1. fejezet - EGYNEHÁNY HAZAI UTAZÁSOK LEÍRÁSA TÓT

EGYNEHÁNY HAZAI
UTAZÁSOK LEÍRÁSA TÓT- ÉS
HORVÁTORSZÁGOKNAK
RÖVID ESMÉRTETÉSÉVEL
EGYÜTT
keresetnek egy fő ága. A vászonszövés pedig oly közönséges, hogy kevés gazdaember találkozik, akinek maga
házánál osztovátája nem volna. Innen is lehet a vászon sokságát gondolni: hogy amint nékem bizonyították, a
Szepességből esztendőnként mintegy hatmillió sing vászon vitetik ki kereskedésre. A vászonfejérítéshez is itt és
a körül lévő helységekben igen jól értenek, úgyhogy a vásznat messze földről ide hozzák a fejérítés végett. Ami
a festést illeti: az is Késmárkon fő keresetnek módja és különösön dicsértetik. Mind maga a festés, mind pedig a
sok festett matériákkal való szélesen kiterjedt kereskedés nevezetes; de kiváltképpen az indigófestéknek
készítése.
Ez a festék egy németül Waid, deákul Isatis tinctoria, magyarul közönségesen festőfű nevű plántából készíttetik;
készítője pedig orvosdr. Pfeiffer, aki Késmárkon erre a végre egy fabrikát állított fel, mely, amint hallottam, az
egész Magyar, Cseh és Austriai Birodalomban egyetlenegy.
A valóságos indigó amerikai plánta, és különösen Északi-Americában terem; a kék festék is ugyanott az európai
kolóniákban készíttetik belőle, és onnan hozatik Európába. A Waid pedig, mely hasonló kék festéket ád (mely
festék azonban csak a jó készítés módja által vitethetik olyan tökéletességre, mint az igaz indigófesték), egy
magos szál sárga, felyül bokros virágú plánta, mely Európában sok helyeken és Magyarországon is terem, mint
p. o. a Szepességen, ahol, haszonvétele tudva lévén, termesztetik is. A belőle való kék festéknek csinálása végett
ez a Waid plánta egészen öszvetöretik, és a kinyomott nedvessége vagy inkább leve az, amelyből a festéket
készítik. Dr. Pfeiffer mind a Waid füvet bővön termeszti a festékfabrikája számára, mind pedig ebből a
plántából a kék festéket olyan jó módon készíti, hogy az minden tulajdonságaira nézve az igaz indigónál nem
mondatik alább valónak lenni, és avval való nagy egyezésiért indigófestéknek méltán is neveztethetik. Ennek a
kék festéknek, Magyarország kicsiny és sokképpen meggátolt kereskedéséhez képest, elég nagy kelete vagyon.
Késmárkról azt is meg lehet jegyezni, hogy a tokaji borokkal jó kereskedést szokott űzni, Lengyelországba és
Galliciába, amely ugyan most valamennyibe megcsökkent.
Késmárknak nevezetes épületei: a katolikum régi templom, melynek egy magas ugyan, de suta tornya vagyon; a
tanácsház, mely új és igen szép épület, és egy cifra toronnyal ékeskedik; egy ezelőtt paulinusoké volt templom,
de amely most mindenkor üres, és romlandó állapottal vagyon; az evangelikum templom és oskola, melynek
érdemes rektora a tudósok közt esméretes Potkonitzki Ádám úr. Ezek a külső városban vagynak; a templom
nagy és belől fával szépen meg vagyon bélelve és kifestve, az oltár, prédikálószék, karok, orgonák sat. mind
fából szépen és mesterséges szorgalmatossággal vagynak csinálva; az oskola jó épület, és éppen a templom
mellett vagyon. A Thököli régi vára még említeni méltó. Ez a vár a város kerítésével egybe vagyon foglalva; a
külső falai, melyek a kerítést teszik, még fennállanak, de az ezekhez ragasztott épület nagyobb részént leomlott,
ami még fennáll is, omlófélben vagyon; ugyancsak a kápolna még épségben áll, ezt belől szépnek mondják. Ezt
a várat az öregebb Thököli István építtette, és a Thököli-ház bírta, a mostani Késmárknak egy részivel együtt. A
vár bemenő kapuja felett Thököli Imrének neve, címere és szimbóluma vagyon kőbe metszve. Több nevezetes
vagy szép épületei Késmárknak tudtomra nincsenek; különben mind derék házakból áll, és a külső városban is
jó épületek vagynak.
Késmárkról ismét Lőcsére jöttünk, ahonnan azután másnap tovább folytattuk utunkat. Szomolnok felé Iglónak
jöttünk, egy derék mezővárosnak, mely a tizenhat szepesi városoknak egyike, aholott a tizenhat városok
igazgatásának is széke vagyon. Iglóról az iglói rézbányáknak megnézésekre mentünk, melyek, valamint a
hozzájok tartozó olvasztószínek és stompok, a helységtől egyórányira esnek. Ezek közt a bányák közt
legnevezetesebb az úgynevezett Johannis Stollna, amely is igen gazdag; úgyhogy egy mázsa kőre ennek előtte
harminc-negyven font rezet is lehetett vetni; és negyvenezer Rforintig is behozott; most ugyan kevesebbet ád ki,
de húsz fontot lehet mégis egy mázsa kőre vetni. Az innen kijövő réz mind mészkovacsba vagy kvárzba terem,
és büdösköves. A bémenetel ebbe a Stollnába Schacht módjára vagyon, azaz egyenesen lefelé, de a bánya
Stollna módjára, azaz egyenes hosszaságba nyúlik el nagy messzeségre a föld alatt, és ezért is neveztetik
Stollnának; különben a bányák rendszerént a magok egyenes vagy mély bemenetelekről szoktak Schachtoknak
vagy Stollnáknak neveztetni. Ezen említett bányán kívül vagyon még egy gazdag, közel hozzá, melyet Elizabeth
Stollnának hívnak. Minden iglói bányák (amelyekhez az Igló körül fekvő helyeknél lévők is értetnek) személyes
emberekéi, kik egy különös hegymívelő társaságot tésznek, melyet Waldburgerschaftnak (Erdei Polgárságnak)
neveznek. A bányáknál az ércek választását (Erzscheidung), azoknak stompolását az arra készített malmokban
és a rézolvasztást megnéztük. Az iglói rézolvasztó színben mind az az érc olvasztatik, amely az iglói és
körülötte lévő bányákból kijön; de nagy bővségek miatt egy része a rézérceknek Szomolnokra vitetik, és ott a
királyi bányásztisztségtől megvétetvén, az ott való rézolvasztó színekben olvasztatik. A tiszta kiolvasztott réz a
királytól váltatik bé, mázsája harmincegy Rforinton, és ezután királyi rézhámorokban megdolgoztatván,
negyven-ötven forintokon szokott eladattatni.
9
Created by XMLmind XSL-FO Converter.