét. Közérdekűnek tartom.<br />
MISKOLCZI József<br />
fertőzzön, és ne fertőződhessen meg, sebészi<br />
gondossággal szelektál a tények között, fontossági<br />
sorrendbe állítva azokat. Ez (lássuk<br />
be) komoly munka, hatalom és felelősség. Az<br />
a kérdés, hogy ad-e érte pénzt valaki.<br />
A bajt tetézi, hogy manapság mindenki<br />
újságíró, fegyver van a kezében, amihez alkalmassági<br />
teszt nélkül fegyverviselési engedélyt<br />
adott neki a XXI. század. Valamikor<br />
nyerges vontatónyi közvetítőkocsi volt az,<br />
ami most a tenyerébe simul, az pedig viszket<br />
neki. Riporter lett. Amíg a virágba lobbanó<br />
kertjéről tudósít, vagy a legújabb tortáját<br />
teszi közszemlére, unokástól, levesestől, bikinistől,<br />
nyaralásostól, addig, hát miért is ne,<br />
de: fitymál, véleményt formál<br />
olyan dolgokról, melyekről fogalma<br />
sincs, egy sötét szoba magányából<br />
leharapja a másik ember<br />
fejét, akit talán nem is ismer;<br />
sértegeti, megalázza, olykor csak<br />
azért, mert nem ért vele egyet.<br />
Sok minden demokratizálódott,<br />
amióta nem találkoztunk.<br />
A helyváltoztatás lehetősége<br />
(a mobilitás) például. A repterek<br />
várói kezdik az egykori<br />
vasútállomások, a padokat fekve<br />
elfoglaló, várakozókkal teli<br />
buszmegállók világát idézni. A<br />
termelőeszközök birtoklásának<br />
demokratizálódása (esetünkben<br />
a mobiltelefon, a közvetítőkocsi, az internet,<br />
a hírügynökség, a nyomtató, a nyomda, a<br />
közösségi háló, a terjesztés...) viszont a közbeszédet,<br />
a közvélemény formálásában való<br />
részvételt zülleszti le, és kezdek elbizonytalanodni<br />
azzal kapcsolatban, hogy klasszikus<br />
értelemben van-e még, kell-e egyáltalán<br />
újságírás. Szerintem kell, de ezt azoknak kell<br />
belátniuk, akik ki nem állhatják. A tükröt. Nélkülük<br />
nem fog menni. Velük pedig, ma (úgy<br />
látom), szinte lehetetlen.<br />
Pedig senkinek sem lehet érdeke, hogy a<br />
politikai vetélytársak helyett a tények kerüljenek<br />
ellenzékbe.<br />
Barátsággal:<br />
Ákos
Change language