1. fejezet - EGYNEHÁNY HAZAI UTAZÁSOK LEÍRÁSA TÓT

Egynehány hazai utazások leírása 

Teleki, Domokos 

Éder, Zoltán 

Szerkesztette Tamás, Zsuzsanna 

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Egynehány hazai utazások leírása 

írta Teleki, Domokos, Éder, Zoltán, és Tamás, Zsuzsanna 

Készült az Oktatási Minisztérium támogatásával a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított 

Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyv-támogatási Pályázat keretében. 

Szerzői jog © 1993 Éder Zoltán (szöveggondozás, jegyzetek, utószó) 

Szerzői jog © 1993 Balassi Kiadó 

E könyv kutatási és oktatási célokra szabadon használható. Bármilyen formában való sokszorosítása a jogtulajdonosok írásos engedélyéhez 

kötött. 


Tartalom 

1. EGYNEHÁNY HAZAI UTAZÁSOK LEÍRÁSA TÓT- ÉS HORVÁTORSZÁGOKNAK RÖVID 

ESMÉRTETÉSÉVEL EGYÜTT ........................................................................................................ 1 

1. AZ OLVASÓHOZ ................................................................................................................ 2 

2. ELSŐ UTAZÁS. EGY ERDÉLYI NEMES IFJÚ HAZAFINAK MAGYARORSZÁG FELSŐ 

RÉSZIBEN TETT UTAZÁSÁNAK LEÍRÁSA ....................................................................... 3 

2.1. Szomolnokról és a hozzá tartozó felső-magyarországi bányahelyekről ................. 11 

2.2. További út .............................................................................................................. 12 

2.3. Zólyom és Besztercebánya ..................................................................................... 15 

3. MÁSODIK UTAZÁS. EGY MAGYAR NEMES IFJÚNAK ERDÉLY EGY RÉSZÉBEN TETT 

UTAZÁSÁNAK LEÍRÁSA .................................................................................................... 20 

3.1. Segesvár ................................................................................................................. 23 

4. HARMADIK UTAZÁS. EGY ERDÉLYI MAGYAR NEMES IFJÚNAK MAGYARORSZÁG 

DÉLI RÉSZEIBEN TETT UTAZÁSA ................................................................................... 31 

4.1. Nagykőrös .............................................................................................................. 31 

4.2. További út .............................................................................................................. 34 

4.3. Félegyháza és egy-két szó a kunságról .................................................................. 34 

4.4. További út .............................................................................................................. 35 

4.5. A vidék és az út Pesttől Szegedig ........................................................................... 36 

4.6. További út Torontál vármegyébe ........................................................................... 36 

4.7. A kanális és az út Bács vármegyén keresztül ......................................................... 37 

4.8. További út .............................................................................................................. 38 

4.9. Újvidék és Pétervárad ........................................................................................... 40 

4.10. Torontál vármegyéről közönségesen ................................................................... 43 

4.11. Temesvár .............................................................................................................. 45 

4.12. A Bánátusról közönségesen ................................................................................. 46 

4.13. A banatusi vagy temesi határnokokról ................................................................. 47 

5. NEGYEDIK UTAZÁS. EGY ERDÉLYI NEMES IFJÚNAK MAGYARORSZÁG TÚL A 

DUNÁN FEKVŐ ALSÓ RÉSZÉN, HORVÁTORSZÁGON, A MAGYAR LITTORÁLÉN ÉS 

TRIEST VÁROSÁN KERESZTÜL 1795-BEN TETT UTAZÁSA ....................................... 48 

5.1. Pécs ....................................................................................................................... 50 

5.2. Baranya vármegyéről ............................................................................................ 53 

5.3. Az útnak folytatása ................................................................................................. 54 

5.4. Szigetvár ................................................................................................................ 54 

5.5. Somogy vármegyéről ............................................................................................. 56 

5.6. További út .............................................................................................................. 56 

5.7. A Muraköz ............................................................................................................. 56 

5.8. Az út Horvátországba ............................................................................................ 58 

5.9. Varasd .................................................................................................................... 58 

5.10. Az útnak folytatása ............................................................................................... 60 

5.11. Zagráb ................................................................................................................. 60 

5.12. Károlyvár ............................................................................................................. 64 

5.13. További út ............................................................................................................ 65 

5.14. A Károly útja ....................................................................................................... 66 

5.15. Fiuma ................................................................................................................... 67 

5.16. A Littoralé ............................................................................................................ 74 

5.17. További út ............................................................................................................ 75 

5.18. Triest .................................................................................................................... 76 

2. UTÓSZÓ ...................................................................................................................................... 84 

3. JEGYZETEK ................................................................................................................................ 86 

1. SZÓMAGYARÁZATOK ................................................................................................... 86 

2. A KÖNYVBEN ELŐFORDULÓ FÖLDRAJZI NEVEK ................................................ 102 

3. RÖVIDÍTÉSEK ................................................................................................................ 121 

4. A RÉZMETSZŐKRŐL .................................................................................................... 122 

Irodalomjegyzék ............................................................................................................................. 123 

iii 


1. fejezet - EGYNEHÁNY HAZAI 

UTAZÁSOK LEÍRÁSA TÓT- ÉS 

HORVÁTORSZÁGOKNAK RÖVID 

ESMÉRTETÉSÉVEL EGYÜTT 

Kiadatott 

g. T. D. 

által 

Patriam illustrare, cum possis, nolle scelus est 1 

NYOMTATTATOTT BÉCSBEN 

MDCCXCVI 

AZ ERDÉLYI 

DÍSZES 

MAGYAR 

TÁRSASÁGNAK, 

melyben 

a hazának oszlopai, 

becsüllött tudósai 

és nagyra igyekező fiai 

a tudományok 

gyarapítására 

és az anyai nyelv 

pallérozására 

s terjesztésére, 

ezáltal pedig 

a nemzeti karakternek 

állandó fenntartására 

s ékesítésére 

egybeszövetkeztek: 

az ide foglalt 

tudósításokat 

1 Ha nem akarod bemutatni a hazát, bár képes lennél rá, vétkezel. 

1 


ajánlja 

AZ ÍRÓ. 

Gróf Teleki Domokos arcképe a 

1. AZ OLVASÓHOZ 

EGYNEHÁNY HAZAI 


HORVÁTORSZÁGOKNAK 

RÖVID ESMÉRTETÉSÉVEL 

EGYÜTT 

Hogy az itt következő utazások leírása egy jó igyekezetnek csak zsengéje, és hogy éppen ezért, de azért is, mivel 

mintegy a maga nemében első és ifjúi munka, azzal a tökéletességgel nem bírhat, amely egy kiterjeszkedett 

vizsgálódásokkal készült utazás leírásának tulajdona: azt minden olvasónak, minekelőtte az olvasottakról ítéletét 

tenné, megfontolni szükség. E részről tehát az író mindenektől kedvezést kérvén, másrészről azt kívánja 

bizonyítani, hogy utazásainak írásaiban magának törvényül tette, csupán olyakot feljegyezni, amikről 

gyökeresen és a leghitelesebb személyektől vagy írókból is értekezhetett, és amiket tulajdon vizsgálásaiból 

megesmérhetett. 

Azokban a jegyzésekben, melyeket utazásához toldalékul ragasztott, 2 és amelyekre utazása leírása adott 

alkalmatosságot, Tót- és Horvátországokat mint a Magyar Koronának oly nevezetes részeit kívánta bővebben 

megesmértetni. Ezekben is a hiánosságokat keresők eleget fognak találni céljokra, de az író magát megnyugtatja 

azzal, ha csak kevesekben is terjeszthette jegyzései által a magyar haza említett részeinek több tekintetben 

fontos esméretét. 

Akik ezen gyenge munkában akármely névvel nevezendő hibákat és igazításra méltókat találándanak, ezeknek 

felfedezésére szívesen kérettetnek, bizonyossá tétettetvén, hogy azáltal az írót lekötelezik, kinek is egy szelíden 

oktató fundamentomos kritikánál nincs kedvesebb. 

a Felirata: Dominicus. S. R. J. Com. Teleki., Aug. Francisco. II. A. Cubiculis. Et. Supr. Just. Transilv. Adress. Occidit ingenio brevibus 

maturior annis. Szignatúra: »Samuel Czetter Hungarus sculps. Viennae.« 18,5x12,1 cm. Megjelent: Reisen durch Ungern und einige 

angränzende Länder. Beschrieben vom Reichsgrafen Dominik Teleki von Szék. Aus dem Ungarischen übersetzt durch Ladislaus v. Németh 

Professor am evangel. Gymnasium zu Raab. Pest, bei Konrad Adolph Hartleben. 1805 (az Utazások német fordítása) címképeként. 

A metszetet gróf Teleki Sámuel készíttette és bocsátotta az Utazásokat fordító Németh László rendelkezésére a német nyelvű kötet számára 

a következő szavak kíséretében: „Kívánságára pedig az Úrnak, a néhai fiam képét itten réztáblára kimetszettem és annyi nyomtatványt 

küldök, amennyire szükség leszen, csak ne sajnáljon az Úr moustrát küldeni, milyen és micsoda nagyságú papirosra?” (Kazinczy Ferenc 

levelezése. Sajtó alá rendezte Váczy János. III. köt. Bp. 1893. 155. 1.) 

Szakirodalmi leírása: Rózsa György: Czetter Sámuel (Egy rézmetsző a 18–19. századfordulóján). A Magyar Művészettörténeti 

Munkaközösség Évkönyve 1952. Bp. 1953. 131. 1. – Pataky Dénes A magyar rézmetszés története (Bp. 1951. 96. 1.) című munkájában 

megjelenési helyeként tévesen jelöli meg az Utazások magyar kiadását. 

2 Lásd az utószót, amelyben tájékoztatom az olvasót arról, miért hagytam el a Tótországról, vagyis Szlavóniáról és Horvátországról a szerző 

által összeállított ismertetéseket. 

2 






EGYÜTT 

Munkácskájához, annak díszére, az olvasóknak pedig világosításokra és gyönyörködtetésekre tíz darab 

rézmetszéseket készíttetett az író, melyek, amint nem ok nélkül reményli, az olvasóknak kedvesek, némelyek 

pedig közülök interesszánsok is leendenek. 

2. ELSŐ UTAZÁS. EGY ERDÉLYI NEMES IFJÚ 

HAZAFINAK MAGYARORSZÁG FELSŐ RÉSZIBEN 

TETT UTAZÁSÁNAK LEÍRÁSA 

Pestről egy jó barátommal mint utazótársommal 1793-ban június hónapjának első napjaiban elindultam útra, 

hogy Magyarország felső részében némely vármegyéket bejárván, ezekben Magyarországnak mind természeti, 

polgári s gazdaságbeli állapotját, mind pedig nevezetességeit meglátnám, és hasznos tapasztalásokat gyűjtenék. 

Utamra kiszabott időm rövid, a feltett utazásbeli kerülés pedig ahhoz képest nagy volt. Azért is mindeneket 

eléggé, amint talám kellett volna, meg sem visgálhattam, sem ki nem tudakolhattam. Utazásomnak leírásában 

éppen ezért nem eléggé bőv, sőt hiános tudósítások lésznek. Azonban arról sem kell elfelejtkezni, hogy a 

mindjárt leírandó utazást ifjú és nem megért korú ember tette. 

Az első napon Pestről Szirákig jöttünk, amely helység Pesttől nyolc mértföldnyire esik Nógrád vármegyében – a 

jobb faluk, melyeken általmentünk, voltak: Pécel, Bag, Verseg. Pécelig az út, valamint Pest vármegyének 

nagyobb részében mindenütt, főképpen Pest városa körül, felette homokos; azon túl pedig nemcsak jó, hanem 

kellemetes is. Mert az utazó szép völgyekben, erdőkben és kies téreken mégyen. A vetések is immár Pécelen túl 

megmutatják, hogy fekete földben s nem homokban teremnek. Szirák egy falu, melyet g. T. J. úr 3 bír. A vidéke 

szép, és fekvése völgyben vagyon. A kastély nagy és alkalmatos; hegyen fekszik, hegyoldalban. A helységbéli 

lakosok evangélikus tótok. 

Szirákról Sárospatakra siettünk, mely is oda kétnapi járóföld, az ott tartandó kollégiumbéli examenre. 

Sárospatakra menve Heves és Borsod vármegyén mégyen az utazó keresztül. A jobb helységek, melyek útjában 

esnek: Ecséd, Kápolna, Kövesd (mely is mezőváros), Keresztes. Ecséd és Kápolna közt Gyöngyös mellett 

mégyen el az út, amely város a felette lévő nagy Mátra hegyével balra marad. Köröm nevű kis falunál az utazó 

Zemplén vármegyébe ér, és Szerencsen, Liszkán, két derék helységeken keresztül Sárospatakra érkezik. 

Sziráktól fogva Patakig igen szép vidéken jöttünk, erdős, hegyes, völgyes helyeken s már az aratást váró 

gabonával bővölködő tereken. 

A Mátra hegye tájéka különösön szép vidék. A Hegyalja pedig (melyről alább lészen szó), melynek hosszát 

Szerencsről menet jól elláthattuk, az alatta lévő falukkal együtt igen szép nézést adott, és közelebb is látván a 

hegyeket (Patakra menet az Hegyaljának szélessége mellett menvén), nagy kiterjedéseken és a mindenütt 

különös szorgalmatossággal mívelt szőlőkön nagyon gyönyörködtem. 

Patakra érkezvén mindjárt másnap a refor. kollégiumban a félesztendőnként tartatni szokott rendes examen 

elkezdődött. Első dolgom volt, hogy ebben megjelenjem. A hallgató gyülekezet igen számos volt, mind a 

nemesség, mind a más rendűek részéről; a tanulóifjúság is pedig nem kis sereget tett. Az examen következendő 

módon folyt: 

Felgyülekezvén a kurátorok és minden renden s mindkét nemen lévő hallgatók, a tanító a tanítószékbe felállván, 

egy kis megszólító beszédet és könyörgést mondott, minekelőtte az éneklő kar szép harmóniával egy az examen 

tárgyát illető és éppen az examenre készített éneket eléneklett volna, melyek után az examináltatandók 

nevenként elészólíttattak, kik is amennyit csak a meghatározott rövid idő engedett, igen röviden 

megkérdeztettek. A felsőbb tudományok hallgatói némely kitett téziseket víttanak és oltalmaztanak, és feleltek 

akármelyik hallgatónak ellenvetéseire, akinek ezeket tenni tetszett; a klasszisbéli tanulók pedig csak a tanítónak 

kérdéseire feleltek. Igen nagy számmal lévén kivált a klasszisbéli tanulók, majd csaknem egynéhány szóból álló 

feleletet mondott mindenik, és a legtovább szólónak felelete is alig tartott két minutát. Ezen examináltatásban 

való sietséget pedig az arra kiszabott rövid idő okozta, mely mindöszve három napot tett; és ez az examen 

formájára nézve ugyan examen volt, de valóságoson ezt a nevet nem érdemli. Ugyancsak nékem azt 

3 Gróf Teleki József (1738–1796) főispán, koronaőr. 

3 






EGYÜTT 

bizonyították, hogy még két héttel a rendes examen előtt a klasszisbéli tanulók arra kiküldött és kirendelt első 

deákok által a magok klasszisokban bővebben és keményebben szoktak examináltatni. 

Az egész exámenből annyit mindazonáltal lehetett észrevenni, hogy mind a deákok, mind a tanulók az elejékben 

adott dolgokat jól megtanulták; de úgy látszott, hogy sokak inkább csak könyv nélkül tanulták volt meg 

feleleteket, mint a dolgot értették. 

Nékem kiváltképpen a vallásnak mint egy emlékezetet terhelő és csak azt foglalatoskodtató tárgynak folytatása 

és annak nem egészen cél szerént való tanítása módja nem éppen tetszett. Szükség volna minden reform. 

kollégiumban a vallásnak taníttatásában igazítást tenni. Minden matériának elvégződése vagy minden új 

klasszisnak feljötte után a más klasszisnak tanítója egy kis megszólítást tévén, ismét harmóniában énekelnek. 

Nékem ugyan az ének igen tetszik, de annak felette gyakor eléfordulását és hosszas tartását az úgyis kevés 

időnek elvesztegetésére tartom lenni. 

Következő napon ismét examen volt mind délelőtt, mind délután, mely a szokott mód szerént folyt. Másnap 

reggel a pataki régi várat és a Rákóczi kastélyát szemléltem meg. Kitetszik, hogy a vár erős volt, és sokat 

szenvedett, mivel nagyrészint csak puszta falai vagynak. A kastély igen erős, de nem szép épület. Egy részében 

lakható, melyben a k. kamerális perceptor lakik, de más részében pusztán áll; a pusztán álló és egyik felén már 

le is omlott része, mivel azt a mennykő érte, a szebbik része volt a kastélynak, amelyben Rákóczi maga lakott. 

Ezen részin vagyon egy törpe torony is, melyen ezelőtt négy kis tornyok voltak, és amely valaha csillagnéző 

hely volt. A kastélynak bástyáin sok lyukak vagynak, valamint a várnak még egészen le nem romlott részein is 

sokak látszanak; ezekből lőttenek. 

A várban nevezetes a mostani nagy katolikum templom, mely ezelőtt a reformátusoké volt, kiktől elvétetett a 

régi időkben. A reformátusok azután későre építették magoknak a mostani templomokat a városban ezelőtt 

mintegy húsz esztendővel. Ez is nagy és szép templom. 

A várnak szemléléséből megtérvén az examenbe mentem; examinált többek között a matheseos és physices 

profes. Szabó Dávid 4 a fizikából. Az examen magyar nyelven folyt, ez nékem igen kedvem szerént volt, 

kivévén, hogy némely új és éppen szokásban nem lévő magyar szók jöttek elő. 

Hogy az examennek vége volt, a kollégiumot odahagyó publicusok búcsúzó beszédeket tartottak. Ezután az 

eddig volt rektor hivatalát letette, és ehelyett más tétetett. Mindezek után az examen egy harmóniás énekkel 

rekesztetett bé. 

Ezen a napon a kollégium bibliotékájában voltam. Ebben egy nevezetes könyvet találtam, ti. egy Bibliát lengyel 

nyelven kézírásban, igen szépen pergamentre írva; ezt a Bibliát Hedvigis, az I. Lajos m. király leánya fordította 

magyarból (lásd Bod Péter M. Athenasát). 5 1390-dik eszt. írattatott, de csonka, mivel egy része ki vagyon 

szakasztva. 

A kollégium bibliotékájáról az a megjegyezni méltó, hogy ezelőtt száz esztendőkkel még igen nagy és híres 

bibliotékája volt a pataki kollégiumnak, de ebből a régiből nincsen a mostaniban semmi maradvány, mivel rész 

szerint elpusztíttatott, rész szerint elveszett a sok háborús időkben, és széjjelhordattatott. 

A pataki kollégiumnak sokféle változásai után 1701-ben nyugodalmas megállapodása lévén, azután gyűjtötte a 

mostani bibliotékáját. A kollégiumnak múzeumába is voltam, melyben sokféle szép, fizikához való készületeket 

és eszközöket, nemkülönben egy még kezdőben lévő, de máris nézést érdemlő minerális gyűjteményt 

szemléltem. A mostani physices professortól, aki ezt a muzéumot tökéletes lábra állítani igyekszik, erre nézve 

sokat lehet várni, hacsak a szükséges és hasznos költség által segíttetni fog igyekezete. 

Méltó volna minden kollégiumoknak egy ilyen múzeumnak felállításáról gondoskodni, ha különben a természet 

tudományát és esméretét cél szerént és jó előmenetellel kívánják taníttatni. 

SÁROSPATAK egy szép téren fekszik, a régi vára pedig dombos helyen; napnyugot felé és észak felé is hegyek 

vagynak, a közelebb lévők a pataki és újhelyi szőlőhegyek, melyek még a Hegyaljához tartoznak. A Bodrog 

4 Bartzafalvi Szabó Dávid (1752–1828) író, nyelvművelő, tanár. Merész, sőt szertelen és erőszakos nyelvújító tevékenységével vált hírhedtté. 

Előbb az első magyar nyelvű újság, a pozsonyi Magyar Hirmondó szerkesztőjeként (1786), majd pedig a nagy sikerű Szigvárt klastromi 

története (Pozsony 1787) címmel megjelent regény fordítójaként terjesztette újításait. Sárospatakon 1792-től 1805-ig volt a matematika és a 

fizika tanára, és tantárgyait magyarul adta elő. 

5 Bod Péter Magyar Athenas (Nagyszeben 1766) című műve az első magyar nyelvű írói lexikon. 

4 






EGYÜTT 

folyó vize Patak mellett foly, és ezen egy derék híd vagyon. Vize jó, iható, jóllehet zavaros – a kútvíz ámbár 

tisztább, nem olyan jó, mivel édes; azért majd mindenek a Bodrog vizét isszák. 

Patak egy nagy faluhoz hasonlít, és inkább érdemel falu, mint város nevezetet. A legszebb épületek a két 

templom és a kollégium, a többit középszerűnek sem mondhatni. Most Patakot a k. kamara bírja, ezelőtt 

Rákóczi-jószág volt, azután herceg Trautson és maradékai voltak birtokába, míg magvok szakadott; így aztán a 

fiskus kezéhez jött. A lakosok nagyobb részint refor. magyarok, a többiek katolikusok és oroszok. 

Nem tehetem, hogy Sárospatakról írván, a kollégiumnak érdemes professzorairól ne emlékezzem. Ezeknek 

neveik: t. Őri Fülep Gábor 6 theol. prof. – t. Szentgyörgyi István 7 philos. és philolog. – Szombathi István 8 

historiar. a antiquit. – Szabó Dávid physices, matheseos és histor. natur. professor. A kuratorátusnak egy éppen 

Patakon létemben tartott gyűlésében határoztatott meg prokurátor Kövi Sándor 9 úrnak mint juris patria 

professornak meghívása. Ezen érdemes tanítók közül t. p. Őri Fülep Gábor egynéhány nevezetes francia és 

német könyvek fordítása által, t. p. Szentgyörgyi pedig egy nemrégen kiadott philosophicus munkája által, ily 

titulus alatt: Instructiones Logica a Metaphysica, a tudós világ előtt dicséretesen esméretessé tették magokat. P. 

Szabó Dávid úrnak is munkái s igyekezete tudva vagynak. Kövi úrtól pedig sokat várhatni. 

A HEGYALJA – TÁLLYA, TOKAJ. A Hegyalja az a része Zemplén vármegyének, amelyen ama híres és 

közönségesen tokaji bornak nevezett bort termő hegyek vagynak. A hegyaljai helységek mind hegyek alatt 

feküsznek, és az ő hegyeik rólok neveztetnek. Ezen hegyek elnyúlnak hosszában négy és szélességekben két 

mértföldnyire; mind szőlőhegyek, és legjobb módra míveltettek. 

Országokat el lehetne talán járni, amíg az ember annyi szép és nagy szőlőhegyekre együtt találna, melyek az ő 

széles kiterjedésekért és míveltetésekért bámulást érdemlenek. A hegyaljai hegyek mind egy hosszú sort 

tesznek, kivévén, hogy a tarcali és tokaji hegyek a többitől meg vagynak szakadva; ezek a legmagosabbak is. 

Az utazónak ezen hegyeknek szemlélésében legelsőbb az a különösség ötlik szemébe, melyet más 

szőlőhegyeken nem lát: hogy a szőlőkben sok kőfalak vagynak, melyek messzéről úgy néznek ki, mint 

megannyi grádicsok. Ezek a földnek tartására szolgálnak, hogy a meredek hegyeken sem a szőlőkkel terhelt 

földek le ne omoljanak, sem pedig az eső által el ne mosassanak; de más hasznok az is, hogy bennek a nap 

sugári megütköznek, és a szőlőt termő földre verődnek vissza, mely által a földet érő melegség sokszoroztatik. 

Másik az: hogy átaljában mindenütt a szőlőket karózva szemléli. A harmadik pedig, hogy ezen szőlőkben 

gyümölcsfák éppen nincsenek, mint az rendszerént másutt lenni szokott. A negyediknek lehet azt mondani, hogy 

az ember ezeken a hegyeken szerfelett kevés bor- és sajtolóházakat láthat, mivel azok többnyire a helységekben 

vagynak. A legnevezetesebb hegyaljai helyek: Tokaj, Tállya, Tarcal, Zsombor, Szántó, Mád, Tolcsva, Újhely, 

Sárospatak. 

Sárospatakról Tállyára mentünk, itt egy részit a tállyai legelső hegynek, az úgynevezett nagy Ősz-hegynek 

eljártuk. Ezen a hegyen sokféle köveket, achátot, kalcédonokat sat. [találtunk]. A kövek az úton vagynak 

szerteszéjjel, és a sok közönségesek közt gyakran igen szépekre találhatni. Tállyáról Tokajra mentünk. Itten egy 

fogadóba bészállván eljártuk a városnak egy részit. Másnap hajnalba négy órakor felmentünk egy napszámos 

embertől vezettetve a Tokaji-hegyre, de az emberünk ittas lévén, őtet hátrahagytuk, és magunktól mentünk fel 

egész a hegynek legmagosabb részire, amely a többi felett egy új hegyet formál. Ezen szőlő nem míveltetik, és 

ezt azért Kopasz-tetőnek hívják; cserjék és mindenféle plánták borítják be, szerteszéjjel pedig mind oldalán, 

mind tetején kősziklák vagynak. 

A hegy magos, de a felmenetel nemigen bajos: legfelsőbb tetejéről nagy kilátás vagyon, nyolc és több 

mértföldnyire lehet ellátni. A szőlőhegyek, melyek ezen Kopasz-tetőt környülvészik, igen szépen míveltek. A 

szőlőkön kívül pedig sok törökbúza- és földimagyaróföldekre akad az ember. Némelyik hegyre szekerén lehet 

egészen felmenni, és néhol szép árnyékos járások között vagyon a felmenő út. 

A hegyet megjárván, délután elmentünk, hogy a régi tokaji várnak helyét megnézzük. Mivel ez a vár a 

Bodrogon túl volt, a Bodrogon kelletett volna általcsolnakozni. Nem lévén senki más csolnakos, egy gyermeket 

6Őri Fülep Gábor (1739–1823) református szuperintendens. 1773-ban választották meg a sárospataki főiskola teológiatanárának. 

7Szentgyörgyi István (1736–1799) református lelkész. 1767-ben lett Sárospatakon a filozófia és a filológia tanára. A tanulóifjúság számára 

írt egy Kisded magyar grammatikát is (Pozsony 1797). 

8Helyesen: Szombathi János (1749–1823). 1783-ban iktatták be a történelem tanári székébe, 1785-ben pedig a sárospataki főiskola rektorává 

választották. 

9Helyesen: Kövy Sándor (1763–1829), 1793-tól haláláig a sárospataki főiskola jogi tanszékének tanára. A nyelvújításnak, nevezetesen 

Kazinczy Ferenc működésének esküdt ellensége. 

5 






EGYÜTT 

vettünk fel, aki szolgálatját ajánlotta, de a víznek a nagy szél miatt habjai lévén, a gyermek nem bírta az 

evedzést, és a víznek közepinél tovább nem vihette a csónakot; ott is már majd szinte kifogyott szegény 

erejéből, úgyhogy egészen csak megállván a csónak, mindhárman nem kevéssé ijedtünk meg, hogy csónakunkot 

a víz elviszi; ugyancsak a gyermek újra öszveszedvén erejét, szerencsésen visszahajtott a partra, merről jöttünk 

volt. Így tehát a régi várnak helyét meg nem láthattuk. Ezután hamar elindultunk Patak felé Kassára. 

TOKAJ derekas mezőváros és szép vidékű. Fekszik a hegy tövinél, a Bodrog és Tisza mellett, amely két 

egyesült vizeken egy igen jó híd vagyon. Ezen helységet a kir. kamara bírja; de a szőlőkből keveset bír, és csak 

egynehány lapályt. A lakosok nagyobb részint refor. magyarok; a többiek katolikusok és görög vallásúak. 

Laknak evangélikusok is. A nevezetesebb épületek a harmadik vallásúak templomaik, egy sóház és egy nagy 

serház. 

Tokajt elhagyván, estvére Sárospatakra jöttünk, másnap pedig délre Újhelyre, mindenütt a hegyaljai hegyek alatt 

menvén. Újhelyről estvére Lasztócra értünk, egy igen szép fekvésű helységre, ahonnan egy partos helyről 

Ungvárt és Vinna várát, ámbár ide messze esnek, jól lehetett látni. Lasztócon K. P. úrnál 10 volt megszállásunk, 

aki nagy szívességgel fogadott. Másnap ezen jó gazdánk érdemes atyjafiával, K. F. úrral, 11 ezzel a múzsák 

szövetséges barátjával egy társaságba Kassára indultunk, ahová is délbe eljutottunk. Kassán három napokat 

töltöttünk. Mind a város nékem különösen tetszett, mind pedig az itten tett esméretségekben nagy megelégedést 

találtam; melyek közül nem lehet nem említenem a kassai kerületbéli fő studiorum directort, g. Török Lajos 

urat, 12 ezt a hazánk hasznos fiát és a tudományok nagy barátját, nemkülönben t. piarista Baróti Szabó Dávid 

urat, 13 kedvelt magyar poétánkat, kivel mint erdélyi hazánkfiával méltán dicsekedhetünk. 

KASSA egy a legszebb városai közül Magyarországnak; fekszik a Hernát vize mellett, egy szép térségen, egy 

részről erdős hegyekkel környülvétetve. A vidéke különös kellemetességű. A város bé vagyon kerítve kettős 

kőfalakkal, és jóllehet kicsiny, de igen szép. A nagyobb utcák szélesek és egyenesek: a nagyobbik utca kivált, 

amely az egyik kaputól fogva a másikig tart egyenes linéában, szélességiért, hosszúságáért és szép épületiért 

méltán dicsértethetik. A Csermel patakja, mely ezen utcán keresztülfoly, a város tisztaságára sokat tészen. 

Nevezetesebb épületei Kassának: a nagy Erzsébet temploma, mely keresztformára vagyon építve faragott 

kövekből. Ezt a templomot Erzsébet magyar királyné, I. Károly felesége kezdette építtetni, és I. Lajos folytatta. 

Mind magára, mind két tornyaira nézve, melyek közül az egyik csonka, a Szent István templomához Bécsben 

igen sokat hasonlít, de ennek nem annyira szépségire nézve enged, mint nagyságára nézve. A második említésre 

méltó épület a vármegyeháza; a harmadik a városháza; mind a kettő új és kivált az utolsó különös szépségű 

épület; a negyedik a dominikánusok temploma, a mellette lévő klastrommal együtt; az ötödik a Sz. Mihály 

temploma, melyet a reformátusok építettek, de aztán tőlök elvétetett; a hatodik az akadémia temploma, melynek 

Báthori Sophia és fia, Rákóczi György 14 voltak fundálói; a hetedik az akadémia épülete; a nyolcadik a kamarai 

igazgatás háza; a kilencedik a kommendáns háza; a tizedik a kaszárnya. A külső városban vagyon azután a 

reformatum templom és három lutheranum templomok, melyekben három különböző nyelveken, úm. magyarul, 

németül és tótul szokott az isteni tisztelet tartatni. 

Kassának külső városaiban a több személyes emberek kertei közt vagynak némely szép sétálókertek is a 

közönség mulatságára. – Lakosai ezen városnak magyarok, németek és tótok, kik vagy katolikusok, vagy 

reformátusok, vagy evangélikusok. 

Kassát elhagyván mentünk ebédre a herleini, vagyis úgynevezett ránkai savanyúvízre, szörnyű rossz útban, 

mind erdős hegyeken által. A savanyúvíz az oda való nagy öszvegyülekezésért megérdemlené, hogy az úton 

jobbítanának. 

10 Kazinczy Péternél. 

11 Kazinczy Ferenccel, akinek atyai nagybátyja volt Kazinczy Péter. 

12 Gróf Török Lajos (1748–1810) politikus, vegyész. 1786-tól 1796-ig a kassai tankerület főigazgatója. 1786 és 1791 között Kazinczy Ferenc 

hivatali főnöke volt. Mint a miskolci szabadkőműves páholy nagymestere, Kaziczyt 1784-ben taggá avatta. Lányát, Török Zsófiát (Sophie-t) 

Kazinczy, fogságából szabadulva, 1804-ben feleségül vette. 

13 Baróti Szabó Dávid (1739–1819) a háromszéki Baróton született székely fi, előbb jezsuita szerzetes (tehát nem piarista), majd világi pap, 

költő, műfordító, nyelvész. 1777-től 1799-ig tanárként működött Kassán. Itt jelent meg Új mértékre vett külömb külömb verseknek három 

könyvei (1777) című kötete, az első azok közül, amelyek meghonosították hazánkban az időmértékes verselést. 1788-ban Batsányival és 

Kazinczyval megindította az első magyar irodalmi folyóiratot, a Magyar Museumot.Ugyancsak Kassán látott napvilágot a mindmáig 

forrásértékű Kisded Szótárának mind első (1784), mind bővített második (1792) kiadása. A prozódiai vita során írta nyelvészeti munkáit: Ki 

nyertes az Hangmérséklésbenn? (Kassa 1787), Orthographia-, és Grammaticabéli észrevételek a magyar Prosodiával együtt (Komárom 

1800). 

14 Helyesen: I. Rákóczi Ferenc. 

6 






EGYÜTT 

HERLEIN maga nem falu, hanem így hívatik az a hely, amelyen a savanyúvíz kútja vagyon és az amellett lévő 

fogadó s két vendégház; rankai víznek pedig Rankáról, egy igen közel lévő faluról neveztetik. Ez a savanyúvíz 

savas és kevés büdösköves részekkel elegy, és sok aer fixust tart magában. Az íze a németországi selteri vízhez 

valamennyiben hasonlít, csakhogy ennél élesebb. Ezen savanyúvízkútnak gyönyörűséges vidéke vagyon; a 

hegyek, melyek erdőkkel fedettek, Herleint majdnem egészen körülveszik, és az ott mulatóknak jó sétálóhelyül 

vagynak. 

Herleinből elmenvén PEKLINRE mentünk, mely is oda három fertályóra, itt is rossz út vagyon. Peklinben az ott 

lévő kamarai kastélyba a tiszthez szállottunk bé; másnap reggel öt órakor elindultunk CSERVENICÁRA vagy 

VERESVÁGÁSRA. Az erdőtiszt előre elment volt, hogy számunkra továbbig vonó és háti lovakról, melyeken a 

Csevenicánál lévő opált termő hegyeket megjárhassuk, rendelést tegyen. Cservenicára rossz útban eljutván egy 

óra alatt, csakhamar azután lóra ültünk, hogy a hegyre felmenjünk; az erdőtiszt pedig más két emberrel vezetőnk 

volt. Mi csak az egyik nagy hegyet jártuk meg, jóllehet többeken is vagynak opálbányák, de ezeknek eljárására 

több napok kívántatnának. A hegyre való felmenetel néhol igen alkalmatlan, szekerén is lehetne ugyan egy 

darabig menni, de ez igen bajos és nem minden szekérnek való; a gyalog menetel pedig igen fáradságos volna, 

jóllehet némely meredekebb helyeken másképpen nem könnyen lehetne, és itt a lovakat vezettetni kell; legjobb 

a felmenetel lóháton. Ezen opállal bővölködő hegyek Cservenicát egy részről egészen körülveszik, magosak és a 

legszebb erdőkkel és kaszálórétekkel fedettek; a földjök teli közönséges és jóféle kövekkel és sok érces 

ochrákkal. Mintegy kétórányi menetel után az első opálbányához értünk; itt a bányákból kihányt kőrakások közt 

opálokat keresvén, sokat találtunk; innen továbbmenvén a másik bányához értünk, itt is opálokat kaptunk. Innen 

meredekebb lévén a hegyről való lemenés, a harmadik bányához egy darabig gyalog, azután ismét lóháton 

mentünk. A harmadik bányánál, mely valamint a második, béomolva vagyon, sokáig kerestünk opálokat, de itt 

nem kaptunk egyebet sokféle ochráknál és egyébféle közönséges köveknél. A több bányákat, melyeknek 

eljárására fél nap elég nem lett volna, nem néztük meg, hanem a harmadik bányától kövekkel megrakodván 

hazatértünk, és egy órakor vissza is érkeztünk. 

Az opálkőnek ezen hegyeken nagy bővsége vagyon; sőt a közel lévő tereken is gyakran találtatik; a bányákban 

ezelőtt dolgoztatott, és akárkinek is szabad volt ásatni; de a k. kamara ezt öt esztendőtől fogva megtiltotta, és 

most sem ásatni, sem keresni nem engedtetik, amíg a k. kamarától a bányáknak vagy eladatása, vagy kamarai 

költségen való dolgoztatása meg nem határoztatik. Azért is minden bányáknál, melyeknek száma tizennégy, 

őrzők vagynak. Ugyancsak reánk nézve, valamint más becsületes utazókra nézve is, szokott excepció tétetett. 

Visszatérvén a hegyről, ebéd után mindjárt Cservenicáról elindultunk, azzal a céllal, hogy estvére Eperjesre 

érjünk. 

A legrosszabb úton, melyet csak gondolni lehet, erdős hegyeken által, keskeny, köves darabos utakon, nagy 

lejtőkön és dőlős helyeken jöttünk, minthogy Cservenicáról Eperjesre éppen járatlan út vagyon. Ugyancsak hat 

óra eltelve SÓVÁRHOZ verekedtünk, mely is egy fertályóra Eperjeshez, és itt a sófőzésnek megnézésére 

megállapodván, a sófőzőházba betértünk. Ez a sófőzés az egyetlenegy M[agyar]országon, és mind azért, mind 

pedig a sónak bővségiért, amely itt kifőzetik, nevezetes. A sóvíz a kútból lovak által hajtatódó machina 

segítségével ökörbőrben húzatik ki, és úgynevezett ciszternákba töltetik; ezen ciszternákból azután háromheti 

állás után a közel lévő sófőzőházhoz foly csőkben, amely csőkből az üstökbe mégyen. Két üst vagyon: mind a 

kettő vasból. Ezen üstök alatt minduntalan (az egy vasárnapot kivévén) tűz ég, amely tűzre mindennap tizenöt öl 

fa kívántatik. Kétórai főzés után a só kifő és megszáll, ezt azonnal lapátokkal kiveszik és tonnákba teszik. A 

tonnák alol lyukasok, hogy a víz, mely még a sóban vagyon, kimenjen, és a só szárazabban maradjon. Az innen 

kimenő víz pedig csők által egy külön víztartó helyre vezettetik, melyet Labstubennek neveznek, és innen egy 

nagy kerék által, melyet csak egy ember hajt, a rajta lévő öblös rekeszekkel kimeríttetik, és egy más víztartóba 

öntetvén, ebből csők által ismét az üstökbe foly, hogy ezen kifőzött víz a többivel elegyedvén, újra kifőzessék: 

és ez mind ekképpen foly, hogy így semmi víz ki nem öntetődik, hanem vagy sóba, vagy párába mégyen. A 

tonnákban meggyűjtött só egy darab ideig való állás után ugyanezen tonnákban egy szobába vitetik bé, amely 

szobát szárasztó szobának hívják; ebben a szobában erős széntűz tétetik, és így hatnapi idő alatt a só egészen 

kiszárad, úgyhogy haszonvehetővé lészen. Ezen sófőzőházban esztendőn által százhúszezer mázsáig való sót ki 

lehet főzni, naponként kétszázhúsz tonnát tévén fel, minden tonnában pedig két és fél mázsát. Minden mázsa, a 

sófőzés költségeit egybevetvén, kerül 14-15 Xr-ba, eladatik pedig három Rhforinton és nyolc Xr-on. 

A sófőzésnek megtekintése után Sóvárról elmentünk Eperjesre, hová rövid idő alatt bé is érkeztünk, másnap a 

várost eljártuk, de még ez nap elhagytuk. 

7 






EGYÜTT 

EPERJES kerített és szép város, de Kassánál alábbvaló, nagyságára nézve is Kassának valamit enged. Épületei 

nagyobb részint régiek és régi mód szerint vagynak. 

A nevezetesebb épületek itt: a nagy katolikum templom, mely belől különös szépségű és cifraságú; az 

evangelikum templom és oskola, mely a katolikumtól csak egynéhány lépésnyire, szomszédságában vagyon; ez 

ennek előtte a jesuiták temploma és klastroma volt, de II. József császártól az evangélikusoknak, akik eleintén 

bírták és akiktől elvétetett vala, pénzért visszaadatott: mind a kettő pedig a város piaca közepén áll; a 

vármegyeháza, mely is igen szép épület; a franciskánusok temploma és klastroma; az oroszok temploma, mely 

ezelőtt a minoritáké volt; a külső városában Eperjesnek pedig sok kertek vagynak, kivált azon a részin, amelyen 

a város mellett a Tarcal patakja elfoly, melynek partján egy hosszú, árnyékos járásban az ember szép 

sétálóhelyet is talál. 

Eperjesnek fekvése kellemetes, és térségen vagyon, de hegyek alatt, kik vetéseket és réteket mutatnak: az egész 

vidéke is hegyekkel vagyon körülvéve. Lakosai nagyobb részint tótok, az elébbvalók evangélikusok, kik 

többnyire németek. A tiszta magyarok kis számmal vagynak. 

Eperjesről ugyanazon nap estvére jöttünk Bertótra, és ott meghálván, másnap jó reggel elindultunk Lőcsére, 

ahová délre el is érkeztünk. Itten a rossz fogadóba, mely a városban a piacon van, bészállottunk. 

LŐCSE egy nagy dombon fekszik hegyek közt, az egész vidéke hegyes és völgyes; kerített város, de kőfalai 

némely részein leomlottak. Tekintetére nézve régi és nem szép, ugyancsak egy négyszegű, igen nagy és jól épült 

piaca vagyon, amelyen a katolikum templom áll; ezen piacon kívül egy részit is a városnak nem lehet szépnek 

mondani: némely utcák igen kősziklások és egyenetlenek, úgyhogy kivált szekerén nagyon alkalmatlan rajtok 

járni. 

A nevezetesebb lőcsei épületek: az elébb említett katolikum főtemplom, mely a piacon vagyon, régiségéről 

nevezetes és jó nagyságú, 1234-be építtetett; a minoriták temploma és klastroma, mely is szép épület; a 

vármegyeháza; a tanácsház; az evangélikusok temploma, mely a városon kívül vagyon; és az evang. gimnázium. 

Lőcsének külső városai nincsenek, hacsak egynehány házat és majorokat a városon kívül annak nem nevezünk. 

Lakosai majd mind németek, kik nagyobb részint evangélikusok, vagynak kevés magyarok és tótok. 

Lőcsét elhagyván jöttünk negyedfél óra múlva Késmárkra, mind hegyeken és völgyeken által, a hegyeken néhol 

igen rossz, kősziklás utakon. Késmárkhoz közeledvén kimutatták magokat a hegyektől eddig elfedezett 

Carpathusok, melyek Késmárktól egy mértföldnyire vagynak egész nagyságokban. Magosságokat és fellegekig 

felemelkedett hegyes tetejeket szemlélvén, ilyen szokatlan látás bámulásra vont bennünket. 

Késmárkra estvére beérvén, a következendő napot itt töltöttük: szándékunk volt, hogy a Tátrákra (mert így 

neveztetnek a Késmárk felett lévő magosabb Carpathusok) felmenjünk, és azoknak egy részit megjárjuk. 

Minekutána azért mind a társaságot, mellyel együtt menjünk, kicsináltuk, mind a felmenetelre való készületeket 

(minthogy három napot szándékoztunk a havason tölteni) megtettük volna: kimentünk egy Stráska nevű kis 

falura, mely Késmárktól egy félórára esik, Szepes vármegyei ordin. v.ispány konzil. Gradetzi Horváth Stansits 

úrhoz, aki testvérével, Horváth Boldizsár úrral együtt ezt a helységet bírja és többnyire ott is lakik. Itt Stráskán 

három napokat töltöttünk, amelyek alatt mind azt az időt vártuk, amelyen a Tátrára felmehessünk. De hiába volt 

várakozásunk, mert a beállott rút, esőző idő meg nem szűnvén, és semmi reménységünk is nem lévén az időnek 

jobbulására, minthogy további utunkban hátramaradást okozhatott volna a sokáig való várakozás, 

kénteleníttettünk a Carpatusra való felmenetelről lemondani, mely nem kis kedvetlenségünkre volt. 

Stráskáról azért, aholott a Horváth uraknak nem kevés szívességekkel és kegyességekkel éltünk vala, indultunk 

Késmárkon által Lőcsére, hogy onnan utunkat továbbfolytassuk. 

KÉSMÁRK régi kerített és nem rút város; térségen fekszik, a Carpathusoktól egy mértföldnyire a Poprád vize 

mellett. Külső tekintetére nézve nekem Lőcsénél szebbnek tetszett, mind az utcák egyenességéért, mind az 

házaknak egyformább építésiért, mind pedig kivált azért, hogy itten több elevenséget és mozgást tapasztaltam az 

emberek között, mint Lőcsén, ahol az utcán alig mutatja valaki magát, holott Késmárknál népesebb. 

Lakosai Késmárknak majd mind németek, kevés magyarok és tótok is vagynak. A késmárkiak a 

vászonszövésről és a véle való nagy kereskedésről, nemkülönben festésmunkáikról megjegyzésre méltók. 

Valamint az egész Szepességen, úgy itt is kiváltképpen a lenmívelés és annak megdolgozása s készítése a 

8 






EGYÜTT 

keresetnek egy fő ága. A vászonszövés pedig oly közönséges, hogy kevés gazdaember találkozik, akinek maga 

házánál osztovátája nem volna. Innen is lehet a vászon sokságát gondolni: hogy amint nékem bizonyították, a 

Szepességből esztendőnként mintegy hatmillió sing vászon vitetik ki kereskedésre. A vászonfejérítéshez is itt és 

a körül lévő helységekben igen jól értenek, úgyhogy a vásznat messze földről ide hozzák a fejérítés végett. Ami 

a festést illeti: az is Késmárkon fő keresetnek módja és különösön dicsértetik. Mind maga a festés, mind pedig a 

sok festett matériákkal való szélesen kiterjedt kereskedés nevezetes; de kiváltképpen az indigófestéknek 

készítése. 

Ez a festék egy németül Waid, deákul Isatis tinctoria, magyarul közönségesen festőfű nevű plántából készíttetik; 

készítője pedig orvosdr. Pfeiffer, aki Késmárkon erre a végre egy fabrikát állított fel, mely, amint hallottam, az 

egész Magyar, Cseh és Austriai Birodalomban egyetlenegy. 

A valóságos indigó amerikai plánta, és különösen Északi-Americában terem; a kék festék is ugyanott az európai 

kolóniákban készíttetik belőle, és onnan hozatik Európába. A Waid pedig, mely hasonló kék festéket ád (mely 

festék azonban csak a jó készítés módja által vitethetik olyan tökéletességre, mint az igaz indigófesték), egy 

magos szál sárga, felyül bokros virágú plánta, mely Európában sok helyeken és Magyarországon is terem, mint 

p. o. a Szepességen, ahol, haszonvétele tudva lévén, termesztetik is. A belőle való kék festéknek csinálása végett 

ez a Waid plánta egészen öszvetöretik, és a kinyomott nedvessége vagy inkább leve az, amelyből a festéket 

készítik. Dr. Pfeiffer mind a Waid füvet bővön termeszti a festékfabrikája számára, mind pedig ebből a 

plántából a kék festéket olyan jó módon készíti, hogy az minden tulajdonságaira nézve az igaz indigónál nem 

mondatik alább valónak lenni, és avval való nagy egyezésiért indigófestéknek méltán is neveztethetik. Ennek a 

kék festéknek, Magyarország kicsiny és sokképpen meggátolt kereskedéséhez képest, elég nagy kelete vagyon. 

Késmárkról azt is meg lehet jegyezni, hogy a tokaji borokkal jó kereskedést szokott űzni, Lengyelországba és 

Galliciába, amely ugyan most valamennyibe megcsökkent. 

Késmárknak nevezetes épületei: a katolikum régi templom, melynek egy magas ugyan, de suta tornya vagyon; a 

tanácsház, mely új és igen szép épület, és egy cifra toronnyal ékeskedik; egy ezelőtt paulinusoké volt templom, 

de amely most mindenkor üres, és romlandó állapottal vagyon; az evangelikum templom és oskola, melynek 

érdemes rektora a tudósok közt esméretes Potkonitzki Ádám úr. Ezek a külső városban vagynak; a templom 

nagy és belől fával szépen meg vagyon bélelve és kifestve, az oltár, prédikálószék, karok, orgonák sat. mind 

fából szépen és mesterséges szorgalmatossággal vagynak csinálva; az oskola jó épület, és éppen a templom 

mellett vagyon. A Thököli régi vára még említeni méltó. Ez a vár a város kerítésével egybe vagyon foglalva; a 

külső falai, melyek a kerítést teszik, még fennállanak, de az ezekhez ragasztott épület nagyobb részént leomlott, 

ami még fennáll is, omlófélben vagyon; ugyancsak a kápolna még épségben áll, ezt belől szépnek mondják. Ezt 

a várat az öregebb Thököli István építtette, és a Thököli-ház bírta, a mostani Késmárknak egy részivel együtt. A 

vár bemenő kapuja felett Thököli Imrének neve, címere és szimbóluma vagyon kőbe metszve. Több nevezetes 

vagy szép épületei Késmárknak tudtomra nincsenek; különben mind derék házakból áll, és a külső városban is 

jó épületek vagynak. 

Késmárkról ismét Lőcsére jöttünk, ahonnan azután másnap tovább folytattuk utunkat. Szomolnok felé Iglónak 

jöttünk, egy derék mezővárosnak, mely a tizenhat szepesi városoknak egyike, aholott a tizenhat városok 

igazgatásának is széke vagyon. Iglóról az iglói rézbányáknak megnézésekre mentünk, melyek, valamint a 

hozzájok tartozó olvasztószínek és stompok, a helységtől egyórányira esnek. Ezek közt a bányák közt 

legnevezetesebb az úgynevezett Johannis Stollna, amely is igen gazdag; úgyhogy egy mázsa kőre ennek előtte 

harminc-negyven font rezet is lehetett vetni; és negyvenezer Rforintig is behozott; most ugyan kevesebbet ád ki, 

de húsz fontot lehet mégis egy mázsa kőre vetni. Az innen kijövő réz mind mészkovacsba vagy kvárzba terem, 

és büdösköves. A bémenetel ebbe a Stollnába Schacht módjára vagyon, azaz egyenesen lefelé, de a bánya 

Stollna módjára, azaz egyenes hosszaságba nyúlik el nagy messzeségre a föld alatt, és ezért is neveztetik 

Stollnának; különben a bányák rendszerént a magok egyenes vagy mély bemenetelekről szoktak Schachtoknak 

vagy Stollnáknak neveztetni. Ezen említett bányán kívül vagyon még egy gazdag, közel hozzá, melyet Elizabeth 

Stollnának hívnak. Minden iglói bányák (amelyekhez az Igló körül fekvő helyeknél lévők is értetnek) személyes 

emberekéi, kik egy különös hegymívelő társaságot tésznek, melyet Waldburgerschaftnak (Erdei Polgárságnak) 

neveznek. A bányáknál az ércek választását (Erzscheidung), azoknak stompolását az arra készített malmokban 

és a rézolvasztást megnéztük. Az iglói rézolvasztó színben mind az az érc olvasztatik, amely az iglói és 

körülötte lévő bányákból kijön; de nagy bővségek miatt egy része a rézérceknek Szomolnokra vitetik, és ott a 

királyi bányásztisztségtől megvétetvén, az ott való rézolvasztó színekben olvasztatik. A tiszta kiolvasztott réz a 

királytól váltatik bé, mázsája harmincegy Rforinton, és ezután királyi rézhámorokban megdolgoztatván, 

negyven-ötven forintokon szokott eladattatni. 

9 






EGYÜTT 

Iglóról MÁRKUSFALVÁRA jöttünk éjtszakai szállásra. Ebben a helységben Máriássi Farkas úrnak nagy és 

igen szépen épült régi, de megújított kastélyát és annak belső elrendelését, nemkülönben más újabb derék 

épületeit nem lehetett különös megtetszés nélkül nem néznünk. 

Márkusfalváról másnap elmenvén, jöttünk Swendléren által estve Szomolnokra, a gazdag rézbányák helyére. Az 

út Márkusfalvától egész Szomolnokig erdős hegyeken által megyen, de jó, csinált út; az erdők mind fenyőerdők, 

melyekkel az egész Szepesség bővölködik. Itt a hegyekben a több sokféle köveken kívül főképpen zöld és 

elegyes színű márványokra találtunk; egy jó darabig elnyúló helyen az út mellett a hegy oldala mind ezekből áll. 

Szomolnokon másnap vecsernyéig mulattunk, mely időt egészen a bányászatnak megnézésére fordítottuk. 

Eljártuk elsőbben bányászkonz. D. F. úr társaságában a hydraulica machinákat, melyek által a Schachtokból az 

ércek felhúzatnak és a víz a bányákból kipumpoltatik (szívatik). Megnéztük azután a cement-, azaz rezes víznek 

sok kanálisait és azon machinát, mellyel a hegyekből kipumpoltatik és a kanálisokban néhány ezer ölekig 

vitetik. Mindezen machinák nagy kerekektől hajtatnak (melyeknek diameterek vagy általlójok hat-hét öles) 

felyülről a kerekekre eső víz által. 

A cément- vagy a rezes víz a szomolnoki hegyekből veszi eredetit, és ex acido vitriolis vagy gálickő savanyúból 

és rézrészecskékből áll. A hegyekben ti. a büdösköves kova (Kies, markazit), mely igen nagy bővségében 

vagyon, eloszlik, és ez phlogistonját elvesztvén (természeti chemica operatio vagy választó munka által) gálickő 

savanyúsággá (acidum vitriolivá v. oleum vitriolivá) lészen, és vízzel elegyedvén spiritus vitriolivá válik. Ezen 

gálickővíz azután a hegyeknek minden részeiben elhatván, sok rezet választ el, és így rezes részekkel egyesül. 

Ezen gálicköves víz azután a bányákban vagy magától meggyűlvén, vagy meggyűjtetvén, a mélységből 

csatornák által egymásban szolgáló szívócsőkben a már nevezett machinák által kihúzatik, és a föld színére 

felvitetvén, újabb szívócsőkkel hegyre vitetik, hogy a víznek hosszabb terjedő levitetése lehessen; a víz eszerént 

kipumpoltatván és magos helyre vitetvén, innen rész szerént fedett, rész szerént fedetlen kanálisokban, 

melyeknek hossza együttvéve egynéhány ezer ölet is tészen, elfoly. A kanálisok azután vassal megtöltetnek, 

amelyet azután a rajta elfolyó víz rézzé változtat. Ugyancsak e[z] nem valóságos elváltoztatás, hanem a rezes 

gálicköves víznek több atyafisága v. homogeneitása lévén a vassal, azzal egyesül és magával viszi, minden 

vasrészecskék helyett rezet hagyván v. pracipitálván. Ezen cémentvízben esztendő által ezerkétszáz mázsa vas 

lészen rézzé. 

A cémentvíznek megnézése után bementünk a Károly Stollna nevű bányába, minekutána bányászköntöst 

vettünk volna magunkra. A Stollnának egész végéig mentünk, hétszázötven ölnyiig; a végihez éppen akkor 

értünk, amikor a bányász egy helyet puskaporral akart felvettetni; itten megszemlélvén a dolgot, és meglátván a 

minázáshoz való készületet, egy bizonyos messzeségnyire eltávoztunk, és elvártuk a puskaporral való 

felvettetést, mely kevés várakozás után megrendítő hanggal végben is ment. Ez meglévén, a Stollnából 

visszatértünk, minekutána két óráig abban jártunk volna. Ez a Stollna horizontaliter és egyenes líneában nyúlik, 

amint említém, hétszázötven ölnyire; még mindég hosszabbítják, és a hegyen, melynek töviben vagyon, 

keresztül akarják vinni. A Stollnából a bányának mélyebb részeibe mennek le, Schachtokban. Nagyobb részint 

ezen mélységben dolgoznak, mivel a Stollnában magában kevés mívelést érdemlő részek vagynak. 

A rézérc ezen Stollnában, valamint minden szomolnoki bányákban, közönségesen palakő nemekben találtatik, 

és a büdösköves réz vagy büdöskő kova is, amellyel itt a hegyek oly teljesek, hasonlóképpen palákban vagynak. 

Konzil. D. úrnál ebédelvén, és nem nagy ugyan, de szép és ritka darabokból álló minerális gyűjteményét 

megnézvén, kimentünk a rézolvasztó színekhez és a rézhámorokhoz. A rézolvasztásnak manipulációja vagy 

módja ebből áll: 

1) A réz rész szerént kődarabokban (ezek az olvasztandó ércek, azaz a gazdagobbak, melyek a szegényebbektől 

szoktanak a kalapács által elválasztatni), rész szerént megstompolva az olvasztószínbe vitetik. Itt egy szénnel 

fűtött és szüntelen nagy fúvóktól szeleltetett nagy kemencébe vettetvén és háromszor megolvasztatván, válik 

belőle az úgynevezett durva réz vagy rohes Leg, amely már semmi kőrészekkel nincsen egybenköttetve. 

2) Az ezen első kemencében megolvasztatott réz egy más színben fatűzre tétetik, és egy ideig azon hagyatván 

lészen belőle az úgyneveztetett Rost v. gerostetes Kupfer, szárasztott réz, mely a tűzön gőzölgés által sokféle 

metallumos részeit elvesztette és mintegy megszárasztatott. 

3) Egy az elsőhöz hasonló kemencében vettetik, amelyben néhány ízben megolvasztatván válik belőle az 

úgynevezett Schwarzkupfer, vagyis fekete réz, mely újra sok idegen félmetallumos részektől megtisztult, de 

még nem egészen tiszta; azért 

10 






EGYÜTT 

4) Az utolsó tisztulás végett az úgyhívattatott tisztítókemencébe (Spleis-Ofen) tétetik, és itt megolvadván kerek 

és kicsiny üstökben, kifoly, mely meglévén, innen kivétetik vasfogók által. Ez már egészen tiszta réz v. gar 

Kupfer, és a kidolgozásra küldetik a rézhámorokhoz. 

A legjobb v. leggazdagabb rézérceket, minekutána mind a három első manipuláción vagy munkán általmentek 

volna, nem teszik a végső tisztulás végett a Spleis- v. tisztítókemencébe, hanem egy külön kemencébe, mely a 

Spleishoz hasonló. Ezen legfainabb érceknek utolsó megolvasztását rosettírozásnak nevezik, és az itt 

megolvasztott tiszta rezet Rosett v. Messing Kupfernek, mivel a Messinget v. sárgarezet ebből szokták készíteni. 

A leírt munkákat rendre nézvén, megtekintettük a rézpróbálásnak módját, mely szerént az ezüstét vagy aranyat 

tartó rézércek próbáltatnak; azután pedig a rézhámort, amelyben a kerek tányérformában levő tiszta réz egy igen 

nagy, víztől hajtatott kalapács által vékonyobbá veretik, és további megdolgozásra alkalmatosabbá tétetik. Azok 

az ércek, amelyek sok büdöskövet tartanak magokban, minekelőtte az olvasztószínekbe vitetnének, előbb a 

büdöskőtől szabadíttatnak meg, hogy azáltal a büdöskő is megnyerettessék. Ez okból több büdöskőkemencék 

vagynak készülve, melyek három-hat ölnyi hosszaságúak, egy-két ölnyi szélességűek és kétölnyi magosságúak 

szoktak lenni. Ezeknek oldalaikon sok hosszúkás lyukak vagy hasadások vagynak, amelyeken a kemencékbe 

megolvadott büdöskő kifolyhat és meghűlhet. Ezen kemencék fenekére egynéhány öl fa rakattatik, a fára egy 

bizonyos mennyiségű szén, erre egy rakás kiolvasztandó büdösköves rézércek egylábnyira, ezekre közönséges 

tisztábbak, és így a kemence egészen a felületig megtöltetik. Egy facső által azután, amely felyülről a kemence 

fenekéig ér és meggyújtatik, a fenékben lévő fa legelőbb tűzre kap, és a tűz csakhamar az egész kemencébe 

elharapódzik. Egy ilyen kemencébe mintegy ötezer mázsa ércből olvasztatik ki a büdöskő, kiolvasztására pedig 

tizenkét-tizennégy hónap is megkívántatik. 

2.1. Szomolnokról és a hozzá tartozó felső-magyarországi 

bányahelyekről 

SZOMOLNOK mezőváros, és a királyi kamarától bírattatik. Bányaváros is, de Felső-Magyarországon lévén, 

nem tartozik a tíz alsómagyarországi bányavárosok közé, sem azoknak igazgatása alá, hanem a hozzá tartozó 

bányahelyekkel egy külön kerületet tészen, és egy külön bányászigazgatástól függ, [Teleki Domokos jegyzete: 

Nagy- és Felsőbánya a hozzá tartozó bányahelyekkel és Oravica a Banatusban a hozzá tartozókkal 

hasonlóképpen külön bányakerületeket tesznek, s külön bányászinspekciótól függnek.] mely királyi fő 

Montanum Officiumnak, bányatisztségnek neveztetik, és amelynek a szomolnoki és hozzá tartozó 

bányahelyeknek mind törvényes, mind bányászati igazgatása kezében vagyon. A törvényes dolgok a nagybányai 

és oravicai bányatisztségekről is ide apelláltatnak. Ez a királyi fő bányásztisztség egyenesen a királyi felségtől 

függ, az udvari bányászati és pénzbeli kamara (Camera in monetariis a Montanisticis) által. Áll pedig egy 

főinspektorból, két tanácsúrból és hat asszesszorokból. 

Szomolnok hegyen és hegyek közt fekszik, egyenetlenül és éppen nem szépen építve. Nevezetes épületei 

tudtomra nincsenek, kivévén a pénzverőházat, melyben a rézpénz szokott verettetni. A lakosok németek és 

tótok, vallásokra nézve evangélikusok és katolikusok. A szomolnoki bányákat, némely személyes 

bányamívelőknek csekély részeit kivévén, a kir. kamara mívelteti. Megjegyzésre méltó ezen bányákról, hogy 

amint mondatik, ezek a Magyar Birodalom fennállásától fogva a legrégibbek, és még a XII-dik százban 

kezdettek míveltetni. Az a hegy, melyben a legelső bányák voltak és még most is vagynak, a városnak alsó része 

felett vagyon; a több hegyek is a városhoz közel feküsznek. 

A Szomolnokhoz tartozó bányahelyek a következendők: 

1) STÓSZ és 2) SVEDLÉR. A királyi kamara birtokában. Az első helynél gazdag vasbányák vagynak, 

amelyekből a hámorok mintegy ötezer mázsát adnak ki, ennek a vasnak nagy része pedig a cementrézzé való 

általváltoztatásban kél el Szomolnokon. A stószi vas rezet is tart. A másik helynek erdőkben vagyon bővsége; itt 

rezet jó áldással mívelnek, egynehány ezer mázsát nyervén ki a bányákból a dolgoztató társaság. A királyi 

kamarának egyik helyen sincsen sok része. A svedléri k. olvasztószínben esztendőnként mintegy kétezer fáin (v. 

Rosetten) réz olvasztatik ki. 

3) EINSIEDEL v. REMETE. 4) GÖLNIC; mind a két hely gazdag rézbányákkal bír, melyekben többnyire csak 

személyeseknek vagyon részek. 

5) KROMBACH. Ezen helynél csak vasbányák vagynak, hanem a hozzá tartozó helységeknél áldott rézbányák 

míveltetnek személyesek társaságától. 

11 






EGYÜTT 

6) BORASSOD. Itt és az ide tartozó BABIRI és BINDNI rézbányákban sok réz nyeretik, itt is a kamarának 

kevés része van. Ezek a helyek mindnyájan Szepes vármegyébe feküsznek. 

7) és 8) FELSŐ- és ALSÓMECENZÉFEN és 9) JÁSZON, mely helységek Abaúj vármegyében vagynak, 

rézbányákat mívelnek. 

10) DOBSÓN is Gömör v.megyébe jó rézbányák vagynak, valamint az ide tartozó REDOVÁR, SLAV, 

REKKENBERG és POLUM nevű helységeknél. 

11) ROSNYÓ hasonlóképpen Gömör vármegyében. Ennek a városnak tájékán réz-, arany- és 

antimoniumbányák találtatnak. Ezenkívül még ugyanebben a vármegyében KRASZNAHORKÁNÁL egy 

gazdag kénesőbánya vagyon, holott igen szép cinobrium törik. 

12) IGLÓ és WALLENDORF Szepes vármegyében, holott, amint már emlékeztem is, gazdag rézbányák 

vagynak. 

A szomolnoki fő bányásztisztség a három királyi mezővárosokban, úm. Szomolnokon, Swendléren és Stószon a 

bányamestereket maga nevezi ki, a több helyeken pedig a bányamívelők társaságától választatnak, és a 

szomolnoki főtisztségtől helybehagyatnak s meghiteltetnek. A réznek beváltása királyi jus, mely szerént a 

személyes bányamívelők a magok kiolvasztott rezét tartoznak a réznek jóságához képest a már egyszer 

meghatározva lévő áron, 29-30-31 Rft-on béadni; az iglói bányásztársaság pedig különbség nélkül mindenkor 

32 Rft-on 30 Xr-on tartozik rezét beadni. Egy az 1774-dik esztendőben néhai nagy hírű konzil. Born úrtól 15 való 

számvetés szerint a szomolnoki s hozzá tartozó bányákból huszonegyezer mázsa tiszta réz nyerettetett. A 

kamarai bányák ezen summának a harmadát adták. 

2.2. További út 

Szomolnokról Mecenzéfre jutván éjtszakára, innen másnap reggel Jászon mentünk által, ahol az igen szép és 

nagy, de most leégett fedelű és pusztán álló, prémonstratensisek lakhelyek volt. A klastromát és az ehhez 

ragasztott pompás és márványos templomot megnéztük. A jászai volt klastromnak egész épülete most a kir. 

kamaráé, egy kamerális tiszt is lakik az épület egyik részében. Ebédre Tornára, innen pedig estvére Szögligetre, 

ugyancsak Torna vármegyében értünk; itt Torna vármegyei főszolgabíró G. J. úrnál szállottunk bé. Másnapra 

kelve főszolgabíró G. úrral együtt elmentünk lóháton Szilicére, egy Torna vármegyei helységbe, hogy a 

nevezetes szilicei barlangot megtekintsük, a szekeret pedig Aggtelekre küldettük, ahova szándékunk volt estvére 

menni. 

I. A szilicei barlang kívülről. Ismeretlen szerző rézmetszete. 10,8x15,2 cm. Az eredeti kiadásban a 34. és 35. 

lap közé helyezve. 

15 Báró Ignaz von Born (1742–1791) erdélyi származású pénz- és bányaügyi udvari kamarai tanácsos Bécsben. 1770-től mint prágai 

bányaügyi elnök többször beutazta Magyarországot és Erdélyt, erről számol be Briefe über mineralogische Gegenstände… [Levelek az 

ásványtan ügyéről…] című, 1774-ben közzétett munkájában. Neki mint a bécsi Igaz Harmónia nevű szabadkőműves páholy elnökének 

ajánlotta Mozart Maurerfreude (K. 471. 1785) című kantátáját, és róla mintázta a Varázsfuvolában Sarastro alakját. 

12 






EGYÜTT 

II. A szilicei barlang belülről. Ismeretlen szerző rézmetszete. 12,2x18,2 cm. A 34. és 35. lap közé helyezve. b 

Szilicére három óra alatt eljutván, azonnal a falutól mintegy félórányira lévő barlanghoz mentünk gyalog, 

egynehány helységbéliektől kísértetve. A szilicei barlang egy a természetnek csudálásra méltó munkái közül. 

Egy hegy oldalában fekszik nagy magosságú, mintegy tizenöt ölnyire felemelkedett, félhold formára álló 

kőszikláknak aljában. A beléje való menetel tágos, és nyolcölnyire lehet nyílását vetni, csapanyólag megyen 

ugyan, de nem meredek és nem alkalmatlan. A kősziklák, melyekben a barlang vagyon, alatt egy boltozatot 

formálván egyenesen magason felemelkednek a barlang felett. Külső tekéntetére nézve a barlang olyanformán 

ötlik szembe, mint azt az ide ragasztott rajzolatoknak elsője mutatja; belölről pedig félbehasítva s oldalról nézve 

olyan, amint a második rajzolatban szemléltetik. 

Ezen barlangnak egész földe, melyen az ember jár, menedékes és lejtős mind a legalsóbb részéig: itt a barlang 

legalsóbb részében a kősziklának éppen töviben nyílik egy lyuk egy mélyebb barlangba, melyen csak kötelen 

lehet leereszkedni, de nem menni, mind meredeksége, mind a jég miatt. Az is pedig milyen és micsoda 

kiterjedésű és mélységű lehet, a[z] nem tudatik, mivel azt senki még eddig meg nem vizsgálta, jóllehet benne 

már egynéhány emberek voltak, de ezek szerencsétlenségből estének beléje, mivel a nagy barlangban jeget 

vágván, bésikámlottak a már megírt lyukon a mélyebb barlangba, és ekkor tovább azon helynél, mint ameddig 

estének vala, nem visgálódtanak. 

A napvilág a barlangnak legalsóbb feléig, sőt a mélyebb barlangba is egy darabig elhat; azért is ebben soha setét 

nincsen, amelyet a barlangnak tágos nyílása és a kőszikláknak egyenesen való felemelkedése okoz. Hogy pedig 

a barlangnak természeti nevezetességeiről szóljak: ebben nyárban hideg és jég vagyon, télben pedig mérséklett 

aer, és semmi fagy nincsen. A kősziklákból kicsepegő víz, mihelyt melegebb napok kezdenek lenni, faggyá lesz, 

és mentől hévebb vagyon, annál nagyobb és több jégcsapokat formál. 

De nemcsak a felső boltozat, hanem a barlang földe is néha még a nyílástól fogva jéggel vagyon egészen fedve, 

mert a barlangba befolyó esővíz vagy a kősziklákból a földre lecsepegett víz meleg napokban mindjárt jéggé 

lészen; olyan teli vagyon pedig néha jéggel, hogy az ember, hanemha a jégbe vágott grádicsokan, könnyen 

beléje nem mehet, és csak a nyílásnál kénteleníttetik a barlangot szemlélni. Télnek idejében sok állatok, kik a 

hideget nem szenvedhetik, ebbe a barlangba veszik magokat. Találhatni ekkor benne számtalan sok legyeket és 

b A két metszet témájáról a főszöveg tájékoztat: „Külső tekéntetére nézve a barlang olyanformán ötlik szembe, mint azt az ide ragasztott 

rajzolatoknak elsője mutatja; belölről pedig félbehasítva s oldalról nézve olyan, amint a második rajzolatban szemléltetik.” 

13 






EGYÜTT 

szúnyagokat, sereg denevéreket és baglyakat; hasonlóképpen rókákat és nyulakat, kik ezt a lakást tavasszal mind 

odahagyják. 

A barlang nyílásához közelítvén az ember hívesítő szellőt érez, de béindulván és beljebb menvén, mindég 

hidegebb aerbe jön, mely mentől beljebb mégyen az ember, annál hidegebb; bajos volna meleg köntös nélkül 

sokáig kiállani. Az én itt létemben ködös idő lévén, én egész a d-vel jegyzett környékiig mehettem bé; csak 

imitt-amott lévén addig jég; de ezen túl már a barlang alsóbb része el volt fedve fényes jéggel. A kősziklákon is 

ekkor kevés jégcsapokat szemléltem. 

A hideg ebbe a barlangba főképpen a töviben lévő barlangból jön; de mi okozza azt ott is, nem tudom. Valóban 

különös dolog az ebben a barlangban lévő aernek a külsővel való oly nagy ellenkezősége! Méltó volna, hogy 

ezen természeti különös jelenés természetvizsgáló szemekkel megtekintetnék. 

A barlang megnézéséből visszajővén, a szilicei papnál ebédeltünk, azután pedig mindjárt lóra ülvén, elindultunk 

Aggtelekre. Háromórányi menés után az aggteleki barlanghoz érvén, itt megállapodtunk és lovunkról 

leszállottunk. Béküldettük azonnal a közel lévő faluba lovainkat, és izentünk, hogy a faluból vezető és más 

emberek jönnének világgal, kikkel a barlangba mehetnénk. Kevés idő tölt belé, hogy ezek eljöttek. Mind együtt 

lévén tehát, fáklyát és fenyőfa világot gyújtatván, a barlangba beindultunk. Bémenvén a barlangnak kicsiny és 

törpe nyílásán, egy darabig csapanyólag ereszkedvén, egy nagy üregbe jöttünk, azután több más üregekbe is 

jutottunk; ezek, valamint az első, nagyok, sőt nagyobbak, és oldalaik s magos boltozatjaik mind kősziklákból 

állanak. Ezen üregek csepegőkővel teljesek, mely mind a kősziklákot sok helyen egészen beborítja, mind nagy 

és kisebb csapokat és mindenféle formájú s nagyságú kődarabokat és figurákat formál. Így lát az ember a 

képzelésnek csak kevés segítségével az üregekben nagy, kerek amfiteátrumokat, templomakat, portálékat, 

oszlopos szálákat, állóképeket, oszlopokat, pirámisokat: a csepegőkövek ennyi sok ábrázatokat csinálván. Ezen 

üregeknek egyikében folyó patakra és másban álló vízre találtunk, melyeken egynéhányszor által kellett 

mennünk; egy jó forrásra is akadtunk, melyből ittunk. 

Az üregeknek egymással közösülések szoros járások által vagyon, hol egyenes, hol pedig felfelé vagy lefelé 

menő kősziklás, darabos utakon, a járások néhol igen törpék és szorosok úgyannyira, hogy hajolva, sőt 

négykézlábon mászva is és hasan csúszva kelletik bemenni: néhol egyik üregből a másikba egyenesen kell lefelé 

bocsátkozni a kőszikladarabokon. Eljártunk mintegy tizenkét üregeket, de a szorosabb általmenetelű üregekbe 

menvén főszolgabíró G. urat másodmagával hátra hagytuk, mivel őkglme sokkal testesebb lévén nálunknál, 

nagy bajjal mehetett volna. Abban az üregben, melybe legutoljára mentünk, egy kis csepegőkő oszlopnak a 

tetejére egy kis papiroscédulát tettünk, melyre nevünket és a barlangban járásunknak napját feljegyeztük, és 

ezen papirosat egy darab csepegőkővel, hogy le ne essék, megnyomtattuk. 

Innen visszatérvén és magunkat hátra hagyott G. urammal egyesítvén, azon úton, melyen a barlangba jöttünk 

vala, a barlangból kimentünk, minekutána benne három óráig jártunk volna. Ez a barlang még sokkal messzebb 

mégyen, mint ameddig tudatik, és senki még végit vagy más helyen való kijövetelét nem tudja; csak addig is, 

ameddig tudatik, két mértföldnél tovább eltart, sok tekervényes utak és sok üregek vagynak benne, melyekbe 

még a vezető sem járt és járni sem mert, félvén a kijövetelnek bajos voltától. Annyira is, amennyire mi jártunk, 

veszedelmes volna jó vezető s elégedendő világ nélkül menni; mert a járások sokfélék, és könnyen el lehetne 

tévedni, sőt olyan helyekre is juthatna az ember, melyekből a legjártosobb vezető is nem tudna kijönni, mivel 

még bennek sohasem járt. Hogy azért az ember bátorsággal mehessen a barlangba, megkívántatik, hogy jó 

vezetője legyen, aki már sok embereket vezetett, és hogy fáklya- vagy más világról elegedendőképpen 

gondoskodjék. Mivel pedig a világ néha kialudhatik és meg sem gyújtathatik: szükség, hogy aki a barlangba 

megyen, a helységbe adja hírré másoknak is menetelét, hogy ha sokára ki nem jönne, keresésére menjenek. 

Az áer ebben a barlangban híves és nedves, de nem hideg, a nedvesség a kősziklákból kiszivárgó és lecsepegő 

vízből és a barlangban levő folyó s álló vizekből ered. 

Még azt jegyzem meg felőle, hogy sok emberkoponyák találtatnak benne. Azt mondják, hogy a régi villongások 

alatt sok emberek ide rejtvén magokat, az ellenség a barlang lyukánál nagy tüzet csinált, melynek sokáig tartó 

füstje miatt a bennlévők elvesztenek, sohol sem lévén a barlangnak szelelőlyuka vagy más bé- és kimenetele. 

Említésre méltó végtére az, hogy ezen barlangban két szekérvágásnak nyoma látszik, mely egy üregen egészen 

keresztülmégyen, és senki sem képzelheti a barlangnak kicsiny nyílásához képest, miképpen jöhetett volna oda 

bé szekér vagy igás marha, és miért kellett volna a barlangban szekérrel járni. A barlangnak mostani formájához 

képest nehezen is lehetne ezt megmagyarázni, ugyancsak erről most egy vagy más módon vélekedni nem célom. 

Külső kinézése az aggteleki barlangnak bemenetelénél ilyenforma, mint azt az ide rekesztett rajzolat mutatja. 

14 






EGYÜTT 

A barlangból fáklyavilággal a faluba térvén, itt a fogadóba bészállottunk s ugyanott meghaltunk; másnap reggel 

pedig Aggtelekről elindultunk Losonc felé. G. J. uram pedig, kinek hozzám való szívességével eléggé nem 

dicsekedhetem, tőlünk elválván Szögligetre visszament. Értünk ez nap ebédre Tornaljára, ahonnan lovakat 

semmiképpen nem kaphatván, ökrökkel mentünk az esőtől megromlott útba Batkára éjtszakára; innen pedig 

Rimaszombaton, egy nagy mezővároson által, másnap estvére Losoncra, egy hasonló derék mezővárosra 

jöttünk, Nógrád vármegyébe, melyet többnyire magyarok és számos, vármegyebéli nemesek laknak, azonba 

kevés evángélikus tótok és holmi németek is. Losoncon egy reformátum kollégium is vagyon, mely éppen olyan 

lábon áll, mint a debreceni és pataki kollégiumok; azzal a különbséggel, hogy a tanulók kicsiny, azonban most 

erősen nevekedő számmal vagynak, és professzorok is csak ketten. Az érdemes tanítóknak egyike, philos. 

professor Rozgoni úr, 16 magát kibocsátott munkái által is a közönség előtt esméretessé tette. 

Losoncról továbbfolytattuk utunkat Besztercebánya felé. Elsőbben is egy tót faluba (mely tótul Myto) 

állapodtunk meg. Itt újra kezdődött a tótság, melynek Torna vármegyénél vége szakadt vala; mert Torna 

vármegyén és Nógrádnak felső részin jővén keresztül, majd mind magyar helységeken utaztunk által. 

Mindezek a vármegyék szép és kellemetes vidékűek, hegyeket és erdőket itt is sokat láthatni, nagy térséget 

pedig nem. Torna vármegye főképpen hegyből és völgyből áll; négy völgyekre is vagyon elosztva, és ezek 

teszik az egész kis vármegyét. A hegyek itt (valamint Gömörbe is) nemcsak hogy szép erdőket teremnek, hanem 

jó legelőhelyeknek is szolgálnak, a szőlőmívelésre is alkalmatosok, a völgyek pedig, valamint a Gömör és 

Nógrád vármegyei tereknek termékeny földjei, mindenféle vetésekkel teljesek. Mytóról Viglésen által, ahol 

herceg Esterházynak egy régi vára vagyon, Zlatinára vagy Zalatnára jöttünk, mely helység Zólyom 

vármegyében esik; másnap innen Zólyom városán által Besztercebányára érkeztünk. 

III. Az aggteleki barlang kívülről a bejárata felől. Ismeretlen szerző rézmetszete. 11,8x10,8 cm. A 38. és 39. lap 

közé helyezve. c 

2.3. Zólyom és Besztercebánya 

Zólyom, Vetusolium, Altsohl, egy régi város; a Garamb vizénél fekszik. Szabad királyi bányaváros és derék 

helység. Lakosai majd mindnyájan tótok, kevesebben németek. A város déli részében egy hegyecskén a vár 

fekszik, melyben Mátyás király gyakran mulatott, és azért nagy épületeket is emeltetett benne, amelyeknek 

helyét most egy újabb kastély foglalja, melyet a várral együtt a g. Esterházy família bír. Ebben a várban tartotta 

Bethlen Gábor fejedelem a magyar koronát, minekutána azt a posonyi vár megvétele után kezére nyerte. Zólyom 

még arról nevezetes, hogy itt I. Lajos király 1378-ban egy lengyel országgyűlést tartott, amelyben leányát, 

Hedvigist, kit a lengyel Jagelló Ulászló vett feleségül, Lengyelországban a maga következőjének és királynénak 

nevezte. 

16 Rozgonyi József (1756–1823) 1791-től a losonci líceum igazgatója, 1797-től a sárospataki bölcseleti tanszék tanára. 

c A főszöveg tájékoztatása szerint: „Külső kinézése az aggteleki barlangnak bémenetelénél ilyenforma, mint azt az ide rekesztett rajzolat 

mutatja.” (39. lap) 

15 






EGYÜTT 

Besztercebánya, Neosolium, Bisztricia, Neusohl. Beszterce nevét a hasonló nevezetű Bisztrice vizétől veszi, 

mely a külső városnál foly el. Különben a Garamb vize mellett fekszik egy erdős és hegyes környékben. Szabad 

királyi bányaváros. Eredetét II. András királytól veszi, ki is ide némely szász kolóniákot telepített a bányák 

míveléséért. A belső város kőfalakkal keríttetik és derék épületekkel bír, nagyságához képest azonban 

néptelennek látszik. A vár a városban fekszik és hajdan erős lehetett, most benne némely épületek és két 

katolikum templom áll fenn. A nagyobbik templom faragott kövekből épült, rézzel fedett és munkás építés. 

Mária Terézia királyné 1777-ben itt egy új püspökséget fundált hat kanonokkal együtt, a püspöknek pedig szép 

lakhelyet építtetett. A lakosok, kiknek számok mintegy ötezerre vettetik, tótok és németek, a magyarokat itt is 

meg lehetne számlálni. Vallásokra nézve katolikusok, és több templomokba járnak; az evagélikus lakosoknak a 

külső városban vagyon egy templomjok. A régiebb időkben csupán németek voltak Besztercének lakói, és a 

piacon lakó úgynevezett Ring-Burgereknek régi privilégiumok volt, hogy csak németet vehessenek fel magok 

közé. Azonban kéntelenek ezen privilégiummal nem élni. [Teleki Domokos jegyzete: Erdélyben is a szász 

székeken az oláhoknak csak a falu végibe vagy farkába szabad letelepedni, de megszaporodván a falunak felit is 

elfoglalják, mert a szásznak két gyermeke, az oláhnak pedig nyolc-tíz szokott lenni rendszerint.] A polgárok 

mesterségeikből, kereskedéseikből és bányákból veszik keresményeket. Emlékezetes Beszterce a históriában 

arról, hogy itt 1620-ban a Bethlen Gábor részén lévő ország rendei gyűlést tartván, itt őtet királynak tevék. Itt 

egy bányatisztség vagyon: ez alá tartoznak a vidékbeli és a herrengrundi vagy spanja-dolinai bányák, melyek két 

mértföldnyire esnek Besztercétől, egy hasonló nevű helységnél. A bányák igen gazdagok, és különösön a 

belőlök eredő, rezet tartó vitriolos víz, amilyenről Szomolnoknál emlékeztem, a cémentrezet nagy bővségben 

adja. – Tajjovánál, mely közelébb esik Besztercebányához, az olvasztószínek vagynak, melyek között nevezetes 

az, amelyben az ezüstöt tartó rézércekből az úgynevezett tisztítás vagy választás (Säugerung) által, ónnak 

segítségével, az ezüst az olvasztásban kivétetik: evvel szép és nézést érdemlő bánás módja vagyon. Az ezüstöt 

tartó rézércek nemcsak az alsó-magyarországi, hanem a felső-m[agyar]országi bányahelyekről is mind ide 

hozatnak nagy számmal, s ezekből igen sok ezüst olvasztatik ki. Minthogy azonban oly felette sok az ezüstöt 

tartó rézérceknek a számok, hogy az ónnal való választással egyedül nem győzik, de minthogy úgy is 

tapasztalták, hogy ezen említett választás módjával az ezüstből mindenkor valami elvész, ez okból az 

amalgamátiót is ezelőtt mintegy húsz esztendőkkel szokásba hozták, mely ugyan egy régi, de amint 

közönségesen tartatik, a tudós néhai tanácsos Born által tökéletesíttetett találmány. Az amalgamátió az, amikor a 

kéneső által választatik el az ezüst a réztől, amelynek módjáról mindjárt fogok emlékezni. Előbb csak azt 

említem, hogy ennek a választás módjának béhozatásakor minden ezüstöt tartó réz- vagy ezüst- s arany-, de 

rézzel elegyes érceket amalgamátió által tisztították, és akkor több helyeken voltak amalgamáló színek felállítva. 

Most azonban csak egy ilyen szín vagyon Besztercebányának külső városában, és ebben is csak rézércek, 

melyek ti. ezüstöt is, de csak keveset tartanak, nem pedig ezüst- s aranyat tartó, rézzel elegyes ércek 

amalgamáltatnak, minthogy ezen utóbbiaknak amalgamatiójában nem látnak olyan hasznot lenni, és ezek a régi 

mód szerént ónnal való tisztítás, vagyis Säugerung által választatnak el; melyre való nézve Selmecen is, 

Körmöcbányán is vagynak ilyen Säuger-huták vagy színek, az ezüstércek számára. 

Az amalgamatió nagyobbjában ekképpen történik: a második olvasztású, ezüstöt tartó fekete rezet (Schwarz 

Kupfer) porrá törik, tűzen megszárasztják és hordókba teszik, ugyanezekbe egy bizonyos mennyiségű kénesőt 

öntvén. A hordók azután szinte egészen vízzel megtöltetnek; azután, minthogy cylindrus formájúak, és 

horizontális tengelyen fordulnak, egy víztől hajtatott keréktől forgattatnak, mely minden hordókat a 

mechanizmus által mozgásba hoz. A sebes forgatás alatt a kéneső, atyafisága lévén az ezüsthöz, avval egyesül, a 

réz pedig különválik, mely mintegy tizenkét órák alatt meg szokott rendszerént esni. Akkor azután a hordók 

lecsapoltatván, a kéneső, minthogy nehezebb, azonnal kifoly a hordók alá tartott edényekbe, és midőn már 

látják, hogy a kéneső szinte kifolyt, a hordót bedugják, és az kifolyó rezet csebrekbe eresztik. A kénesőt azután 

bőrzacskókba tévén, azokból a facsarás által kinyomják, a zacskóban az ezüst megmaradván golyóbis 

formákban tömötten. Még ezen golyóbisok kénesőt tartván magokban, hogy az ezüst tisztán maradjon, egy nagy 

mozsárforma cserépüstből kiérő rudacskán lévő tányérokra tétetnek. Az üst pedig félig vízzel töltetik, és a 

tűzhelyen, melybe bé van alol helyheztetve, felyül nem ér. Ezen üstre a belőle kinyúló rúdnak fedezésére egy 

hasonló nagyságú üst tétetik felfordítva úgy, hogy a két üst egymásra esik. A tűzhelyre azután a felső üst körül 

tűz rakattatik, melynek ereje által a kéneső az ezüstből kipárállik, azonban nehézsége és az alsó üstben lévő 

víznek gőzölgése miatt a vízbe esik. Így bizonyos idő alatt az ezüst tisztán marad, a felső üst elvétetik, és a 

rúdnak tányérain lévő golyóbisokat az ember kisebbeknek, a vizet pedig kénesővel teljesnek találja. 

Besztercebányáról Körmöcbányára mentünk. KÖRMÖC k. bányaváros, egy hegyektől körülvett mély völgyben 

fekszik; kicsiny, de csinos hely. A belső városban több harminckét háznál nincsen; a templom pedig a piac 

közepén áll. A nevezetesebb épületek benne: a bányásztisztségház, a pénzverőház és a választóház vagy 

úgynevezett Scheidgaden, holott is az arany az ezüsttől választatik. Egy váracska is vagyon a város mellett egy 

dombon épülve. A külső városnak nem kicsiny kiterjedése vagyon, és ebben az evangélikus lakosoknak is 

16 






EGYÜTT 

vagyon templomjok; ugyanis itt nagyobb részint katolikusok, nemzetségekre nézve pedig németek és tótok 

[laknak]. A legelső lakosok német-szászok voltak, de úgy tartják, még a quadusok és gothusok is míveltek volna 

itten bányákat, és úgy vélekednek, hogy azon szinte érthetetlen német beszéd, melyet a lakosok a körmöci 

vidéken beszéllenek, talán rnég azon legrégibb lakosokkal való elegyedésből származna. Számát a lakosoknak 

tízezerre vetik. A városhoz csak közel a gazdag bányák vagynak, melyek részént királyiak, részént városiak és 

személyes bányamívelőkéi. Ennek előtte még sokkal áldottabbak voltak a körmöci bányák, mint most. Ezekben 

a régi, nagy szorgalmú mívelésnek, amikor még a puskaporral való bánás nem esmértetett, sok helyeken 

látszanak jelei: a hegyeknek pedig nagy része már a régiektől van megmívelve s kifúrva. Egy az üregei miatt 

öszveomlott és egészen lesuhadott hegyet magam is szemléltem. A gazdagabb bányának a Catharina Stollnát 

tartják, melybe a bemenetel is könnyű, az üregekbe való járás is nem alkalmatlan, és a vizsgálás méltó. 

Különösen szép (Rothgülden) veresezüst ércek ereire talál az ember. A bányába kicsiny, talyigaforma 

szekérkéken mentünk bé egy-egy lótól húzattatván, mely alkalmatosságkor el lehetett mondani, hogy a bányába 

fahroltunk vagy szekereztünk, mely kifejezéssel a bányászok szoktak élni, ha mindjárt négykézlábon is mennek 

a bányákba. Azonban ritkán mégyen az ember ilyen úri módon bé, mint mi mentünk a Catharina Stollnába. A 

bányákhoz közel a stompok és mosószínek vagynak. Ezen utolsókban a porrá töretett és Schlichnek neveztetett 

érc vízzel elegyíttetvén és csapanyólog álló táblákon letöltetvén, az ezüst és arany a táblákon lévő pokrócokon 

vagy csupán a megkarcolt deszkán is nehézsége szerént azonnal megfenekszik, amíg a több tisztátalan érc a 

táblán lefoly. Az egyszer lefolyt ércet több ízben is letöltik a táblán, a fenekén lévő ezüstöt s aranyat pedig 

leseprik vagy a pokrócot kimossák, s külön hordókba töltik, amelyekből azután az arany, amennyire lehet, egyes 

napszámosok által kis tekenyőkben sokszori vízrátöltés és rázogatás után kimosattatik. Az ezüst Schlich (vagy 

törött és már mosott érc) pedig, mely azonban mindenkor még aranyat is tart magában, az olvasztószínekbe 

adatik. A körmöci bányákban sok gálickő is találtatik, mely egy arra készített színben (hutában) kifőzetik. 

Minden ezüst és arany, mely az alsó-magyarországi bányákból és a más bányákból az ónnal vagy kénesővel 

való választásra Besztercére hozatott rézércekből is kijő, Körmöcbányán verettetik pénzzé. A pézverésre előbb 

rudak verettetnek, ezekből pedig két acélcylindrusok között, melyeket víznek vagy lónak erejétől egy nagy 

kerék tészen forgásba, a rudak a veretendő pénz laposságára vonatnak hosszan. Ezen lapításon keresztülesvén 

úgy vitettetik azután az ezüst a pénzzé való verésre, holott is a pénz elsőben a maga nagyságában verettetik ki, 

azután a szoros mértékre vétetik, és ha annál többet nyom, addig részeltetik belőle, míg azt megüti; ha pedig 

kevesebbet nyom, újra rúdhoz olvasztatik. A mértéket megütő pénzre végtére többszöri próbálások után egy 

sebes és nagy erejű sajtó által az acélba metszett forma alolról és felyülről egyszersmind réányomattatik. Az itt 

veretett aranypénzek K. B. betűkkel jegyesek. 

Körmöcről Selmecre indultunk. Útban esett az úgynevezett GLASHÜTTENI meleg feredő SKLENO nevű falu 

határán. A meleg források egy hegyecskének tövében erednek, és három különböző feredőkbe vitettetnek, 

melyek a nemesi, közönséges és szegényferedőknek hívattatnak. A víznek büdösköves szaga van, és ámbár sem 

melegsége, sem tisztasága nem változik, mégis egy bizonyos kőnemnek részecskéivel terhes, melyek mind a 

csőkben, mind a feredőkben lévő padokan megülnek, és azokat egy kőhártyával béhúzzák; ez a kőhártya pedig 

darázskőnek lenni esmértetik. Azon dombnak oldalában, amelyből a források erednek, egy hasonló darázskőből 

formált, természetes lyuk vagy üreg vagyon, melyet izzadólyuknak neveznek. Ez is egy feredő, mert egy fél 

ember magasságnyira mind az oldalról, mind felyülről víz szivárog bé, mely a lyuknak fenekén megrekesztetik; 

a kőbe padok vagynak bévágva, melyeken mintegy húsz feredő ember ülhet. A lyukban pedig mind a víznek 

melegsége, mind a víztől hevített kő miatt oly nagy a hévség, hogy a legerősebb ember is egy fertályóránál 

tovább ki nem állhatja; mindazáltal gőzöt vagy füstöt az ember benne semmiképpen nem érez. Vízkórság és 

tagbéli betegségek ellen ezek a feredők igen hasznosoknak tartatnak. Azon hegyecskének tetején, melynek 

tövében az említett források erednek, egy templom van építve a mellette lévő cinteremmel együtt; a cinteremnek 

földje pedig oly meleg, hogy az ide temettetett testek egy fél esztendő alatt elrothadván porrá lesznek. 

SELMEC a sklenói feredőhez két órára esik. Fekszik ez a város egy kősziklás hegyektől körülvétetett völgyben, 

mely magosán felfelé vonulván, a házak messzünnen egymásra láttatnak építve lenni. Ezen alkalmatlan fekvés 

miatt a városban mind a szekerén, mind a gyalog való járás nehéz és nemigen kellemetes, télbe kivált nincs baj 

nélkül; és ámbár minden városnak kívánni lehet, hogy utcái kövezettek legyenek, Selmecbányán éppen a 

kövezet nehezíti leginkább a járást. A városnak némely részei egymástól elszakadoznak, úgyhogy a 

Windschacht és a Schittersberg nevű utcák ezerlépésnyire, a Hodritz nevű utca pedig egy mértföldnyire esnek a 

város fő részétől. Különben a város, melynek belsője hajdan kerítve volt és két várkastélyokkal is bírt (ezeknek 

düledékei most is fennállanak), némely utcáiban és egy tágas piacán nem kevés nagy épületeket és csinos 

házakot szemléltet. A több k. bányavárosok közt pedig Selmec a legnagyobb és legnépesebb: mintegy 

tizenkétezerre vettethetik lakosinak száma, kik nemzetségekre nézve németek és kevesebb részint tótok, 

17 






EGYÜTT 

vallásokra nézve pedig nagyobbára evangélikusok és kevesebben katolikusok. Bányáinak gazdagságára és 

számára nézve is a több bányavárosokat felyülhaladja. A tudós Delius, 17 aki a selmeci bányászakadémiának 

professzora volt, és a bányászatról egy nagy munkát is írt, a maga felvetése szerént úgy találta, hogy 1740-től 

fogva 1773-ig a selmeci bányák hetvenmillió márka ezüstöt és aranyat adtak légyen ki. Úgy értettem, hogy 

esztendőnként a körmöci és selymeci ezüst- és aranyércekből mintegy hárommillió forint verettetik. A 

bányáknak és a bányászatnak leírásába belé nem ereszkedhetem, mert ez egy oly tárgy, melyről könyvet lehetne 

írni; arról úgy szólani, hogy az ember a tudni kívánóknak eleget ne tegyen, rosszabb, mintsem hallgatni; csak azt 

kívánom megjegyezni, hogy tudós és jártos embereknek is ítéletek szerént a bányászat oly virágjában és 

tökéletességében a világon nincsen, mint itten. Még a saxoniai bányászatot is, melynek eddig vetélkedője volt, 

felyül mondatik múlni. Azért is nem kevés tanulók küldetnek idegen országokból az itt lévő bányászakadémiára, 

amely is magát egy Delius, Jacquin, 18 Poda, 19 Peuther, 20 Born, 21 Scopoli 22 és Ruprecht 23 által egész Európában 

nevezetessé tette, és most is igen érdemes tanítókkal dicsekszik. A nagy mesterségű és sokféle találmányú 

bányászmachinákat és azoknak munkáit az ember bámulással és gyönyörűséggel is nézheti, a bányákat 

vizsgálván pedig azokban a természetnek áldását, de az emberi észnek és szorgalmatosságnak minden 

akadályokat győző nagy munkáit is csudálja. 

A selmeci leggazdagabb bányák a Pacher Stollna, Elisabeth Stollna, Windschacht, amely nagy mélységéről, és a 

Stephanisschacht, amely az ezüstércérnek tizennyolc ölnyi szélességéről nevezetes. Ezen utóbbikban mi is 

voltunk. Mintegy hatvanölnyire mégyen le az ember a legmélyebb bányáig, és vagy azon a Schachton, melyen a 

bányából az ércet felhúzzák, egy bőrbe leereszkedhetik, vagy egy más Schachton lajtorjákon mehet le; mely 

utóbbi lemenetel módja nem veszedelmes, csak egy kevéssé fáradságos. A lemenő lyuk v. Schacht, mely 

nemigen szoros, fagerendákkal keményen ki van bélelve és kitámogatva; minden két-két ölnyire nyúló lajtorják 

után pedig egy deszkázat vagyon, melyen meg lehet állapodni. Puskaporlövések, kalapácsok dörömbözései s 

ércek zuhanásai hallása között bocsátkoztunk, a Schachtból, melyen leereszkedtünk, hol itt, hol amott betérvén 

egy oldalas Stollnába, holott a dolgozó bányászokat egy vagy más munkába láthattuk. A felsőbb Stollnákból 

alsóbbakba lehet menni az egymásba ásott szoros Schachtocskákon, amelyeken az ércek is letaszíttatnak, míg 

végre a legalsóbb Stollnába meggyűlvén, onnan vagy kihordatnak, vagy a Schachton kihúzattatnak. Az ilyen 

egymásra épített Stollnákat Fürstenbaunak nevezik, és ezeknek felsőbbikéből alsóbbikába gerendákon 

ereszkedik le az ember, mely gerendákba bevágások vagynak, hogy lábbeggyel azokra lehessen lépni – 

mondhatom, hogy szokatlannak nem tréfadolog ilyen gerendákon a szoros lyukakon le- és felmászni. A fő 

Stollnába érvén a leggazdagabb érre találtunk, melynek szélességét említem; a sok nagy üregeket, amelyekből 

már a kincs kivetetett, bámulással jártuk el. Azon az úton, melyen lementünk, a bányából ki is jöttünk. 

Gondolhatja ki-ki, hogy hatvan ölet felhágni nem esik izzadás nélkül. 

A Selmectől távolabb eső, ugyancsak vidékebéli bányák közül az elsőbbek: az Antal Stollnája és a Hofi Stollna, 

mely utóbbikba hasonlóképpen jártunk, mégpedig némely úriasszonyságok társaságába, akik az asszonyi nem 

félénkségét egy kevés időre levetkezték vala. Ebben a Stollnában egy a vizet kiszívó hydraulica machina 

nevezetes, amely a bányába felyülről bévitetett s a bánya hegyétől jó messzeségre lévő tóból jövő víz által 

tétetik mozgásba, s kiszíván a vizet, annak a hajtó vízzel együtt a bányából szabad kifolyást enged a Stollnán. 

A selmeci és körmöci bányahegyek egy közönséges nevezettel saxum metalliferumnak hívatott kőszikla 

neméből állanak, ez kemény, szürke, agyagos és majd kvarccal, majd scorillussal, majd mészspáttal elegyes. Az 

ércerek magok vagy szürke, lágyabb agyag nemében, vagy ónnal és kvarccal elegyes cinopelben (a jáspisnak 

legkeményebb és ércet tartó neme így neveztetik), vagy spáttal elegyes kvarcban vagynak. Az ércek tisztán és 

termésesen itt felette ritkán találtatnak; úgyhogy ami Erdélyben az aranyra és Saxoniában az ezüstre nézve igen 

közönséges, az itt a legnagyobb ritkaság. Az arany és ezüst együtt elegyedve, ónnal és félmetallumos részekkel 

17Christoph Delius (1728–1779) thüringiai német bányatanácsos, a bányaműveléstan első rendes tanára a selmeci akadémián (1770–1772). 

Említett műve: Anleitung zu der Bergbaukunst [Bevezetés a bányászat tudományába] (Bécs 1773). 

18Nikolaus Josef Jacquin (1727–1817) holland orvos, egyetemi tanár. A selmeci bányaakadémián a kémia első tanára (1764–1769), majd a 

bécsi egyetemen a növénytan és a kémia professzora, a schönbrunni park igazgatója. 

19Nikolaus Poda (1723–1789) osztrák jezsuita tanár, természettudós. Grazban a csillagvizsgáló igazgatója volt, és természettani múzeumot 

alapított. 1765-től 1771-ig a mechanikát és a hidraulikát tanította a selmeci akadémián; ottani működésének eredményeit három könyvben 

tette közzé. 

20Taddeus Peithner prágai egyetemi tanár, Selmecen 1772-től 1777-ig Delius utóda a bányaműveléstan tanszékén; majd udvari tanácsos 

Bécsben. 

21Lásd a 15. jegyzetet. 

22Johann Anton Scopoli (1723–1788) tiroli származású orvos, a selmeci akadémián a kémia, az ásványtan és a kohászat tanára 1769-től 

1776-ig. Működésének eredményeit több könyvben jelentette meg. 

23Anton Ruprecht (1750–1808) 1779-től 1791-ig a kémia tanára a selmeci akadémián, később bányászati udvari tanácsos Bécsben a királyi 

kamaránál. 

18 






EGYÜTT 

ércezve találtatik rendszerént minden m[agyar]országi bányákban. Liptó vármegyében ugyan Magurkánál, 

Körmöcbányán és Újbányán, sőt felette ritkán Selmecen is ásatik termésarany, de ez igen keveset tészen; és alig 

is láthatni ezekből a bányákból kijövő gazdagocska termésarany stuffákat. A termésezüst a termésaranynál még 

ritkább. A természet tehát itt nem mutatja mindjárt ki gazdagságát, hanem csak az emberek vizsgálódása és 

munkás szorgalma által kívánta azt eleitől fogva felfedeztetni. 

Minekelőtte még Selmecről való tudósításomat befejezném, a bányászi fő adminisztrációról emlékezem. A tíz 

magyarországi b.városoknak egy külön bányászati igazgatása vagyon, melyet fő kamaragrófi hivatalnak 

(Supremum Cammergrafiatus Officium Montanum) neveznek, amelynek az egész bányászati állapotra való 

fővigyázat, a bányák miatt való törvénykezéseknek elintézése és a bányászathoz tartozó minden rendű 

személyeknek kormányozása kötelességében vagyon. A feje ezen hivatalnak egy kamara grófja (camergrafius), 

kinek tanácsa nyolc bányásztanácsosokból áll. Mind a tíz bányavárosok tehát a hozzájok tartozó bányahelyekkel 

együtt a bányászatra nézve ettől a fő hivataltól függnek, közelebbről pedig a selmeci, körmöd és besztercebányai 

alsóbb tisztségektől; a más hét bányavárosok a három elsőbbekben lévő tisztség vigyázása alá lévén elosztva. 

Némely bányásztanácsosok egyszersmind professzorok is a k. bányászakadémiában. Ebben több száz tanulók 

vagynak, és részint magyarországi s erdélyi, részint cseh, lengyel és óstriai vagy idegen földi hazafiak. 

Dicsekedéssel jegyezhetem meg, hogy minden professzor uraknak bizonyítása szerént az erdélyiek eleitől fogva 

s kivált a mostaniak megkülönböztették magokat. A tanulók királyi bányászpraktikánsoknak neveztetnek, és a 

tanulással a praxist is egybekötik. A selmeci camergrafiatus most a bécsi bányászati s pénzbéli kamarától függ. 

Az 1790-dik esztendőbéli diétán az 22. artikulus által úgy határoztatott, hogy a törvényes mód szerént a magyar 

udvari kamarától, mely most Budán vagyon, tétettessék függésbe. 

Az immár említett négy k. bányavárosokon kívül a következendők vagynak: úm. ÚJBÁNYA, 

REGIOMONTUM Bars vármegyében, LIBETBÁNYA, BREZNÓBÁNYA és KORPONA Zólyom 

vármegyében, BÉLABÁNYA és BAKABÁNYA Hont v.megyében. Most ezeknek egyikénél sem míveltetnek 

igen gazdag bányák, ámbár régi időkben Újbányának, amint mondatik, hitel felett való áldásai voltának. A 

városok, melyek különben nem nagyok és nem is népesek, tótoktól és régi németektől lakattatnak. Korponán 

pedig magyarok is vagynak. 

Selmecet elhagyván, minekutána az oda két mértföldre eső vihnyei meleg feredőt, mely hasznairól és nagy 

gyakoroltatásáról esméretes, megnéztük volna, Pest felé visszautaztunk. Egynéhány mértföldig hegyes a vidék, 

az út azonban mindenütt csinált és jó. Hont v.megyében Némedi nevű helységnél az utolsó tót falut értük, azon 

túl magyar helységeken jővén keresztül. Utunk Vácon ment által, amely is egy szépecske mezőváros a Duna 

partján. A váci püspök bírja a lakosokkal való egyezés mellett. Megnéztük itt a cathedrále templomot, melyet a 

mostani bécsi kardinális Migazzi 24 építtetett váci püspök létében. Ez a templom egy nemes együgyűségű és 

felséges építésnek remekje; a homlokrésze főképpen, amely nagy oszlopokon nyugszik, felyül pedig statuákkal 

ékeskedik, gyönyörű tekintetet ád. Én templomot, mely nékem így tetszett volna, még nem láttam. Vácról 

egyenesen Pestnek tartottunk, ameddig Dunakeszi nevű falun által négy mértföldet kell menni. Szerencsésen 

megérkezvén, ekképpen végeztük utazásunkat száztizenkét mértföldeket tévén kerületünkben. 

24 Christoph Anton Migazzi (1714–1803) gróf 1756-tól váci püspök, 1761-től bécsi hercegérsek és bíboros, de a váci püspökséget 1785-ig 

megtartotta, télen Bécsben, nyáron Vácott lakott. Jelentős építkezéseivel a városnak új arculatot adott, s ezért Vác újjáalkotójának nevezték. 

19 






EGYÜTT 

IV. Az Első utazást ábrázoló térkép. Rézmetszet. Szignatúra: »Mettzette Berken.« 25x27,5 cm. Az 54. és 55. lap 

közé helyezve. A szakirodalom nem jegyzi. 

3. MÁSODIK UTAZÁS. EGY MAGYAR NEMES 

IFJÚNAK ERDÉLY EGY RÉSZÉBEN TETT 

UTAZÁSÁNAK LEÍRÁSA 

Béjővén Erdélybe KOLOSVÁRT állapodtam meg legelsőben. Erdélynek fő városában, ahol a királyi 

kormányszék is vagyon. Szépen épült, és Szeben s Brassó után foglal helyet, de Erdélyben még a legszebb 

városnak fog neveztetni, hacsak az építésbéli szorgalmatossággal a lakosok fel nem hagynak, mely attól függ, 

hogy a kormányszék ott maradjon. Mert egy tökéletes szép városra való alkalmatos volta minden részeiből, sőt 

első fundamentomából kitetszik. Kolosvárt bővebben le nem írhatom, kevéssé mulathattam. Utasítok kit-kit a 

Windisch Erdélyi Geographiájára, 25 melyet német nyelven kiadott. Kolosvárról M[AROS]VÁSÁRHELYRE 

mentem, Marosszékbe. Ez a második magyar királyi város Erdélybe; ugyanis a többi királyi városok szászok 

földjén vagynak. Fekszik a Maros folyóvize mellett egy kellemetes környékben. Nem lehet szép városnak 

mondani, azonban sok nagy és derék épületekkel bír. Az erdélyi királyi táblának itt van széke. Az ebben a 

városban lévő vár régi és ennek előtte erős volt. Egy benne lévő nevezetes épület a nagy refor. templom, mely 

belső alkotására nézve egy a szebbek közül Erdélyben. A vásárhelyi r. kollégium esméretes, jó karban 

helyheztetett, és érdemes tudós tanítókkal dicsekedhetik; válogatott és számos könyvekből álló bibliotékáját is 

25 Karl Gottlieb Windisch (1725–1793) Pozsony város polgármestere. A neve alatt kiadott Geographie des Grossfürstenthums Siebenbürgen 

[Az Erdélyi Nagyfejedelemség földrajza] (Pozsony, 1790) valójában Johann Seivert műve. 

20 






EGYÜTT 

méltán említhetem. Különös díszére voltak pedig ezen főoskolának ama nagy hírű filozófus, néhai Fagarasi Pap 

József 26 és ama csak nemrégen megholt nagy filológus, Kovásznai Sándor. 27 

A katolikusoknak Vásárhelyt egy parókiájok, két klastromjok és egy gimnáziumjok vagyon; a parochiális 

templom derék épület. M[aros]vásárhely 1616-tól fogva királyi város. Annak előtte mezőváros volt, mely hat 

falukból állott öszve; ezek voltak: Nagy- és Kissásvári, Gundolyfalva, Benefalva, Kisfalud és Székelyfalva. 

Régen Székelyvásárhelynek, deákul Forum Siculorumnak hívatott, minthogy a székelyek azon ökröket, 

melyeket a régi szokás szerint a királynak koronázásakor, házasságakor vagy elsőszülöttjének születésekor adni 

szoktak [Teleki Domokos jegyzete: Ezt a taxáját a székelyeknek, melyen kívül más nem is volt, a régibb időben 

ökörsütésnek hívták, mivel az ökröket megbélyegezték.] (minden székely família ti. a hatodik ökröt), mind ide 

hajtották, és azok is, akiknek magoknak nem volt, itt vették meg a királynak adandó ökröket; és oly 

alkalmatossággal itt nagy ökörvásár tartatott. Itt és a közel lévő Sáromberkén g. T. S. udvari kancellárius 

kellemetes jószágocskáján 28 egy darabig mulatván, azután innen indulva (egy ifjú Asculapius társaságában) 29 

jöttem E[RDŐ]SZENTGYÖRGYRE, mely oda két m.föld; Marosszékben, a Kis-Küköllő mellett fekszik, mely 

a falun keresztülfoly, és amelyen egy derék híd vagyon. Lakosai rész szerint magyarok, rész szerint pedig 

oláhok, három grófi és egynéhány szabad székely famíliák bírnak benne. A több lakosok pedig ezeknek földjeit 

ülik. Egy jól épült refor. templomot és három alkalmatos udvarházat láthatsz benne. A helység véginél szép 

szőlők vagynak. 

Sz[ent]györgyről Gyalakután, Kisudvarhelyen, Széplakon által Héderfájára jöttünk. Ezt a helységet, mely is 

Küküllő vármegyében esik, iktári g. Bethlen Sámuel bírja. Reform. magyarok és oláhok is lakják. Az udvarház, 

mely alkalmatos, de nem szép épület, dombon fekszik, és onnan szép kilátás van a körül lévő vidékre, messze. 

Ez az udvarház eredet szerint egy igen régi és még a XII-dik százban épült, de sokszor megújított épület; 

úgyhogy annak régi részeiből csak éppen két falak vagynak meg a mostani épületben, melyek igen vastagok. 

Egy, a külső kőfalban az udvarháznak homlokrészin lévő faragott kőbe metszett írás a régi épületnek idejét, 

annak építőjét és tulajdonosát megtudatja. 

Héderfájáról Ebesfalva felé indultunk, Bonyhán, Kund nevű szász helységen [Teleki Domokos jegyzete: 

Erdélyben a vármegyékben is vagynak számos szász helységek, melyekbe a Szászföldről általköltözött lakosok 

telepedtek. Ezek nem tartoznak a szász nemzet lakföldjéhez, és lakosaik is, törvényesen szólván, nem tartoznak 

a szász nemzethez.] és más falukon is által. Bonyhán a gróf Bethlenéknek két régi nagy kastélyok vagyon, 

melyeknek kivált egyike az újítást kívánja. A gróf Bethlen Pál úr istállója nézést érdemel, holott Erdélyben talán 

a legszebb ménlovakat láthatod. Ugyanezen gróf úr ménese számos szép lovakkal bővölködik, és sok jó fajakat 

szaporít. 

Ebesfalvának mintegy fele útjáig jó úton mehetsz, de azután egy hegyet érsz, amelyről egy meredek és 

egyszersmind hosszú, görbe és keskeny lejtő viszen le. Itt vigyázni kell, hogy az ember feljövő szekérrel ne 

találkozzon, mert mind a megfordulás, mind két szekérnek egymás mellett való elmenetele lehetetlen. Sem 

valami más lejövő szekértől, akinek p. o. kereke vagy tengelye eltört, akadályt ne lásson, mert sok baja lesz. 

Megesett rajtunk is. Említenem kell ezt a bajt, csak azért is, hogy az ember az oláh karakterről magának ideát 

csinálhasson. Nyolc felette megterhelt nagy szekerek (oláh szekeresek hajtották), melyek Ebesfalvára a 

kereskedőknek portékákot vittek, előttünk mentek a lejtőn. Öt szekér már leért volt, amikor a hatodiknak kereke 

eltörék. Ez a történet a mi menetelünket is megakasztá: és annyival inkább, mentől lassabban segítettek 

magokan a szekeresek. A sok unszalás után is későre amaz lement szekereknek egyikéből egy kereket kivévén, 

a törött kerék helyett szekerekhez igazgatták. Alig mozdult meg ez a hatodik szekér, a nyolcadiknak eltörék a 

kereke. Már estvellett. A többi szekér nem sokat vigyázván az utolsóra, a lejtőn lehaladt, és a lejtő végéről 

nemigen messzire a pásinton, egy erdő alatt kieresztett. Mi és cselédeink eleget kiáltottunk ezen szekerek mellett 

lévő emberek után, de hiában, mert nem akarták hallani. Amint egy darabig várnánk ezeknek segedelmekre, el is 

menvén az előttünk lévő szekerektől vagy két ember, akit mi kerék után menni gondoltunk, csak azon vesszük 

észre magunkat, hogy a hátra lévő két ember a szekérből kifog, és csakhamar a lovakkal eltűnik; kiáltottunk 

26 Fogarasi Pap József (1744–1784) bölcseleti doktor, református főiskolai tanár. Svájcban, Németországban, Hollandiában tanult. Hazatérve 

előbb szülővárosában, Szászvároson papi hivatalt viselt, majd a marosvásárhelyi főiskola tanáraként működött. 

27 Kovásznai Sándor (1730–1792) református főiskolai tanár. Marosvásárhelyen 1764-től haláláig a történelem és az ókori irodalom 

tanszékén oktatott. 

28 Gróf Teleki Sámuel erdélyi kancellár, vagyis a szerző édesapja birtokán. 

29 Aszklépiosz az ókori görög mitológiában Apollón fia, a gyógyítás, az orvostudomány istene; a bizalmas nyelvhasználatban jelentése orvos. 

Kazinczy egyik megjegyzése alapján (Kazinczy Ferenc levelezése VII. köt. 437) feltehető, hogy ez az ifjú orvos Pataki Sámuel (1765–1824) 

volt, a híres erdélyi orvosdinasztia tagja. Tanulmányait Göttingenben, Bécsben és Pesten végezte, ahol 1794-ben szerezte meg oklevelét. 

Később Erdély főorvosa lett, és könyvet írt az erdélyi ásványvizek fizikai-kémiai összetételéről. 

21 






EGYÜTT 

utánok, kérdeztük, hogy mit akarnak, nem volt felelet; vártunk, gondolván, hogy valami segítséget gondolnak 

ki, de eltölt egy fertályóra, hogy nem mutatta magát egyik is a szekeresek közül, mi pedig az eltört kerekű 

szekér miatt nem mozdulhattunk. Már megijedtünk, hogy az egész éjtszakát itt kell töltenünk, mert az oláhok 

mással nem szoktak gondolni. Már homályosodott. Leindultam azonban másodmagammal, hogy felhajtanám az 

oláhokat, hát látom, hogy a lejtőtől mintegy ezer lépésre állanak szekereik: odamegyek, három oláhnál többet itt 

nem kaptam; ezek pedig a régebben lejött szekerekkel voltak. A többi mind az erdőbe szaladt, hiába hívtuk. Egy 

félrészeg kereskedőlegényt, aki vigyázás végett volt a szekerekkel, álmából felköltvén, és két oláhot, mert az 

egyik megszökött, magunkkal a tört kerekű szekérhez vivén, hogy valamiben segítsenek, más módot nem 

látván, ezt végeztük: hogy a terhes szekeret lerakjuk, és azután helyéből megmozdítsuk, a lejtőn levontatván. 

Rettenetes munka volt; a szekér felette nagy és nehezen terhelve lévén, két egész óránál többet bajlódtunk, míg a 

sok ferslagokat, hordókat, vasrudakat és egyéb portékákat leraktuk, amelyeket mind a lejtőn lehengergettünk, ott 

az út mellett hagyván. Így osztán a szekér megüresedvén, a lejtőn levontattuk. Kárt ugyan portékában nem 

tettünk, de az oláhoknak a nekünk okozott bajért a kölcsönt vissza is adtuk. Mert terhes volt ugyan a lerakás, de 

terhesebb volt nekik másnap a felrakás, mert a köteleiket el is kellett vagdalnunk. Tizenegy órakor helyünkből 

megmozdulhatván, éjfél után beértünk Ebesfalvára. Az út rosszacska, és egy helyt egy meredek hegyen kellett 

felkaptatni, ahol a szekér könnyen visszaszaladhat. 

EBESFALVA a Nagy-Küküllő mellett fekszik; nem nagy, de csinos város. Majd mind örmények lakják, kiknek 

élelmek nagyobbára csak a kereskedés; vagynak magyarok is és kevés németek közöttök, kik földmívelők és 

mesteremberek. Ennek előtte a két Apafi fejedelmek bírták ezt a helyet a hozzá tartozó öt falukkal együtt. 

Halálok után a k. fiskusra szállott, és Mária Terézia királyné g. Bethlen Gábornak ajándékozta, ki annak utána 

az örményeknek, magoknak ti. az örmény lakosoknak eladta, és már most ezek a magok városokat a hozzá 

tartozó öt falukkal együtt a királyi adomány mellett örökös jussal bírják. Az 1790-béli országgyűlése alatt pedig 

ez a város királyi várossá tétetett, a másik örmény várossal, Szamosújvárral együtt. 

Itt ami nevezetes volna, e kettő: a katolikum templom és az Apafi-kastély. A templom új, és még egészen nem 

volt készen ekkor, mivel némely oltárok és belső ékesítések hibáztak benne. Külsőképpen nem pompás, de szép 

tekintetet ád, és tetején két tornya vagyon; elöl a két tornya közt pedig egy tornácon a Szent Péter és Sz. Pál 

állóképei, alább két más kisebbek vagynak a falba béhelyheztetve. A középső bemenő ajtó faragott 

kőoszlopokon nyugszik, melyek kétfelől mellette állanak. Ezen ajtó felett ilyen írás olvastatik: Deo 

Elisabethaque Patrona sua Armena Pietas exstruxit. 30 Mely írás egyszersmind az esztendőszámot is magában 

foglalja. Belsőképpen a templom nagy, és méltán szépnek mondathatik. A főoltár díszes, sőt pompás is; a más 

oltárok azonban, mivel egymással mind nem egyeznek, és mivel kettő közülök semmiképpen nem neveztethetik 

szépnek, a templomot nemigen fogják ékesíteni; az orgona szépen készült. 

Említésre méltó továbbá Ebesfalván az Apafi-kastély, melyben különösön az I. Apafi lakozott; most ez 

elpusztulva van ugyan, és nagy résziben megromlott, de hajdani állapatját ki lehet belőle látni. Ez a kastély az 

egyik része felől, ahol a bemenő kapu van, mély árokkal és bástyás kőfalakkal van erősítve, a több részei felől 

pedig természeti erőssége volt, mivel egy tó vette körül, amely a nevezett árokba is befolyt. Ennek a tónak most 

nyoma nem látszik. A kastélyt, melynek egy megújított részében a városi tanácsház vagyon, a város most 

egészlen újíttatja, és lakható állapotba szándékozik tenni; itt mind a tanácsháznak, mind városi szállásoknak, 

mind kaszárnyának is derék alkalmatosságok készülnek. Ettől a kastélytól nem messze vagynak Apafi 

fejedelemnek volt kertjei is, melyeknek egyikében egy filegória még fennáll, melyen az Apafi-címer van. Ezeket 

is a város bírja. 

Ebesfalváról Holdvilágon (hol a Nagy-Küküllőn általjöttünk) és Sz[en]tlászlón által Almakerékre mentünk, 

mely is egy szász helység, F[első]-Fejér vármegyéhez tartozó. G. Bethlenek bírják. Ennek előtte Apafi-jószág és 

az Apafi-háznak temetkezőhelye volt. Ugyanis a többek között a II. Apafi Mihály fejedelem is feleségestől az 

evangelikum templom alatt lévő kriptában feküsznek, [Teleki Domokos jegyzete: De I. Apafi Mihály fejedelem 

Fejérváratt van temetve.] de minden monumentum nélkül. Vagyon itt egy nevezetes és nézést érdemlő 

monumentum Apafi Györgynek, az I. Apafi Mihály atyjának emelve. Ez egy dombon lévő kápolnában vagyon, 

azon kripta felett, melyben Apafi Györgynek teste fekszik. A monumentum felső részén Apafi Györgynek teste, 

amint páncélba öltöztetve fekszik, kőből ki van faragva, mellette címere és sok emblematica figurák 

hasonlóképpen kifaragva. Négyfelől az oldalain sok írások olvastatnak, egyik oldalán pedig Apafi Györgynek 

három fiacskái vagynak kifaragva kőből, amint egyik halva fekszik, a más kettő mellette térdepelvén; ezek véle 

temettettek. A monumentumnak szegeletein egy-egy faragott figura vagyon. Apafi Györgynek a felesége is, aki 

ezt a monumentumot neki emeltette, itt fekszik, mint ezt egy, az emlékeztető kőben újabban bémetszetett írás, 

30 Istennek és Erzsébetnek, patrónájának építette az örmény kegyesség. 

22 






EGYÜTT 

melyet I. Apafi Mihály fejedelem tétetett, bizonyítja. Kár, hogy ez a monumentum felette sok szükségtelen 

írásokkal van megterhelve, melyek mind ezért, mind pedig azért, hogy többnyire nem az illő helyen vagynak 

bemetszve, nemcsak fárasztják és untatják az olvasó szemet, hanem a monumentumot is rútítják. A 

monumentum felett egy fából készült és megfestett baldachinum vagyon, mely is újabb csinálmány. Ezen is 

felette sok az írás, és némelyik csak azt mondja más szókkal, amit a kőbe metszett. Egy írás pedig, mely 

legelőbb szembe tűnik, hibás: mert jóllehet a kőmonumentumban lehet olvasni, hogy Apafi György 1635-be 

holt meg, ez az említett írás a baldachinumon a monumentumról azt mondja: In Memoriam Georgii Apafi Ao. 

1634. 

Mely szerint az előbb készült volna, mint az Apafi halála történt; pedig egy más írás is a baldachinumon 

mutatja, hogy 1635-be temettetett el. Ugyanezen a baldachinumon ki van fában faragva, festve és aranyozva az 

Apafi-címer egy más címerrel együtt, mely a felesége címere. Apafi György, akinek monumentumáról szólék, a 

fejedelem (I. Rákóczi György) titoktanácsa, Küköllő vármegye főispánja és törvényes táblafia volt. 

A monumentumnak készítője egy Éliás Nicolai nevű szebeni kőfaragó volt, aki, jóllehet, az esztétika regulái 

szerint a képfaragást bizonyoson nem tanulta, mégis oly remek munkát tett, hogy mint akkori időben készült 

munka, az akkori ízlés szerint ítélve, minden tekintetben szépnek mondathatik. Azonban most is kritikusabb 

szemekkel nézve, sok mesterséget és szépséget lehet benne találni, és készítőjének emlékezete méltán dicséretbe 

marad. Annyival emlékezetesebb pedig ez a monumentum Erdélyben, hogy ehhez hasonló nincsen. 

Almakerékről Segesvárra mentünk, mely is oda négy óra. Az út téren megyen, amíg az ember arra a hegyre ér, 

melyről éppen Segesvárra ereszkedik le. 

De szólok immár az egész vidékről, melyen M[aros]vásárhelytől fogva Segesvárig általjöttem. Ez, némely útban 

lévő hegyeket kivévén, mindenütt vagy egyenes, vagy dombos térség, melyet kétfelől törpe hegyeknek sorai 

rekesztnek, ezek nagyobb részint simák és legelőkkel s szántóföldekkel fedettek, egyrészint pedig erdősök vagy 

szőlőket teremnek. 

A faluk, melyeket az utazó sűrűebb számmal láthat ezen útjában, mint sok más részében Erdélynek, és azoknak 

szép fekvések gyönyörűséggel szemléltethetnek. Az egész környékben pedig valami különös vidámság és 

kellemetesség vagyon, melyet inkább érezni, mint leírni lehet. 

3.1. Segesvár 

Ez a szász királyi város a magáról nevezett szász székben, a Nagy-Küköllő mellett fekszik; hegyektől körül 

vagyon véve. Az 1198-dik esztendőre teszik építésének idejét. Két része van: az első a felsőváros, vagyis a vár, 

a másik része pedig az alsóváros. 

1) A vár egy hegyen van, kerítéssel és sok erős bástyákkal vagyon megerősítve, hajdan erős lehetett, de már 

most a kerítése sok helyeken leromlott és meghasadozott. 

A hegynek egyik része a másik részénél sokkal magosabb; ezen fekszik a nagy és régi evángelikum templom és 

egy újonnan épült gimnázium, de egyéb épület nincsen. A várnak pedig kőfalai és bástyái erre a magosobb 

részre is felvonulnak; de régenten ennek a résznek külön erősítése is volt. 

2) Az alsóváros a hegynek, melyen a vár vagyon építve, éppen tövében fekszik, és azt félig körülveszi, hosszan 

és görbén a vár alatt elnyúlván. Régen kerítése volt, de már most semmi nincsen, hanem a bemenő kapui 

megvagynak, mint más kerített városoknak; egyik végén egy, a másik végén két kaput láttam. 

A Nagy-Küköllő ezen két kapu mellett foly el, melynek egyikénél ezen a vízen egy malom, a másikánál pedig 

egy híd vagyon helyheztetve. Az alsóvárosnak főutcája (mert a többi tekintetet nem is érdemel) elnyúlik a 

bemenő kaputól fogva egészen a kimenő kapuig, de nem egyenesen, sőt inkább görbén mégyen, a város tágas 

piacát közbenvévén. 

Ebben az utcában egynehány kapukat lehet szemlélni, mely kapuk ezt néhol megrekesztik, és valaha a városnak 

jobban és többször lehető megoltalmazására szolgálhattak, de most nyitva, sőt minden ajtók nélkül állanak. Az 

alsóvároson kívül mindkét felől a külső város vagyon, melyben a számos házakon kívül igen sok szép kertek (s 

többnyire gyümölcsösök) szemléltetnek, melyek különösön ékesítik és kedveltetik Segesvár táját. A körül lévő 

hegyeknek egy része erdőkkel és legelőhelyekkel, más része szőlőkkel van fedve, valamint a várat hátán tartó 

23 






EGYÜTT 

hegynek oldalai is, mely hegy a körül lévőkkel öszvefügg. Az alsóvárosban a főutca tágas és többnyire régi, de 

jól épült egyemeletű felházakat mutat. A félen lévő utcák pedig szorosabbak, tekervényesek, és ezekben falusi 

házakat, mellettek lévő kertjeikkel szemlélhetsz. A várban a nevezetesebb épületek: a nagy és régi evángelikum 

templom, mely a hegynek magosabb részén áll, és emellett az új és még építésben lévő, igen szépen készülő 

nagy oskolaház; ehhez a templomhoz egy hosszú, fedett grádics vezet. Ezenkívül vagyon a várban egy más 

evángelikum templom, amelybe rendszerint szoktak járni a várbeli lakosok, mert a hegyen lévőbe csak 

vasárnaponként van isteni tisztelet. Az alsóvárosban is vagyon még egy evangel. templom. Van a várban egy 

katolikum templom is, mely a franciskánus barátoké. Említhetem még a nevezetes épületek között a szék s 

egyszersmind a város tanácsházát. A várban többnyire régiek az épületek, de vagynak sok csinosok is köztök; 

majd mind egyemeletű kőházak, hanem sok felette megromlattakat lehet látni a kisebb utcákon. A piac kicsiny, 

az utcák nemigen tagosok, de elég egyenesek, a félen valókat kivévén. Az egész vár is nem nagy, és pusztaságot 

vészen észre benne az ember. 

A segesvári lakosok majd mind evangél. szászok. Vagynak azonban kevés katolikusok, kik nagyobbára idegen 

letelepedett emberek, cselédek vagy mesteremberek; a külső városban oláhok és cigányok is vagynak. 

Ez az egész város kereskedéséről és nagy sokadalmairól megjegyzésre méltó. 

Segesvárt elhagyván mentünk a Nagy-Küköllő mellett, a Segesvárt körülvevő hegyeken túl szép térségen, 

Fejéregyházára, egy helységbe, melyben gróf Haller Zsigmond úr bír, kinek is itt szép kastélya és kertje vagyon. 

A falu lakosai egynehány magyarokon kívül mind oláhok; ennek előtte reform. magyarok lakták, mint azt a 

fennálló reformatum templom bizonyítja, de ezek mind pusztultak, és a templom is puszta; a legrégibb lakosok 

pedig szászok voltak. 

Fejéregyházán túl Héjásfalvát értük, amelynek malmánál a Nagy-Küköllőn hidason általmentünk. Azután 

Székelykeresztúrra jöttünk. Ez egy derék mezőváros Keresztúr fiúszékben, lakosai katól., reform. és unitárius 

székelyek és oláh parasztok. A helyet még másképpen Szitáskeresztúrnak is hívják, mivel itt a lakosok sok 

szitákat készítenek és azokkal kereskednek. Erdélynek legtiszteletreméltóbb öreg matrónája, b. Kordáné bír itten 

a többek között; egy asszonyság, kit az erdélyi úriasszonyok számában a legöregebbnek tartanak, de akit az 

öregség az ifjabb esztendőknek elevenségétől meg nem fosztott. Keresztúrról a Nagy-Küköllőhöz ismét közel 

érvén, emellett mentünk Székelyudvarhelyig; Nagygalambfalván, Bögözön és más falukon is keresztül. 

Udvarhelyig igen szép a vidék, és hasonlít a Kis-Küköllő mellyékéhez. 

SZ[ÉKELY]UDVARHELY egy alkalmas nagyságú mezőváros, majdnem egészen hegyektől van körülvéve, sőt 

egy kis része a városnak dombon is vagyon. Szép városnak nem lehet mondani, ámbár azzá lehetne; némely 

utcái azonban egyenesek és szélesek, kivált a főutca, mely hosszú is: ebben a házak is egyformán és jól épültek; 

majd mind alházak. A piac mind azért, hogy kicsiny, mind pedig azért, hogy éppen nem mutat szép épületeket, 

kivévén a barátok templomát, tekintetre nem méltó. A székháza szép épület. Nemkülönben jó és alkalmatos 

épületek: a reformatum kollégium, a rfor. templom, a feljebb említett barátok temploma és az emellett lévő 

klastrom. A katolika plébánia két más épületekkel együtt egy dombon fekszik. A templom új és igen szépen 

épült, mind az architektúra, mind a templomnak belső alkotása s minden részei mesterséget, jó ízlést és fényes 

ékességet mutatnak; kevés ilyen templomát láttam Erdélyben. Az emellett lévő egyik épületben a plébánus és 

káplánjai laknak, a másodikban pedig katolikum gimnázium vagyon. Ezek az épületek annak előtte a jesuitákéi 

voltak. A hegy alatt is áll egy derék kőépület, melyben az alsóbb oskolák vagynak. A reform. kollégium ennek 

előtte mintegy húsz esztendőkkel épült, és azelőtt csak egynéhány közönséges alházokból és egy kő felházból 

állott, melyben egyéb egy auditóriumnál nem volt; de azután a mondott idő tájban az erdélyi református részen 

lévő pátronátusnak segedelmek által, emellett pedig néhai udvarhelyi tudós professzor, t. Kiss Gergely 31 

igyekezete és t. Málnási Lászlónak, 32 a mlgos főkonzisztórium papjának fáradozásai által (aki tudniillik a 

szükséges collectát egybegyűjtögette) elegendő fundust nyervén a kollégium: a mostani alkalmatos épület 

építtetett, a mellette lévő professzori házzal együtt, hozzáragasztatván a régi auditóriumhoz, amely ugyancsak 

most is az. Ez a kollégium négy szegeletre és egy emeletre van építve; sok jó alkalmatosságok vagynak benne, 

és számos ifjúságnak, melyet mindöszve ötszázra lehet vetni, szolgál rész szerint tanuló-, rész szerint lakóhelyül 

is. A kollégium bibliotékája még csak a zsengéjében van. Mert a kollégium fundusa kicsiny lévén, még eddig 

nemigen nevelhette könyveinek számát, sem nemigen válogathatta azokat. Ezek nagyobb részint jóltévőknek 

adományai. Ajándékoztak néhai gróf Teleki Józsefné, az az eklésiák és tudományok nagy pátrónája (ezek mind 

31 Kis Gergely (1738–1787) református főiskolai tanár, a székelyudvarhelyi kollégium igazgatója és második alapítója. 

32 Málnási László református lelkész, a református kollégiumok és iskolák alapítványainak gondnoka. 

24 






EGYÜTT 

magyar könyvek), néhai g. Székely László, t. Málnási László és némely mások is. Még kicsiny, azonban nézést 

érdemlő gyűjtemény. 

Udvarhelyett nevezetes egy régi vár, melynek még düledékei fennállanak: valaha erős lehetett. Ez a vár a 

városhoz ragad. Amint egy, még a régi romlott kőfalba lévő írás mutatja, János Zsigmond fejedelem idejében 

építtetett, a székelyeknek támadások, vagyis zenebonájok 33 után (mely ezen fejedelem alatt történt), a 

székelyeknek, amint gondoltatik, megzabolázására. Hajdani neve volt: Székelytámad. Hasonló vár volt még 

Udvarhelyszékben, amely Székelybánja nevet viselt. Mind a két vár idővel elpusztult: melyet a székelyek nem is 

bántak, szokások ellen lévén, hogy földökön vár legyen. Eleitől fogva azt tartották ők magokról, hogy: Pectora 

Siculica Mania firma satis. 34 A várat tehát nem az ellenség, hanem magok ellen gondolták építtetve lenni. 

Az említett írás az udvarhelyi régi vár kőfalán ez (felette a magyarországi címer van kőbe vágva): 

Hac quicunque vides electi insignia Ducis; 

Pro Patria Grates, Hungare latus ages. 

Cur vagus extremis terrarum finibus erras? 

En prope quem multo Sangvine, quaris habes, 

Quippe peregrini, quam sit damnosa protestas 

Principis, accepta discere clade potes. 

Flecte genu Domino, felicibus utere fatis. 

Sangvine sublato, sicca manebit humus. 

35 

Ezen versekkel az erdélyiek, különösön pedig a székelyek János Zsigmond fejedelemhez való hűségre intetnek. 

Udvarhelynek lakosai majd mind székely magyarok; vagynak kevés oláhok is. A székelyeknek egy része 

földesuraság alatt vagyon, és g. Gyulai uraknak taxát fizet, más része pedig priviligiátus, azaz szabad városi 

lakos, és a maga magisztrátusától igazgattatik, a széktől is semmi függésben nem lévén. Laknak itt nemesek is a 

magok tulajdon kúriáikon, kik a széktől függnek. 

Udvarhely eleitől fogva az a hely volt, ahol a székelyek a magok nemzeti gyűléseket szokták vala tartani. 

Udvarhelyszék az első is a több székek között, és mindenkor is anyaszéknek mondattatott a többiektől. A szék 

levelesházában lehet olvasni a székelyek konstitúcióit, avagyis jus consuetudinariumjokat, amelyekben minden 

törvényeik, igazságaik és szabadságaik fundáltatnak, és amelyeket magok szerzettek magoknak a legrégibb 

időtől fogva. Lehet itt olvasni a székelyeknek két rendbéli lustráit is, ti. azon lajstromot, mely szerint elsőben 

Bethlen Gábor, másodízben pedig Rákóczi György fejedelem által a székelyek rendenként és fejenként, amint 

ki-ki közülök akkor a primoresek, a primipilusok és pixidariusok közé tartozott, és odatartozását 

megbizonyította, klasszifikáltattak. 

Udvarhelyről Oláhfalura szándékoztunk, mely is oda két mtföld. Utunk egy darabig tér helyen ment, de majd 

azután a Szarka-kő nevű hegyhez érvén, ezen kellett felmennünk, csaknem mindenütt szoros útban. A 

hegytetőre kijutván, innen Udvarhelynek közelebb fekvő vidékét jól lehetett belátni. Leérvén, egy darabig tér 

földen jöttünk, ahonnan immár a magosán fekvő Oláhfalut a háta megett lévő havasokkal (kik közül a Hargita 

nevű hegy legmagosabbnak és legnevezetesebbnek is tartatik) látni lehetett. A HOMORÓDI borvízhez, mely 

utunkban esett, közeledvén egy mély és szoros völgybe ereszkedtünk. Ebben a völgyben, annak szinte 

középtáján fekszik a borkút, a Homoród patakja mellett. Egy kicsiny, körül kirakott, fedetlen kút, mely a 

savanyúvízzel egészen megtelik. A kút körül a völgyben sok épületek vagynak, faházak és színek, de nem rossz 

33 Az elvesztett nemesi jogaikért fegyvert fogó székelyek 1562-i felkelése, amelyet a Dózsa-felkelést leverő Szapolyai János fia, János 

Zsigmond, apjához hasonló kegyetlenséggel vérbe fojtott, és a segesvári gyűlésben hozott döntésével a székelységet még nagyobb 

szolgaságba taszította. 

34 A székelyek szíve elegendő erősség. 

35 Aki csak a választott fejedelem eme címerét látod, ó, magyar, boldogan adj hálát hazádért! Mit bolyongsz kóborolva a földkerekség végső 

határain? Íme, közeledben van, akit sok vér árán keresel, hiszen vereségeddel megtapasztalhatod, milyen átkozott az idegen eredetű 

fejedelem hatalma. Borulj térdre urad előtt, ne szalaszd el a szerencsés sorsot! Ha a vért eltávolítjuk, száraz marad a föld. (Hegyi Balázs 

fordítása) 

25 






EGYÜTT 

alkalmatosságok. Istállók azonban nincsenek. A borvízhez jövőknek eleségről és egyéb szükségekről itt 

gondoskodni kell, mert a faluk mind messze vagynak: Oláhfalu is, amely ide legközelebb esik, egy óra. Ez a 

homoródi savanyúvíz az egészségre nézve nagy hasznúnak mondatik lenni, azért is erősen járják; az íze igen jó, 

vasrészecskékkel és sok aer fixussal teljes, csípős és éles, azonban nem nehezen iható. Jól hajt. 

A homoródi vizet elhagyván a hegyen fel tartottunk, és felette köves, alkalmatlan útban, hol hegyre, hol lejtőre 

menvén, végtére a hegynek tetejére éppen OLÁHFALUNÁL kiértünk, setét estve fáklyavilágnál 

Alsóoláhfaluba, és egy székely gazdaember házánál szállottunk be. A gazda nem volt otthon, az erdőre lévén: 

azonban a gazdasszony, egy már nem ifjú, de serény asszony székely módra forgolódott, hogy mindeneket 

szükségünkre elrendeljen; egy fiacskája volt mindenben segítője. A szoba tágas lévén, abba jól béférkeztünk, 

jóllehet egy nagy osztováta és sokféle házi eszközök voltak benne. Hamar vacsoránk is készült. A konyha a 

székelyeknél majd mindenütt csak a szoba: annak egyik szegeletiben ti. egy nagy kemence vagyon, melynek 

tűzhelye a föld színével egyenlő, és amelynek a nyílása v. szája a földtől a kályháig mintegy singnyi magasságú, 

a kürtője pedig egyenesen mégyen felfelé. Minthogy a szoba tágasabb, mint más erdélyi falusi házakban (és ezt 

a Székelyföldön mindenütt úgy találtam), a konyha nem sok helyet foglal el, és a kemence csinoson lévén 

készítve, a szobát nem rútítja. Gazdasszonyunk jó málépulyiszkát főzvén, egyikünk azt szalonnazsírral, 

másikunk tejjel, valamint a tejes rizskását, jóízűn megette, s nem sok idő múlva lenyugovánk. Másnap 

Alsóoláhfaluból Felsőoláhfalun keresztül Csík felé elindultunk. De megérdemli Oláhfalu, hogy többet szóljak 

róla. 

Ez a helység két faluból áll: az alsóból és a felsőből; mind a kettő egymáshoz ragadván, igen hosszan nyúlik. 

Fekszik egy magos térségen, egy felől hegyek alatt. Jól épült házakkal bír, amelyek mind faházak, boronákból 

épültek, és rész szerint megtapasztva és bemeszelve vagynak, rész szerint tapasztatlanok és deszkákkal vagy 

zsendelyekkel fedettek. Egy-egy gazdának jó nagy udvara van; azon lakóháza (mely is egy kis pitvarból, egy 

tágas lakszobából és egy kamarából áll rendszerint), külön sütőház és egy deszka favágószín, melyet árnyéknek 

neveznek, külön; istálló ismét külön. Az udvaraknak deszkakerítések vagyon. Ha a lakószobába bémégy, egy 

csinos, tágas szobát látsz, jó gerendázattal, nem törpe ajtóval és elég nagy üvegablakkal. A szoba közepében egy 

osztováta van, melyen vagy kender-, vagy gyapjúfonalot szőnek, vagy a kettőt együtt, sőt néha gyapotat is. A 

gerendázaton sok kender- és gyapjúfonalat szemlélhetsz, a falon pedig a sok mindenféle házi eszközöket, egykét 

szentképet, keresztet és olvasót; mert az oláhfalusiak mind egy valláson vagynak. Az oláhfalusiakról 

megjegyezni méltó, hogy ők az országban egy külön megyét tesznek, és tulajdon jurisdictióval bírnak, valami 

vármegyétől, széktől vagy várostól függésben nem lévén. Privilégiumok régi, és I. Leopold 36 császár által is 

megerősíttetett. [Teleki Domokos jegyzete: Oláhfalutól nem messze vagyon egy Zetelaka nevű székely helység, 

mely hasonló különös szabadsággal bír, s mind a két helység az úgynevezett taxális helyek közé tartozik, 

amelyek Erdélyben nem kevesen vagynak, és királyi városokhoz hasonlók, sőt a kir. városok is a taxális helyek 

közé (a szónak legtágasabb értelmében) értetődnek Erdélyben.] Ezen privilégiumnak ereje szerint őnékiek egy 

királybírájok és egy tanácsok és két helységbéli bírájok vagyon, amely magisztrátusok mindennémű dolgaikat 

folytatja. A pereket az első útban a k. fiskális direktor elejébe viszik, akinek minden esztendőben oda kell jönni 

törvényt látni. De a királyi táblához, a guberniumhoz és a fejedelemhez is vihetik feljebb. A királybírójokról 

kérdezősködvén a gazdasszonyomtól, azt felelé, hogy a[z] bizony csak olyan bocskoros, mint a többi bocskoros 

lakos. In politicis egyenesen a királyi guberniumtól függnek. Az említett privilégium szerint továbbá minden 

katonaságtól is mentek; külön követeket is küldenek az országgyűlésére. Gazdasági állapotjáról Oláhfalunak azt 

lehet megjegyezni, hogy a lakosai csak a deszkakereskedésből és a szövésből keresik élelmeket. Ugyanis 

terméketlen földjök lévén, a gabonának semmi neme sem terem, kivévén a zabot. Azért mind a gabonát, mind a 

törökbúzát, mellyel erősen élnek, pénzen veszik; pénzt pedig csak a fával való kereskedésből szereznek. Mert 

nagy havasaik vagynak, ahonnan a legszebb fenyőfákat bővségben kapják. Azokból azután fűrészmalmaik 

segítségével deszkákat készítenek, amelyeket nagy számmal viszik eladni, különösön Segesvárra, 

M[aros]vásárhelyre és Károlyfejérvárra; azonban nem kevés fáradságokba jut a szegény oláhfalusiaknak azon 

élelmek keresésének módja. A sok fával való bánás, annak hordása, emelése, a sok út annak vitelében nékiek 

igen terhes. Az öregebb emberek nálok igen elerőtlenedtek és megromlottak, sőt kevés jut közülök vénségre. 

Innen van, hogy a férjfiak száma közöttök az asszonyokéhoz képest sokkal kisebb. Ami a szövésbeli 

szorgalmatosságokat illeti az oláhfalusiaknak: annyi kendert és gyapjút, sőt gyapotat is mindenkor 

megdolgoznak, amennyivel a magok ruházatbéli szükségeiket ki kell elégítenek, de többet nem. 

Oláhfalut elhagyván, egy darabig téren menvén, a havas felé hegynek tartottunk, és csakhamar réá is értünk, 

ahonnan a két Oláhfalut kaszálórétjeivel, zab- és kenderföldjeivel együtt szépen lehetett látni; körűlbé, hol 

messzebb, hol közelebb hegyek vetettek határt a szemnek. A hegyen, melyen jöttünk, az oláhfalusiak erdején 

36 I. Lipót (1640–1705), 1657-től magyar király, 1658-tól német-római császár. 

26 






EGYÜTT 

mentünk keresztül. Innen veszik a lakosok minden építőfájokat; az erdő nagyobbára bükkös. A hegyen és rész 

szerint az erdőben vagyon a szénafű is, és a lakosok a kaszálásra s favágásra többnyire lóháton szoktak ide 

feljárni. Ezen erdőn keresztülmenet sok gyökerestől kiszaggatott nagy fákat szemléltem; ezt egy erős szél 

csinálta a múlt esztendőben, amely ugyanakkor a lakosok bizonyítása szerint a havasokban is annyi kárt tett a 

fenyőfákban, hogy, amint mondották, a marha is alig járhat a sok ledűlt és öszveromlott fa miatt; éppen ez a szél 

okozta azt is, hogy a lakosok kénteleníttettek egy fenyőerdőt a havasokon más helységtől bérbe venni, hogy 

tőkefájokban (így nevezik azt a fenyőfát, melyből a deszkát fűrészlik), melyből való kereskedés által élnek, és 

amelyet eddig a magok havasaikról vettek, szükséget ne lássanak. Éppen ezen nagy kárért pedig, melyet 

Oláhfalu mind a havason, mind a hegyen lévő erdejében szenvedett, a felséges királytól ezen 1794-dik 

esztendőre adója elengedtetett. 

Utunkat az előbb említett erdőn egy darabig folytatván, nemsokára magosabb hegynek kezdettünk menni. 

Ugyanis a Csíkot Udvarhelytől elválasztó havason által viszen az út. Ezt a havast, amint emlékezem, Tetőfőnek 

nevezik. Képzeld a legkövesebb utat, ahol a szekér egy nagy kőről a másikra döccen és kétfelé hányattatik; 

azonban gondold, hogy egyszer hegyre kaptatsz, másszor lejtőre ereszkedel, ahol a köveken a ló szüntelen 

sikamodik; gondolj továbbá egy szoros utat, ahol ritka helyt áll ki egy szekér a másik előtt, így megtudhatod, 

milyen az út ezen a havason: mentől magosabban jöttünk, annál rosszabb volt. A hegynek magosabb része 

fenyőfákkal fedett, itt is, amott is egy kis patakocska ered, híves van, és vészi az ember észre, hogy havason jár. 

Kezdvén a hegyről lejteni, felette alkalmatlan volt ugyan az utunk, de azért nekünk egy más gyönyörűség eleget 

tett. Mert mentől inkább kijöttünk a fenyvesből, annál szebb tekintésre való tárgyakat kapott szemünk az 

előttünk megjelenő gyönyörű vidékben. Az egész Csíkszéke szinte egész hosszában és egész szél[t]ében 

előttünk állott. A hegyről a hosszan elnyúló, zöldellő, kies térséget, a falukkal együtt, mindenütt a Csíkot 

körülvevő hegyeket és havasokat, balról különösen Gyergyónak kopasz, kősziklás bérceit, szembe velünk a 

határhavasokat láttuk; jobbról a Kászont Csíktól elválasztó hegyeket szemléltük. Oly gyönyörűséges tekintet, 

mely a legszomorúabb embert is megvidámíthatná. Mert lehetetlen volna emberi látó szemnek a természetnek 

oly nyilván kilátszó szépségét meg nem esmérni és emberi szívnek azt egy bizonyos örömérzéssel nem érezni. 

Lejutván a hegyről egy kis félóra alatt, Szeredára érkeztünk, minekutána utunk Oláhfalutól fogva szinte tíz 

órákat tartott volna. 

CSÍKSZEREDA egy alkalmas nagyságú és szépen épült falu, téren fekszik egy hosszú domb alatt, közel az Olt 

vizihez (amely is Gyergyóból eredvén Csíknak hosszán elfoly, és hegyek között Háromszékre veszi útját). A 

lakosok mind katonaszékelyek. Egy kis távulságra fekszik a falutól a vár, amely a közel lévő Temesi-passzusra 

nézve az ellenség beütésének megakadályoztatásáért van építve. Még régebben épült, úm. 1620-ba, és akkor 

Mikóvárnak hívatott Mikó Ferencről, az akkori Csík-, Gyergyó- és Kászonyszékek főkapitányáról, aki építtette; 

de azután a törökök 1661-be beütvén elrontották, Károly császár pedig újra helyreállíttatta; ez a vár kicsiny, és 

nem is tulajdon erősség, négyszegeletre van építve, s egy kompániát vehet be őrizetnek. Egy négyszegeletű, 

nagy épületnél, mely is kaszárnya, más egy[éb] nincsen benne. Az I. székely gyalogregement Oberstere itt 

szokott lakni. 

Csíkszeredáról a Temesi-passzusra egyenes út viszen, nyolc óra alatt a határszélhez el lehet jutni, aholott is a 

kontumácia, harmincad és a szélső őrizetek vagynak. Szépvízen túl, amely falut az ember Csíkszeredáról 

legelsőbb is oda közel éri, több az egész határszélig nincsen; ugyanis Csíkszereda háta megett egy félórányira 

már a hegyes vidék kezdődik, és egész a szélig tart, amelyhez közel a hegyek is inkább öszvesűrűednek és 

nagyobbra emelkednek havasokat formálván. 

A passzustól nem messze egy Gyémeslunka nevű völgyben az ember lakosokra talál, de ezek valóságos faluba 

nem laknak, hanem itt is, amott is szerteszéjjel egy-egy csoport házakat láthatsz. Ezek a lakosok székelyek, kik 

lassanként ide megtelepedtek; nagyobb részint a csíki falukból vonták ide magokat, de rész szerint Moldovából 

is jött székelyek vagy magyarok, mert úgy kell megtudni, hogy Moldvában ilyen kivándorlattak, kivált 

székelyek igen sokan vagynak, és nevezetesen ezen utolsóknak két nagy falujok is vagyon. Amely öt magyar 

falut telepítettek Bukovinában, az is mind olyan kivándorlott moldovai magyar és székely lakosokból áll, kiket 

oda öszvevontak. 

Ezeket az említett gyémeslunkai lakosokat a csíkiak csángóknak nevezik; lehet, hogy ez a nevezet onnan jön, 

mivel ők vándorló emberek, és lakhelyeket gyakran elhagyták; az a szó: csángó pedig olyan értelemben vétetik, 

mint kóborló, vándorló. Az ő gazdaságok főképpen a juhtartásban és marhákban áll, a rendes adót, mint más 

lakosok, fizetik. A földesuraságnak is (minthogy mind nagyobb székely birtokosoknak és úgynevezett székely 

nemeseknek [Teleki Domokos jegyzete: Minden székely ugyan nemesnek tartatik, de bírnak a székelyek között 

27 






EGYÜTT 

sokan donációval és armális mellett, és ezek tulajdonképpen székely nemeseknek neveztetnek.] földjén laknak) 

taxát fizetnek; nagyrészint katonák, azok tudniillik, akik különben is katonáknak lévén konskribálva, a falukból 

ide költöztek. 

Csíkszeredához egy kis félóra a somolyai klastrom, amely is egy templommal és egy kápolnával együtt az 

úgynevezett Somolyói-hegyen fekszik. A templom, amelyben egy gimnázium is vagyon, a franciskánusoké, és 

ezt a legrégiebb klastromnak mondják Erdélybe. Már a XIII. százban itt, amint mondatik, barátok voltak, de 

nem tudatik bizonyosan, micsoda szerzet. A hegy alatt egy felől Várdotfalva, más felől Csobádfalva nevű faluk 

feküsznek. 

Csíkszeredáról eljővén folytattuk utunkat Háromszék felé; Tamásfalván, Szentkirályon és Kozmás nevű 

falukon, mind derék helységeken jöttünk keresztül. Háromórai menés után a Nyerges nevű hegy alá értünk, 

mindaddig a legkiesebb térségen menvén, gabonaföldek, kenderföldek és szép rétek mellett. A Nyerges hegye 

Csíkot elválasztja Kászontól. Nagy hegy, egy jó félóra kell, amíg az ember a hegy tetejére kiér, a tetején egy 

négyszegeletű sánc vagyon. A lejövetel a hegyről egy jó félórát ismét megtart, leérvén pedig az ember rövid idő 

alatt Kászonújfaluba jő, egybe a Kászon fiúszék helységei közül. Kászonújfalu völgybe fekszik, derék helység; 

rész szerint szabad székelyek, rész szerint parasztok lakják, akik a nagyobb székely birtokosok vagy az 

úgynevezett székely nemesek földjén laknak. Vallásokra nézve katolikusok, valamint a több kászonszéki 

helységek is, melyeknek száma öt. Innen elmenvén utunkat egy hosszú völgyben folytattuk, ahol a Kászon 

patakján keresztül-kasul kellett mennünk. Két óra alatt az ember Kászon fiúszékből kijut, és Szentléleken túl 

(mely is a kászoni hegyek végébe fekszik) Háromszékbe ér. Jobbra Szárazpatak, Peselnek és Karatna nevű 

helységek esnek, melyek Fejér vármegyéhez tartoznak; igaz, hogy ez különös. [Teleki Domokos jegyzete: 

Vagynak még Háromszéken olyan helységek, melyek Fejér vármegyéhez tartoznak, de ezek Háromszéknek a 

szélében feküsznek, Háromszék és Brassó vidéke közt, úm. Hidvég és Árapatak. Ezek a nemes família jószágai, 

amelyeket még a IV. Béla magyar királynak donációjából bírják, mely akkoron, amint azon még meglévő 

donáció mutatja, tatároktól elpusztíttatott föld és azelőtt a székelyeké volt.] Szentléleken g. Mikes úr bír, akinek 

a hegy aljában egy régi és megromlott kastélya vagyon. Ezen a falun túl az ember a legszebb sík térségre jut ki, 

a hegyek mindkét részről igen messze távozván. Csíkhez hasonló térséget látsz, csakhogy még egyenesebb és 

sokkal nagyobb kiterjedésű; szép gabonaföldek, rétek és sok haricskavetések mellett mégyen el az utad. Itt is, 

amott is helységek ötlődnek szemedbe. Sz[ent]lélekről egy félóra alatt bejutottunk Kézdivásárhelyre. Itt másnap 

szinte délig mulatván, ekkor elmentünk Altorjára főhadnagy G. K. úrnak látogatására, akivel szándékunk volt a 

Büdös nevű nevezetes hegyhez menni, a büdös-kőlyukaknak és a hegy alatt lévő borvizeknek és feredőknek, 

nemkülönben az ehhez közel fekvő magos hegyen épült Bálványos várának megtekintésére. Altorja 

Kézdivásárhelyhez egy félórányira esik. Innen két óra tájban elindultunk, és Feltorján, egy nagy falun menvén 

által, ezen helységen túl csakhamar hegyek közé értünk bé, s szoros völgyeken keresztül négyórai menés után 

jutottunk a Büdös-hegy alatt lévő borvízhez, mely is egy kis völgyben fekszik. Ez igen jó savanyúvíz. A 

Bálványos vára is itt fekszik, éppen a Büdös-hegy általellenében a völgy felett, ahonnan oda fel is lehet menni. 

Ez a vár egy igen magos hegynek tetejére építtetett, felette régi és már elromladozott. Hajdan egy erős 

kastélyból állott, melyet kétszeres kőfalak vettek körül, munkás erőssége és építése pedig még most is kitetszik; 

a felmenetel igen fáradságos. Vélekedésem szerint azok, akik ennek a várnak építésének, legalább 

neveztetésének idejét akkorra teszik, amikor Szt. István király Erdélyt Magyarországhoz kapcsolta, talán 

közelítenek az igazsághoz. Ugyanis a neve ezen régi várnak azt láttatik mutatni, hogy a bálványokról vagy 

bálványozókról neveztetik. Tudjuk pedig azt a históriákból, hogy Szent István király a kereszténységet 

terjesztvén, minekutána annak kemény ellenzőjét, az erdélyi Gyulát meggyőzte és Erdélyt hatalma alá hódította 

volna, itt is a keresztény vallást buzgóan, sőt igen buzgóan, ti. fegyverrel terjesztette. A vad magyarok vagy 

székelyek közül pedig sokan mind Szt. Istvánnak, mind a keresztény vallásnak vakmerően ellentállottak, és 

magokat mind a függetlenségbe, mind pogány vallásoknak gyakorlásában meg akarták minden erővel tartani. 

Ha tehát úgy vélekedünk, hogy ezt a Bálványosvárat a pogány magyarok vagy székelyek a magok oltalmokra 

vagy megtartásokra építették, vagy ha már akkor fennállott, magokat ebbe vették és itt oltalmazták, és hogy 

őrólok mint bálványozókról neveztetett Bálványosvárnak, talán valamit kitaláltunk. Ezt az okoskodást erősíteni 

látszik az, hogy még más Bálványos nevű várat is találunk Erdélybe, úm. a Szamosújvár mellett volt régi 

Bálványosvárat, amelynek köveiből a mostani szamosújvári vár építtetett. Azonban ezek mind vélekedések, és 

históriai dátumok nélkül csak találgatunk. 

Minekelőtte a Büdös-hegyre felmentünk volna, előbb az alatt mentünk a Sós-mező nevezetű völgyhez, amely a 

Büdös-hegynek más oldala alatt fekszik. A nevét ez a völgy onnan veszi, hogy ebbe egy sós forrásocska fakad, 

amelynek vize a völgyen elfoly, de lassanként a földtől beitatik. 

28 






EGYÜTT 

Ebben a völgyben vagyon egy savanyúvíz is, amely felette erős; ugyanebben a völgyben pedig a Büdös-hegy 

általellenben lévő hegynek aljában vagyon egy meleg kénköves feredő is.[Teleki Domokos jegyzete: Közel ide 

esik egy nagy tó, melyet a Szent Anna tavának hívnak.] A Sós-mezőről a Büdös-hegyre mentünk fel; jó darab 

ideig kell menni és sokat kell hágni ezen az erdős hegyen, amíg az ember a büdöslyukakhoz ér. Az első lyuktól 

messzecske a második, ehhez valamivel közelebb a harmadik büdöslyuk fekszik; mindegyik nagy kőszikláknak 

tövében. Már közeledvén az ember a nehéz szagot érezni kezdi, a lyukhoz érvén pedig ez a szag majd 

elszenvedhetetlen. A büdöskő a lyukban a kősziklákat egészen hártya módjára bevonja, úgyhogy azok kívülről 

sárgáknak látszanak. Az első lyuknak ajtójához könnyen elmehetsz, és bémenvén egyebet egy lyuknál – mely 

széltében is, hosszában is négy-öt lépésnél, magosságában pedig két ölnél nem több – és büdöskővel bevont 

kősziklánál nem látsz, de sokáig itt ki nem állhatod, mert lélegzetet venni ártalmas, sőt halálos is. Ha ezen 

lyukban, valamint a többiben is a nap besüt, úgy olyan, mintha belől csupa tűz volna. A második lyuk ehhez 

hasonló, a harmadik mindeniknél nagyobb, és a belőle kigőzölgő szag erősebb és olyan nehezen szenvedhető, 

hogy a lyuk nyílásánál is alig lehet állani. A Büdös-hegynek második oldalán hasonló büdösköves lyukak 

vagynak. Ezek közt a legnagyobbat gyilkosnak nevezik, mivel egy ember, aki belement, ott vesztette hirtelen 

életét. Ennek a gőzölgéseit a többi felett oly erősnek lenni mondják, hogy az ott elrepülő madarak is annak 

szagától megölettetnek; aminthogy is ilyen döglött madarakat annak nyílása előtt sokakat találtak. Most azonban 

ennek a nyílásánál a felette lévő kősziklák leszakadoztak, amelyet egy mennykőcsapásnak ereje okozott. A 

szemfájdalmak ellen hasznosnak tartatik ezekbe a büdösköves lyukakba való bémenetel, azért is gyakran 

mennek beléjek a vidékbeli emberek, szükség azonban nagy vigyázást tartani és, amint előbb is említettem, 

lélegzetet nem venni. Fichtel, ama tudós erdélyi mineralógus és volt thesaurialis tanácsos a maga Erdélyországi 

minerális históriájában (Beytrag zur Mineral-Geschichte von Siebenbürgen 2 Theile in 4 to), 37 egy 

megbecsülhetetlen könyvben bőven és egy természetvizsgálónak módja szerint írja le az egész Büdös-hegyet. 

Az ő nyomóson előadott vélekedése szerint az egész Büdös-hegy valaha egy vulcanus volt, és a sok büdösköves 

lyukok mindmegannyi tűzokádó nyílások voltak, amelyek vagy az okádás által felvettetett, vagy az azután 

idővel bé- vagy leszakadott kősziklák által bédugattak. Ezt az is láttatik bizonyítani, hogy Fichtel úrnak 

tapasztalása szerint az egyik nagy büdösköves lyuknak (melyet, amint említettem, a mennykő nemrégen 

öszverontott) a földje, melyen az ember állott, ingadozónak lenni találtatott, és ugyanazért az alatta lévő 

üregséget gyaníttatta. A kősziklákat a lyukak körül megvisgálván, azokat Tuff-kőnek nevezvén, egy oly 

kőnemnek lenni találta, amely vulcanusi lávából vagy tűzokádó hegyi hamuból, az esőnek s hónak 

hozzájárulásával a nap melegitől öszvetömetett vagy mintegy öszvesüttetett. Ez a kő fejér vagy szürke vagy 

veresesfejér, kisebb darabjaiban hangot ád, a vizet lassan beszívja, néha pórusos, száradt és könnyű, a németül 

úgynevezett Tuff-kőhöz legtöbbet üt. Ezek a kősziklák és szerteszéjjel elhányt kődarabok hasonlók azokhoz a 

kőnemekhez, amelyek a Vesuvius hegyen találtatnak, és annyival inkább bizonyítnak arról, hogy tűzokádó 

hegyből vettettek ki. Fichtel úrnak megjegyzése szerint a Büdös-hegy a maga legutolsó okádásában salak-, 

avagy tajtékkövet vetett ki. Ugyanis az egyik üreg vagy lyuk alatt az egész föld színét olyan kőnemmel elborítva 

találta a vizsgálódó úr. Az egész Büdös-hegy teli van büdöskővel, melynek gőze annak minden részeibe elhat. A 

hegynek aljában több helyeken lehet büdösköves földet kiásni, aminthogy egy helyen egy négyölnyire, de a 

fullasztó gőzök miatt tovább nem vitethetett és felhagyott Stollnát lehet látni. 

A büdöskőlyukakon felyül még jó darabot lehet menni, míg az ember a hegytetőre ér. Innen pedig Csíkszékbe 

lehet belátni. Kelletett jó félóra, míg a büdöslyukaktól a hegyen lejővén visszaérhettünk az első borvízhez, a 

Bálványos alatt, ahonnan a Sós-mezőre mentünk vala. Innen csakhamar hazafelé indultunk, és szinte éjfélkor 

Kézdivásárhelyre bé is érkeztünk. Kézdivásárhelyről pedig másnap továbbfolytattuk utunkat. 

KÉZDIVÁSÁRHELY egy nagy, de nem szépen épült város, többnyire mind alházakból áll, amelyek itt is, 

valamint az egész székelységen sendellyel vagy deszkával fedettek. A piacon is az ember tekintetre méltó 

épületet nem lát a reformatum templomon kívül: e[z] pedig méltán érdemli, hogy szépnek neveztessék. Mind 

nagyságára, mind kivált belső architektúrájára nézve a szép és mesterséges építésnek példája Erdélyben. A 

m[aros]vásárhelyi és kolosvári reform. templomok után ennél a reformátusok között nagyobbat nem tudok, és 

szépségére nézve mindjárt ezek után és az igeni reformatum templom [Teleki Domokos jegyzete: Igen Fejér 

vármegyébe, közel Károlyfejérvárhoz fekszik.] után tészem. A katedrát azonban igen cifrának tartom, és a sok 

helyen való virágos festéseket és pettyegetéseket mind a falon, mind a boltozaton éppen nem dicsérhetem. A 

templomnak külső architektúráját dicsérhetem ugyan valamennyire; azonban nem találtam fel benne a szép 

szimplicitást. A torony a templom elején a homlokrész közepében vagyon, és a templomhoz jól illik. Azonban 

sokat elvészen a templom szépségéből az, hogy kőfallal van körülkerítve, hogy a piacra háttal van, és hogy 

szabad helyt nincsen. A templomnak általellenében az oskolaház vagyon, mely is egy alkalmatos épület; az 

37 Johann Ehrenreich Fichtel (1732–1795) az erdélyi paleontológia megalapítója. Idézett munkája: Beitrag zur Mineralgeschichte von 

Siebenbürgen [Adalék Erdély ásványtörténetéhez], 1780-ban Nürnbergben jelent meg két részben. 

29 






EGYÜTT 

oskola egy a nagyok közül és a főbb oskola Háromszéken. Ennek a városnak szép és nagy épületjei közül mást 

nem tudnék említeni a stabális háznál, holott a II. székely gyalogregiment Obersterinek kvártélya vagyon a 

regementkancelláriával együtt. 

Kézdivásárhelyt egy kis patak választja el Kantától. Ez egy falu, mely Fejér vármegyéhez tartozik, és amelyben 

a minorita barátoknak nagy klastromok, templomok és oskolájok vagyon. Falunak elég szép helység. Lakosai 

többnyire mind katolikusok és magyarok vagy oláhok; kár, hogy ez a kis Fejér vármegyei punktum nem eshetik 

közelebb a Fejér vármegye testéhez. 

Kézdivásárhely népes hely, mintegy ötezer lélek vagyon benne, mind szabad székelyek, vallásokra nézve 

reformátusok. Az emberek itt igen sűrűen laknak, egymás hátán úgyszólván; ugyanis sok házaknál négy-öt 

háznép lakik együtt egy fedél alatt; még több helyeken lehet pedig látni, hogy egy udvaron két-három-négy ház 

áll, úgyhogy udvarnak majd semmi hely nem marad. Nem tudom más okát, miért nem építenek inkább a város 

szélén, mint úgy egymásra, hanem azt: hogy ezen városnak igen kicsiny földje vagyon. Az idevaló lakosok 

nagyobb részént mind mesteremberek, és sokféle kereskedést űznek, főképpen Brassóba és a két Oláhországba 

az Ojtazi- és Bozzai-passzusokon által. A fabrikátumok (készítmények), melyek ezen városból kivitetődnek, 

kiváltképpen mindenféle gyapot és gyapjú szőtt matériákból és megkészített bőrökből állanak. Jóllehet a 

kézdivásárhelyiek nagyobb részént kereskedő és mesteremberek, mégis emellett katonák is, és ez a város egy 

kompániát állít ki, emellett kontribúciót is fizet. Azonban ez a mezőváros különösen azon okokból, minthogy 

kézimívekből és kereskedésből élő hely lévén, a katonáskodást kárára tartja lenni, és mivel különben is taxális 

hely (azaz tulajdon jurisdictióval bíró szabad mezőváros, amely az országgyűlésére is követet küld), már két 

országgyűléseken sürgette a katonaságtól való felszabadíttatását a több háromszéki taxális helyekkel, úm. 

Bereckkel, Illyefalvával és Sepsisz[ent]györggyel együtt, mely helységek mindnyájan a katonaságtól való 

mentségekről régi privilégiumokat is kívánják mutatni. 

Kézdivásárhelyről elindulván előbb Lécfalva nevű helységbe mentünk, onnan pedig Zabolára, amely helyen a 

Háromszék közönséges gyűlései szoktak tartatni a g. Mikes kastélyába, minthogy ez a grófi ház bírja Zabolának 

nagyobb részét. Azonban az archívum és a tömlöcök nem itten, hanem Sepsisz[en]tgyörgyön vagynak. Zabola 

közel fekszik a moldvai szélekhez, egy felől távolocska havasokkal megkörnyékezve. 

Itt éppen ekkor közönséges és országgyűlésére készülő gyűlés tartatott. A székely nemzetnek a gyűlésre 

bényújtandó s orvoslást kérő sérelmeinek felolvasását hazafiúi szívvel hallottam. A több közönséges dolgoknak 

pedig szép és rendes folyamatját és az okos kormányozást (vitte pedig ezt a fő királybíró úr) örömmel 

tapasztaltam. Nem tehettem azonban, hogy ezen gyűlésről egy sajnos megjegyzésem ne tegyem, ezt ti., hogy 

egynéhány, sőt úgyszólván sok oly panaszok felvétetődés[é]nek kellett tanújává lennem, amelyeket 

gyermekeiktől megverettetett, megszidalmaztatott vagy megvettetett szülék adtak bé. Bámulva kellett sebes 

szüléket látnom fiaik kezeitől megsebesítve. A nemes szék gyűlése azonban nem hagyta büntetés nélkül ezen 

természet ellen való fiakat. 

Zaboláról a fő királybíró gróf Mikes János úrral volt szerencsém Uzonba mennem, egy helységbe, melyben egy 

nagy részt ez a gróf úr bír. Kastélya nagy és szépen épült, alkalmatosságokkal bővölködik, istállója válagatott 

lovakkal teli, lóiskolája nagy és fedett, kertje sokat ígérő. Nézd meg azonban ezen gróf házainak belső 

elrendeléseit, visgáld meg válagatott bibliotékáját, szemléld meg a szép rézmetszés[ű] képeket: és tapasztalni 

fogod, hogy ennél a háznál a jó ízlés nem idegen. Uzonból Brassó felé indultunk el. Két m.földnyi menés után a 

Székelyföldről kiértünk, Prázmárra jutván, mely is egy nagy szász helység Brassó vidékén, ahonnan Brassó egy 

m.föld. 

Az egész Háromszék [Teleki Domokos jegyzete: Háromszék három székekből: úgymint Kézdi-, Sepsi- és 

Orbaiszékből áll; mindenik széknek különös tisztsége vagyon.] egy kies vidék. A legegyenesebb térségen 

megyen az utazó mindenütt; körös-körül apróbb hegyek és ezek háta megett magasabban felemelkedett havasok 

veszik szinte egészen körül; a Barcaság, vagyis Brassó vidéke felé térség vagyon. Földje felette termékeny, és 

nyárban legszebb gabona- és haricskavetéseket láthatsz. A haricska itt mintegy második búza neme, sohol 

nemigen termesztik Erdélybe bővséggel, csak itt. Az úgynevezett haricskapuliszka itt a málépuliszka helyett 

vagyon, és igen közönséges; tejjel vagy túróval igen jóízű étel, ajánlom akárkinek. 

Erdőket Háromszéken csak a hegyeken láthatni és a havasokon, ahol vadakkal bővelkednek. Szőlőt itt nem 

mívelnek, azért bort kevesebbet, de pálinkát és sert annál többet isznak, a bort pedig rész szerint Oláhországból, 

rész szerint a szomszéd Küköllő vármegyéből és Segesvár s Kőhalom szász székekből veszik. Háromszék igen 

népes tartomány, és népe míveltebb, mint a más magyar nép az országban, az oláh is, aki itt lakik, 

30 






EGYÜTT 

megmagyarosodván nem oly vad és bárdolatlan. [Teleki Domokos jegyzete: Itt az oláhok nyelveket is elfelejtik, 

melyet szinte csak papjaik tudnak. Vallásokat azonban, mely őnálok majd csak külső ceremóniákból áll, 

megtartják mindenütt.] A helységek, melyek nagy számmal vagynak, szebbek és rendesebben épültek, mint más 

erdélyi magyar vagy oláh helységek; a szász faluknak mindjárt utánok lehet tenni. Vallásokra nézve a lakosok 

nagyobbára reformátusok. Kevesebb része katolikus és unitárius; nagy része pedig a parasztoknak oláh lévén, 

óhitű. A háromszéki székelyek szorgalmatos földmívelők, nagy juhgazdák, jó takácsok, nagy méhészek. 

Deszkával és zsendellyel Erdélybe sokfelé kereskednek. Szövött áruiknak pedig Oláhországban nagy keletje 

vagyon: különösen a mezővárosiak sokféle kézi mesterségekből nem kevés hasznot látnak. A két Oláhországgal 

pedig és a szász székekkel minden tekintetben oly viszontagos közösülésben él Háromszék, hogy ezek nélkül 

nagy szükséget látna, de sőt ezeknek is, kivált a szász székeknek hasznok kívánja, hogy a székelyek mentől jobb 

lábon álljanak; tudva vagyon, hogy a szomszéd szászok a székelyeknek nagy barátjaik. 

A nevezetesebb vizei Háromszéknek az Olt és a Fekete-ügy, amely is az elsőbe foly, az Olt Gyergyóból eredvén 

és Csíkből jővén, csak egy kis részén foly által ezen tartománynak, azután Fejér vármegyének egy részén és 

Fogaras földjén által veszi folyását, és Szebenszéken keresztül a Verestoronyi-passzusnál Oláhországba szakad. 

Bővebben a Székelyföldről nem írhattam, de oka ez, hogy keveset mulattam. Ezen utazásnak leírása legalább 

útmutatásra jó lehet, ha valakinek kedve tartaná, hogy Erdélynek ezt a részét lássa; legalább arra használhat, 

hogy valamely ifjú hazámfiának kívánságát felgerjessze olyan országnak bővebb visgálására, melynek csak egy 

kisebb részében is ennyi szépet és nézni méltót talál: holott milyen hiános ez a rövid utazás leírása! 

4. HARMADIK UTAZÁS. EGY ERDÉLYI MAGYAR 

NEMES IFJÚNAK MAGYARORSZÁG DÉLI RÉSZEIBEN 

TETT UTAZÁSA 

Elhagyván budai lakásomat, holott egy telet töltöttem vala, egy barátom tár[sa]ságában útnak indultam 2. maji 

1794., hogy magyar hazámnak egy részét bejárnám. Szándékoztam legelőbb is Szegedig lemenni. Budáról első 

megnyugvó stációnk ÓCSA nevű helység volt. Ez egy nagy magyar falu, Pestről három mértföld; g. Teleki 

József és konzil. Tihanyi Tamás urak birtokosok benne. Az itt lévő reform. templom a maga régiségiért igen 

nevezetes; némelyek még pogány templomnak tartják, melyet egész alkotása is láttatik bizonyítani. De ha nem 

is tartanok ilyen réginek, egynek tarthatjuk a legelső keresztény templomok közül, amelyek a keresztény 

vallásnak az orientálisi rítus szerént való bevételekor építtettek; látszanak is a külső falán görög módú régi 

festések. 

Ez a templom belsőképpen g. Teleki József úr őexcell.-ja bőkezűsége által renováltatott, a régi architektúrának 

mindazáltal változtatása nélkül, melynek emlékezetét egy, a kóruson lévő táblán olvasható arany inscriptión 

láthatni. Ócsárol nagy pusztaságon keresztül, mely szinte nyolc órákig tartott, Nagykőrösre érkeztem. Innét 

kevés idei mulatásom után továbbfolytattam utamat, még ez nap Kecskemétre szándékozván. 

4.1. Nagykőrös 

Nagykőrös középszerű nagyságú mezőváros, Pesttől tizenegy mértföld. Építése falu módjára vagyon; utcái 

rendetlenek, és a házak többnyire egymástól széjjel, egyenes sor nélkül állanak. Kőházakat keveseket 

számlálhatni benne, azonban épületjeit mind jó, közönséges falusi épületeknek mondhatni. A házak száma 

mintegy kétezerre, a lakosok száma pedig tizenkétezerre vettethetik. Erdélyi hazámban egy várost sem tudok 

Szeben- és Brassón kívül, amelynek több lakosa volna. A körösiek főképpen a marha- s különösön a 

juhtartásból keresik hasznokat. A földmívelést szűkebben gyakorolják, minthogy a földjök terméketlen; 

szőlőmívelésre is adják magokat, és a szőlőjök a városon kívül térségen fekszik. Bővölködik ennek felette Kőrös 

sokféle jó gyümölcsökkel, melyek a vidékben nagy becsbe vagynak. A lakosok mind reformátusok, kivévén 

némely igen kevés r. katolikusokat, akik egy templomot bírnak. A reform. templom, mely nagy és régi, de 

renovált épület, eredet szerént katolikusoké, és azután a két fél közt közös volt. Történvén pedig annak utána, 

hogy a katolikusok is reformálódtak, úgy lett a templom egészen reformátusoké. A nagykőrösi derék refor. 

oskola is említésre méltó. Ezt egy kis kollégiumnak nevezhetem. Olyan gyarapadó állapottal vagyon különösön 

a mostani t. rektornak igyekezete által, hogy ha a kecskeméti oskolával, mely ennél még nagyobb, 

egyesíttethetnék, egy országos oskolát valóban tehetne, mely úgyis ebben a Duna mellyéki 

31 






EGYÜTT 

szuperintendenciában még hibázik. Méltó volna az ebben a szuperintendenciában lévő patronátusnak és 

eklésiáknak egy ilyen oskola felállítására egy bizonyos elégedendő fundust öszvetenni. 

Kőrösről az a megjegyzésre méltó, hogy ezt a mezővárost a földesuraság kontraktus mellett bírja, mely szerént a 

helység a földesuraságnak egy bizonyos meghatározott summát fizetvén (melyet a földesuraság semmi szín alatt 

nem nevelhet), annak minden földjeit, birtokát és jussait használja, úgyhogy a földesuraságnak némely kúriákon 

kívül, melyekben némelyek a birtokosok közül laknak, semmi valóságos és kijegyzett, hanem csak jus szerént 

való birtoka és ökonómiája vagyon, melynek (úzusát) haszonvételét az általa meg nem változtatható kontraktus 

szerént a városnak általadta. Mely szerént a város a kontraktusban meghatározott summát (mely a meghatározott 

proporcióhoz képest a birtokosokra felosztatik) mint jószágbéli jövedelmet esztendőnként fizetvén, a 

földesuraság minden birtokainak és hasznainak in concreto bírásában vagyon. 

Hogy a városnak a földesurasággal ilyen lábon való állása fő oka tehetős állapotjának és a lakosok 

vagyonosságoknak, ezt könnyen által lehet látni csak abból is, hogy a jövedelme az esztendőnként kötött 

summát sokkal felyülhaladja. 

Kőrösről elmenvén jöttem Kecskemétre, mely is Kőröshöz egy mértföld. Itt a városon kívül lévő 

vendégfogadóba szállottunk, amely is a városba benn lévő fogadónál alkalmatosabb. Széjjel járván azután a 

városba, felmentünk a katol. nagytemplomnak tornyába, amely Kecskeméten a legmagosabb torony. Ennek 

legfelsőbb ablakáig, ahol körülötte egy vastornác vagyon, felmenvén, innen az egész várost és vidékét igen jól 

bé lehetett látni. A városnak nagy kiterjedése, a kicsiny ugyan és falusi, de nem rosszul épült házak, a város 

mellett fekvő, fákkal megrakott szőlők és a messze terjedő térség szép és kellemetes tekintetet adnak. Mentünk 

azután egy, a városon kívül lévő szárazmalomhoz (mely nyomó szárazmalomnak hívatik), megnézésére, amely 

egy csapanyólag álló, nagy lapos keréktől hajtatik, melyen egy vagy két ökör felfelé menvén (azonban minthogy 

egy cövekhez van lánccal kötve, soha tovább nem halad), ezáltal a kereket forgatja, amely keréknek alol fogai 

lévén, azok által a más kerekekbe kap, és így ezeket és ezekkel együtt a malomkövet forgásba hozza. A malom 

egész mechanizmusa igen együgyű és könnyű, haszna pedig egy ilyen malomnak felette nagy, mert többet 

megőröl, mint egy közönséges, lóval hajtatott szárazmalom, és négy erős marhánál többet nem kíván. A bival 

ennek a malomnak a hajtására legalkalmatosabb, minthogy nagyobb ereje van és nehezebb állat. Erdélybe, ahol 

a bival jól szaporodik, és ahol kivált az ökörbivalnak elég szolgálatjával nemigen lehet élni, egy ilyen malom 

nem kis haszonnal állíttathatnék fel, kivált a Mezőségen. Következendő napon délutánig még Kecskeméten 

mulatván, azalatt a több helyek közt a városházához vezettettem, holott is nékem némely török protectionálisok 

(oltalmat ígérő levelek) és sokféle levelek mutattattak, melyben a városnak a nagyvezér, budai basa vagy más 

török tisztek által parancsolatok adódtak. Egyről a nevezett protectionálisok közül egy Magyarországon által 

nemrégiben Berlinbe ment török követ, kinek a török leveleket mutogatták, azt mondotta, hogy annak olyan 

kötelező ereje volna, hogy ha akármikor is a török M[agyar]országra jönne, és ezt a kecskemétiek mutatnák, a 

város minden prédálástól és pusztítástól ment lenne. Ezen levelek nagyobbára török nyelven vagynak írva, és 

sokaknak a foglalatja magyarul indorsálva vagyon, némelyek pedig magyar nyelven írattak a törököktől. A 

parancsoló levelek többire mind igen kemények, és vagy halállal, vagy a város pusztításával fenyegetnek, ha a 

bennek foglalt kívánság vagy parancsolat nem teljesíttetnék. Imhol egynéhány magyarul írott török levelek 

példa gyanánt: 

Mi, az méltóságos budai vezérnek, Ibraim basának minden dolgaiban fő gondviselője és parancsolója, 

cajnikája, dervis bék, Isten engedelméből. 

(L. S.) Subscriptiója két lófarkú basának 

Ócsa 6 szekér széna. Üllő 8, Monor 6. Cegléd 25 szekér széna, Kőrös 40. Kecskemét 60 szekér széna. Ti, városi 

és falusi bírák, esküdtek, látván ezen méltóságos címeres levelemet Csillag vezér számára, a szénát mindjárt 

béhozzátok; az jövő csötörtökön itt lészen császár erejével, széna kell császár lovainak, több levelet ne várjatok, 

harmadnap alatt béhozzátok, míg fejetek nem fáj. – Olaj béknek hírt adjatok. Buda, 12dik Junii 1683. 

Felyülírás: Ócsai és a több falusi bíráknak adassék nagy hamarsággal. Faluról falura éjjel-nappal vigyék. 

Más: Én, budai Abdi Rahman basa Isten engedelméből. 

(L. S.) Három lófarkú basa subscriptiója 

Ezen címeres pecsétes parancsolatomat látván, kecskeméti, körösi bírák és esküdtek, fejetek ítéletire hagyom és 

parancsolom, úgy nyissátok ki a szemeteket, ha Szolnokba egy karót is találtok vinni, értésemre lészen; a ti 

32 






EGYÜTT 

szándékotokra négyszáz karót csináltattam, veletek tölteni meg, és azonkívül Kecskemét ötezer tatárnak házat és 

istállót készítsetek; Kőrös is ötezer tatárnak etc. Ebbe semmi mulatság ne legyen, mert halálatok érkezik tireátok 

nyilványoson. 2dik December 1683. 

Más: Mi, az hatalmos budai vezérnek minden fő dolgaiban lévő főkajmakamja, úgymint megnevezve vár építője 

Hatzi Sziaus aga Isten engedelméből. 

(L. S.) Két lófarkú basa subscriptiója 

Ezen erős parancsolatom látván, kecskeméti, körösi bírák, hagyom és parancsolom fejetek ítéletire, hogy a 

hatalmas budai vezér Esztergom alá ment; az alá mindjárt lovaskocsit küldjétek, Kecskemét húsz kocsit, Kőrös 

tizenöt kocsit két hétig való élésvel, amely órában levelem érkezik, félórát se múlassatok, ha fejetek kell; holnap 

dél tájára ha Budán nem lesznek a kocsik, karóba száradtak meg, a kocsikra minden kocsira négy-négy tallért 

fizetünk. Akár a bíráknak adjuk, akár a kocsisnak a pénzt. Ti, városi bírák, vakmerőségre el ne halgassátok[?], 

mert meg kell halnotok érette. 

A. D. 1685. 11. Augustus. 

Felyülírás: Ezen levelem adassék kecskeméti, körösi bíráknak nagy lóhalálával. – NB. Ahol a levelekbe L. S. 

van, az az originálison Stempel. 

Ezeken kívül még a város protokollumában sok török levelek olvastatnak in copia, valamint sokak a r. császártól 

s magyar királytól, német vezérektől, vármegyéktől, főemberektől, amelyekben a városnak mindenféle 

parancsolatokat adtak, és mindennemű prastatiót kívántak, azonban az ellenkező féllel tartani keményen 

megtiltották, mely környülállásokban a város nagy szorongatások közt lehetett. A többek közt a város 

protokollumában egy különös dolog olvastatik, mely ez: A török Magyarország egy részit meghódolván, 

Kecskemétre is, mint más városokra, felette nagy adót vetett, és sok egyebeket is kívánt a várostól. A város 

pedig minden kívánságainak eleget tévén, és minden parancsolatait nagy készséggel teljesítvén, azáltal és sok 

ajándékai által a törököt megnyerte; úgyhogy a török császár kegyelmének jeléül a városnak egy aranyos 

materiából készült kaftánt ajándékozott azon izenettel: hogy ha valamikor török vagy tatár seregek a várost 

pusztítással fenyegetnék, azon kaftánt a bíró magára vévén ezeknek eleibe menne, mely által a város minden 

ellenséges erőszaktól ment lenne. Vették is azután hasznát a kecskemétiek a kaftánnak, és egynéhányszor 

történt, hogy török vagy tatár seregek a várost prédálni jővén, a bíró vagy más elöljáró a kaftánt magára vévén, 

azoknak eleikbe ment, akik a kaftánt rendre megcsókolván, ahhoz és a város elöljáróihoz nagy tisztelettel 

voltak, és a város mellett, ha ez őket önként befogadni nem akarta, csendesen elmentek; ez a kaftán többé 

nincsen meg, és nem tudatik ugyan jól, mi módon, elveszett. Kecskemét a maga legszorongatóbb 

környülállásaiban úgy tudta magát viselni, hogy mind az ellenségnek – kéntelen lévén véle – annyira eleget tett, 

hogy annak minden pusztításaitól és kegyetlenkedéseitől magát mindenkor megmentette, mind pedig a hazához 

való hűségét meg nem szegte, sőt annak lehető módokon tehetsége szerént szolgált. 

KECSKEMÉT egy nagy mezőváros, szép térségen elterjedve fekszik. Építése falu módjára vagyon, utcái 

hosszak, csavargósok, és a házak egymástól elhányva vagynak rendes sor nélkül, azonban ezeket nagyobbára 

mind jó, közönséges épületeknek lehet mondani. Kőházak ezen városba kis számmal vagynak, amelyek közt 

szép épületeknek neveztethetnek: a reform. és katolikum templom, mely mind a kettő igen nagy épület is; 

ezeken kívül vagynak még a piaristák temploma és kollégiuma és a franciskánusok temploma klastrommal 

együtt; a városháza, a normális oskola, 38 melyek mind derék kőépületek. 

A most folyó 1794-dik esztendőben Kecskemét felette nagy égést szenyvedett, mely által közel kilencszáz házak 

lőnek lángok prédájává. De a lakosok már majd mind felépítették a hamvaikból házaikat, és ezek az új házak 

mind szebben, mind egyenesebb sorban és jobb rendben vagynak épülve, mint az elégettek, úgyhogy a káros 

égésnek azt az egy jó következését nem lehet tagadni, hogy a várost megdíszesebbítette. A házak száma 

Kecskeméten szinte háromezer, a lakosoké huszonnégyezer, kiknek fele katolikusokból, fele pedig 

reformátusokból és ezeken kívül rácokból és kevés zsidókból is áll. A katolikusok és reformátusok eleitől fogva 

Kecskeméten nagy egyességben éltek együtt; sőt régen a mostani franciskánusok temploma a kettő közt közös 

volt. 

38 A Ratio Educationis rendelkezése értelmében a tankerületek székhelyén szervezett háromosztályos elemi iskola, ahol a tanítójelöltek 

tanulmányozták a tanítás normáját, mintáját; más szóval gyakorló mintaiskola. 

33 






EGYÜTT 

Kecskemét, valamint N[agy]kőrös, földesuraság alatt vagyon kontraktus mellett. Még a múlt században mentek 

a kecskemétiek a földesuraságokkal perennalis kontraktusra, mely szerént egy bizonyos esztendei summát 

meghatározván, azt a földesuraságnak jószág jövedelme gyanánt fizetik, emellett pedig annak minden birtokait 

és hasznait in concreto használják, valamint a körösiek; itt pedig azzal a különbséggel, hogy itt a 

földesuraságnak nemcsak semmi kijegyzett birtoka, de semmi nemesi fundusa is nincsen, hanem minden fundus 

vagy az egész városé, vagy colonicalis fundus, amelytől az azon lakó nemesek is porciót fizetnek. A földesurak 

közül a g. Koháry famíliának vagyon legtöbb jussa Kecskemétben. Még a más században ment a város ezen 

famíliával, valamint a több birtokosokkal is perennalis kontraktusra, mely szerént ezen famíliának 

esztendőnként ezer n. forintot fizetett a közelebb elfolyt időkben. M. Terézia királyné ezen kontraktust 

megerősítette privilégiumával, mely szerént a földesuraságnak megtiltatott, hogy semmi szín alatt a perennalis 

kontraktusban meghatározott jövedelmét feljebb ne vigye. Azonban idő jártával magok a kecskemétiek rontották 

meg a kontraktust, minthogy magok jószántokból a g. Koháry famíliának a tartozáson felyül adtának, ebbe 

ugyancsak semmi új meghatározást nem tévén, hanem esztendőről esztendőre így vagy amúgy egyeztek; a többi 

birtokosokra nézve azonban az előbbi kontraktus megtartatott, hanem ezek közül is némelyek újakra léptek. 

Ezelőtt pedig három esztendővel a város g. Koháry Ferenccel, aki is most Kecskemétbe bír, új kontraktusra 

lépett harminckét esztendőre, mely szerént a város a gróf jussáért és két, ezektől megkülönböztetendő pusztáért 

(melyeket a város árendába tart) tízezer Rft-ot fizet esztendei jövedelmet; az egész summa pedig, melyet a város 

ezen titulus alatt minden birtokosoknak együttvéve fizet, mintegy húszezer Rft-ot tészen. Kontribúciót 

Kecskemét tizenhétezer Rft-ot fizet. Ez a város maga a tulajdon magisztrátusának igazgatása alatt vagyon, 

amely minden civilis peres és políciai dolgokat és a criminalisokat, amelyek nem főbenjárók, folytatja. A civilis 

perekben a magisztrátus az első instáncia, és onnan az uraság székére apelláltatik, amely széket privilégium 

szerént a g. Koháry família tartatja a többi birtokosok képében is. A criminalis és nem főbenjáró perekben a 

városi magisztrátustól a királyi táblára apelláltatik. A főbenjárókban pedig az uraság széke ítél, de amellyel a 

magisztrátus is együtt ül; az ítélet azonban csak az elsőbbnek neve alatt foly. Különben a város a vármegye fő 

igazgatása alatt vagyon. 

A kecskeméti magisztrátus félrészint katolikusokból, félrészint reformátusokból áll, kik mindenkor egyenlő 

számban vagynak. A bíró, kinek hivatala két esztendeig tart, mindenkor úgy változik, hogy egyszer katolikus, 

másszor református személy: főnótárius pedig mindenkor kettő vagyon, egyik ezen, másik azon a valláson. 

Említésre méltó a bíró választásának módja: eljővén annak ideje, az a része a magisztrátusnak, melynek vallásán 

az utóbbi bíró volt, egybegyülekezik, és kandidál a más valláson levőkből, azonban ezen kandidációt senkinek 

tudtára nem adja. A resignálandó bíró azután a választásra kirendelt napra a népet egybehívatja a tizedesek által, 

felírván mindazoknak neveiket, akiket jelen lenni kíván; azonban ha más birtokos lakosok is, kiket nem hívat 

név szerént, megjelennek, el nem tiltatnak. A város nyolc tizedekre vagyon osztva, melyeknek elöljárói 

tizedeseknek neveztetnek (kiknek tisztjek főképpen abban áll, hogy a magisztrátus rendeléseit a magok 

kerületekben közönségessé tegyék és végrehajtsák), akik a néppel a bíróválasztásnak napját megtudatván, 

azokat, akik név szerént hivatalosok, elhívják. A rendelt nap eljővén a nép felgyűl a városházához, a kandidált 

személyeket még nem tudván. Bébocsáttatván azután egyenként egy oldalszobába, ahol az emeritus bíró a 

nótáriussal együtt ül, ott ki-ki meglátván a kandidált személyeket, úgy adja vótumát, azután más ajtón 

kimégyen, úgyhogy a több voxolókkal nem találkozhatik, mely rendtartás által minden factiók 

megakadályoztatnak. 

Kecskeméten a város reprezentálván a földesuraságot, a parasztság is a városnak teszi szolgálatját, de nem az 

urbárium szerint. A szegényebb gazdák (értetnek az olyanok, kiknek semmi marhájok nincsen) tartoznak a 

városnak egy hetet folyvást dolgozni kaszáláskor, a tehetősebb gazdák pedig (kiknek marhájok van), ki-ki egy 

hetet folyvást marhával és szekérrel. Ha valamely rendkívül való szolgálat kívántatik, arra rendre szolgál ki-ki 

egy napot, és ezeknél több szolgálatokra a kecskemétiek nem szoríttatnak. Ezek valának Kecskemétről a 

megjegyezni méltók. 


Elhagyván ezt a mezővárost, továbbfolytattam utamat, és jöttem estvére Félegyházára, a Kiskunságnak első 

városába, ahol a kerületi gyűléseket is szokták tartani, és a v.kapitány is lakik némely más tisztekkel együtt; 

innét másnap továbbfolytattam utamat. 

4.3. Félegyháza és egy-két szó a kunságról 

34 






EGYÜTT 

FÉLEGYHÁZA derék mezőváros, mind kunok lakják; rendesebben van építve, mint Kecskemét. Házakat 

mintegy ezret és lakosokat nyolcezret számlál. Ez a helység ennek előtte ötvenkét esztendővel fundáltatott, 

ennek előtte is kun föld ugyan, de puszta lévén. Az első lakosok a Jászságból telepedtek oda, rész szerént pedig 

a szomszéd vármegyékből, és mind katolikusok. A Kiskunságnak, mely nyolc helységekből áll, ez a fő helye; itt 

lakik a v.kapitány is, és a kerület háza s magisztrátusa is itt vagyon. 

Hogy a kunoknak, valamint a jászoknak a főkapitánya és bírája a palatínus, minden tudja; ezenkívül a három 

kerületnek együtt egy kapitánya és ennek minden kerületben külön kapitánya vagyon. A kunok magános ügyei s 

perei előbb a kerület vicekapitánya és magisztrátusa vagy törvényszéke előtt fordulnak meg, azután pedig a 

palatínushoz mennek egyenesen végső elintézésre. A közdolgai pedig a kerületeknek az ő közönséges egyesült 

gyűléseken folynak, melyen a magisztrátusok és minden helyből való deputátusok megjelennek, és amelyek a 

kerületeknek közkapitánya elölülése alatt Berény nevű mezővárosban a Jászságban tartatnak. A kunoknak és 

jászoknak mely régi és nevezetes szabadságai voltak, a históriákból lehet tudni; de ettől ők a múlt században, 

minekutána a török pusztításai s rablásai által sokat szenyvedtek, és lakóföldjek is szorosabb határok közé 

szoríttatott volna, elestenek. Elzálogosíttattanak ti. ezen három districtusok akkori időben a németországi 

Teutonicus Ordónak 39 ötszázezer Rft summában, és minden szabadságoktól ezáltal megfosztattak, amelyeket 

csak Mária Terézia királyné azután az 1751-ben tartatott országgyűlésében adott nékik vissza, a régi törvényes 

lábra visszaállítván őket. Ez alkalmatossággal a jászok és kunok az ötszázezer Rft zálogos summát tizenötezer 

ft-nak felyüladásával lefizették. 

A mostani kunok nagyobbára új kunok, olyanok ti., akik eredet szerént nem a régi kunoktól származnak, hanem 

magyarok; de kunoknak neveztetnek azért, mivel a kun földet lakják. A régi kunok sok helységeikkel együtt, 

melyek közül némelyeknek emlékezetek a rólok neveztető pusztákban még fennmaradt, kipusztultak. A sok 

hadakozások, a törököknek és a rácoknak ezen század elein való nagy pusztításaik ezt a népet felette 

megfogyasztották, úgyhogy ma csak kevés számmal vagynak azok, akik a régi kunoktól való származatokat 

megmutathatnák. A kun nyelv is egészen kiholt, és alig találkozik valaki a Kunságon, aki még annak valami 

töredékeit tudná. A legrégibb mostam kun helyek a Kiskunságon Halas és Maisa; a Nagykunságon, mely hat 

helységekből áll, Kisújszállás, ahol még 1300-ba, valamint most is, kapitány lakott, és Kunszentmiklós. A kun 

helységekről közönségesen meg lehet azt jegyezni, hogy igen népesek. Aki egyet látott, a többit is látta, 

mindegyik egy nagy faluhoz hasonlít. Népinek karaktere a legtisztább és -igazabb magyar karakter. A kiskunok 

részint katolikusok, részint reformátusok. A nagykunok pedig, egy helységet kivéven, majd mind reformátusok. 


Félegyházáról jöttem Kisteleken által estvére Szegedre. SZEGED nagy és hosszan nyúló város a Tisza partján, a 

Maros vizének a Tiszába szakadásától nem messze. Nem szép város, és nagy házakat keveset láthatni benne. 

Egy a legrégiebb városok közül az országban, és Mátyás király alatt a nevezetesebb városok közé számláltatott, 

minthogy hajdani nagyságát abból el lehet gondolni, hogy ennek előtte húsz templomnál több volt benne. Most 

azonban ezekből csak kettő áll fenn: úm. a katol. parókia és a franciskánusok temploma. Az itten kereskedő 

görögöknek és rácoknak is vagyon templomok. Mostani népessége Szegednek tizenhatezer lélekre vettetik. A 

vár, amely a várost két részre (úm. az alsó- és felsővárosra) egymástól elszakasztja, kicsiny és most tekintetre 

nem méltó; ennek előtte jó erősség volt. A várbéli épületek egynéhány kaszárnyákból s ezekhez tartozó kis 

épületekből és az ezektől elkülönözött fenyítékház (Zuchthaus) épületéből állanak. A kaszárnyába most fogoly 

franciák vagynak, 40 a fenyítékházba pedig számos rabok tartatnak, minthogy az olyan vétkekért, melyekért itt 

lakóinak, M[agyar]országnak sok vármegyéiből ide hozattatnak, és a vármegyék költségin itt tartatnak. Vagynak 

még némely más fenyítékházak is az országba, ahova hasonlóképpen szokták vinni más vármegyékből a 

rabokat. 

Szeged a maga nagy kereskedéséről megjegyezni méltó, melyet főképpen a gabonával és dohánnyal folytat, 

mely produktumokat a Tiszán le, a Dunán és Száván fel Slavoniába, Croatiába, a Török Birtokba, a Littoráléba 

és az olasz földekre is viszik. A hajók, melyek ezekkel megterheltetnek, többnyire mind Németországban, 

különösön Passauban és Magyarországba Révkomáromban készült nagy dunai hajók, melyek onnan a Dunán 

egész Zemlinig és azon tájékra lejöttek, azután a Tiszán Szegedig üresen felhúzatnak, ott pedig vagy sóval 

39 Német Lovagrendnek. A harmadik keresztes hadjárat idején gazdag lübecki és brémai kereskedők betegápolásra vállalkoztak, majd 1198ban 

lovagrenddé alakultak. Öltözetük fehér köpönyeg fekete kereszttel. II. András a Barcaságot adományozta nekik, azzal a kikötéssel, hogy 

Erdélyt a kunok ellen védelmezik. Miután a rend ennek a kötelezettségének nem tett eleget, a király 1225-ben hadsereg élén kiűzte őket az 

országból. 

40 A forradalmi Franciaország ellen indított porosz–osztrák intervenciós háború során foglyul ejtett s ide szállított francia katonákról van szó. 

35 






EGYÜTT 

(melyet Erdélyből a Maroson nagy bővségben hoznak, és amelynek egy része az ország alsó részeibe vitetik a 

vízen, más része pedig a szárazon, az ország középső részeinek szükségeire), vagy a feljebb említett 

produktumokkal megterheltetnek. A sónak itt nagy depozitóriuma vagyon, melyből a körül lévő vármegyék 

bővön kielégíttetnek. 

A dohány, mellyel Szeged kereskedik, mind ebben a városban és annak Csongrád és Torontál vármegyékben 

fekvő birtokaiban termesztetik. 

A gabonát nagyobb részint Csongrád, Csanád, Békés, Arad és Bihar s ezekkel szomszédos vármegyékből 

hordják az eladás végett Szegedre, valamint azt ezen vármegyékből gyakran alább is szállítják Torontál 

vármegyébe, holott Törökbecsén szokott eladatni s a Tiszán levitetni. Jegyezzük meg Szegedet arról az 

emlékezetes békességkötésről is, melynek megrontását azután a magyarok királyokkal együtt oly siralmasan 

lakolták meg Várnánál. 41 

4.5. A vidék és az út Pesttől Szegedig 

A vidék egész Pesttől Szegedig egy puszta és kedvetlen térség, amelyen az ember a stációkon kívül falura alig 

talál. Hegyet az ember sem távul, sem közel nem lát; erdőn pedig egyen kívül, amely Ócsa és Kőrös közt 

vagyon egy Kakucs nevű helységnél, keresztül nem mentem, sem egy is szemembe nem ötlött messzünnen is. 

A helységek egymástól igen messze esnek, és némely stációk három, sőt négy mértföldnyire vagynak 

egymástól, kik között az ember a nagy pusztákon egy-egy rossz fogadónál vagy csárdánál egyebet nem talál. A 

föld, amelyen az utazó mégyen, mindenütt homokos, rosszul mívelhető és kevés gabonát termő, legelőnek 

mindazonáltal jó, és hacsak nemigen száraz az esztendő, a füvet jól termeszti. Mely okért az ezen vidékiek nem 

annyira az agrikultúrára, mint a marhatartásra adják magokat, valamint a juhtartásra is. A szőlőmívelésre is ez a 

homokos föld (hacsak nem felette az) elég alkalmatos, és az ember majd minden helységeknél lát szőlőket. Az 

ócsai, körösi, kecskeméti borok pedig a jók közé számláltatnak. Folyóvízre az ember egész Szegedig nem akad, 

és a jó kútvíznek is nagy szűke vagyon. Unalmasabb utat leírni nem lehet, mint ezen a homokos pusztaságon, 

kivált a nyári melegben; ellenben gyönyörűség az elfáradt utazónak a derék magyar helységekbe megállapodni, 

ott az igaz törsökös magyar népet megesmerni, annak gazdaságát, minden állapotját és rendtartását megtudni, 

annak géniuszát és nemzeti karakterit kiesmerni és annak jó sorsáról, tehetősségéről és kultúrájáról 

megbizonyosodni. 

4.6. További út Torontál vármegyébe 

Szegedről jöttünk per Horgas és Magyarkanisa, mely helységek Bács vármegyébe feküsznek, Törökkanisánál a 

Tiszán hidason általmenvén, elsőbben is ebbe, azután pedig Mokrin nevű Torontál vármegyei helységbe, 

honnan másnap per Nagykikinda, Basahíd és Melenc érkeztünk Nagybecskerékre, Torontál vármegyének fő 

helységébe, holott a vármegye gyűlései is szoktak tartatni. Itten a főispány és udvari referendárius, ama szeretett 

hazafi, méltóságos Balog Péter úr, éppen akkor közönséges vármegye gyűlését ülte. Két napot itten mulatván, a 

gyűlésekben is megjelentem, melyekben tanúja voltam a közönséges dolgok szép renddel való folyásának, 

igazságos és közhasznú elintézésének, melyet a főispány úr bölcs kormányozásának, autoritásának és 

igazságszeretetinek, a magisztrátusbélieknek pedig (kik is mind magyar hazafiak) véle való egyetértéseknek 

lehetett tulajdonítani. Tanúja voltam ellenben némely vármegyebéli birtokos uraknak nem hazafiúi, sem nem 

nemes, hanem a haszonkeresés és a gazdagságnak telhetetlensége által félrevitetett indulatjaiknak és 

gondolkozások módjának, melyet nem fájlalni nem lehetett, mert ezektől mint vármegyebéli fő birtokosoktól a 

vármegye jó állapotja minden tekintetben sokat függene. 

A Torontál vármegyei birtokosok nem nagy számmal vagynak: a k. kamara nagy jószágokat bír; bírnak továbbá 

privatusok, kik – némely magyar eredetűt kivévén – rác, görög és örmény nemzetűek és nemtelenek. Vagyon a 

többek között egy birtokos, kinek jövedelme kilencvenezer forintra reá megyen, ki is macedóniai eredetű, 

Bécsben lakó nagykereskedő. Vagynak privilegiált helységek is, amelyek birtokosok: ezek tízen vagynak, és a 

Kikindai districtusnak neveztetnek. Tudni kell azt, hogy hajdan a Banátusban a legrégibb és -nevezetesb magyar 

és erdélyi famíliáknak volt birtokok, melytől azután a török elfoglalása által elestek. Visszavétetvén fegyverrel, 

a Banátus a kir. kamarára jutott, azután ugyancsak némely jószágok privatusoknak is adattak. Torontál 

41 A szegedi békét 1444 nyarán, tíz évre szólóan, I. Ulászló király kötötte a törökkel. A szerződést azonban megszegte, s még az év őszén 

hiányos felszerelésű és csekély számú seregével hadjáratot indított a Balkán ellen. A várnai csatában serege megsemmisült, és maga is 

elesett, csupán Hunyadi Jánosnak sikerült elmenekülnie. 

36 






EGYÜTT 

vármegye nevezetesen József császár idejéig majd egészen a kamaráé volt, hanem ez a császár nagy 

domíniumokat adott el licitando rác és örmény privatusoknak, mégpedig oly jószág, amely 40-60-80 ezerét hoz 

be, 200-250 és 300 ezer forintokon adattatott el. 

Becskerékről a főispány úrnak társaságában volt szerencsém Hatzfeldig, egy Becskeréktől öt mértföldnyire 

fekvő német helységig menni. Ezt a helységet Oberster Csekonics úr 42 (a mezőhegyesi ménesinstitútumnak 

főinspektora) a királyi kamarától árendába bírja, még más két falukkal együtt. Az ő földjeibe érvén nem kis 

csodálkozással láttuk nagy industriájának jeleit és szép ökonómiáját. Egy szélesen kiterjedt vidéket, mely ennek 

előtte mocsárból és tóból állott, mívelhetővé és a legszebb legelővé tette, hosszú töltések által, melyek mintegy 

mértföldet eltartanak, a vizet termékeny földjeiről eltiltotta, más töltés által a vizet úgy rekesztette el, hogy azt 

száraz időbe földjére tetszés szerént kiáraszthatja. Olyan vidékben, melyben ennek előtte fákat látni nem 

lehetett, sokféle fákat nevelt, és magának vadaskertet formált; fűzfákkal a töltéseket és utakot kétfelől beültette 

sat. Ezenkívül nagy serházat, nagy pálinkafőző házat, malmot és majorokat építtetett, marhabéli ökonómiáját 

pedig mely nagyra vitte, azt minden, aki látta, bizonyíthatja. Puszta földjeit továbbá számos magyarokkal (a 

szomszéd felső vármegyékből) népesítette, kik mind a dohánykertészséget űzik, és a mezőkön csoportonként 

laknak együtt. Hatzfelden (régen Zomboly volt a neve) az Oberster úr házához szállottunk, egy új és igen szép, 

jó alkalmatosságú épületbe. A mellette lévő kert pedig sok szorgalmatosságnak jeleit mutatja, és jóllehet nem 

nagy, és tökéletességre még nem vitetett, de máris gyönyörűséges mulatóhely. Az Oberster Csekonics nagy 

industriájának megítélésére tudni kell azt, hogy a jószágát, melyet mintegy újrateremtett, csak öt esztendőtől 

fogva bírja. Hatzfeldről félnapi mulatásom után elmentem Törökbecsére, onnan Bács vármegyébe igyekezvén. 

Mentem eszerént per Nagykikinda és Beodra Törökbecsére, egy a commerciumra nézve az ott való nagy 

konkurenciáért nevezetes helyre. Fekszik ez a Tisza mellett, amelynek partján tagos kikötőhelye vagyon. 

Mezőváros. Itt a Tisza partján számos nagy hajókat láthatni, melyek a Tiszán fel a Dunáról, a Száváról és a 

Dráváról jönnek ide a gabonának és a dohánynak vásárlása végett: mely terméseket az egész Banátusból, sőt 

feljebbről is ide hordják öszve és nagy bőségben eladják. A vevők rendszerént Slavoniából és Croatiából, a 

Littoraléből és Olaszországból is jönnek (ennek előtte Törökországból is jöttek), és sok hajóikat a gabonával és 

dohánnyal itt terhelvén, ezzel ismét visszatérnek. Törökbecsénél a Tiszán hidason általmenvén, jöttem per 

Magyarbecse, Sz[ent]tamás (ezek rácokkal elegyes magyar helységek, amilyen Bács vármegyében sok vagyon) 

Német-, vagyis Újverbászra az itten kezdett hajókázó kanálisnak megtekintésére. 

Itt Kiss József úr, a kanálisi munkának egyik érdemes direktora nekünk magánál szállást adván, másnap 

elvezetett a kanálishoz és az ebben készülendő kataraktához (zughoz vagy vízrekeszhez), melyen éppen akkor 

szorgalmatoson dolgoztak. Mindeneket megnézvén Verbászon, délután mentünk a kanális mentiben Kulára, hol 

Kiss Gábor kapitány úr, a kanálisi munkának másik direktora lakik, Kuláról pedig másnap a kanális mellett 

Szivácig – ahol a kanális egy nagy tónak a végén vitetik keresztül Cservenkáig – és a sztapári határig jöttünk, 

amennél tovább a kanális még ekkor nem ásatott. Innen tovább Zomborig értünk, holott ismét a kanálison 

dolgoztak, és egy jó darabig a földet ásómachinával (melyet hat lovak húznak) ásták fel. Itt a kanálist ekkorig 

egy Mostanga nevű állóvízig vitték, amelytől fogva a Dunáig, mely oda három mértföldnyire esik, még semmi 

munka nem tétetett. 

Zomborról, amely is egy nem rút királyi városocska magyar, rác és német lakosokkal, utunkat Bezdánon 

keresztül Battináig folytattuk, egy a Dunán túl fekvő helységig Baranya vármegyébe. Ez a falu egy hegyoldalba 

fekszik éppen a Duna mellett; rácok a lakosai, akik különben a Dunán túl való kerületben – Pest vármegyének 

némely helységeit Szentendre körül és némelyeket Fejér vármegyében kivévén – nemigen telepedtek le. 

4.7. A kanális és az út Bács vármegyén keresztül 

A kanális ezelőtt két esztendőkkel projektáltatott Kiss József és Gábor uraktól, 43 és az ő projektumoknak 

hasznos volta megesmértetvén, mind őfelsége a király azt helybehagyta, mind pedig csakhamar egy társaság is 

állott fel annak végrehajtására, mely társaság gazdag privatusokból (nevezetesen bécsi urakból) áll, akik a 

42 Csekonics József (1757–1824) ezredes, később tábornok. II. József 1785-ben a mezőhegyesi, 1789-ben pedig a bábolnai ménestelep 

létrehozásával bízta meg, s ezzel Csekonics a magyar állami ménestelepek megalapítója lett. Munkája; Praktische Grundsätze die 

Pferdzucht betreffend [A lótenyésztés gyakorlati alapelvei] Pest 1817. 

43 Kiss József (1748–1812) vízépítő mérnök és Kiss Gábor (1751–1800) vízépítő és hadmérnök, testvérek; műszaki tanulmányaikat 

mindketten a gumpelsdorfi (bécsi) hadmérnöki akadémián végezték. Felismerve a Duna és a Tisza közti jelentős szintkülönbséget, együtt 

tervezték meg a Monostorszeg (Backi Monostor) és Újverbász (Vrbas) között építendő hajózó- és lecsapoló csatornát. Az építési engedélyt 

elnyerve 1792-ben részvénytársaságot szerveztek „Ferenc-csatornai királyi szabad hajózási társaság” néven. A munkálatok 1793-ban el is 

kezdődtek, s a csatorna 1797-ben Sztapárig (Stapar) hajózható volt, amikor a vezetőség kibuktatta a társaságból a fivéreket. Mindketten 

elszegényedve haltak meg. 

37 






EGYÜTT 

magok capitalisaikat a kanálisra fordítandó költségekre egybetették oly feltétellel, hogy a kanálisnak ezutáni 

hasznaiból aszerént, amint egyenként a költségre adakoztak, tíz procentóba részesüljenek esztendőnként; addig 

is pedig, míg a kanális elkészülne, öt procentot vegyenek. A kanálisi társaság magát Királyi Privilegiált 

Hajókázó Társaságnak nevezi (németül: K. k. privilegirte Schiffarths Kanál Gesellschaft). Őfelségétől 

privilégiuma vagyon huszonöt esztendőkre, melynek eltelése után a királyi kamara által fogja venni a kanálist, a 

capitálisokat kinek-kinek visszafordítván. Őfelsége maga is interessatus benne kétszázezer forintokig. Az 

akcionáriusok, v.is interessatusok négy klasszisokra osztatnak el, olyanokra, akik tízezerbe és ezen felyül, 

ötezerbe és ezen felyül, ezerbe és ezen felyül, ötszázba és ezen felyül adtak, és ki-ki a maga beadott 

capitalisának (melyet akciának neveznek a kereskedésben) mennyiségéhez képest veszi esztendőnként a 

meghatározott procento szerént a maga részét v. interesit. 

Mely sokat nyerjen a kereskedés ezen kanális által, azt bővön eléadni nem szükség. Tudni kell csak azt, hogy a 

Bánátus és az egynehány azzal határos vármegyék Croatiának, Slavoniának, Olaszországnak és több idegen 

földeknek gabonásházai, ahová az öszvejövést, mely most sem kicsiny, semmi inkább nem nevelheti, mint az 

útnak könnyebbsége, rövidsége és a költségeknek kevesítése, mely célok a kanális által mind elérettetnek. 

A kanálisi társaságnak pedig a kanálisból veendő haszna ebben fog állani, hogy minden hajótól egy 

mértföldnyire egy mázsáért két krajcárt fog magának fizettetni. 

A királyi privilégium szerént pedig a társaságnak még ez a haszna is leszen, hogy minden serarialis naturalékat 

és portékákat, úm. sót, rezet a Banátusból, gabonát etc. ugyanazon az áron, melyen eddig akár a vízen, akár a 

szárazon vitetődtek egy bizonyos helyig (amely ti. valamely folyóvíz mellett fekszik), a maga hajóin vitetheti a 

társaság, melyből a nagy haszna világos, minthogy a vitel költsége sokkal kevesebb lesz, mint ennek előtte, az út 

a kanális által mind sokat rövidíttetvén, mind pedig könnyebbíttetvén; a vitelért való fizetés pedig mégis annyi 

maradván, mint eddig volt. 

A kanális ásatása ezelőtt esztendővel, úm. 1793-ba májusban kezdetett el, a jövő esztendőbe pedig, amint a 

szándék vagyon, el fog végeztetni, a kikalkulált költség egymillióra fog jönni. A kanálisnak hossza Földvártól 

fogva a Dunáig 13 1/2 mértföldet fog tenni. Földvártól fogva Verbászig 7 1/2 mértföldig egy Cserna-bara nevű 

beszakadása vagyon a Tiszának, amelyet természeti kanálisnak lehet mondani. [Teleki Domokos jegyzete: Talán 

ez régen egy elkezdett kanális volt; igaz ugyan, hogy nem látja az ember semmi mesterséges regularitásnak a 

nyomát.] 

Ezzel a beszakadó árokkal a most készülő kanális Verbásznál egyesül, és azután Kulán keresztül, Cservenkán 

által, Zombor mellett vitetik el Bezdánig, mely helységnek határán a Dunába szakad. A víznek esése a Dunától a 

Tiszáig huszonhét láb; mely okért négy katarakták lesznek a kanálison, amelyekre ezen huszonhét lábnyi esés 

fel lészen osztva. Hogy pedig a kanálisban mindenkor elégedendő víz lehessen, annak talpa négy lábbal 

mélyebb lesz a legkisebb Dunánál és Tiszánál, hogy mindenkor mindkét felől megtelhessék. A kanálisnak 

rendes mélysége hat lábra ásatik, szélessége pedig tíz öl, ahol azonban a föld magos vagy partos, ott mélyebben 

ásatik, amint azt a niveau v. libella (oly eszköz, mellyel a horizontot és a víznek esését mérik) kívánja; ahol 

pedig a víz természeti martok között vagyon, ott ezen szélességében, ha a tíz ölnél több is, meghagyatik. Még 

azt említem, hogy a kanális Ferenc csatornájának neveztetik a k. privilégium szerint. 

Az egész vidék a Tiszától fogva a Dunáig, melyen a kanális mentibe keresztülutaztam, egy kies térség, melyen 

az ember egyebet termékeny földeknél és mezőknél nem lát. Verbásznál ugyan vagynak egy sor szőlődombok a 

kanális mellett, és ennek mentibe imitt-amott partos helyek is vagynak, de hegyeket messze is alig láthatni. A 

faluk egymástól nincsenek igen távol, és mind derék helységek, melyekben magyarok és rácok (mert itt a 

magyarság a rácsággal igen elegyes) vagy németek laknak, kik is újabb kolonisták; és ezeknek faluik különösön 

szépen vagynak épülve. Zombortól fogva Bezdánig az út erdőn megyen keresztül, és Bezdántól a Dunáig elébb 

a Bezdán vizin hídon általjővén az utazó egy darabig egy derék töltésen mégyen, mely a Bezdán vizinek és a 

Duna egyik ágának kiáradása ellen és a különben is mocsáros hely miatt csináltatott, azután pedig a Duna 

partjáig ismét erdőn mégyen által; a Duna partjától pedig battinai hidassal Battinára (mely helyet már említettem 

feljebb) általvitetik. 


Battináról Eszeknek mentünk, Hercegszőlősön által. Eszekig Baranya vármegye. Az út egy kis darabig a battinai 

hegyek alatt, azután pedig térségen és erdőn, Türje nevű falutól fogva pedig Eszekig egy töltésen mégyen el. Ez 

egy derék és szép töltés, mely egy szélesen elterjedt mocsáros helyen van keresztülvíve. Hosszasága szinte egy 

38 






EGYÜTT 

órát tart, és éppen a Dráva partján végződik, ahol egy nagy emlékeztető oszlop vagyon II. József császárnak és 

Mária Terézia királynénak emelve (melyen mind a két uralkodóknak félképei kőbe faragva látszanak) a töltés 

csináltatásának és az Eszek mellett lévő mocsárok kiszárasztásának emlékezetére. 

A Dráván, mely itt elfoly, az ember hídon általmenvén, mindjárt Eszek várába ér, mely ezen víznek partján egy 

kies térségen fekszik. Már e[z] Slavonia. 

ESZEK. Eszeknek más két részei, úm. az alsó- és felsőváros, a vártól egy fél fertályórányi távulságra feküsznek, 

jobb és bal felől a Dráva mellett, úgy, hogy a várat éppen közbülveszik. A várba megszállván, egy kevés 

kinyugovás után a várat és a két várost bejártuk. A vár egy a legerősebbek közül az országba. A legerősebb 

várak pedig Magyarországban: Pétervárad, Eszek, Tömösvár, Arad. Erősítéseinek egy része a Dráván túl is 

fekszik a várral éppen szembe, és annak nagy oltalmazására szolgál. A várban nagyobbára mind szép és derék 

épületek vagynak, melyek közül a piacon lévő nagy kaszárnya tekintetet érdemel; az utcák csinosok és nemigen 

egyenetlenek, kővel is rakottak. Az egynehány várbeli kaszárnyákban pedig és a föld alatt lévő kazamatákban 

harmincezer fegyveres ember férhet. A lakosok majd csaknem mind németek. 

A felsőváros, melybe a várból egy szép allé vezet, a jobb és csinosabb mezővárosok közé számláltathatik. Az 

árnyékos utcák, minthogy a házak előtt majd mindenütt nagy hársfák vagynak ültetve, a városnak, amely 

különben szép és nagy épületekben szűkölködik, sok kellemetességet adnak. Az alsóváros, mely a vártól 

hasonló messzeségnyire van, mint a felsőváros, ehhez hasonló, csakhogy épületeire nézve alább való ennél. A 

lakosok, kiknek számok mindöszve mintegy nyolcezerre mégyen a két városban, rácokkal elegyes tótok, kik 

részint katolikusok, részint görög vallásúak; vagynak kevesebb számmal németek és legkevesebben magyarok 

is. Verőce vármegyének a felsővárosban vagyon vármegyeháza, és némely vármegye tisztjei itten laknak; itt 

vagyon egy provinciális kommisszariátus is. Eszek egészen, mind a vár, mind a két város, k. kamara jószága, és 

a több kamarai városok módjára vagyon igazgatása. 

Eszeknek egész vidékit az elterjedt sík térség, a szélesen folyó Dráva vize, a házak felett tetejeket kiemelő sok 

fák és a vár háta megett a két város között hosszan elnyúló kertek gyönyörűségessé teszik. Itt állott a régi 

időkben ama római híres kolónia, Mursia, melyet Adrianus császár 44 épített volt, és amely egy tartománybéli 

tiszttartónak volt helye, ki innen az akkori Pannoniának egy részit igazgatta. A Nagy Konstantin császár 

idejében itt egy püspökség is volt. Ez a város a Napnyugoti Császárságnak romlásáig virágzott, és a sok 

barbarus népek pusztításaik miatt egy csekély faluvá lett. A Magyar Birodalomhoz foglaltatván azután Slavonia, 

egy a magyar királyok közül itt egy várat építtetett a Drávánál, melyet Eszeknek nevezett. I. Ferdinánd császár 

és király itt egy erős hidat építtetett a vízen keresztül, de amely a török háborúkban elrontatott. I. Leopold a 

várat rendes erősséggé formáltatta; az újabb időkben pedig a mostani derék híd építtetett a Dráván keresztül. 

Eszekről továbbfolytatván utamat, téren és imitt-amott erdős helyeken mentem. VUKOVÁR egy derék 

mezőváros a Vuka vizének a Dunába szakadásánál. Szerem vármegyének fő helye. A lakosoknak, kik katolikus 

és görög óhitű rác-tótok és kevesebben németek is, mintegy négyezerre mégyen számok. Ezen helyben nagy 

kereskedés és sok kézi mesterségi szorgalom vagyon. Majd minden háznál áruló- vagy kereskedőboltot vagy 

dolgozóműhelyet lát az ember. A mesteremberek műhelyeinek nagy és nyitott ajtai vagynak mindenütt, úgyhogy 

az utcákról lehet a dolgozókat szemlélni: ez Tótországnak más városaiban is hasonlóképpen vagyon. Úgy 

mondatik, hogy Vukovárról jó kereskedés űzetik sokféle árukkal Erdélybe. Régibb időkben ez a város erősített 

hely is volt, de annak mostan csak nyoma látszik. Vukovárt a hozzá tartozó szép jószágokkal együtt a g. Elz 

família bírja. 

Innen Novoszellóig, egy faluig, mely a Dunán túl esik, és ahova egy rév viszen a Dunán által, hegyes-völgyes 

környéken keresztül mégyen az út; de Novoszellónál a Duna túlsó partjára, Bács vármegyei földre kiérvén, a 

legszebb tér földeken és mezőkön mentünk a Duna folyamatjától nem messze, amelyek általellenébe lévő 

partján hosszú sor hegyeknél egyéb nem látszik. A Dunának napkeleti és déli partjáról közönségesen meg is 

lehet jegyezni azt, hogy az a Dunának M[agyar]országba való beszakadásától fogva mindenütt hegyes, sőt 

Budától fogva majd minden megszakadás nélkül hegyekből áll, az általellenbe lévő partja pedig egy majd 

mindenütt egyenesen elterjedő térség, a Banátusnak szinte végéig. 

Novoszellóról, mely is német helység, Palánkon, Loskánon és Futakon s Újvidék között szép nagy erdőkön 

keresztül, melyek különben Bács vármegyébe felette ritkák, Újvidékre érvén, itt és a véle szemben lévő 

Péterváradon egy napot mulattunk. Ugyanis Péterváradot Újvidéktől csak a Duna választja el, de amelyen lévő 

44 Publius Alius Hadrianus (76–138) 117-től római császár. 

39 






EGYÜTT 

hajós híd a két várost egybeköti. Péterváradon a slavoniai kommendírozó generális Geneyne úrnak 

parancsolatjára különösön a felső várban elhordoztatván egy tiszt úr által, nem győztem gyönyörködni az egész 

várnak szép fekvésén, és bámulással néztem annak mind természeti, mind nagy mesterségű erősségeit, melyek 

azt megvehetetlenné láttatnak tenni. 

4.9. Újvidék és Pétervárad 

ÚJVIDÉK (Neoplánta), németül Neusatz, 1751-ben lett királyi várossá, és annak előtte péterváradi sáncnak 

neveztetett. Rövid idő alatt nagyon megnépesedett, melynek oka különösön az, hogy a kereskedésre nézve derék 

fekvése vagyon. Innen nagy kereskedés űzetik mind a magyar és német földről a török földre, mind pedig onnan 

ide. Eléggé kiterjedt város és elég díszes, kivált újabb épületeire nézve. Lakosai a kilencezerét felyülhaladják; 

nemzetségekre nézve magyarok, németek és rácok – az utolsóknak itt egy görög valláson levő püspökjök 

lakozik. 

PÉTERVÁRAD egy erős vár, és a legerősebb M[agyar]országban s annak részeiben. Slavoniába fekszik. A 

Duna mintegy félig keríti, és a várhoz közel ágakra oszolván két szigetet formál, melyek közül a nagyobbik 

Karlovicig nyúlik, ahol a Dunának ága a nagyobb Dunával ismét egyesül. Ezen szigetnek szélibe a várnak 

általellenébe, valamint a várral hasonlóképpen szembe az újvidéki parton, erősítések (fortifikációk) vagynak, 

amelyek a várnak nagy oltalmára és különös erősségére szolgálnak. A vár az alsó és felső várból áll: az alsó a 

felsőt egészen körülveszi, és szélesen kiterjedt erősítésekkel bír; a felső pedig egy magos, kősziklás hegyen van 

építve és erős kőfalakkal és sáncokkal körülvéve. A felsőbb sokkal régibb építés is az alsónál, amelyet I. 

Ferdinánd cs. és király építtetett, akkor a felsőt is renováltatván. Az ebben lévő épületek egynehány nagy 

kaszárnyákból és egy fegyverházból állanak. Az alsó várnak kerületiben pedig maga a város vagyon, melyet 

ugyan szoros, de csinos városnak mondhatni. Itten tartja helyét a slavoniai generálkommandó. A várral egy 

törpe hegy függ egybe, mely a Duna partján nyúlik el; ennek a várral egyberagadott része várbéli erősségekkel 

bír, más része pedig, amíg csak tart (minthogy egyedül az a hegy az a hely, melyről a várost ostromlani lehet, a 

több hegyek a vár háta megett messze lévén), minázva vagyon. A két várban tízezer ember őrizet férhet meg. 

Péterváradnak erősségére, a természeti szerencsés fekvésén és a két várnak kettős erősségén kívül, a[z] tészen 

sokat, hogy az alsó várnak minden árkait víz alá lehet tenni, és hogy a vízre nézve még a magos felső várba 

sincsen szükség, minthogy egy hydraulica machina segítségével a Dunából egész addig víz pumpoltathatik, és a 

felső várat mindenkor kielégíti. A lakosok többnyire mind németek és kevesebben tót-rácok, de mindnyájan 

katolikusok, minthogy itt más vallásúak polgárok nem lehetnek; számokat ötezerén felyül lehet tenni. Katonai 

jurisdictio alatt vagynak, és választott magisztrátusok vagyon, melynek feje, a polgármester, egy tiszt szokott 

lenni; mindazonáltal a lakosok nem katonák, jóllehet a határkerülethez tartoznak. Ugyanilyen polgári állapotban 

vagynak Karlovicnak és Zemlinnek lakosai Slavoniában és Pancsovának lakosai a Banátusban. 

Péterváradnak külső városai nincsenek; vagynak azonban majorjai és kertjei, melyek a Duna mellett a városhoz 

közel feküsznek. Ezen városnak helyén régentén egy római kolónia állott, melynek neve Acuminaceum volt. 

Nevezetessé tette Péterváradot azon mellette történt csata, melyben 1716-ban Eugenius herceg 45 a törökökön 

azoknak harmincezer embereik veszteségivel győzedelmeskedett. 

Újvidékről folytatott utunkban Péterváradon által KARLOVICRA jöttünk. Ez egy népes mezőváros, majd mind 

rácok lakják. Itt vagyon lakása az orientálisi rítust tartó tót-rác, görög és oláh eklésiák metropolitájának, azaz fő 

püspökjének az egész Magyar Birodalomban s minden austriai tartományokban. 

A mostani metropolita Stratimirovics úr őexcell.-ja. Kívánja minden hazafi, hogy mind ilyen püspökjei legyenek 

a nevezett vallásúaknak. Kinek is tiszteletére lévén, megnéztük ez alkalmatossággal a metropolitai templomot és 

az őexcell.-ja bibliotékáját. A metropolitai templomot azelőtt nemrégen építtette az előbbeni érsek úr; kívülről 

jól mutatja magát az épület, belölről pedig rác gusztus szerént ítélvén szépnek vagy inkább cifrának lehet 

mondani, minthogy számtalan sok szép festésekkel és aranyazásokkal ékeskedik. A bibliotékája az érsek úrnak 

nem nagy, de válogatott könyvekből áll; némely igen ritka és megjegyzésre méltó könyveket és kézírásokat is 

láttam. Ezen utolsóbbak közül említem Brankovicsnak, [Teleki Domokos jegyzete: Ez a Brankovics serviai 

herceg, v.is despota volt, de csak famíliájára és nem hivataljára nézve. Az ő famíliája híres volt, mert ennek 

előtte Serviába fejedelemséget viselt. Ő Leopold császár alatt élt. I. Apafi erdélyi fejedelemnek a török portához 

45 Savoyai Jenő herceg (1663–1736), a Habsburgok legjelesebb hadvezére, a hadtörténet kiemelkedő alakja. Számos török elleni hadjáratban 

vett részt, köztük Buda visszafoglalásában (1686) és Belgrád felmentésében (ennek hatására kötötte meg a szultán 1718-ban a pozsareváci 

békét). Kedvenc tartózkodási helyén, a bécsi Belvedere-palotában gazdag képtárt és könyvtárt gyűjtött. Hazánkban a Csepel-sziget volt 

birtoka, ő építtette a ráckevei kastélyt (1702), a hazai kastélyépítészet egyik remekét. 

40 






EGYÜTT 

egy darabig követje volt, azután pedig Leopold császárnak volt biztosa Törökországban és különösön Serviába, 

aki által Leopold Serviat a maga részére hajtani kívánta, igyekezvén a Magyar Koronához visszakapcsolni. 

Sokat is tett abba Brankovics az yppeki serviai érsekkel 46 együtt, aki még azt is végbe tudta vinni, hogy 

harmincezer famíliák Serviából Magyarországnak puszta alsó részeire általtelepedtek. Brankovicsot Leopold 

sok fáradozásiért és a hadban is kimutatott vitézségért bárósággal és azután grófsággal is megajándékozta. 

M[agyar]országi indigenátust is nyert, de nemsokára valami terhes gyanúból kiesett a gráciából, és elébb 

Bécsbe, azután Égerbe tartatott könnyű fogságba.] serviai despotának Égerbe való (Csehországba) fogságában 

írott, Serviának és az maga idejebéli magyarországi s erdélyi dolgoknak históriáját, mely is a maga tulajdon 

keze írása, és igen nevezetes. 

A másik Dánielnek Servia, Bosnia és Bulgária históriája. Egy nevezetes nyomtatott könyv is mutattatott nékem. 

Ez egy Tübingában (a Német Birodalomban) a. 1563. illyricus nyelven nyomtattatott vallásbéli könyv, mely az 

evangélikus hitnek ágazatit foglalja magában, és a carinthiai s carnioliai akkortájba reformálódott eklésiák 

számára íratott, mint azt a titulusa mutatja. 

Nékem hitelesen bizonyíttatott, hogy Tübingában kinyomtatott illyricus Bibliák is volnának. Csak ebből is ki 

lehet hozni, hogy az akkori időkben a reformáció Carnioliában, Styriában és Carinthiában is elterjedett volt, és 

hogy ezen tartományok lakosai (mint slávus eredetűek) mind illyricus nyelvvel éltek. A következett 

változásokban minden vallásbéli könyvek elégettettek, úgyhogy a tűzből keveseket lehetett kimenteni. Az ezen 

tartományokban lakó népek nagy része pedig az idő változásaival lassan-lassan eredeti nyelvét is elhagyta, és a 

németet vette bé; de ezt olyan tisztán nem beszéli, hogy abban a maga régi slávus nyelvének sok nyomai ki ne 

tetszenének. Egy része a népnek azonban ezt az illyricus v. slávus nyelvet, melyet vendus [Teleki Domokos 

jegyzete: Ez a nevezet a vendusoktól, egy slávus nemzetségtől jő, akik régente Styriát és Carinthiát lakták; a 

mostani lakosai ezen tartományoknak azoknak elelegyesedett és már elkorcsosodott maradéki. A Carinthia és 

Styria szomszédságában a túl a Dunán lévő Magyarországban Szála és Vas vármegyékben lakó evangél. 

vendusok, kik a carinthiabéliekkel és carnusokkal egy nemzetség voltak, mind evang. vallásokat, mind slávus 

nyelveket mái napig megtartották.] és crainer nyelvnek neveznek, a maga épségében megtartotta. 

Karlovic emlékezetes azon békességkötésről, melyet itten I. Leopold cs. és király 1699-ben a törökkel kötött, 

amely által Bosniának és Serviának nagy részei a Magyar Koronához visszakapcsoltattak, de amely országok 

bírásától a passarovici békesség által, melyet VI. Károly császár és király kötött, a Magyar Korona ismét elesett. 

Karlovicról továbbfolytattuk utunkat, jöttünk per Idia PÁSZOVÁRA, hol is éjtszakai szállásunkat vettük. Ez a 

Pászova evangélikus helység, többnyire mind tótokból áll, vagynak azonban kevés ott megtelepedett evang. 

magyarok is, akik Békés vármegyéből származtak oda. Vagynak Slavoniában még több protestáns helységek is, 

úm. még egy Újpaszova nevű evang. helység, és ezenkívül Verőce vármegyébe nyolc reform, magyar 

helységek, kik azonban tótrácokkal elegyesek, és a magyar nyelvet nem tisztán beszélik. A számlált helységeken 

kívül több protestáns helységek Slavoniában nincsenek, mivel ezen országnak törvénye azt tartja, hogy a 

protestánsoknak szabad vallásbéli gyakorlások ne légyen. [Teleki Domokos jegyzete: A Slavoniába a múlt két 

századokban elkezdett volt gyarapodni a reformáció, és most is követőiből egészen ki nem fogyott.] Azonban 

azoknak az egynehány eklésiáknak, akik magokat megtarthatták, megengedtetett a vallásbéli szabadság. 

Csudálni lehet, hogy azt a törvényt, mely szerént a protestánsok Slavoniából mintegy eltiltva vagynak, a 

közelebb múlt 1791-béli országgyűlésén is (azonban az előbb említett tolerantialis klauzulával) megerősítették a 

slavoniai státusok. Pászova határnok katonahelység és a Péterváradi határnok-regimenthez tartozik; amely 

regiment districtusa Péterváradtól fogva Zemlinig lenyúlik. 

Újpászován és Battanicán által Zemlinbe érkeztünk. Itt a kommendáns Oberster úr igen szívesen fogadván, 

kivitt a Sáva hegyire (németül Sau-Spitze), mely is a Belgráddal általellenbe lévő partnak az a része, amely a 

Száva vizinek a Dunába szakadásánál vagyon, ahonnan Belgrádnak egy részét és éjszaki s napnyugoti fekvését 

jól lehetett látni. Azután a kontumácot is megnéztük, amely Zemlinhez ragad ugyan, de egy kerítés által el van 

különözve a helységtől. A kontumác sok alkalmatos épületekből áll; majd mindenkor tele szokott lenni, 

minthogy a török földről a Magyar Birodalomba való általjárás Zemlinnél felette nagy. 

ZEMLIN egy derék mezőváros, sok jó épületei vagynak, és lakosokban nem szűkölködik, kiknek számok 

kilencezerre megyen. Pallizádákkal és árokkal van körülvéve; fekvése pedig éppen a Duna partján vagyon, 

46 Arzen Cernojevic ipeki pátriárkával. Vezetésével mintegy 37000 szerb család menekült a török elől Magyarországra, közülük sokan 

Szentendrén és környékén telepedtek le. A pátriárka kérésére I. Lipót ünnepélyes oklevélben biztosította a török ellen a császáriak oldalán 

fölkelt szerbek jogait és kiváltságait. 

41 






EGYÜTT 

részint téren, részint dombos helyen. Régen egy kis vára is volt, melynek még most is lehet düledékeit látni; ez a 

helységben feküdött, egy magosacska helyen: a török háborúban egy obszervatórium volt itt fából épülve. 

Minekelőtte az ember Zemlinbe érne, a majorokon megyen keresztül, melyeket egy falucskának mondhatnál. A 

Zemlin lakosai rácok és németek, zsidók, örmények, görögök és más gyülevészség. A kereskedésből élnek, 

különösön pedig Belgrádnak szükségire gondoskodnak, és gyakran igen nagy hasznot látnak a belgrádiak nagy 

szükségekben. 

Ez a hely a maga nagy kereskedéséről méltán megjegyezhető, s tekintetet érdemel. Ugyanis mintegy 

középpontban fekszik Bécs és Konstancinápoly között, és mindennek, ami ide vagy oda megyen, itt kell 

általvitetni. Azért is minden Német- és Magyarországból, másfelől pedig Törökországból jövő áruknak és 

portékáknak fő letevő helye (depozitóriuma), melyeknek letételére sok magazinumjaik vagynak mind az itt, 

mind a távol lakó kereskedőknek. 

Zemlinről célunk lévén a Dunán Páncsovára hajókázni, egy kompra ülvén s szekerünket is arra tétetvén, a vízen 

leindultunk. Egy pontonér volt a kormányos, és öt hajóslegény evedzett. A Szávának a Dunába szakadásáig 

leérvén, ott éppen Belgrád alá jöttünk, és egy jó darabig partja mellett evedzettünk. Belgrádnak fekvése 

(melynek ábrázolását annak ide ragasztott eleven és igen jól talált rajzolatjából lehet látni) ekképpen vagyon: a 

vár, mely a felsőre és alsóra osztatik, az első ugyanis hegyen, a második pedig ennek alatta fekszik a Duna 

partján; a felsőváros az alsóvárosnak napkeleti oldala mellett fekszik, részint a hegy alatt, részint annak aljában. 

A rác város pedig, mely a Vízivárosnak hátulsó részével egybefügg, részint a hegyen, melyen magát felvonja, 

részint annak oldalában fekszik, a felső vártól egy bizonyos távolságra. Belgrád fekvése igen szép: a hegy, 

melyet a város és a vár beborít, a több kétfelől elnyúló hegyek, az ezek közt lévő völgyek és az elfolyó nagy 

Duna és Száva vizei, ezen szép fekvésen felyül pedig a két vár és az ezekben lévő jó épületek, az elterjedt 

Víziváros, ennek nagyszámú házai és sok vékony török tornyai, a hegyre felvonuló rác város gyönyörű 

tekintetet adnak. A vízen való menetel egész Pancsováig igen kellemetes: egyfelől, úm. a török részről az ember 

hegyes partot hágy el maga mellett; a magyarországi részről pedig tér partot lát. Azonban mind a két part puszta, 

és semmi helységek sem közel, sem messze nem látszanak, kivévén egy kis rossz török falut Serviában, mely 

éppen a part mellett Belgrádhoz egy félórányira esik. A magyarországi része pedig egyátaljában mind mocsáros 

és nádas hely lévén, azon az ember egyebet nem lát őrzőházaknál, vagyis inkább -kunyhóknál, melyeket 

csártákoknak hívnak, melyekben egynehányon a határnok katonák közül őrizeten szoktak lenni. 

A Duna, mely a Száva befolyása által erősen elszélesedik, Pancsováig egynehány szigeteket formál, melyek 

között a Belgráddal szemben lévő és hadi szigetnek hívatott sziget a legnagyobb, és a török háborúban sok 

csatépatékról volt nevezetes. 

V. Belgrád és környékének képe. d 

Páncsovától egy félórányira a Temes vize a Dunába szakadván, a hajó ezen folyóvízen felvonatik egész 

Páncsováig, mely város a Temes mellett fekszik. Itt volt, ahol mi is kikötöttünk, s ezzel vége vala a vízen való 

vizes útnak (mert jó esőnk is volt). 

d Rézmetszet. Felirata: Belgrád Semlinnel szembe így láttzik, Vidékével egyűtt. A bal és jobb oldali alsó sarokban az ábrázolt részek feliratos 

magyarázata. Szignatúra: »mettzette Tzetter Sam: Orosházi fi.« 17,2x43,2 cm. A 134. és 135. lap közé helyezve. A főszöveg szerint: 

„Belgrádnak fekvése (melynek ábrázolását annak ide ragasztott eleven és igen jól talált rajzolatjából lehet látni) ekképpen vagyon…” (135. 

lap) Szakirodalmi leírása: Rózsa György: i. m. 

42 






EGYÜTT 

Páncsováról, mely is egy alkalmas nagyságú, szépen épült mezőváros, jöttünk Idvaron, Ecskán álal 

N[agy]becskerékre, ahonnan másnap továbbmentünk Temesvár felé, mely is oda tíz mértföld. 

NAGYBECSKERÉK. N[agy]becskerék egy nagy és szépecske mezőváros, melyet majd mind rácok laknak. Egy 

kellemetes partos helyen fekszik a Béga kanálisa mellett, amely a várost félig körülvészi, és azon keresztül is 

mégyen, aholott rajta egy derék híd vagyon építve olyan magasságra, hogy alatta vitorlás dunai hajók 

elmehetnek. A kanálisban az ember sok hajókat lát, minthogy minden produktumok, amelyek a Banátus belső 

részeiről kivitetnek, ezen a vízen vitetnek ki, melyből azután a Tiszára és innen a Dunára jönnek. A kanális 

partján a város részein szép kis ligetek vagynak, melyek a helynek annál több kellemetességet adnak, minthogy 

ezen a vidéken az ember fákat éppen nem lát. Vagyon ezenkívül egy nagy eperjfás kert, mely a vármegyéé, és a 

selyemtenyésztés gyarapítása végett míveltetik. Mert minthogy ezen vármegyében sok selymet termesztenek, a 

vármegye az eperjfák elegedendő bőségekről gondoskodik, és a helységeket, amelyekben eperjfákra szükség 

volna, azokkal kielégíti. 

N[agy]becskerék privilegiált kamarai város, mely szerént kamarai hely ugyan, minthogy a maga praestatiói 

helyett és a benefíciumok használásáért a k. kamarának bizonyos kötött summát fizet, azonban tulajdon 

magisztrátusa vagyon, amely minden dolgait igazítja, és egyenesen a vármegyétől függ mindenekben. Ilyen 

privilegiált helységek többen is vagynak Torontál vármegyében, amelyek az úgynevezett Nagykikindai 

districtushoz tartoznak. Ezek azonban nincsenek a kamarának uradalma, hanem csak főigazgatása s -vigyázása 

alatt. Tíz helységek tartoznak a districtushoz, amelyek a kerület székitől függnek, melynek egy kamarai személy 

a prasese, kit districtualis kommisszáriusnak neveznek; akinek megegyezése nélkül a kerület semmit magától 

nem cselekedhetik, minekelőtte a kamarától arra engedelmet nem nyert. A kamara résziről a kerület mellett egy 

asszesszor is szokott lenni, kinek minden közönséges dolgok folyásán jelenléte megkívántatik. Az egész kerület 

pedig különben a vármegyétől függ. A kamarának harmincnyolcezer forint pénzsummát fizet. Vagyon ilyen 

privilegiált rác, magyarsággal elegy kerület Bács vármegyében is: tizenhat nagy helységből áll, és nincsen a 

kamarának fővigyázása, hanem csak a vármegye jurisdictiója alatt; mindenekben azonban maga 

magisztrátusától (melynek a feje egy főkapitány) igazgattatik. Ezt a Tiszai districtusnak nevezik, és ez a múlt 

790-beli országgyűlésekor az ország v. korona jószágaihoz kapcsoltatott, minthogy fizet is a koronának 

esztendőnként negyvenezer forintot. 

Becskerékről továbbfolytattuk utunkat, és mentünk per Szentgyörgy, Pardány (rác helyek), Újbécs (német hely 

és végső hely Torontálba) Temesvárra. 

4.10. Torontál vármegyéről közönségesen 

Torontál vármegye egy a legszebb és a legnagyobb vármegyék közül M[agyar]országban. Hosszasága tizenhat 

mértföld, szélessége pedig nyolc-tíz. A Marostól fogva, mely annak északi határja, lenyúlik a Banátusi-illyriai 

határkerületekig a Dunától mintegy négy mértföldig. Napnyugotra a Tisza vize határozza, napkeletre pedig 

Temes vármegye. Az egész vármegye egy sima térség. Földje igen termékeny, és mind gabonát nagy bőséggel 

terem, mind kövér legelőkkel bír. Égtája, valamint a más két banátusi vármegyéknek (és Bács vármegyének is), 

melegebb, mint Magyarországnak más részeiben. Sajnállani lehet, hogy még ezen vármegye nagyságához 

képest kevéssé népes, és hogy sok szélesen elterjedt földjei használhatatlan állapotban lévén, mindaddig 

míveletlenek. Ugyanis tizenkilenc ? mértföld csupa mocsáros hely, és nem egyéb tóknál s náddal beterített 

posványoknál. Ezenkívül pedig a Tisza, Maros és Temes vizei gyakorta kiáradnak, és a nagy esőzések sok 

állóvizet hagynak magok után, mely szerint még több részek is víz alá tétetnek. Ennek előtte kivált a vizek 

áradásaitól Torontál vármegye sokat szenvedett; de most a Maros partján és a Tisza mellett készült derék 

töltések ezen vizek kiöntéseinek nagy gátot vetnek. A tóknak lebocsáttatásában és a mocsároknak 

kiszárasztásában is sokat cselekedtek immár Torontál vármegyében. Ugyanis a Béga kanálisába és több más 

kanálisokba, amilyen a Berzovai-kanális a Begain alol, sok állóvizeket csapoltak le, és reménység vagyon, hogy 

a mostani mocsáros földeknek is kétharmadát még használhatóvá tehetik, ha némely projektumban lévő 

lecsapoló kanálisok végrehajtatnak. 

A Bégai-kanális az a kanális, mely Krassó vármegyében Lúgostól nem messze kezdődvén az egész Banátuson 

keresztülmegyen, és a Tiszába béfoly. Ez a kanális a Béga folyó vizinek regulációja által, a Temes vizinek 

belébocsáttatása s a Facseti-kanálisnak a Bégába való vitetése által készült. Ugyanis a Facseti-kanális a 

havasokról lejövő és meggyűlt vizeket egy ágyba veszi, és a Begába foly. Ezen kanálison a havasi erdőkről a fát 

bocsátják le Temesvárig. A Temes folyó vize pedig egy zsilip v. zúg (Schleussen) által eresztetik a Begakanálisba, 

mihelyt ebben a víznek elég bővsége nincsen, mely zúg Kosztill nevű helységnél vagyon. A Temes 

vizinek pedig a Begai-kanálison alol vagyon a folyása. A Bega vize a Temesnek egy kanálison belébocsátott 

43 






EGYÜTT 

részével és feljebb a Facseti kis kanálissal egyesülvén, azonnal hajókázhatóvá lesz. Temesvárnál azután 

elfolyván, ott sok hajókat viszen, és Becskerék mellett elmenvén Aradáznál egy nagy mocsárba szakad, melyet 

Fejér-mocsárnak neveznek; amely a Tisza kiöntésiből lett és annak állandó maradványa. 

Ezen mocsáron keresztül a hajók a Tiszába és tovább mennek; azonban ez a Fejér-mocsár a hajókázásnak és így 

a kereskedésnek is nagy akadályára vagyon. Mert a nyári száraz időkben a mocsár annyira megapad, hogy a 

hajók a víznek fogyatkozása miatt azon tovább nem mehetnek, és gyakran soká tartóztattatnak; mely okért is a 

Bácsi-kanálist készítő társaság azon gondolkodik, hogy a Bégai-kanális Becskerékről Törökbecsére vitettetnék, 

és Földvárnál a Bácsi-kanálissal közösülésbe jöhetne, mely a kereskedésnek nagy előmenetelire lenne. 

Torontál vármegyének lakosai nagyobbára rácok és oláhok, a többek németek és franciák, vagynak kevés 

magyarok is. 

A rácokat még most nagyrészint vad és míveletlen népnek lehet mondani, kik közül azok, akik a vármegye alsó 

részeibe laknak, bárdolatlanabbak, valamint az oláhok is, akik sokan adják magokat tolvajságra s más 

gonoszságra. Ugyancsak a torontáli oláhok jámborabbaknak tartatnak, mint a Temes és Krassó vármegyeiek. A 

rácok közönségesen véve, kivált a felsőbb vidékiek, jó földmívelők; az oláhok rosszabbak. A német és francia 

kolonisták pedig igen szorgalmatosok, s azért is tehetősök, különben is jóféle jámbor emberek; a magyarok is 

dolgos emberek, kivált azok, kik a dohánykertészséget űzik. 

A rácok a Banátusnak részint régibb, részint a török földekről egy századtól fogva általjött lakosai, kik eredet 

szerint serviaiak és bolgárok. 

A németek új kolonisták, kik VI. Károly császár és király idejétől fogva hozattak ezen földre, amely azelőtt nem 

sokkal szabadult vala ki a törökök birtokából; rész szerént katol., rész szerént evang. és reform. vallásúak. 

Németországnak sok részeiről, főképpen Franconiából, a Palatinátusból és Svéviából jöttek; még II. József 

császár is igen sokakat telepített meg itten. A francia lakosok eredet szerint Lotharingiából valók, és VI. Károly 

császár alatt jöttek. Ezeknek öt helységek vagyon ebben a vármegyében, és Temes vármegyében is van 

egynehány; ezek is részint katolikusok, részint protestánsok; francia nyelvet beszélnek. Azonba ezeket a magyar 

paraszttól külsőképpen meg nem különböztethetnéd, valamint a Magyarország más részeiben lakó svábokat 

sem, mert ezeknek még a nyelvek is magyarizálódott majd mindenütt; de a banátusi németek mind német 

parasztok módjára járnak, és németnél egyebet nem beszélnek. 

A nevezett német és francia kolonisták a Banátusba jövetelekkor mind kamara földre telepíttettek, most azonba, 

mivel elszaporodtak, sok privatus birtokosoknak földjeire is oszlattak széjjel. Ezeknek aerarialis költségeken 

házak építtettek, [Teleki Domokos jegyzete: Nem is lát az ember Magyarországban olyan szép és rendesen épült 

falukat, mint a Banátusban a német kolonisták falui; sőt a más nemzetű lakosoknak is derék faluik vagynak 

mindenütt a Banátusban.] és a belső háztelekekkel együtt nékiek tulajdonaikká tétettek, [Teleki Domokos 

jegyzete: A Banátusban az urbáriumra s a helységnek rendtartására nézve némely különbségek vagynak, és 

sokban nincs itt úgy, mint M[agyar]ország más részeiben; p. o. itten az adózó népnél onus fundo solum inharet: 

47 és itt csak a földje nagyságától és annak jósága szerént (minthogy erre nézve klasszisokra van osztva) fizet a 

paraszt; itt közönséges pascuumok nincsenek; itt a házhely, mely kimért hatszáz ? öl, a parasztnak tulajdona; 

egy fél jugerum (mely hasonlóképpen hatszáz ? öl) extra villanummal együtt, mely is industrialis földnek 

neveztetik, és az egész extra villanumnak egy részecskéje. Honnan legyenek pedig ezek a különbségek, arra azt 

kell tudni, hogy minekutána a Bánatos a töröktől visszavétettetett, azt a k. kamara mint saját domíniumját 

adminisztrálta, és ott külön gubernátor és igazgatótanács volt, mely egyedül a bécsi minisztériumtól függött. 

E[z] tartott 1790-ig, amikor M[agyar]országhoz visszakapcsoltatott: hanem az elsőbbi adminisztrációból holmik 

megmaradtanak.] továbbá marhák és mindenek, amelyek az ő segedelmekre lehettek, megszereztettek, 

egynehány esztendőkig minden prastatiók elengedtettek etc. Hozzájárulván eszerint a státusnak minden 

igyekezete az ő felsegillésekre, ők a magok szorgalmukkal magokat igen jó lábra és állapotba tették. 

Nevezetes a Banatusban az, hogy minden eklésiában a jus patronatus a földesuraságé, úgyhogy az tartozik 

templomot építtetni, papot szerezni, azt fizetni és minden költségeket az istentisztelet körül megtenni. 

A magyarok Torontál vármegyében csak három helységekben laknak, amelyet egészen bétöltenének; vagynak 

ugyan némely más helységekben is, de csak kevesen rácok közt eloszolva. Egy ezen magyar helységek közül, 

Zombor a neve, régi törsökös magyar helység, mely magát még a török birtok alatt is megtartotta; a más kettő az 

47 Az adó csupán a birtoktól függ. 

44 






EGYÜTT 

Alföldről odatelepedett lakosokból áll. Ezek közül egynek magyar lakosai éppen a vármegyében létemben 

készültek, hogy Torontál vármegyét elhagyják, minthogy földesurakkal már régtől fogva nem alkhattak; a 

vármegye ugyan tett rendelést, hogy ügyek jól eligazíttasson, de már elkedvetlenedvén nem akartak tovább 

maradni, minthogy különben is Temes vármegyébe egy kamarai helységbe meg voltak híva. Nincs tudtomra, 

hogy már elköltöztek-é. A földesurok hallottamra mondotta, hogy bár mennének. Inkább szaporítani kellene a 

magyart! 

A többi magyar lakosai ezen vármegyének dohánykertészek, kik a pradiumokban telepedtek meg, és a dohányt 

nagy bővségben termesztik. Tíz-húsz-harminc házanként és csoportoson vagynak, és nemcsak dohányföldeket, 

hanem emellett szántóföldeket is mívelnek. A birtokosok ezen kertészeket igen szeretik megtelepíteni puszta 

földjeiken. Vagynak rácok is, kik a dohánymívelésre adják magokat, de kevesebb számmal, mint a magyarok, és 

nem termesztenek olyan jó dohányt, mint ezek, mert annak sem természetihez, sem szárasztásához olyan jól 

nem értenek. 

A marhatartás Torontálba nagy divatjában vagyon, minthogy a pusztáknak és a jó legelőknek száma nagy; a 

juhtartás sem vettetik meg egészen. A földmívelő nép azonban nemigen adhatja magát a marhatartásra, mert 

legelőhelye kevés vagyon, és a banátusi urbárium szerint (mely különben is igen sokba különbözik a 

Magyarországnak több részeibe lévőtől) egy házhelyhez csak két jugerum a legelő. Mely szerint ha a 

parasztgazda sok marhát akar tartani, a földesuraságtól szokta a legelőt árendába venni. A német paraszt éppen 

nem szokott több szarvasmarhát tartani, mint amennyit istállóba eltarthat és teleltethet: az ő ökonómiája 

lovakban áll, és egy jó gazdának húsz lova is megvagyon; de ha ez úgy megszaporodik, úgy a földesuraságtól ő 

is kéntelen legelőt kiárendálni. A rác és kivált a magyar helységek erősen szeretik a szarvasmarhabéli 

ökonómiát, és ezek rendszerint közönségenként szokták kiárendálni a földesuraság földjéből a legelőt, melyet 

elég drágán fizetnek a földesuraiknak. Mert ha egy sohonnai ember ugyanazt a legelőt akarja kiárendálni, és 

nagyobb summa pénzt ígér, inkább annak adja némely földesúr, mintsem a maga embereinek. Sőt olyan 

földesurat is tudok itt, aki, midőn jószága lakosainak bizonyos nagy panaszok volna ellene a vármegye előtt, kik 

azonban legelőre is szorulván egy darab földjét kérték volna árendába: nem akarta nekiek a tőlök ajánlott 

summáért különben kiadni, hanem ha a panaszoktól elállanak. Különben a marhatartás a földesuraságoknak és 

más magános árendásoknak a fő ökonómiája. A sok pusztákon sok ezer marhák legeltetődnek. 

Említésre méltó végtére Torontál vármegyében a rizsökonómia. Nemigen régtől fogva kezdették a Banátusban a 

rizst termeszteni és mívelni. Mind Temes, mind Torontál vármegyében gazdák vagynak, akik nagy pradiumokat 

árendálván, azon rizst termesztenek. A rizs jó tenyészésinek meleg égtáj, tér hely, nyirkos föld és víz kívántatik, 

mert a rizst elvetvén, azonnal vizet kell reá bocsátani, és valameddig érni kezd, annak víz alatt kell lenni. Azért 

is a rizsföldek körül és azokon keresztül kanálisok vagynak, amelyek vagy tóból, vagy folyóvízből a vizet a 

földekre viszik; a kanálisokban lévő zsilipek által azután a víz megrekesztetik, feltojatik és az egész földre 

elárasztatik. Torontál vármegyében Újbécs nevű német helységnek határán egy Freni nevezetű, olasz 

származású commercians úri ember, ki is igen sok, nagy jószágoknak a Banátusban árendátora, különös 

előmenetellel és haszonnal folytatja a rizsökonómiát. Oly bőséggel termeszti pedig, hogy nemcsak 

Magyarországot elégíti ki véle, hanem igen sokat még Törökországba is vitet. Mind gabonával, mind 

rizskásával, mind pedig dohánnyal (mert a bánátusi dohány nagy becsben vagyon) szép kereskedése van Freni 

úrnak, és tulajdon hajói egész a Fekete-tengerig viszik terméseit, ahol azután a törököktől nagyobb tengeri 

hajókra rakatnak és Constancinápolyig vitetnek. A bánátusi rizskása egész M[agyar]országot, sőt Óstriát is 

bőséggel kielégítheti. Mely haszon! holott ennek előtte ebben a törököktől függött országunk. Erdélybe nemigen 

vitetik, mert már itt török rizskásával élnek, amelyhez Oláhországból könnyebb, de a két hazának ártalmasabb 

kereskedéssel lehet jutni. 

Torontál vármegyéről ezek valának megjegyzésre méltók. Temes vármegyét kevesebbé tanulhattam ki, mert 

csak egy kis részén mentem által. Azonban Temesvárról illő szólanom. 

4.11. Temesvár 

Temesvár egy nevezetes és országszerte esméretes erős vár. A Béga vize mellett fekszik; szépen és reguláson 

épült; utcái szélesek, egyenesek, kövezettek, a házak nagyok, egyformák; egyszóval ez a legszebb város a csak 

most szépülő Pest után, melyet Magyarországon láttam. A nagyobb épületek között a csanádi káptalanbéli 

templom (mely olyan, hogy az országban kevés párját találja), a roppant vármegyeháza, mely régebben a 

banátusi kamerális adminisztrációnak s a prezidensnek háza volt, és a banátusi hadikommendónak háza 

említendők. Ezen hadikommendónak, mely egy, a budaitól függő különös kommendó, egy óhitű rác püspöknek, 

45 






EGYÜTT 

a csanádi káptalannak, továbbá a temesi kamerális adminisztrációnak és a Temes vármegye gyűléseinek itt 

vagyon helyek. 

Temesvár királyi város, és lakói rácok s németek; kevesebben, úm. az itt lakó némely vármegye tisztjei s más 

nemesek, magyarok. A kereskedés fő keresete módja a temesváriaknak, aminthogy itten, amint értettem, két 

privilégiált kereskedőtársaság is vagyon, amely nagy kereskedést űz a Magyar és Óstriai Littoráléba. Szerencsés 

fekvése vagyon pedig Temesvárnak a kereskedésre nézve: ugyanis a Béga vize itten lesz éppen hajókázhatóvá; 

ez a víz pedig, amint tudva vagyon, más vizekkel vagyon közösülésben egész Horvátországig. A városban egy 

nagy és minden fegyverek nemeivel teljes fegyverház, harmincezer emberre való kaszárnyák s kazamátták 

vagynak; emellett a város a fortifikációnak minden regulái szerént tökéletesen meg vagyon erősítve. A vár 

körülete s annak bástyái alatt pedig a föld gyomrában minák ásattak; a kapukat erős blokházak védelmezik. 

Mindezekből láthatni a várnak erősségét. Azonban egy nagy hiánossága vagyon; ugyanis jó víz dolgába 

szűkölködik, és iható vizét csak egy, a külső városban lévő kútból veszi, melyből egy nézést érdemlő hydraulica 

machina által a víz a városba vitetik föld alatt lévő csőkben. 

Temesvárnak két külső városai vagynak, az egyik Fabrik-hóstattnak neveztetik, és eleitől fogva 

selyemfabrikánsoktól s másféléktől is és mesteremberektől lakattatott. A másik a József hóstattja, mely csak az 

újabb időkben épült a Bégai-kanális mellett. Közel a városhoz egy kamarai major vagyon, mely Bassabrunnak 

neveztetik, és a banátusi adminisztráció prasesinek nyári mulatóhelyek volt. Ez a hely és egy nem messze lévő 

szép erdő a városiaknak nyári mulatságul szolgálnak. 

Már I. Károly magyar király előtt (mint ezt olvastam), aki 1300-ban lett királlyá, Temesvár egy népes és erős 

hely s a királyi famíliának gyakori mulatása volt; és az említett királynak is első felesége itten holt meg. 1443ban 

Hunyadi János a még most is a városnak egy részében fennálló Corvinus várát (melyben most a fegyverház 

vagyon) építtette; mely azután inkább-inkább erősíttetett, és amelyben Hunyadi János magát keményen tudta 

védelmezni. 1514-ben a keresztesek s parasztok hada, melynek feje Dózsa György volt, ezt a várat ostromlotta, 

de rajta erőt nem vehetett, Zápolya Jánostól a vár megszabadíttatván, a támadók hada pedig megverettetvén. 

1552-ben a törököké lett ez a vár, kiktől 1716-ban vétetett vissza. Akkor tétetett azután Temesvár a mostani 

állapotjába, s akkor lett oly erős és tágas várrá, mint amilyennek most lenni esmértetik. A Temes vármegyei 

nagyobb helyek: 1) Újarad a Maros mellett, melyhez közel az aradi vár és általellenben a Maroson túl Óarad 

fekszik (Arad vármegyében) 2) Lippa, mely ennek előtte erősített hely volt 3) Versec, holott is egy óhitű rác 

püspöknek vagyon lakása. Krassó vármegyében a nevezetesebb helyek: Lúgos, mely ennek előtte erősített hely 

volt; Karánsebes, Oravica, Dognáska; mely két utolsó helyek bányahelyek, melyeknél réz- és vasbányák 

találtatnak. 

4.12. A Bánátusról közönségesen 

Bánátusnak Magyarországnak az a része neveztetik, mely Erdéllyel határozódván a Marostól, Tiszától és 

Dunától békeríttetik. Áll ez három vármegyékből, melyeknek neveik immár említtettek. Kiterjedése pedig 445 ? 

mértföldre vettetik. Egy részecskéje ezen mostani Bánátusnak a Severini-vidék, mely most Orsova táján fekszik 

a Cserna vize mellett: Severini bánátusnak neveztetett régentén. [Teleki Domokos jegyzete: Horvátországban is 

volt egy Severini vármegye.] Termékenységére nézve ezen tartomány a legtermékenyebbek közé tartozik; 

ámbár még itt a szorgalmatosság, mely ebben az elpusztult részben oly csudákat tett immár, még sokra mehet. 

Egy része csupa térség, vizekkel, posványokkal teljes, alig talál az ember egy erdőre. Itt mindazáltal a sok nád 

és törf sokban kipótolja a fának hiánosságát. A más része, úm. Temes vármegyének alsóbb kerülete és Krassó 

vármegye, erdőkkel bővölködő és hegyes vidék. Itt bányákra, meleg feredőkre akad az ember. 

Az egész Banátusban a marhatartás nagy divatjában vagyon; a földmívelésben tett szorgalmatosság pedig a 

mezei lakosokat munkájokért bőven megjutalmaztatja. Szőlők sok helyeken termesztetnek, azonban a bor nem 

szokott tartós lenni. A gyümölcsöknek többféle neme, kivált a szilvafa hasonlóképpen sok helyeken terem, és az 

utolsóból az úgynevezett raky nevű italt készítik a lakosok. A dohányon kívül len és kender, Waid v. festőfű 

hasonlóképpen jól megterem. A hegyes részekben a vadak nagy számmal találtatnak, a Banátust határozó és 

keresztülfolyó vizek pedig a halakban fogyatkozást nem engednek. 

Itt egy bizonyos ártalmas insectumok neméről akarok emlékezni, melyeket columbáci szúnyogoknak hívnak, 

[Teleki Domokos jegyzete: Ezekről pesti professzor, tudós Schonbauer úr 48 egy kis könyvet írt, melyből rólok 

48 Schönbauer József Antal (1757–1807) orvos, a pesti egyetemen az állattan és az ásványtan tanára. Említett műve: Geschichte der 

schädliche Kolombatzer Mücken im Banat als ein Beytrag zur Naturgeschichte von Ungam [A veszedelmes kolumbáci szúnyogok története 

46 






EGYÜTT 

bővebben lehet értekezni.] mivelhogy Serviából, egy a Duna mellett lévő, Kolumbác nevű régi várnak tájékáról 

származnak. Amint közönségesen mondatik, bizonyos hegyi barlangokban veszik eredeteket. Nagy 

csoportonként, úgyhogy messzünnen vastag füstfellegeknek látszanak, szárnyalnak széjjel, és a lovakra s 

mindenféle marhákra ráesnek, s azoknak szőr nélkül való részeit meglepik, füleikbe, orrlyukaikba, szemeikbe s 

nemzőtagjaikba belécsipeszkednek, s a szegény állatokat addig kínozzák, míg azokat a legnagyobb kínok között 

megölték. 

A lakosokról Torontál vármegye leírásánál emlékeztem. Hogy ezek nagyobbára serviai rácok, bolgárok és 

idegen németek, azon nem lehet csudálkozni, mert Magyarországnak ez a része legtovább volt a töröknek 

birtoka alatt. Annak visszavételekor a magyar lakosok vagy kipusztultak, vagy elköltöztek volt, és csak idővel 

telepedtek ide ismét mások; de ezek meg nem népesíthették ismét a tartományt. Az itt régenten törsökös 

jussokkal bíró magyar és erdélyi nemesekről is szó volt egynehányszor mind a két hazának országgyűléseiben. 

Ilyenek a többek között a g. iktári Bethlen família és a g. Csákiak jószágai. Iktár és Csákvár, honnan a két 

família magát nevezi, itt feküsznek. A k. kamara által némely jószágok conferáltattak, némelyek eladattak 

magyar nemeseknek, egy része pedig licitációval, amint Torontál vármegyénél emlékeztem, másoknak is. 

Ennélfogva már a k. kamara mellett, mely a töröktől való visszafoglalás után egészen bírta vala a Banátust, és 

most is legtöbbet bír, némely magyar és más famíliák béférkeztek a birtokba, és naponként inkább kívánnak a 

gazdagabb magyar nemesurak itten vásárt tenni. 

Hogy a Banatus a római Dáciához tartozott, és annak azt a részét tette, mely Dácia ripensisnek neveztetett, az 

tudva vagyon a régi históriából. A rómaiak birtoka alatt itt sok kolóniák telepíttettek, és egynéhány városok is 

építtettek, melyeknek neveik ezek voltak: Tschernes, Margum, Arcira, Turris litterata, Centum Putea, Bersovia, 

Ad Aquas, Morisenum és Tibiscum. Itt, valamint Erdélyben, sok nevezetes és nagy becsű római régiségek 

maradványait szemlélheti az azokat felkereső utazó. 

A rómaiak után a Dáciát ellepő barbarus nemzetségek egymást felváltották a Banatus birtokában, míg végre a 

magyarok jutottak bírására. Kuntról, a régi magyarok kapitányáról 49 kunti kapitányságnak, későbbre Temesi 

vármegyének neveztetett az egész Banatus, és a temesi grófok v. főispányok méltósága egy volt az első közül az 

országban. A törökök, amint Temesvárról is említettem, 1552-dik esztendőben némely helyeket kivévén az 

egész Banatust elfoglalták és 1716-ig bírták. Akkor visszavétetvén, katonai igazgatás alatt volt a tartomány 

1751-dik esztendőig, amidőn a Serviával és Oláhországgal határos része megkülönöztetvén, a katonai 

igazgatásban megmaradott, és két regementekre osztatott, melyek Banatusi-illyriai regementeknek 

neveztettenek. A másik rész egy kamarai adminisztráció alá jött, amely egyszersmind gubernium gyanánt is 

volt, és Bécsből az udvari kamarai deputációtól függött. Ez alatt az adminisztráció alatt a Banátusnak 

népesítésére és jó karba hozására sok tétetett: azonban egy ily igazgatás az ország törvényeivel ellenkezvén, M. 

Terézia királyné ezt a Magyar Koronától elszakadott részt az országgal egyesítette és három vármegyékre 

osztotta, meghagyatván a két katonai kerületek. Történt ez 1779-ben. 

4.13. A banatusi vagy temesi határnokokról 

Ezeknek lakosai rácok és oláhok; minthogy nagyobb része rác, őket pedig stylo curiali illyricusoknak is nevezik, 

azért a két banatusi határregementek is illyricus regementeknek neveztetnek. Százötvennyolcra mégyen a 

határnokosok lakhelyeinek számok. Közöttök a nagyobbak, melyek régi váracskák is voltak, ezek: Pancsova 

(melyről már emlékeztem) 2) Újpalánka 3) Óorsova [Teleki Domokos jegyzete: Újorsova emettől egy fél 

mértföldnyire fekszik egy dunai szigeten.] és 4) Mehadia. Ezen utolsó egy nagy falu, mely is egy sáncerősítéssel 

bír. Innen egy mértföldnyire vagyon az a hely, melyet a rómaiak Ad Aquasnak neveztenek, és amelyek a híres 

Hercules feredői voltanak. Itt tízféle feredővizek erednek, melyeknek mindmegannyi neveik vagynak és 

amelyek mindmegannyi különbféle betegségekben használtatnak. Azonban mindnyájan büdöskövet tartanak. A 

számoson ide gyűlő feredőbéli vendégeknek mulatására tágas épületek és fogadók vagynak. 

a Bánátban, adalékul Magyarország természethistóriájához] Wien 1795. Kivonatos ismertetése: E. J. P.: A kolumbáci szúnyogról 

(Tudományos Gyűjtemény 1839). 

49 Kund magyar vezér, az Árpádot fejedelemmé választó vezérek egyike. 

47 






EGYÜTT 

VI. A Harmadik utazást ábrázoló térkép. Ismeretlen szerző rézmetszete. 26,4x34,7 cm. A 154. és 155. lap közé 

helyezve. 

A határnokrészben fekvő bányászhelyek ezek: Moldava és Sáska. Mindegyik helynél gazdag rézbányák 

vagynak, amelyek ónot is adnak. A sáskai bányák közül egyikből egy rezet hordó vitriolos víz ered, mely a vasat 

rézzé változtatja, mely rezet cementréznek neveznek. [Teleki Domokos jegyzete: Hasonló, vasat rézzé változtató 

víz vagyon a szomolnoki és besztercei herrengrundi bányákban. Olvashatni erről az első utazásomban.] 

5. NEGYEDIK UTAZÁS. EGY ERDÉLYI NEMES 

IFJÚNAK MAGYARORSZÁG TÚL A DUNÁN FEKVŐ 

ALSÓ RÉSZÉN, HORVÁTORSZÁGON, A MAGYAR 

LITTORÁLÉN ÉS TRIEST VÁROSÁN KERESZTÜL 

1795-BEN TETT UTAZÁSA 

Pestről május hónapjának 21-dik napján, magyar hazámnak bővebb esmérése kedviért, egy jó barátom 

társaságában útnak indultam. Előbb Pécsre szándékoztam. Budán túl egy darabig a budai szép szőlőhegyek és a 

széles Duna mellett ment utunk; az elsőbbek nemsoká hátramaradtak, de a Duna bal oldalról el nem hagyott. A 

nevezetesebb helység, melyen Pest vármegyében általmentünk, Tétény. Ezt németek lakják, és a prímás 

őeminenciája bírja árendába b. Rudnyánszkiaktól. Egy szép kastély és kellemetes kert ékesíti. 

Tétényből a Duna mentibe Hansabeg vagy magyarul Ért nevű helységbe értünk. Ez már Fejér vármegye. Itt 

katol. rácok és németek és némely kevés magyarok laknak. A következendő helységek is, úm. Ercsi, aholott 

magyarok és katol. rácok, Adon, ahol katol. magyarok, németek és óhitű, vagyis, amint nevezik, vad rácok; 

Petela, ahol hasonló vallású magyarok és rácok laknak, Fejér vármegyébe feküsznek. Ámbár ezen falukban 

rácok laknak, mindazáltal körül-belöl más rác faluk nincsenek, hanem magyarok. (Pest vármegyében 

Sz[ent]endre nevű rác város környékében egynéhány rác helységek vagynak, de ezek mind óhitűek.) Peteláig 

48 






EGYÜTT 

térség, de itt a Duna partján törpe szőlőhegyek emelkednek, és az út egy messze terjedő magos térségen mégyen 

fel, amely Földvár táján lassanként ismét alacsonyabbá válik. 

Petelánál a hegyek aljában sok borházakat és pincéket láthatni egymás sorában, a borház a hegy oldalába van 

beépítve, és a pincének mintegy pitvara. További utamban és egész Szekszárdig a borházaknak és pincéknek 

ilyen alkotását szemléltem. Valamint az egész Fejér vármegyei föld, úgy ez a vidék is, melyen jöttünk, szép 

legelő, különösön pedig juhnak való; nagy divatjában is vagyon ezen vármegyében a juhtartás. A Fejér 

vármegyei juhok országszerte esmeretesek, és az ide való kosokat messze hordják más vármegyékbe is. 

Földvárnál éppen a Duna partjánál ismét hegyek kezdődnek, a Duna mellett fekvő része a hegyeknek szőlőkkel 

van béplántálva. 

FÖLDVÁR pedig a hegyektől mintegy félig bekerítve azoknak északi része alatt fekszik. Egy részecskéje, mely 

a Duna felől áll, dombon fekszik, aholott régen vár volt, melynek egy bástyája most is fennáll, egy más 

részecskéje pedig (ti. az apróbb házak) a hegyoldalba vagyon építve. Földvár nagy mezőváros, sok és némely 

nagy rendű kőépületei vagynak, és a más házak is jól s csinosan épültek. A lakosok magyarok és németek; 

kevesebben rácok és némely tótok is vagynak (különben ezen a tájékon, sőt az egész túl a dunai részében 

Magyarországnak, Szála vármegyét kivévén, tótok nemigen laknak). A rácok óhitűek, és templomjok is vagyon, 

a többi lakosok katolikusok. Itt a mindenféle mesteremberekben nincsen szükség. A helyet a k. kamara bírja. 

Földvárnak szőlőhegyei igen jó bort teremnek, amelynek a szekszárdival együtt nagy keletje van még a német 

tartományokban is. Pesttől ide tizenegy mfld. Innen térségen megyen az út egész Köblédig, ahol a falu az éppen 

itt kezdődő szőlőhegyek alatt épült. Ezen hegyek a falu végénél a Dunáig vonulnak és az utat megrekesztik, 

úgyhogy azt ezeken kell felvenni. KÖBLÉD sváb falu. A hegy felyül szélesen elterjed és szép szőlőket mutat; 

innen nézőleg pedig a Földváron alol sok ágakra oszló Duna és az általa formált számos szigetek szép tekintetet 

engednek. 

Nemsokára lejteni kellett, és ismét térségen mentünk egész Paksig, ahol a Duna mentiben ismét szőlőhegyek 

emelkednek. Pakshoz közelítvén a szőlők alatt, az ezeknek tövében alkotott sok csinos borházak és pincék 

mellett, a Duna magos partján ment az út. A sok malmokat hajtó Duna, mely itt ismét nagy ágyába vette magát, 

a szemet gyönyörködteti. PAKS csak azonnal a borházak végében kezdődött. Mezőváros: a szőlőhegyek és a 

Duna közt fekszik. Lakói magyarok és németek; katolikusok, evangélikusok és reformátusok. Zsidók is sokan 

laknak itt. Szép és nem kicsiny helység; nagy kőépületekkel is bír, amelyekben többnyire a Pakson birtokos 

számos nemesség lakik. 

Innen egy darabig a dél felé lenyúló hegyek mellett, a Dunától inkább-inkább távozván, de azután a hegyeket is 

jobbra hagyván térségen vitt az út; egy helyen jó darabig egy hosszan tartó halmos homokságon által kellett 

mennünk, ahol a szekér is alig haladhatott: sárga homok, és legkisebb füvecskét sem terem. Ezt a homokot 

elhagyván szép gabonaföldek mellett jöttünk el, jobbra egy erdőcskét is hagyván magunk mellett. Egynehány 

órái menés után Szekszárdra értünk. 

Pakstól egész eddig nincsen helység, hanem csak egy fogadó esik az útban. Ezen túl balra Tolna marad, mely is 

egy derék helység, ahonnan magát a g. Festetics família nevezi, melynek birtokában is vagyon. Szekszárdhoz 

közelítvén, a Sárvízen (mely Fejér vármegyében ered, és sok folyamatokban Mohács alatt a Dunába szakad) 

kellett általmenni. Ezen a vízen, valamint a körülette lévő posványon egy igen hosszú és derék vámos híd 

készült. 

SZEKSZÁRD a maga hegyeinek aljában fekszik, melyek napkelet felé egy félholdat formálnak körülötte. Nagy 

és igen messze elnyúló helység. Mezőváros, széles utcákkal és rendesen épült házakkal bír. Az egyik végéhez 

közel egy dombon, melyen ennek előtte vár volt, egy nagy kastély és amellett egy templom vagyon. A kastély 

vármegyeháza, a templom pedig a plébánia. A lakosok magyarok és németek is, az elsők refor.-sok és katol.sok, 

a németek katolikusok. Egy nagy égés által, mely a tavalyi esztendőben történt, Szekszárd felette 

szenyvedett, úgyhogy alig tudja magát helyreállítani; a szép vármegyeháza is majdnem egészen elégett a 

templommal együtt. 

Hogy a szekszárdi borok híresek, azt már említettem. Ez is, valamint Földvár, kamarai helység. 

Szekszárdról Pécs felé tartván napnyugatra tértünk, és előbb a szekszárdi szőlőhegyek mellett (melyek ezen 

északra, sőt tovább-tovább már napnyugotra is fekvő részeken is szorgalmatosan megmívelve voltak, és a 

magok nagy terméseket méltán csudáltatták), azután pedig a szekszárdi szőlőkkel egybefüggő s messze vonuló 

hegyek mellett mentünk, amelyek sokféle fákkal és bokrokkal fedettek valának. A szekszárdi szőlőhegyeken 

49 






EGYÜTT 

felette sok a borház és pince, de szerteszéjjel feküsznek és éppen nem úgy, mint eddig való utániban 

szemléltem; úgy látszik, hogy minden szőlőgazdának a maga szőlőjében vagyon borháza és pincéje. 

Szekszárdon túl mintegy két órára immár erdős-dombos és hegyes vidék kezdődik. BONYHÁD nevű faluban 

egy kevéssé megállapodtunk. Ez egy nagy, derék falu; majd mind németek lakják, de laknak reform. magyarok 

is. [Teleki Domokos jegyzete: Tudni kell azt, hogy Tolna vármegyében sok német helységek vagynak, melyek 

részint katolikus, részint evangélikus lakosokból állanak.] 

Bonyhádra egy hosszú kőtöltés, mely is kétfelől fűzfákkal van ültetve, vagyis inkább egy hosszú kőhíd vezet bé, 

mely egy nagy mocsáron van keresztülvíve: szép munka, s még az idegen is megdicsérheti. 

Innen Pécsnek délre mentünk. Nemsokára Hittas nevű német faluba, mely már Baranya vármegyében esik, 

innen Nádasra jöttünk, melyet hasonlóképpen németek laknak. NÁDAS a pécsi püspök jószága tizenegy hozzá 

tartozó falukkal együtt, kinek is itt szép udvarháza és szép kertje vagyon. 

Innen mind alkalmatlanabb, hegyesebb útban PÉCSVÁRADIG értünk. Ez egy szép mezőváros, egy része 

hegyen fekszik, más része hegy alatt. Pécsvárad híres régi apátúrság, melyet még Sz. István király fundált. A 

hegyen az apátúri lakhely fekszik, amely vár módra van körülkerítve. A váron kívül, mindjárt mellette a 

parochiális templom áll. Most itt nincsen apátúr, és az egész jószágot a királyi kamara bírja. Az utolsó apátúr 

egy németországi gróf volt (gróf Elznek hívták), és ez Mogunciába lakott, s ott költötte szép jövedelmét. Nem 

vétek-e az országból úgy kivinni a pénzt? Hadd bírja most a királyi kamara. Pécsváradot részint magyarok, 

részint németek lakják. A németek és a magyaroknak kisebb része katolikusok, a többi magyarok reformátusok, 

mind a két felekezetnek temploma a város felső részében vagyon, ahol többnyire mind a magyarok laknak. 

Pécsváradról hegyes-völgyes útban némely kis falukon keresztül Pécsre értünk. 

5.1. Pécs 

Pécs szép szőlőhegyeitől félig körülvétetve ezek alatt fekszik, és egy része a hegyre is felvonul. Egyfelől hegyek 

környékezik, másfelől egy igen kies, dombozott térség terjed el előtte; az egész vidék gyönyörű! 

Hajdon Pécs kerített és erős várral bíró város volt, de most immár kerítése sok helyeken leomladozott és 

lerontatott, s még csak egy kapuja áll fenn, úgyhogy most nagyrészint a külső várossal egyesül. A vár a 

városnak egyik szegeletiben egy dombon fekszik. Kívülötte a bemenetelénél egy szökőkút kedvelteti 

valamennyire ezen puszta régiséget, melynek hajdan mély árka, kerítései s erős bástyái voltak, de amelynek már 

csak omladékait mutatja a mostani idő. Az itt benn lévő épületek: a püspöki rezidencia, egy nagy és sok 

alkalmatosságokkal bíró régi, megújított kastély; a cathedrale templom és egy amellett újonnan s igen szépen 

épített papi ház. A cathedrale templom egy a legrégibb és legnagyobb templomok közül, melyeket 

Magyarországon láttam, valóban a legrégibb templomnak is tartatik M[agyar]országon az épületjére nézve; mert 

ez, tudósok bizonyítása szerint is, még a keresztény vallás bevétele előtt fennállott és egy kastély (nyilván 

római) volt, amely Sz. István király idejében változtatott által templommá. Mikor történt légyen ez? nem tudatik 

az esztendőszám: annyi bizonyos, hogy Péter király 50 alatt valami reparációt tettek a templomon, amelyről egy 

ajtón felyül való inscriptio szól; az is igaz, hogy Péter király ezen templomban fekszik eltemetve. Hogy pedig ez 

a templom annak előtte egy kastély lett légyen, mind az egész alkotása, melyről mindjárt szólok, mind pedig az 

is bizonyítja, hogy a templom sanctuariuma alatt katakombák (föld alatt való boltozatok) vagynak, amilyeneket 

az ember a római épületekben talál, Rómában és Neápolisban, de az is: hogy a templomban a közfalaknak 

fundamentomait, melyek a kastélynak templommá lett változtatásakor lerontattak, meg lehet látni. Az egész 

templom faragott kövekből épült, és egész tekintete mutatja, hogy még sok századoknak is truccolhat. 

Négyszegeletű, és minden szegeletin egyforma törpe tornyai vagynak. Hol lát az ember négyszegeletű, 

négytornyú templomot? az egész külső forma inkább hasonlít egy kastélyhoz. Belől négy része van: az egyik a 

sanctuarium, ahová garádicsokon kell felmenni. A másik rész a templom hátulsó, vagyis nagyobb része. A 

harmadik a sanctuarium alatt lévő, föld alatt való boltozat, vagyis katakomba, mely is külön kápolna. Negyedik 

egy oldalfélt a nagy templomhoz ragadó hosszúkó kápolna. 

Ebben a templomban nagy innepeken három különböző nyelven szoktak prédikállani. A templomban magában 

magyarul, a kis kápolnában németül, a föld alatt lévő kápolnában illyricus, vagyis rác nyelven. Belső alkotása és 

50 Orseolo Péter (1011–1058) magyar király (1038–1041 és 1044–1046), Orseolo Ottó száműzött velencei dózsénak és Géza fejedelem 

ismeretlen nevű leányának fia. Kálti Márk Képes Krónikája (XIV. század közepe) Péter királynak tulajdonítja a székesegyház alapítását: 

„Pécsett temették el második országlásának harmadik évében, Szent Péter apostol egyházába, amelyet ő alapított.” 

50 






EGYÜTT 

ékesítése is ezen templomnak nézést érdemel, az oltárok kivált szépek, márványból készültek, nagy képekkel és 

fényes aranyozásokkal díszeskednek. 

A várost magát szépnek lehet mondani, ámbár nemigen rendesen épült, azonban két fő utcái hosszak, egyenesek 

és egyforma díszes házakat mutatnak. A piac, amely a nagyobb utcákkal együtt kővel ki van rakva, dombos 

helyen fekszik, és ezen a parochiális templom nevezetes, melyet a törökök építettek Pécsett laktokban, magok 

templomjoknak. Nemcsak belső, hanem külső tekintete is mutatja, hogy török építés, és magos és vékony török 

tornyát csak nemrégen rontatták le. A templom a töröktől lett visszavétele után a jesuitáké lett, kiknek nagy 

klastromok emellett áll, és egy bolthajtás által egybe is függ. Most ez a szép nagy épület jobb géniuszok lakása, 

tudniillik a múzsáké, mert a pécsi királyi akadémia ebben helyheztetett. A piacon vagyon továbbá a tanácsház. 

A városban a több nevezetes épületek ezek: 

1) A paulinusok temploma és klastroma; az utolsó egy igen nagy épület. Most a kamara veszi hasznát; 

mindenféle embereknek szolgál szállásul. 2) A dominikánusok temploma s klastroma, ez a templom is ennek 

előtte török mecsét volt; a klastromban most katonagyermekek laknak. 3) A Szentháromság temploma. 4) 5) A 

franciskánusok és kapucinusok temploma és klastroma. 6) A vármegyeháza. 7) A szeminárium. Mind a 

parochiális templom, mind a dominikánusok temploma mellett régi és felyül fűvel benőtt épületek vagynak. 

Ezek ennek előtte török feredők voltak, minthogy a törököknek minden templomaik mellett feredőik szoktak 

volt lenni. 

A külső városban vagyon egy részről az augustiniánusok temploma és a Mindenszentek kápolnája, amely is 

hegyen fekszik (ekörül a régi és ehhez közel az újabb temető vagyon), a más részről való külső városban pedig 

az ispotálybéli templom. Ez is ennek előtte török mecsét volt, és a török hosszú kerek tornya most is fennáll; a 

város ispotálya pedig, mely ehhez a templomhoz ragad, melyben most a városbeli ügyefogyott szegényeknek 

vagyon lakások, ennek előtte török feredő volt. 

Pécsen a lakosok mindnyájon katolikusok, nemzetségre nézve részint magyarok, részint németek, részint 

bosnyákok, akik Bosniából származtak ide, még a török bírásának ideje alatt. 

Pécs királyi város, ennek előtte püspöki város volt, és a mostani püspöknek pradecessora még bírta, hanem ez 

meghalván sede vacante királyi várossá lett. Mindazonáltal a Pécshez mint a fő birtokhoz tartozó jószágokat a 

püspök most is bírja. A mostani érdemes püspök g. Esterházy Pál, egyszersmind belső titkos tanácsos úr. 

Vagyon itt káptalan is. 

Pécsnek egy nevezetes, szép helyét kell említenem. A hegyre felvonuló külső városnak végében a hegyen, egy 

térecskén a szőlők alatt két felette régi épület vagyon, melynek csak puszta, romlott falai állanak. Régente ezek 

vagy kastélyok, vagy klastromok lehettek: az egész építések módja azt mutatja. Innét az egész várost bé lehet 

látni, amely egy igen gyönyörű tekintetet ád. Ezeken felyül a hegyoldalból egy víz ered, melynek forrása egy 

tagos, kerek falazattal körül van véve. Lejövet ez egy kis patakot formál, és a régi épületeken alol egy nagy 

papirosmalmot hajt; innen pedig tovább a hegyen lefolyván vékony csatornák által őrlőmalmokra vezettetik, 

amelyek egyenes sorban a hegyen lefelé vagynak építve. Tizenkét malmokat hajt ez a patak, amelynek vizét 

egyik malom a másiktól kölcsönözi. Szinte hihetetlennek látszik az első tekintetre, hogy az a kicsiny víz, melyet 

a hegyből eredni lát az ember, annyi malmot hajthasson; azonban a malmok csak egy kőre is vagynak. 51 Ez a víz 

azután a városon által vévén folyását, azon kívül némely más patakocskákot fogadván ágyába, még mintegy 

harminc malmokat hajt, míglen a Dráva vizébe szakad. Az egyik szőlőhegytetőn egy Boldogasszony kápolnája 

van építve, mely jó magosan fekszik. 

Hogy Pécs felette régi város, annak sok bizonyító jelei vagynak csak magában a városban is. Pécset római 

városnak tartják eredet szerint, amely vélekedésről tudós historikus pécsi kanonok Koller úrnak (kiről alább 

szólok) a pécsi püspökségről írott könyvében 52 bővebben lehet olvasni. A templomnak alkotásáról, mely azt a 

régi időkből való s nyilván római kastélynak lenni bizonyítja, már emlékeztem. De ezenkívül a sok itten 

található római régi faragások és inscriptiók s más, a városban lévő, régi római építésű falak nyomai bizonyítják, 

hogy a vélekedés nem helytelen. 

51 Valószínűleg így értendő: egy malomkövet forgatnak. 

52 Koller József (1745–1832) teológus, pécsi nagyprépost, egyháztörténész. Említett művéről lásd az 58. jegyzetet. 

51 






EGYÜTT 

Pécset a török éppen száz esztendőkig bírta, a körül lévő vidékkel együtt, amelyet sokat pusztított. Ittlakását 

valóban kedvelhette, mind a szép környékért, mind a helynek egészséges voltáért, kivált pedig a jó és bővséges 

vízért. 

Meg kell még Pécsről jegyeznem, hogy nagy vásári hely, ahová nemcsak az országbeli, hanem bécsi kereskedők 

is szoktak sokadalmakra jönni. Hogy itt sokféle kézimívesek és mesteremberek bővségben nem volnának, arról 

kételkedni sem lehet. Az is még továbbá megjegyezhető, hogy Pécsett a fejérnép különös szépségű; éppen 

innepnap lévén, sokat láttam az utcán, kivált leányokat, és szépségeket bizonyíthatom; ugyanazt Pécsváradon is 

úgy tapasztaltam, mind a két helyeken pedig a fejérnép szépen és igen csinoson is öltözik. 

Végre még a püspöki bibliotékáról akarok emlékezni. Ez igen sok és jeles könyvekkel és nem kevés nevezetes 

ritka darabokkal is bír. Az egész bibliotéka néhai tudós püspök Klimónak (aki a mostani előtt volt) a 

gyűjteménye. 53 Az itt találtató ritka kézírások között említeni méltók e következendők: 1) Egy nagy Biblia, 

amely a XIV-dik száznak elein íratott, csudálkozásra méltó szép betűkkel. 2) Egy más írott Biblia ugyanabbéli 

időről, oly kis betűkkel írva, hogy abból azt lehet kihozni, hogy eleinknek jobb szemeik voltának, mint nekünk. 

3) Forgách Ferenc nagyváradi püspöknek (a nyomtatásba esméretes) M[agyar]ország dolgainak históriája, 54 az 

originális írásban, a püspök testvérének, a generális Forgáchnak 55 ad marginem magyarul írott korrekcióival és 

hozzátételeivel. A most nyomtatásban esméretes Forgách Ferenc históriája nem ezen originális kézírás szerint 

vagyon, azért is most éppen ezen originális szerint szándékozik azt kiadni pécsi kanonok t. Koller úr. 4) Egy, az 

1494-dik esztendőben írott számadása az akkori pécsi püspöknek Ulászló király kincstartójának; ebből némely, 

most éppen szokásban nem levő perceptumokról lehet látni. 5) A Mátyás király kancelláriájának stilizáló 

könyve; ez való originális, és mindenféle kancelláriabéli expeditióknak stílusa benne írva vagyon. 

De a legnevezetesebb (6), ami ezen bibliotékában vagyon, egy három tomusból álló carthophylaceum, mely IV. 

Béla király idejétől fogva egész a mostani század elejéig mindenféle originális régi írásokat foglal magában. 

Ezek részint királyi donációk és mandátumok, részint testimoniális levelek, részint dietális akták; olyan diétáról 

is láttam egy nevezetes aktát, amelynek artikulusai nincsenek a Corpus Jurisban. 56 Vagynak továbbá ezen 

carthophylaceumban sok török levelek, mindenféle foglalatúak; vagynak privátusok közt való régi nevezetes 

korrespondenciák, Rákóczinak, Bercsényinek levelei sat. Mindezek az írások tökéletesen rendbe vagynak 

szedve, és mindeniknek a kópiája és rövid foglalatja mellette vagyon írva. Egy török levelet és egy studiosusnak 

levelét mulatságnak kedviért ide írom; mind a kettő jeles stílusáért olvasni méltó. 

Itt a török levél: 

Mij Küchök Memet Passa, az hatalmas gyözhetetlen Török Tsászárnak, az Dunán inet lévö Hadaynak feo 

Parancholloja, titkos Tanácha, és Ersek Uyvárának hel-tartoja. 

(itt a címeres alírás) 

Ezen Tzimeres Levelemet látván, te hamis hitetlen Diszno, Sopornay Biró, hagiam poronchollom teneked, ha 

élletedet és fejedet szereted, hogy se orát se napot ne várj, hanem mindjárt nagy hamarsággal az Santa Giörjot 

hozton hozad; hamis elletö Disznó, imár egy nehan Levelem ment hozatok azon Sánta Disznoért myért hogy enyt 

vartok, nem hozatok, hitetlen ebek, megh láttjátok hogy Sereget ki küldök rajtatok mint a Disznókat öszve 

kötöztetlek benneteket az illen tökélletlen hamis Szo fogadatlanságért, ha ezen Levelemre be-nem hozatok nagy 

hamarsággal. Datum in Ersekuyvár Anno 1661. 

Kívül így volt a titulus: Adassék ezen Uri Levelünk az Sopornay Biroknak nagy hamarsággal Kezekbe. 

Következik a másik levél, melyet egy studiosus avagy déák írt a testvérnénjének 1363. esztendőben. 

Honoranda Salutatione premissa, ac oracionum Suffragia non tot quam plura sed ut in arboribus continentur 

folia, quum incepti operis perfectio spondeat adimpleri, ideo notifico consanguinee mee, nobili Domine Clare 

53 Klimó György (1710–1777) 1751-től haláláig pécsi püspök. Egyházmegyéjét jelentősen fejlesztette, hatvan falusi templomot építtetett. 

Tizenötezer kötettel alapította meg a pécsi püspöki könyvtárat, s mellette numizmatikai gyűjteményt és csillagvizsgálót létesített. 

54 Forgách Ferenc (1530 vagy 1535–1577) nagyváradi püspök, humanista történetíró. 1571 és 1575 között írta De statu rei publica 

Hungarica… Commentarii című, a XVI. századi Magyarország történetét feldolgozó művét (kiadta Horányi Elek 1788-ban, majd Toldy 

Ferenc 1886-ban). 

55 Forgách Simon (? 1527–1598) gróf, dunántúli főkapitány, főpohárnokmester. 

56 A Corpus Juris Werbőczi István (1458–1541) fő műve, a latin nyelvű Hármaskönyv: Tripartitum Corpus Juris (Bécs 1517), amely a 

feudális jogrendszert a köznemesség szempontjából kodifikálta. 

52 






EGYÜTT 

Uxori Myealis nobili de Symyen: ut cum ego, Dominicus Litteratus, vester Consobrynus, Causa Studii 

augmentationis quendam librum, videlicet Commentum seu expositorem Super librum Boveti de disciplina 

Scolarium, ac alios quam plures michi ad profectum valentes possem comparare, cum denariorum seu 

nummorum aliqua quantitas mihi arrideret, quoniam dicit quidam Poeta, haurit aquam cribro qui vult discere 

sine libro; hic est quod intendimus, quod mihi caussa Dei ac Fraternitatis aliquam quantitatem pecunia 

destinare velitis, Scientis quod si feceritis tempore opportuno per appositionem Congrui moderaminis in melius 

reformemus. Valete in eo qui sub tipo Ysa est in molatus in cruce. Datum in Wisegrad, Sabbato proximo ante 

septuagesimam Anno 1363. 

Hac Dominicus Litteratus. Frater Vester. 

Kívül így volt a titulus: Nobili Domine a honeste Clare Uxori Mycalis filii Ladislai Nobili de Semyen hac 

littera presentetur. 57 

Kitetszik ebből a levélből, hogy már az akkori időben nagy volt a pedantizmus. 

Ezen pécsi bibliotékában egy nézést érdemlő szép numismatica collectio is vagyon. Szt. István királytól fogva 

minden királyoknak különbféle pénzeit itt megtalálhatni, valamint minden erdélyi fejedelmeknek pénzeiket is. 

Ezeken kívül vagynak még a sok régi görög, római és más pénzek, különösön pedig sok szép emlékeztető 

numismák. 

Egy kis minerális gyűjtemény is vagyon itt, azonban még csak a zsengéjében, és nevekedést kíván. A püspök 

bibliotékája a püspöki rezidenciában vagyon, és közönséges haszonvételre mindennek nyitva áll; ez kivált az 

akadémiára nézve becses institútum. 

Nem tehetem, hogy Pécsett tett esméretségeim közt Koller kanonok urat ne említsem, ki is már a maga kiadott 

munkái által esméretes. Írta: Historia Episcopatus Quinque Ecclesiensis, 58 melynek négy tomusa már ki van 

nyomtatva, négy pedig most nyomtatódik. Ebben a könyvben az olvasó igen sok nevezetes históriai datumokra 

találhat, és a szerző a pécsi püspökség históriája írása alkalmatosságával nem kevés interesszáns hazai 

históriabéli dolgokra és régiségekre is terjeszkedett ki. Ezen tudós úrtól a literatúra sokat várhat, most 

közelebbről pedig egy könyvet fog kibocsátni a m. koronáról, mely, amint én vélekedem, az arról való sok 

vetélkedéseknek alkalmasint véget fog vetni. Mert világosan meg fog mutatódni a m. korona tökéletes 

ábrázolásából (a magyar koronát ily nagy accurátióval lerajzolva lenni még nem láttam), hogy annak egy része, 

úm. az, amely az alsó, görög képű s görög inscriptiójú karimás koronán felyül vagyon, nyilván a Szent Istvántól 

való korona (melynek elveszését meg sem lehet bizonyítani). Az alsó karima pedig, mely magára vévén egy 

fedetlen despotai korona, az, amely a görög császártól, Ducastól adattatott első Geyza királynak még herceg 

létében, mint ezt az egész koronáról kívánják vala némely írók megbizonyítani, kiknek argumentumaik csak a 

koronának ezen alsó részére, vagyis az alsó görög koronára látszanak illeni, amelyet a Sz. Istvánéval, ti. a felső 

fedett koronával egyesítettek, ezt a másba belészerkesztetvén. Különös az is, hogy a koronán (amely ti. a görög 

korona volt) görög betűk és képek, a felső részén pedig, mely a korona tetejéről a karimáig leér, és ebbe 

beléfoglaltatott, déák inscriptiók és más festésű képek vagynak; de legkülönösebb, hogy azon felső részén lévő 

képek, ahol az alsó karimával egyesülnek, csak a nyakokig látszanak, és a karimás korona által elfedetnek: 

úgyhogy p. o. az egyik felől a felső részen levő képnek e[z] van felibe írva: Sanctus Ladislaus, és alatt a Szent 

László [Teleki Domokos jegyzete: Itt nem a magyar Sz. László király értetődik.] képe nyakig, ez alatt pedig egy 

görög betűs kép vagyon a karimán, amely a Sz. László képit elfedezi. 

5.2. Baranya vármegyéről 

57 Tisztelő üdvözletem előrebocsátásával és több imát ajánlva föl, mint amennyi levél van a fákon, mivel megkezdett művem befejezéssel 

kecsegtet, azért hozom testvérem, nemes Klára úrnő, Mihály semjéni nemes felesége tudomására: hogy amikor én, Domonkos deák, a ti 

fivéretek, tanulmányaim öregbítésére egy bizonyos könyvet, tudniillik Bovetusnak a tanulók fenyítéséről szóló művéhez készült 

magyarázatot vagy fejtegetést, továbbá más, előhaladásomra szolgáló minél több könyvet megvehessek, mivel némi dénár, azaz pénz rám 

mosolyog, amiként az egyik költő is mondja, szitával meríti a vizet, aki könyv nélkül akar tanulni; ezért kérünk arra, hogy Istenért és a 

testvériség alapján valamelyes mennyiségű pénzt küldeni szíveskedjetek, annak tudatában, hogy ha megfelelő időben teszitek, ugyanakkora 

összeg hozzáadásával kedvezőbbre gyarapítjuk. Éljetek boldogul abban, aki Izajás szerint feláldoztatott a keresztfán. Kelt Visegrádon, 

közvetlenül a hetvened vasárnap előtti szombaton, 1763. esztendőben. Domonkos deák [írta] ezeket. A ti testvéretek. 

Adassék e levél a nemes és tiszteletre méltó úrnőnek, Klárának, László fia Mihály, semjéni nemes feleségének. (Hegyi Balázs fordítása) 

58 A pécsi püspökség története, 7 kötet, Pozsony 1782–1812, történetföldrajzi és püspöktörténeti forráskiadvány, amelyben kiadatlan Janus 

Pannonius-versek is vannak. Másik műve: De sacra regni Hungaria corona commentarius [Kommentár a magyarországi birodalmi szent 

koronáról] Pécs 1800. 

53 






EGYÜTT 

Baranya vármegye egy a nagyobbak közül az országban. Szép vármegye, és sok helységeket számlál kebelébe, 

melyeknek számok háromszázhatvanhatra megyen. Azonban ezek többnyire kicsiny helységek, és csak 

keveseket lehet a Tisza mellyékiekhez hasonlítani, de jobban épültek, mint amazok. Egy része Baranya 

vármegyének hegyes és völgyes, más része tér vidék. Szőlőkben, erdőkben itt fogyatkozás nincs, gabona is jól 

terem. A lakosok magyarok, németek és bosnyákok. A nemes lakosok többnyire katolikusok, valamint a magyar 

parasztságnak is kisebb része; a nagyobb része református. A németek nagyobbára katolikusok, és kevesebben 

evangélikusok. Csupa tiszta német helység ezen vármegyében ötvenhat vagyon, és vagynak magyar helységek 

is, amelyek németekkel elegyek. Különös, hogy az ember Tolna, Baranya és Somogy vármegyében oly sok 

német helységekre talál, de ez onnan jő, hogy ezek a részek a török által eredeti lakosaiktól szinte egészen 

kipusztíttatván, magyar talám elég nem lévén, idegent kellett behozni a népesítés kedviért, valamint a Bánátusba 

és Bács vármegyébe hoztak. 

Ezek a németek részint régebben, részint újabb időkben jöttek a népes Németországnak több részeiből, 

különösön a Rhenusi és Sveviai (Sváb) kerületből. Nem magyarosodtak ezek úgy meg, mint a Tisza mellett 

letelepedett németek, vagyis úgynevezett svábok, mert ezeknek nagyobb részét a magyartól meg sem 

különböztethetnéd, holott a nagyapja még egy magyar szót sem tudott. Nem is járnak ezek a magyar parasztok 

módjára, hanem németesen, valamint a bánátusiak. Vászonnadrágot és kék gyapotstrimpfliket viselnek 

(melyeket térdeken felyül húznak, térdeken alol pedig megkötnek), különben lajblit és hosszú, fejér vagy rövid, 

kék ködment viselnek; papucsban és kalapban járnak. A beszedjek elég csinos német nyelv. Vagyon ezen 

vármegyében egy egész lotharingus francia helység is, mely igen régi kolónia, ennek lakosai egészen 

megmagyarosodtak, úgyhogy még csak kettő tud közülök franciául. 

A bosnyákok is nagy számmal vagynak. Vagyon harminchat helység, sőt némely magyar helységek is elegyesek 

vélek. Nyelvek illyricus, vagyis rác nyelv, és minthogy a horvát nyelvtől igen keveset különbözik, azért őket 

horvátoknak is szokták hívni. 

Vagynak némely rác faluk is, melyeknek lakosai óhitűek, és minthogy katolikus rácok is vagynak (amint Fejér 

vármegyében említettem), azért ezeket per excellentiam vad rácoknak hívják. Baranya vármegyében oláhok is 

laknak, mely valóban különös, mert az oláh a Tiszán sohol is még által nem telepedett. Azonban ezek az oláhok 

is nem laknak rendes helységekben, hanem szerteszéjjel az erdőkben, és vándorlók. Nem tudatik, mikor 

származtak ide; ők az erdőkben egy-egy helyre letelepedvén és azért a földesuraságnak taxákat fizetvén, ott 

magoknak földből kalyibákat csinálnak, és csupán kezek míveivel keresik élelmeket. Ugyanis semminemű 

gazdaságok nékiek nincsen, hanem mindenféle lapátokat, kerti eszközöket, tekenyőket, fakalányokat készítenek, 

és azokat szerte-széjjel eladják, s csupán ebből keresik kenyereket; az oláh nyelvet beszélik, és a magyart 

nehezen tanulják. 

Az utat Pesttől egész Pécsig mindenütt jónak lehet mondani, kivévén a hegyes vidékben Szekszárd és Pécs 

között, mert ott néhol alkalmatlan. Ez az út Pécs felé postaút is ugyan, de a csinált, nagy országút 

Horvátországba nem erre, hanem Veszprém felé megyen. 

A falukat az ember egymástól nemigen messze éri, mindenütt pedig jó fogadókba térhet. Ezekben a gazdák 

németek, valaminthogy az egész túl a Dunán való részen többnyire német fogadósok vagynak. Nem lehet 

olcsóknak mondani. A föld, melyen utaztunk, mindenütt termékeny fekete föld, és legszebb gabonát s jó füvet 

terem. 

5.3. Az útnak folytatása 

Pécsről elindultunk Szála vármegye felé. Napnyugotnak megyen az út, és Pécsnek szőlőhegyei jobb felől 

éjszakra maradnak. Az egész vidék erdős térség; csak messze látszik egy hosszú hegyek sora Slavonia széleiről, 

de ez is majd eltűnik. Két nagyobb rendű falukon mentünk keresztül, melyeknek egyikében rác, a másikban 

magyar lakosokat találtunk. Szigetvárra érvén, amely is Pécshez négy mértföld, itt megállapodtunk. 

5.4. Szigetvár 

Szigetvár egy mezőváros, Somogy vármegyében fekszik, egy szép térségen és erdős környékben. Ez ama híres 

régi Sziget. Három részből áll: a várból, a városból és a külső városból. A városnak földsánc kerítése és árka 

vagyon; kapuja pedig kettő. Hajdon sem volt másképpen erősítve. A városból egy töltés és egy fahíd a várba 

vezet, amelyet egy rétes hely kerít körül, holott ennek előtte tó volt, melyet csak nemrégen szárasztattak ki, vizét 

egy részint kanálisba vévén, mely is a várat körülfolyja. Hajdani erősségét a várnak leginkább ez a tó okozta. 

54 






EGYÜTT 

Régi erősítése nem volt másképpen, hanem hogy földsáncokkal volt körülvéve és pallizadákkal megrakva; a vár 

különben igen kicsiny is, úgyhogy kevés őrizetet tarthatott, és ami ezt a várat oly soká megvehetetlenné tette, 

csak a Zrínyi és az ő magyarjai vitézsége volt, kiknek tetteiket a história dicséretes emlékezetben fenntartotta. Itt 

esett el a híres Zrínyi Miklós vezér, akinek elestét a várnak megvétele követte, de amelybe Solimán császár, 59 

aki ezt oly soká vítta vala, belé nem szállhata, mert maga csak kevéssel Zrínyi előtt holt vala meg, egy Szigethez 

mintegy órányira eső faluban, holott is eltemetve vagyon, a falu róla Szulimánynak neveztetvén. A török nép, 

aki előtt a basák császárjok halálát titkolták, csak a várnak megvételével tudta meg azt. 

A török ezt a várat I. Leopold császár idejéig bírta, amikor onnan kiverettetett, éhség által azt feladni 

kénszeríttetvén; azon visszanyerés után a várnak földsáncai kőfalakkal és kőbástyákkal erősíttettek meg a rendes 

fortifikáció regulái szerint, és egy blokház is építtetett a vár árkában (mely akkor tó volt). Ily állapatban a vár 

most is fennáll. Egy részében kazamátták vagynak a fal oldalában, a várnak közepében pedig egy régi török 

templom áll, hozzáragadott, félig leomlott tornyával. Ez a torony, amint mondatik, felette magos volt, és 788-dik 

esztendőig fennállott: akkor pedig a török dubicai foglyoknak éppen Szigeten létekben, a mennykő ezen 

toronyba ütött és (aminthogy igen vékony volt) lerontotta, a török foglyoknak nagy rémülésekre. Más épület a 

várban nincsen, hanem a török mecset mellett vagyon egy hasonló régiségű kisebbnek maradványa, mely török 

feredő volt. 

Ennek előtte Szigetet a várral együtt a k. kamara bírta, de nemrégen eladatott, és most Festetics urak birtokában 

vagyon. Szigetnek lakosai magyarok, németek, horvátok és rácok. A városban, amely is csinos, jő házakkal bír, 

majd csaknem mind németek laknak. A külső városban, mely kétfelől a városhoz ragad, részint katolikus 

magyarok és horvátok, részint rácok laknak. A horvátok nemcsak itt, hanem Somogy és Szála vármegyéknek 

abban az egész részében, amely a Drávához és Horvátországhoz közelít, több helyeken részint tisztán, részint 

magyarokkal elegyesen laknak, és magyarul is tudnak. Az a vélekedés, hogy ezen horvátoknak eleik régen 

magyarok lettek volna, akik akkor, amikor a török ezen vidékeket elfoglalta, honjaikat elhagyták, és az el nem 

foglaltatott Horvátországba vették lakásokat, a törököknek elűzetésekor pedig ismét előbbi honjaikba 

visszajöttek, de nyelveket egészen elfelejtvén és horvátokká lévén általváltoztatva a közöttök volt lakás által. A 

rácokat Serviából és Slavoniából jött lakosoknak lehet tartani. 

Szigeten a városban két katol. templom vagyon; egyik a parókia, más a franciskánusoké, ezeknek mellette lévő 

klastromával. Az első egy török mecset volt, kerek és magos, szép boltozató, ékes kis templom; kivált a 

boltozatján való festés, mely Szigetnek a törököktől éhség által lett visszavételét emblémákban ábrázolja, nézést 

érdemel. 60 

Az óhitű rácoknak a külső városban vagyon egy templomjok. 

Szigetről továbbmentünk; előbb két falukon keresztül Istvándi nevű magyar faluba, azután Babócsára jöttünk. 

Az út erdős térségen megyen. (Az erdők azonban nagyrészint ki vagynak irtva, azért egy helyen erdőt, más 

helyen csak fákkal körülvett réteket vagy fákkal megrakott mezőket és szántóföldeket szemlél az ember.) Az 

erdőkben néholott egy-egy fogadó esik útban, messze a horvátországi hegyek látszanak. 

BABÓCSA egy nagy falu; egy vizecske és egy posvány mellett fekszik, partos helyen. A törökök birtoka alatt 

ez is nevezetes hely volt, valamint Sziget és Kanisa. Itt is volt egy kis földvárjok a törököknek, amely még most 

is megvagyon; egy dombon fekszik, de a szigetinél kisebb; most gyümölcsfákkal van beültetve. 

A törökök itt lakásának még két maradványi vagynak: az egyik egy öszveromlott régi épület a földvár alatt, a 

más egy különös kút, melyet ők csináltak. Babócsán a lakosok mind horvátok. Magyarul is tudnak. 

Innen Berzencére ment az utunk, itt is erdős helyen jöttünk el, hanem homokos földön. Egy erdő szélében, 

Berzencéhez közel, Udvarhely nevű magyar falu terjed el igen hosszan. 

Berzence egy mezőváros, magyarok, horvátok és németek lakják. Innen Iharoson, egy magyar falun által 

N[agy]kanisára jöttünk. Berzencén túl hegyes vidék kezdődik és egész Kanisáig tart. 

59 II., Nagy Szolimán vagy Szulejmán (1495–1566) török szultán (1520–1566). Uralkodása alatt érte el legnagyobb kiterjedését a török 

birodalom. Nevéhez fűződik Nándorfehérvár bevétele, a mohácsi csata és Szigetvár ostroma, illetőleg Magyarország középső részének 

elfoglalása. 

60 Dorfmeister István egyik fő művéről, a Szigetvár elestét és visszafoglalását ábrázoló, 1788-ban keletkezett mennyezetképről van szó. 

55 






EGYÜTT 

N[AGY]KANISA egy mezőváros Szála vármegyében; téren fekszik, mocsáros és ligetes környékben. Nagy és 

jól épült helység, sok szép kőházakat láthatni benne. Nagy vásáros hely is, mivel több vármegyéknek szélében 

és Horvátországhoz is nem messze fekszik. Az itt felette számoson lakó zsidók is már elég bizonyságok arra, 

hogy itt jó kereskedésbeli haszonkeresés lehet. Ezt a helyet herceg Batthyány bírja. Az ide való lakosok 

nagyobb részint magyarok, másrészint horvátok, és kevesebben németek is vagynak; mindnyájon pedig 

katolikusok. Kanisáról az ember egy derék töltésen (mert a hely itt mocsáros) Kiskanisáig megyen, mely is oda 

csak közel esik, oldalfélt hagyván a kanisai régi földvárat, amely egy berekben fekszik. Kiskanisán túl az út egy 

jó darabig alkalmatlan, mert homokos és hápahupás földön viszen, de azután jó csinált út vagyon. Egynehány 

kis falukon keresztül, melyeknek lakosai, amint észrevehettem, mind horvátok voltak, Chotriba nevű faluig 

jutottunk, aholott a Mura vizin által Szála vármegyének azon részébe értünk, amelyet a Muraköznek neveznek; 

Chotriba is már a Muraközben fekszik. 

5.5. Somogy vármegyéről 

Somogy vármegye Baranya és Szala vármegye közt, a Balaton taván alol fekszik. Slavonia és Horvátország 

felől a Dráva vize a határja. Egy a nagyobb vármegyék közül. Ezt, valamint Baranyát, a törökök igen sokáig 

bírták. Szép és termékeny föld, erdeje, legelője, szántóföldje bővségben vagyon, felsőbb részében szőlők is 

míveltetnek. A gabona nemei között különösön a rozsot és a törökbúzát teremi. A marha- és juhtartás itt 

divatjában vagyon, különösön lovak tenyésztetnek, sertések is nagy számmal tartatnak, és ezek a más 

m[agyar]országi sertésektől különböznek, fainabb szőrűek, és hosszú eléálló füleikről esmértethetők, kicsinyek 

is. 

A lakosok Somogy vármegyében nagyobbára magyarok, részint katolikusok, részint reformátusok; a Dráva 

mentiben sok horvátok laknak. Német lakosok is vagynak, de kevés helységekben. 

Az út Somogy vármegyében, melyen eljöttünk, különben postajárása is lévén, mindenütt csinált út. De a föld 

igen agyagos és nem eléggé van köveccsel meghordva, sem eléggé nincsen megverve, azért kivált esőben igen 

rossz. Mi, amikor csak a csinált utat egy darabig elhagyhattuk, mindenkor nagyon örültünk, mert az eső miatt ez 

az út majd járhatatlanná lett, és mi csak akkor nem féltünk a feldőléstől, s csak akkor haladhattunk jobbacskán, 

mikor a csinált úttól távozhattunk. 

Kanisán túl a csinált út megfelel a nevének. 


A legjobb útban, egy gyönyörű földön számos falukon keresztül, CSÁKTORNYÁRA értünk, mely is 

Muraközben a fő helység. Ez egy jól épült mezőváros. A horvátokon kívül kevesebb számmal németek is lakják. 

Nevezetes itt a Zrínyi vára, mely most a g. Festetics kastélya, egy erős kerítéssel és bástyákkal körülvett vár, 

melynek széles árkát egy tó töltötte bé, amely most ki van szárasztva és rétté változtatott. A várban egy nagy 

kastély és egy ehhez való épület vagyon. A kastélynak alsó része a Zrínyi kastélya volt, és erre építtetett a 

felsőbb rész még két emeletre g. Althán által. Kívülről a vár magán egy szép, de szomorú régiséget mutat, 

belölről pedig a kastély egy nagy tekintetű épület. A vár körül gyümölcsfák vagynak ültetve, és úgy van a 

szándék, hogy a vár környülete egy kellemetes, árnyékos kertté változtassék. 

5.7. A Muraköz 

Az a része Szála vármegyének, amely a Mura és Dráva vizei közt Styria határában fekszik, Muraköznek 

neveztetik, és egy különös vármegye járását teszi. E[z] valóban szép föld: egy része ti. Styria felől hegyes és 

erdős vidék, a más termékeny gabonaföldekből, rétekből és mezőkből áll, a mezők pedig fákkal rakottak és 

bokrokkal fedettek. A faluk számosok, és egyik a máshoz igen közel esik. Nagy is népessége ennek a szigetnek, 

mert tizenhat s mértföld a kiterjedése, és mégis negyvenhatezer lakja; a helységek száma száztizenhárom. 

Azonban ezek nagyobbára kicsiny helységek, mindazáltal mindennek külön templomocskája megvagyon. A 

lakosok mindnyájon horvátok és katolikusok. Igen buzgó népnek és szelíd, de ravasz erkölcsűnek is mondják; 

lopásról, ölesről az ember köztök nem hall, szorgalmatos földmívelő emberek és tehetősek is, melyhez legtöbbet 

a[z] segít, hogy a fuvarozásokkal magoknak igen sokat keresnek. Ugyanis a muraköziek Triestbe és Fiumába, 

Horvátországba, Budára, Pestre és a Dunán innen lévő várasokba mennek, különösön kereskedésbeli portékákat 

vivén. Lovaik igen jók és erősek vagynak, és igen szépeknek is lehet mondani. Úgy mondják, hogy g. Althán, a 

mostaniaknak nagyatyjok, maga ménest tartván, spanyol fajtát szaporított, és ilyent a parasztok által is 

56 






EGYÜTT 

szaparíttatott, mely szerint a muraközi lovakat spanyol fajtának lehetne jobbrészint mondani. A marhák itt 

olyanak, mint Baranya és Somogy vármegyében, azaz kisebb neműek; a sertések is hasonlók. 

A marhaökonómiát itten űzik, és kereskednek is magok között véle, azonban külső commerciumok vélek 

nincsen, mert itt a határok kicsinyek lévén, a legelő kevés, és oly sok marhát nem lehet tartani. Juhokat itt éppen 

nem tartanak a parasztok, ezt is nyilván a legelő szűk léte miatt. 

A Muraköznek Styriával határos része hegyes lévén, ebben igen jóféle bor terem, melyet a magyarországi borok 

között a legjobbak közül valónak tartanak: a határos óstriai tartományokban is igen nagy kelete van az insulaner 

nevezet alatt. 

Az egész Muraköz ennek előtte ama híres régi Zrínyi famíliáé volt. Zrínyi Péter I. Leopold császár alatt nótába 

esvén, 61 és az ő egyik testvérjét a vadkan, amint mondatik, megölvén, a más pedig csakhamar Zrínyi Péter után 

meghalálozván, a Zrínyiek minden jószága a k. fiskus kezére jutott. VI. Károly császár ezt azután g. Althánnak 

conferálta, kinek felesége Pignatelli famíliából való olosz hg.asszony s akkor nagyon esméretes úriasszony volt. 

G. Althánnak következői mind ez ideig bírták, hanem a mostani g. Althán, ki is Szála vármegyei főispány, ezen 

jószágokat örök áron eladta g. Festetics György úrnak, egymillió-hatszázezer forintért; magának egy falut mégis 

megtartván: mert a gróf Althánok Szála vármegyei örökös főispánysága a Muraközben való birtokkal egybe van 

kötve. 

G. Festetics György úr Magyarországban egy a leggazdagabb birtokos urak és egyszersmind egy a legnagyobb 

gazdák közül. De olyan hazafi szívű ökonómus, hogy a gazdaságot és industriát egész erejével nemcsak a maga 

hasznára való nézve, hanem a közhaszonra és minden birtokai lakosai között nagy igyekezettel elősegíti. Ezen 

úrnak tizennégy uradalmai vagynak, többnyire mind a Dunán túl. Jószágainak az ökonomikumokban ama 

munkájáról és II. Leopoldus 62 által érdempénzzel lett megjutalmaztatásáról esméretes Nagyváti József 63 a 

direktora, ki a g. úrnak jószágaiban mind a földmívelést, mind a marha- és juhtartást nagy tökéletességre vitte. 

Csak itt a Muraközben a szép gazdaságnak sok jeleit láthatni: a lóhere bővségben termesztetik; a svaizi módon 

való tehéntartás oly sokra vitetett, hogy a g. úr majorjaiban a tehenet napjában háromszor fejhetik, és öt icce 

tejet is kapnak tőle; a juhoknak fain szőrű fajtái szaporíttatnak, olyanok pedig, amelyek a spanyol juhokhoz 

ütnek. Ezek közül az ifjabb kosoknak párja elmegyen tizenkét-tizenhárom forintokon, ha öregebbek, harminc 

Rft-on is. 

Megjegyezni való az egész Muraközről, hogy földje a tiszta búzát meg nem termi, hanem csupán csak a rozsot. 

Törökbúzát is nagy bővségben terem, és haricskát; a learatott rozs helyett annak földjébe haricskát vetnek. A 

dohánytermesztés is nevezetes gazdasága ezen sziget lakosainak; bőségben és igen jó móddal termesztik azt, és 

Horvátországba s a határos óstriai tartományokba szép kereskedést űznek véle. 

A selyembogár tenyésztetése is egy a muraköziek industriájok közül; nékem az bizonyíttatott, hogy Bihar, 

Békés és Csanád vármegyéket kivevén Magyarországon sohol is nagyobb divatjában nincsen a 

selyemtenyésztés, mint itt. A muraközieknek urbáriuma némelyekben a közönséges magyarországi urbáriumtól 

különbözik. Ugyanis p. o. itt egy marhás napi munka négy gyalog napiért vétetődik. Némely helységek és a 

tehetősebbek a Muraközben örökös árendába tartják magokat a földesuraságtól, mely szerint ők esztendőnként 

bizonyos meghatározott summákat fizetvén, robotokkal és egyéb adózásokkal nem tartoznak. Ezekben a 

helyekben a földek mind el vagynak osztva a lakosok között, és ők azokat mint magok örökös tulajdonát, úgy 

bírják. Különben ezek a helyek is, mint mások, a földesuraság jurisdictiója alatt vagynak. Ilyen lábra magokat az 

említett helységek az első gróf Althán bírása idejében tették. 

A lakosok a Muraközben mind csupa horvátok, ezek közül igen sokan magyarul tudnak, mely nyelvet a 

magyarok közt való gyakor megfordulásokban és a szomszéd magyarokkal való kereskedésbéli közösödésekben 

tanulják. Nem tudatik bizonyoson, hogy váljon a muraköziek elhorvátosodott magyarok-e vagy csupa horvátok, 

61 Gróf Zrínyi Péter (1621–1671) horvát bán, politikus, műfordító, a költő Zrínyi Miklós öccse. Csatlakozott a Habsburg-ellenes Wesselényiféle 

összeesküvéshez, majd Wesselényi Ferenc nádor és Lippay György esztergomi érsek halála után a szervezkedés vezetője lett. Az udvar 

hamis ígérettel Bécsbe csalta, 1670-ben elfogatta, I. Lipót bíróság elé állíttatta, és hűtlenség vádjával Bécsújhelyen lefejeztette sógorával, 

Frangepán Ferenccel és Nádasdy Ferenc országbíróval együtt. Zrínyi Péter az irodalomban is emlékezetessé tette nevét, horvát nyelvre 

fordította és Adrianskoga mora Syrena (Velence 1660) címmel közzétette bátyja fő művét, a Szigeti veszedelem című eposzát. 

62 II. Lipót (1747–1792) 1790-től magyar király és német-római császár. Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc fia, II. József öccse. 

63 Helyesen: Nagyváthy János (1755–1819) mezőgazdasági író. 1791-től Keszthelyen gróf Festetics György jószágkormányzója. Az ő 

tanácsára alapította meg Festetics 1797-ben a Georgikont, Európa egyik első mezőgazdasági iskoláját. Munkái közül A szorgalmatos mezei 

gazda (I–II. Pest 1791) az első mezőgazdasági kézikönyv, A Balaton taváról szóló természettudományos cikke (Tudományos Gyűjtemény 

1817) pedig úttörő jelentőségű. 

57 






EGYÜTT 

vagyis inkább tótok eredet szerint is. [Teleki Domokos jegyzete: Más helyen lészen szó, hogy a mostani 

Horvátországnak M[agyar]országgal határos része tulajdonképpen Slavoniának része, és meg volt különözve 

eleitől fogva a horvátoktól.] Igen úgy vélekednek, hogy itt a nép elegyes lett volna régtől fogva, de a horvátok 

vagy inkább tótok többen lévén, a magyarokat is tótokká s későbbre horvátokká általváltoztatták. Nagy 

dicséretire szolgál azonban g. Festetics úrnak, hogy ezt a népet nácionálizálni és magyarosítani igyekezik; mely 

okból magyar oskolákat fundál, és egynéhányat már fundált is. A faluknak nótáriusi is a nemes vármegye 

rendeléséből magyarok. 

A muraközi nevezetességek közül e következendők említésre méltók. 1) SZENTMÁRTON nevű helységben 

egy régi templom vagyon, mely, amint állítják, a templáriusoké volt. Ennek boltozatján a templáriusoknak 

sokféle hieroglyphumaik látszatnak, a templom alatt pedig titkos boltozatok vagynak, melyeket csak nemrégen 

tudtak ki. Hogy ezen hieroglyphumok templáriusok jelentő betűi legyenek, annál inkább hiszem, mert nékem 

olyantól bizonyíttatott, akiről azt tartom, hogy az ily hieroglyphumokat szükségesképpen tudja és érti. De az 

alsó, föld alatt való titkos járások is sokat bizonyítnak. [Teleki Domokos jegyzete: Néhány historikusok kétségbe 

hozzák, hogy valaha templáriusok lettek volna Magyarországban, azonban a komáromi legrégibb várat is a 

templáriusoktól fundáltnak lenni tartják, mutatják is a templáriusoknak még egy fennálló épületjét, amely az ő 

refektóriumok lett volna, és ennek alatta a föld alatt titkos boltozatok és járások vagynak. Ezekben magam is 

voltam, és a többi között itt egy föld alatt lévő palota van, ahová felyülről, de titkos módon süt bé a nap, és az 

ajtó, amelyen felyiilről lejártak, most is látszik. Más historikusok vélekedése szerint nem a templáriusoknak, 

hanem a Szt. János vitézi rendjének 64 volt M [agyar]országban több helyeken birtoka.] 2) STRIDO nevű faluban 

Szent Hieronymus születtetett, kinek kútját is mutatják. Itt egy, a kereszténységnek legelsőbb idejéből való régi 

templom vagyon. 3) CSÁKTORNYÁHOZ mintegy órányira abban az erdőben, aholott Zrínyi Miklós halála 

történt, éppen azon a helyen, amelyen őtet a vadkan vagy -ember megölte, néki egy emlékeztető oszlop van 

emelve egy szép inscriptióval.Az egész muraközi uradalmat, amint említettem, gróf Festetics úr bírja, azonban a 

g. Althánok egy egész helységet és másokban porciókat idegeníttettek el más birtokosoknak, ezenkívül pedig 

sok fundusokat inskribáltak. Azért is g. Festeticsen kívül más kisebb birtokosok is vagynak a Muraközben. De 

ezeknek birtoka mindöszve is igen keveset tészen, és az inscriptionalisták birtoka előbb-utóbb az örökös 

tulajdonos kezére jut, mely szerint csak alkalmasint el lehet mondani, hogy a g. Althán magának tartott kis 

jószágán kívül az egész Muraköz a g. Festetics birtoka. 

5.8. Az út Horvátországba 

Csáktornyáról a szép Muraközön még kétórányi földet mentünk a Dráváig, több falukat érvén utunkban. A 

muraközi hegyek napnyugot felől délre a Dráváig vonulnak, ahol ezen víznek más partján Styria határjában a 

horvátországi hegyek kezdődnek, amelyek délre nyúlnak el sokfelé terjeszkedvén és Horvátországnak egész 

napnyugoti felét belepvén. A Drávához érvén, itt egy nagy fahídon általjöttünk, csakhamar azonnal városába 

béjutván. Már a Dráván túl Horvátország. 

5.9. Varasd 

Ez város egy térségen fekszik, amely egy részről előtte elterjed; napnyugotra és délre hegyek környékezik. 

Horvátországnak ez az egyik fő városa; királyi város. A város maga kerítve vagyon, régi megromlatt kerítése, 

mely most is fennáll, egy négyszegeletet formál, földsánccal és kerek bástyákkal lévén erősítve; a kerítés pedig 

igen széles árokkal (mely hogy ennek előtte posványos volt, ki lehet látni) van körülvéve. Az egyik szegeletén a 

várnak a rendes bástya és sáncok helyén egy megkülönbözött erősség vagyon. Most talám erősségnek nem lehet 

mondani, de régebben a[z] lehetett: ugyanis itt igen magosan felhányt földsáncok egy, a várostól is árok által 

megkülönözött, régi, erős kastélyt kerítenek bé. 

64 Du Poy Raymond, a jeruzsálemi Szent János ispotály őre betegápolói mellé lovagokat vett fel, akiknek a szokásos szerzetesi hármas 

fogadalom mellett hivatásuk lett a zarándokok ápolása és védelme. Így jött létre a johannita vagy ispotályos keresztes lovagrend. Jelvénye a 

fehér kereszt fekete vagy vörös ruhán, vörös zászlón. 1310 óta rhodusi, 1530 óta máltai lovagrendnek is nevezték. A rend a XII. század 

folyamán már Európa számos országában megtelepedett. Magyarországon II. Géza adta nekik az első birtokokat Esztergomban ispotály 

építésére, majd Jeruzsálemben Szűz Mária és Szent István király tiszteletére templomot építtetett zarándokházzal, s ennek gondozását az 

ispotályosokra bízta. IV. Béla a tatárjáráskor tapasztalta az ispotályosok támogatását, azért nekik adta a Szörényi bánságot, Kunországot az 

Olttól keletre és földet a Barcaságban. 

58 






EGYÜTT 

VII. Horvátország térképe. Rézmetszet. Szignatúra: »Metzette Berken«. 33,7x25,5 cm. A 292. és 293. lap közé 

helyezve. A szakirodalom nem jegyzi. 

Ez a kastély a gróf Erdődieké még a régibb időktől fogva. Három tornyokkal bír, és most megromlott állapottal 

vagyon, úgyhogy alig tart egynéhány lakható szobát. A kastéllyal együtt az egész váracskát gróf Erdődiek 

bírják, és magokat ezen varasdi vár örökös urainak is nevezik. Ha, amint nem ok nélkül gondolom, a város 

árkának a közel lévő Dráva vizével föld alatt való csatornák által közösülése volt, úgy ez a városnak erősségére 

nem keveset tett. 

Varasdot méltán egészen szép városnak nevezhetni, a belső városnak utcái elég rendes móddal épültek és 

kövekkel kirakottak, sok derék, sőt egynéhány igen tekintetre méltó épületeket is mutatnak. Ezek közt nevezem 

a Varasd vármegye házát, melyhez hasonló M[agyar]országon is kevés vagyon; a g. Draskovics házát; a 

tanácsházat; a templomok közt, melyek egy oly kis városban szerfelett nagy számmal vagynak, említhetem a 

plébániát, a franciskánusok templomát, melyben igen sok aranyozások vagynak, és a volt paulinus barátok 

templomát a nagy klastrommal együtt. 

A külső város, melynek alkalmas kiterjedése vagyon, a kerített várost egy formás négyszegben egészen 

körülveszi, és nem kevés szép épületeket s kerteket számlál. Az épületek közt a horvátországi bánnak, g. Erdődi 

úrnak háza, a g. Patatics úr háza és a szegények háza a mellette lévő templommal együtt említendők. 

Varasdnak lakosai nagyobb részint horvátok, kik között kevesen tudnak magyarul. Az itt lakó nemesség is nagy 

részint nem vagy rosszul tud magyarul. Kevés számmal németek és még kevesebben rácok laknak e városban. 

59 






EGYÜTT 

Lakóinak számát nem tudhattam meg, de hogy kiterjedéséhez képest ez a város elég népes legyen, nem 

gondolom, mert jóllehet benne igen sokat jártam széjjel, mindazáltal utcáiban kevés embereket találtam elöl, de 

különben is igen kevés elevenséget vettem észre benne. 

5.10. Az útnak folytatása 

Varasdról Zagráb felé indultunk, mely is oda tíz mértföld. Egy félórányi menés után hegyes környékbe értünk, 

hol kisebb, hol nagyobb völgyekben, erdőkkel, bokrokkal és néhol szőlőkkel fedett hegyek között menvén. Az 

út imitt-amott hegyre s lejtőre megyen, de mindenütt a legszebb csinált út. 

Számos úgynevezett falukon jöttünk keresztül. Ezek a hegyek közt lévő faluk hat-hét-nyolc házakból állanak, és 

ezek is messze vagynak egymástól, sőt némely házak a fák közt a hegyoldalban egészen el vagynak mintegy 

rejtve. Egynehány ilyen falu tészen egy közönséget; ki-ki gondolhatja, hogy csak a közönségnek lehet egy 

bírája. Egynehány ilyennek együtt van egy templomja és papja is. Sokakban ezen faluk közül, amelyek nem is 

stációs helyek, az utazó alkalmas fogadókra talál, amely különösön onnan vagyon, mivel a Varasdról Zagrábon 

által Károlyvárra és onnan Fiumába menő út a commerciumnak legnagyobb útja. 

A postastációk Varasdintól Zágrábig: Ostrich, Presnice, Szentivány (ez a falu áll mégis mintegy harminc 

házból), Popovec. Presnicáról jővén az ember Belovár felé, egy régi építésű, kerek bástyás kastély mellett 

mégyen el, amelynek tájékán egy kis falu is vagyon. Ennek előtte a posta Belováron volt, de most Popovecre 

tétetődött. Innen csakhamar Zagrábon lehet az ember; az út térségre kezd nyílni, azonban néholott hegyek által 

megrekesztetik, de amint Zagrábhoz ér az ember, Zagráb előtt napkelet és egy részint dél felé is az egész vidék 

egy nagy térséget mutat. 

5.11. Zagráb 

Zagráb egy nagy város, két hegyet elterít. Napnyugoti, éjszaki és félig déli oldalán mellette fekvő hegyek 

környékezik, más részeiről térség van előtte, melyet csak messze lévő hegyek határoznak. 

Ezen város három részekből és ugyanannyi jurisdictiókból is áll, úm. 

1) A királyi városból, amely ismét a belső és külső városból áll: az első két hegytetőn és a két hegy közt lévő 

völgyben fekszik. Ennek előtte kerített város volt, most azonban a kerítő kőfalak csak néhol állanak még fenn, 

mert ezek helyett majd mindenütt szép házak épültek, amelyek mintegy kerítés gyanánt körülveszik a várost. A 

régi bástyák és kapuk azonban mindenütt megvagynak. A külső város a belsőt csaknem egészen körülkeríti, és a 

hegy körül, annak oldalában s annak alatta épült. 

2) A káptalanvárosból: ez egy más hegyen fekszik, és egy részint kerítve vagyon (azonban annak is inkább 

házak, mintsem rendes kőfalak a kerítései), más része külső város, amely a királyi városi külső várossal szinte 

egyesül. Ez a város a káptalan jurisdictiója alatt vagyon, mint aki azt mint földesúr bírja. 

3) A püspöki város; ez áll a püspöki várból, vagyis rezidenciából, amely a káptalani belső városban vagyon, és a 

külső városból, mely a káptalanival egyesül és avval együtt a káptalani belső város körül kiterjed. Itt a 

jurisdictio a püspöké, mint aki ezen városnak földesura. Ezen két utolsó város lakosainak csak házi fundusaik 

vagyon, azért is mezei gazdaságot nem űznek, hanem nagyobbára kézimívekből, mesterségekből és 

kereskedésekből élnek; egyéb adózások pedig a földesuraságra nézve nincsen, hanem hogy házaiktól 

esztendőnként bizonyos cenzust fizetnek. 

Zagráb Horvátországnak fővárosa. A mostani püspöki vár IV. Béla király által építtetett, és a város is igen régi 

időktől számlálja első fundáltatását. Nagy kiterjedésű, és tizennyolcezer lakosokat könnyen tart, akik is többire 

horvátok, kevesebben németek, magyarok is, rácok és zsidók. Az első három nemzetbéliek sokféle 

mesterségeket űznek, úgyhogy Zagrábnak a mindenféle mesteremberekben nincs fogyatkozása; a rácok és a 

zsidók pedig a kereskedést űzik. A rácoknak csak az 790-béli országgyűlésétől fogva engedtetett meg, hogy 

templomat építsenek magoknak. A zsidóknak pedig sem itt, sohol is Horvátországban nem szabad sinagógát 

tartani. 

Az elébbvaló és nemes rendű lakosok ezen városban többnyire polgári vagy katonai hivatalbéli urak, pap urak és 

professzorok. Ugyanis a horvátországi bán az esztendőnek egy részit itten tölti, a banális királyi tábla, melynek 

is prasese, a horvátországi és slavoniai districtualis tábla itten van; a Zagráb vármegyei főispány és ezen 

60 






EGYÜTT 

vármegyének elsőbb tisztviselői s több vármegyebéli asszesszorok itt lakoznak, minthogy Zagráb a vármegyei 

jurisdictiónak is helye. Továbbá a horvátországi kommendírozó generálisnak és a generálkommendónak, a 

banális generálkommendónak, a hadi komisszariátusnak, a delegatum militare judiciumnak, a militare 

apellatorium forumnak itt vagyon stációjok. A püspök, a zagrábi káptalanbeli urak és a csázmai káptalanbeliek 

egy része, a sokféle kisebb és a nevendék papság itt laknak. Végre itt egy királyi akadémia vagyon, melyben 

számos professzorok tanítanak, és a tanulók is igen sokan vagynak. 

Kitetszik ebből, hogy az ember Zagrábon számos elsőbb rendű s mindenféle hivatalú embereket talál. Az itt lakó 

horvát nemesurak és asszonyságok közül a magyar nyelvet nem sokan beszélik, mivel azt kevéssé tudják; kivált 

egymás között vagy horvátul, vagy németül beszélnek; a férjfiak közt a déák nyelv igen közönséges, valamint az 

egész horvátországi nemesség között. A papok pedig rendszerint ezen a nyelven beszélnek a társaságban. 

Laknak azonban mind Zagrábon, mind másholott Horvátországban magyarországi nemesurak is, olyanok 

különösön, akiknek mind itt, mind Magyarországban birtokjok vagyon. 

A horvát urak és nemesek, valamint minden más horvátok is magyar ruhában járnak, a főbb rendű asszonyságok 

is, ha díszesen akarnak öltözni, magyarba öltöznek, de közönségesen (neglizsébe), vagyis lepcsesen, németbe 

járnak. A polgárok, akik horvátok, magyaroson, akik pedig németek, rendszerint németesen járnak, valamint 

asszonyaik is. 

Zagrábot szép városnak méltán mondhatni. Ugyanis ámbár már a fekvése a rendes építésnek nem kedvez, és 

ámbár nem kevés a régi, kicsiny és megromladozott ház, mindazáltal kivált a királyi város sok egyenes és széles 

utcákat és ezekben többire derék, nagy házakat számlál. Azon házak különösön, amelyek a régi kerítés helyén 

épültek, mindnyájon szép épületek, továbbá az utcák kövezettek is. 

A káptalanváros hasonlóképpen egynéhány szép utcákkal és derék épületekkel bír, a külső városokban is sok 

tekintetre méltó épületek vagynak, jóllehet csak imitt-amott szerteszéjjel; különben a külső városi házak 

nagyrészint faházak, ezek mindazáltal többnyire egyemeletűek és bémeszellettek. A nevezetesebb épületek: 

a) A cathedrale templom, mely a püspöki várban fekszik. Egészen faragott kövekből építtetett, és már külső 

tekintete egy tisztes régiségnek és nagy mesterségű munkának lenni megesmérteti. Nagysága nem közönséges, 

és a legnagyobb templomok közül való M[agyar]országon. Különben egész építése együgyű és kevéssé cifra, de 

mégis ékes és nagy tekintetű. A homlokrészének közepében a bémenő fő ajtója, egyik végében pedig magos 

tornya vagyon. Régente a más részen is hasonló tornya volt. Belől a templom magos boltozatokkal bír, a 

középső boltozat pedig kétfelől oszlopokon nyugszik. 

A templom két részre vagyon osztva, úgyhogy a sanctuarium a másik részétől egészen el vagyon rekesztve. 

Ugyanis a kórus a templom közepében vagyon, a templom két részei között, az orgona pedig oldalfélt a fal 

mellett, úgyhogy a kórusból a templomnak mind a két részeire lehet nézni. Ezen kórus alatt, éppen a templom fő 

ajtajával szembe, egy nagy oltár vagyon, mely a sanctuariumban lévő főoltárt elfedi, és mintegy főoltárává lesz 

a templom külső részének. A prédikálószék ebben a külsőbb részben vagyon. Ha tehát a nép a főoltárnál 

tartandó misét akarja hallgatni, a templom belső részébe (mely azonban elég nagy), ha prédikációt, úgy a 

külsőbe gyülekezik. 

A fő nagy oltár pompás, sőt felette cifra és régi gusztus szerint készült; az aranyat rajta nem kíméllették. Azon új 

külső oltár pedig, melyet nagy innepekkor szoktak felállítani és a régi nagy oltár eleibe tenni, egy egész kincs, 

mert csupa ezüstből van, és sok ezereket ér, emellett igen szép gusztussal is készült. Minden oltárok a 

templomban ékesek és cifrák, számok pedig harminchatra mégyen. A templom padimentoma márványtáblákkal 

van kirakva. 

Ennek a leírt templomnak fundamentomát Sz. László király vetette meg. Ugyanis ő fundálta a zagrábi 

püspökséget, és azon várban, melyben a mostani templom áll, egy templomat építtetett a Szt. István nevére, 

amely templom a mostaninak sekrestyéje. A mostani pedig Mátyás király alatt építtetett az akkori püspök által, 

és a régiről a nevet magára vette. 

A templomról szólván említenem kell annak nevezetes relikviáit és kincseit. 

A relikviák közt igen nevezetes: 

1) A Sz. István király koponyájának hátulsó része (mert első része Fejérváron tartatik), mely hogy igazán a szent 

király koponyája, sok autentikus, ezzel a koponyával együtt tartató dokumentumok bizonyítják. Ezen koponya 

61 






EGYÜTT 

egy ezüstből készült mejjképen (mely Sz. Istvánt ábrázolja) a főnek koponyájára van téve és egy koronával 

befedve. 

2) Egy betlehemi, Héródes által megöletett gyermek. Ez egy igen különös relikvia: mert a gyermek, jóllehet 

semmi spirituszban nem tartatik, és még, amint mondatik, Jerusálemi I. András királytól hozattatott 

Palastinából, mégis a lábait kivévén oly épen megmaradt, mintha csak nemrégen holt volna meg. A régiség által 

feketedett ugyan, de feje egész, és orra, szája, ajaka, fülei, fogai majd mind egészen épek, csupán csak egyéb 

teste száradott öszve, különben ez is majd mindenütt ép. Hogy ez a gyermek 1795 esztendős volna, azt mi 

részünkről maga helyén hagyjuk. Ennek ezüstből egy drága láda van készítve. 

3) Tartatik még itt egy lábszárcsont, melyet a Szent László király lábszárcsontjának mondanak lenni. 

Ami a templom kincseit illeti, a sok arany- és kövekkel kirakott monstránciák, cibóriumok, az ezüst 

gyertyatartók, gyöngyökkel és arannyal kivarrott, gazdag matériájú, püspöki s papi misemondó ruhák ezereket 

érnek, és ilyen belső gazdagságot kevés templom mutathat Magyarországon. 

b) A másik nevezetes épület a vár, vagyis a püspöki rezidencia, mely is a templomot egy négyszegeletben 

körülveszi. A vár eredet szerint igen régi; említettem, hogy IV. Béla király építtette volt. A vár szegeletén kerek, 

a két szembe lévő kapuk felett négyszegű bástyák vagynak, melyeknek falaik öt jó lépést tesznek 

vastagságokban. Az egyik kaputól a másikig egy felől a régi kerítés áll, mely is egy igen vastag magos kőfal két 

szegeletbástyával; más felől pedig a püspöki rezidencia van épülve, a régi fundamentomokon, mely is a régi 

szegeletbástyákkal egyesülve vagyon. A mostani püspöki rezidencia 1705-ben épült, addig pedig a püspökök a 

városban laktanak. Szép és erős épület, sok alkalmatosságokkal is bír, melyek belsőképpen is jó móddal ki 

vagynak ékesítve. 

A várnak ennek előtte árkai és ezek körül földsáncai voltanak. De most csak néholott tetszenek ki, különösön a 

rezidencia előtt az egész árok bétöltetett, és most azon a helyen a püspöknek kicsiny és ékes kertje s ebben 

üvegháza áll. Hogy ez a püspöki vár a régibb időkben erősnek neveztethetett, azt ki-ki, ha kőfalainak erősségét 

és magosságát, emellett pedig kemény bástyáit tekinti, és azt is számba veszi, hogy ennek a várnak árkai és 

sáncai is voltak, általláthatja; de a história is bizonyítja. Ugyanis I. Ferdinánd király ebben a János király 65 

pártján lévő zagrábi püspököt – aki, minekutána egész Horvátország is néki meghódolt volna, keményen 

ellentállott – sokáig haszontalanul ostromoltatta. 

A több, említést érdemlő épületek: l) A királyi városban lévő két nagy templomok. A piacon lévő templom 

faragott kövekből épült és régiség; szép építésnek mondani nem lehet. 2) A horvátországi regnicolaris ház, 

melyben az országos gyűlések (concursusoknak neveztetnek) szoktak tartatni, és amelyben a horvát- és 

tótországi archívum vagyon. 3) A g. Voikfi-ház. 4) A vármegyeháza. 5) A két hadi kommendók kancelláriája. 6) 

Az akadémia. 

Alkalmatosságot veszek ezúttal, hogy Zagrábról szólván ezen városnak némely főrendű s hivatalú lakosairól 

szóljak. Első ezek között a horvát- és tótországi bán; most gróf Erdődi János cs. kir. Feldmarschall-Laitnant 

őex.-ja személyében. A bánus, aki Magyarországban a harmadik helyet foglalja az ország bárói között, 

Croatiának és Slavoniának főkormányozója s úgyszólván vicekirálya. A két országot közönségesen illető 

politikumokban fővigyázással és magával a királyi felséggel vagyon korrespondenciában. Különben az egyes 

vármegyék dolgaiba nem avatkozik, kivévén azon vármegyét, melynek főispánya, mert a vármegyék politikuma 

a királyi helytartótanács által kormányoztatik, valamint Magyarországon. A bán továbbá országi concursusokat 

hirdet királyi engedelemmel. A két országot különösön illető közönséges dolgok, ti. melyeknek elintézések a 

horvát- s tótországi municipális konstitúciók szerint ország concursusára vagynak bízva, ilyekben végeztetnek. 

De tulajdonképpen való legislatio ezekben a concursusokban nem történik, mert erre nézve a két ország 

Magyarországtól függ, melynek része. Ezeknek tárgyai p. o. bizonyos statútumoknak megállítása a két 

országokra nézve, az országos gravamenek, melyek a m[agyar]országi diéták előtt szoktak, ha vagynak, 

kidolgoztatni és arra béadattatni, a magyarországi diétára küldendő országos követek választása és az ezeknek 

adandó instrukció, protonotárius választása, ország kasszájából való rendelések, az adónak repartíciója sat. 

A bánus továbbá a banális királyi tábla prasese, mely fórum Horvát- és Tótországban éppen olyan, mint 

Magyarországban a királyi tábla, csakhogy a banális táblától a perek a magyarországi táblára apelláltatnak; mely 

szerint a horvát- és tótországi perlekedőknek eggyel több apellátájok vagyon, mint a m[agyar]országiaknak. A 

65 I. Szapolyai (Zápolya) János (1487–1540), 1526-tól magyar király. 

62 






EGYÜTT 

bánus végre két határregimenteknek (kik banális regimenteknek neveztetnek) kommendírozója és 

M[agyar]országnak az Unna és Kulpa vizei határaiban generális kapitánya. A két bánális regimentekben 

egészen inkluzíve a kapitányig tiszteket tenni a bánusnak jussa vagyon. Ezen regementek egyenesen az ő 

vezérségétől is függnek; mely szerint a banális generálkommendo a horvátországi, vagyis úgynevezett carlstadti 

s varasdini generalkommendótól különbözik. Ami az országos főkapitányságot illeti: ez mái nap csak titulus, 

vagy avval csak akkor ha élhetne a bánus, amikor inszurrekció lenne. A bánus mint kommendírozó a katonai 

dolgokban az udvari fő haditanáccsal korrespondeál. A bánus végtére Horvátország valamelyik vármegyéjének 

rendszerint főispánya szokott lenni. A mostani bán Varasd vármegyének Örökös főispánya. 

2) A horvátországi kommendírozó. Őalatta vagynak a horvátországi 2. varasdini és a 4. carlstadti regimentek s 

minden egyéb Horvátországban lévő rendes katonaság. Ezen kommendírozói hivatalt most g. Kaunitz Vencel 

hadi tármester őex.-ja viseli. A fő udvari haditanácstól, nem pedig a magyarországi fő generálkommendótól 

vagyon függésben. 

3) A püspök. A zagrábi püspök egy az elsőbbek közt Magyarországban és egy a legnagyobb jövedelműek közül. 

Zagráb, Varasd és Kőrös vármegyékre s a banális határszélekre, nemkülönben Slavoniára is kiterjed megyéje, 

ennek előtte még messzebb terjedett. 

Megjegyezni méltó, hogy ezen püspöknek különös nagy privilégiumi vagynak, melyekkel még régtől fogva 

élnek a zagrábi püspökök. Egy azok közül ez: hogy a püspöknek százöt olyan kisebb birtokai vagynak, melyeket 

feudumban conferálhat, azaz örökös jusson olyan nemeseknek, akiknek akarja, a fiúágra donáció szerint adhatja, 

sőt amelyeket conferálni is tartozik. Azok, akik az ilyen püspöki donáció szerint valamely ilyen feudumot 

bírnak, a püspöknek birtokához képest egy-két-három aranyakat adnak esztendőnként in recognitionem; a 

püspök mellett pedig az ő parancsolatjára mindenkor inszurgálni tartoznak; [Teleki Domokos jegyzete: Azonban 

a püspök csak országos hadban parancsolhat inszurrekciót.] hanem inszurrekciókor a püspöki bandériumban 

tiszti fővel szolgálnak. 

Amikor inszurgálnak pedig, valamint a királynak, úgy a püspöknek is hűséget esküsznek; sőt arra is 

megesküsznek, hogy minden eretnekségtől magokat megtartóztatják. Ezek a püspök feudálistái részint 

magyarországi, részint horvátországi nemesek. Vagyon olyan egy feudálista is, akinek feudumbirtoka 

tizenkétezer forintot is béhoz. [Teleki Domokos jegyzete: Ilyen feudumokat az esztergomi érsek is és a győri 

püspök bírnak, melyeket ők is hasonlóképpen conferálnak. Az első huszonöt, a másik valamivel több 

feudummal bír.] A püspök a feudumoknak határozott jószágokat, melyek a püspököknek a régi királyi donációk 

szerint mint olyanok adattak oly véggel által, hogy azokat conferálják, és amelyek a régi levelekben 

megnevezve is vagynak: tartozik conferálni a horvátországi konstitúciók szerint is, és ha egyik feudalistának 

magva szakad, két hónapnál tovább a feudumot nem bírhatja maga a püspök, hanem ismét tartozik másnak 

conferálni. 

A másik nevezetes és mintegy hasonló jussa a zagrábi püspöknek az, hogy azokon az említett és meghatározott 

feudumokon kívül mind nemeseknek, mind nemteleneknek pradiumokat (amennyit csak akar) conferálhat 

feudumképpen és örök jusson mind a két ágra; ha pedig a birtokos família egészen kihal, úgy vagy magának 

tarthatja, vagy ismét másnak adhatja. Az ily birtokosok, kik a püspök donációjából bírnak földeket a 

tulajdonképpen úgynevezett feudumokon kívül, püspöki nemeseknek vagy pradiálistáknak neveztetnek. Ezek 

ámbár nagyobbrészt különben nemtelen, valamint az országos nemesek, kontribúciót nem fizetnek, és birtoki 

jussaikra nézve mindenben olybá nézetnek, mint országos nemesek. Azonban személyes jussaikra nézve, 

hanemha egyszersmind országos nemesek is, nem éppen egyenlők emezekkel. Az országban máshol nem is 

bírhatnak, és máshol nem is nézetnek nemeseknek. Ezeknek tartozások az, hogy a püspöknek dézmát adjanak, 

tőle expeditiókba küldetvén, elmenjenek a püspök lakására, várdára jöjjenek, és hadnak alkalmatosságával 

inszurgáljanak, ők tévén a püspöki bándériumot. Az inszurrekciókor ezek is mind a királynak, mind a 

püspöknek hűségére és az úgynevezett ortodoxiára megesküsznek. 

A püspök a mostani francia háborúra kétszáz lovasokat állított ki pradiálistái közül őfelségének, akik mind 

önként való katonák. Ezek egy külön svadront formálnak, és más horvát lovasokkal, kiket csak most állítottak az 

infanteristákból csak erre a háborúra, együtt lesznek. [Teleki Domokos jegyzete: Ennek előtte egész határnok 

lovas regiment is volt, de ez az infanteria közé elosztatott.] Ezek magok fegyverkeztek fel magokat, s lovaikat is 

magok szerezik. A pradialisták nincsenek egyenesen a vármegye alatt, hanem a püspöknek úgynevezett curialis 

comese (udvari grófja) alatt, ki az első útban nékik bírájok; és különös egy megjegyezni méltó privilégium az is 

(mely másholott nincsen), hogy a zagrábi püspök, valamint a zagrábi káptalan is, magoknak egy curialis comest 

tesznek, aki az ő birtokabélieknek minden civilis pereket elintézi (az urbariálék itt is a rendes mód szerint 

63 






EGYÜTT 

folynak), és akitől sem vármegyére, sem banális táblára, hanem egyenesen a királyi táblára mégyen az apelláta. 

[Teleki Domokos jegyzete: Az esztergomi érseknek és a győri püspöknek is vagynak pradialistái.] Még az a 

privilégiuma is vagyon a püspöknek, valamint a káptalannak is, hogy Zagrábon az ő városaik kvártélyt adni nem 

tartoznak. 

4) A zagrábi káptalan. Ez a káptalan harmincnyolc reguláris kanonokokból áll, mely nagy számmal 

M[agyar]országban sohol sincsenek a káptalanbéliek. Ezeken kívül pedig még honoráriusok is vagynak. 

Jövedelmek nagy. 

5) A csázmai káptalan. Csázma a varasdini határnokkerületben fekszik. A török beütésekor innen a káptalan 

archívumával együtt eltávozván, Zagrábra vette lakását. Sclavoniát és Magyarországot a Dráva felett a török 

elfoglalván, ezekben a szélekben határnokkatonaság állíttatott fel, mely még most is fennáll. A káptalan 

jószágainak egy része Bosniában vagyon, melyben akkor bírt, mikor ezen ország még M[agyar]országhoz 

tartozott. Eszerint a csázmai káptalannak ez időben semmi jövedelme nincsen, hanem a káptalanbéliek vagy 

prabendisták, azaz kanonokok vikáriusai, akik ezektől vesznek bizonyos jövedelmet, vagy plébanusok. A 

csázmai káptalannak nagy archívuma vagyon, melyben nevezetes diplomák és igen sok levelek találtatnak. 

6) A banális tábla. Ez Horvátországnak különös királyi táblája, melyben a bánus a prases. Mind a mágnás, mind 

[a] nemesi rendből asszesszorai vagynak, kik között első helyet foglal a vicebán és a protonotárius. A vicebánus 

olyan tekintetben vagyon a bánusra nézve, mint a viceplatínus a palatínusra nézve. 

7) A districtualis tábla. Valamint M[agyar]országnak négy részében, úgy Croatiában is egy districtualis tábla 

vagyon felállítva, melyhez egyszersmind Slavonia is tartozik. – Ezeket Zagrábról. 

Elhagyván ezen várost, Károlyvár (Carlstadt) felé indultunk. Az út, két hegyecskét kivévén, mindenütt téren 

megyen szép szántóföldek és rétek mellett; a vidék különben erdős és bokros. Jobb felől hosszú sor hegyek 

nyúlnak egész Károlyvárig le. Zagrábhoz egy fertályórányi messzeségre a Száva vizének nagyobb ágán és ahhoz 

közel a kisebb ágán mentünk által két derék hosszú hidokon. Az első posta Rákapatak, a második Jásztrozác, 

amely mezőváros, és az első rendesen épült helység vala, melyet Horvátországban eddig való utamban láttam. 

Sok házakból áll, melyek majd mind nagyok és egyemeletűek, mellettek pedig vagy hozzájok ragasztva kisebb 

házacskák vagynak; mert Horvátországban egy-egy háznál több família lakik, és ha nem férnek a nagy házba, 

kisebb fedél alá vonják magokat a nagy ház körül. A házak mind fából épültek. A több faluk is Károlyvárig, 

melyeken általjöttünk, rendesebben voltak épülve, mint a Zagrábig valók, és legalább látszattak, hogy faluk. 

Ezek is kicsinyek voltak, és nyolc-tíz ház alig volt együtt egy csoportban, némely csoport külön falut, némely 

pedig másokkal együtt tett egyet. Károlyvár Zagrábhoz két mértföld; fekszik a Kulpa vizinél, mely a Carniolia 

felé fekvő hegyekben ered, és Slavoniában Sisseknél a Szávába szakad; egy magos hídon ezen általmenet a túlsó 

parton azonnal Károlyváron valánk. 

5.12. Károlyvár 

Károlyvár királyi város, egy térségen fekszik hegyek alatt. Áll a belső városból, vagyis a várból és a külső 

városból. A vár magos földsáncokkal és mély árkokkal körül van véve s pallizádákkal bekerítve; kicsiny ugyan, 

de rendesen épült utcákat és ezekben sok szép házakat mutat. A házak nagyrészint faházak, amelyek bémeszelve 

vagynak, és ezek többnyire nem legjobb, sem nem legszebb alkalmatosságok. De naponként több-több kőházak 

épülnek, a most fennállók pedig mind igen derék épületek. A piaca a várnak, melyen a kaszárnya, a fegyverház, 

a parókia és a rácok temploma áll, szép egy piac. Nem sokkal alább való ennél a piacnál a másik, melynek 

közepében a Szent József kerek kápolnája áll, és amelynek egyik oldalán a szép városi tanácsház mutatja magát. 

A külső város a víz partján elnyúlván a belső várossal egyesül, és a víztől fogva a vár sáncáig mindkét felől 

törpesánccal és pallizádákkal van kerítve. Ebben mind faépületek vagynak. Ugyanis Károlyvár vár lévén és a 

külső város a vár környékében (a glacin) feküvén, tiltva vagynak a kőházak. Itt az ember immár alig lát egy-egy 

jó forma házat, mert ezek minden proporció nélkül hol törpék, hol magosak, egymástól hol elszakadnak, hol 

öszveragadnak, kicsiny ablakúak, nagyobbára meszeletlenek, az utcák is görbék, szorosak. A házak a föld 

színén nagyobbára boltok és gabonamagazinumok; és mivel az ilyek igen drágán fizettetnek, azért is a külső 

városban egy ház háromszorta is drágább, mint a városban. 

Károlyvár nevezetes a maga nagy kereskedéséről és azon nagy konfluenciáról, mely itten főképpen a 

gabonabéli, dohánybeli és sóbeli kereskedés miatt vagyon. Ugyanis mind a Tisza mellyékéről, kiváltképpen a 

Bánátusból, mind pedig a Dunán túl lévő alsóbb vármegyékből, gyakran Tótországból is a gabonakereskedők és 

liferánsok azon gabonát, melyet ottan megvesznek, hajón a Dunán, azután a Száván és végre a Kulpán fel, egész 

64 






EGYÜTT 

Károlyvárig hozatják. Itt azután magazinumokba teszik le. [Teleki Domokos jegyzete: Mivel a gabona gyakran 

igen sokáig áll az ily magazinumokban, azért sokszor nagy károk esik benne a kereskedőknek. Az ily 

magazinumok drágák, harminc-negyven forint egy hónapra egynek a bére.] Hoznak továbbá a Littoraléba való 

kivitel végett Horvátországból is gabonát ide, kukoricát kivált és árpát; tiszta búzát igen ritkán, és zabot, rosot is 

keveset, mert ezekben Horvátország nem bővölködik. Már a triesti, fiumai, buchari, sőt velencei s más 

olaszországi kereskedők vagy azoknak liferánsai és a gabonával kereskedő horvát parasztok s kivált a 

határnokosok ezen magazinumokba lévő vagy a piacra hozott gabonára reátódulnak, és ki-ki annyit, amennyit 

kereskedésére kíván, megveszen. A megvett gabonát vagy a Littoráléba vitetik és viszik, vagy Triestbe. Ezen 

helyeken a gabona részint az úgyis terméketlen Littorálé és Carniolia lakosai, nagyobb részint pedig idegenek, 

úm. velenceiek, nápolyiak, ragusaiak [Teleki Domokos jegyzete: Ezelőtt a franciák sokat vettek magok 

számokra.] s mások által megvétetik. A dohánnyal éppen így van a dolog: amely dohányt a M[agyar]ország 

Tisza mellett fekvő részéről, úgy Tótországból is, ide hoznak, az itt részint a horvátoknak adatik, részint innen 

Fiumába s Buchariba vitetvén, ott vétetik meg nagyobbára idegenek által. 

Az esztendőnként Károlyváron eladatni szokott gabonának száma egynéhány százezer mérőkre megyen. Csak 

egy fél esztendőtől fogva oly időben, melyben a gabona kivitele meg volt tiltva, olyanoktól, akik a gabona 

kivitelére a felsőbb helyektől passzust nyertek, kilencvenhatezer mérők vitettek el Károlyvárból. 

A sóval való kereskedés úgy vagyon, hogy mivel Horvátországban, Varasd vármegyét kivévén, mindenütt 

tengeri sóval élnek, és kősóval élni sem szabad, tehát Fiumában, Buchariban és Zenkben a k. kamara a 

nápolyiaktól és velenceiektől (mert ezek szoktak legjobb tengeri sót adni) a sót megveszi a maga 

depozitóriumába, és innen azoknak, akiknek megvenni tetszik, eladja. Mely sóval Károlyváron nemcsak 

kereskedők, hanem a parasztok is, különösön pedig a határnok katonák kereskednek, és azt hol kicsinyben, hol 

nagyobban adják. A határnok katonák pedig a horvátországi szélekben semmi vámat nem fizetnek, de mások 

igen, azért is nékiek ebből hasznok vagyon. A tengeri só nem mázsa szerint, hanem bizonyos mérőedény szerint 

adatik el, de mázsára vetvén sokkal olcsóbbra jön, mintsem Magyarországon a kősónak mázsája; mindazáltal a 

kősót csak jobbnak tarthatni. 

Károlyvárnak lakosai horvátok, németek, kevés magyarok és rácok; az utóbbiaknak csak 1791-től fogva van 

templomjok. Az idegenek pedig sokan vagynak. Számos katonaság is szokott lenni várbéli őrizeten. 

A tájékot lakó nép, valamint a határnokosok és littoralébéli lakosok, a fuvarozásban nagy keresetét találja. 

Károlyvárból Fiumába és Bucháriba a dohányt igen kis szekereken, a gabonát pedig részint kis szekereken is, de 

nagyobbára lovak hátán viszik zsákokban. Zenkbe menet nagyobb szekereket raknak meg, mert arra jobb az út. 

A határnokregimentek adminisztrációja azon regimentek ökonómiájára nézve egy különös fuvarozást, 

úgynevezett Fuhrwesent tart, melyből a regimentek kasszája nyereséget kap. 

A Károlyvár mellett fekvő egyik hegynek tetejin egy régi vár vagyon, mely a Zrínyié volt, és most puskaporos 

torony. 


Károlyvárról elindulván a Károly útján, melyet ti. Károly császár és király csináltatott egész Fiuméig, azonnal 

hegyek közé értünk. Az út mindenütt sűrűen erdővel és bokrokkal fedett hegyek környékében megyen, 

melyeknek oldalain imitt-amott egy legelő, kaszáló, néhol szántóföldek is vagynak. A völgyekben réteket és 

gabonaföldeket láthatsz. Vagy a hegy oldalában, vagy a völgyekben viszen az út; azonban ritka hely, ahol a 

völgyekben sokáig lehetne menni, mert ezek szoros völgyek, és az ember, amint egy hegyről leér, nemsoká 

másra felmenni kénteleníttetik. Az első postastáció NOVIGRÁD. Ez egy széjjel fekvő kis helység, mely alig áll 

tíz házból. Az egyik hegyen egy régi várkastély áll. Innen a következő stációra Bosiljevóra viszen az út, amely 

is jó darabig egy hosszan elnyúló keskeny völgyben, egy felől magas, sáncok módjára hosszan és egyenesen 

elnyúló hegyek és egy ezek alatt éppen oly egyenesen elfolyó víz mellett megyen el. A víz sok gátakkal van 

elrekesztve, s egynéhány malmokat hajt. Itt a vidék gyönyörűséges. 

BOSILJEVO Novigrádhoz hasonló falu. Innen VERBOVSZKÓRA ment az út. A hegyek mindég 

nagyobbadtak, az út a kövecsesség és sok helyeken való tartós meredeksége miatt mindég terhesebbedett, sokat 

lejtettünk és annyival többet hágtunk. Verbovszkó egy nagy falu, melynek egy része csoportoson együtt van, de 

a más messze széjjelszakadoz. A verbovszkói fogadótól és az ebben a völgyben fekvő fő részeitől a falunak egy 

óránál is messzebb távoztunk, míg annak a végét értük. Azonba sok ház a mástól egy fertályórányira is esik. 

65 






EGYÜTT 

Verbovszkóról CSUCSICÁRA, innen RAVNAGORÁRA jutottunk; ez a két utolsó falu hasonlóképpen nagy és 

messze széjjelterjed. 

Mind a három most említett faluban, különösön Csucsicán, németek is laknak, kik is már régecske telepedtek 

ide. A német ritka jelenés is Horvátországban. Csucsicán egy üveghuta vagyon, ahol németek dolgoznak. 

Ravnagoráról (itt és Verbovszkón postastáció van) MERCOPAILRA vitt az út, nagy hegyekre kelletett 

mennünk, és mindég magasabbakra, az út is kövesebb-kövesebb és mindég alkalmatlanabb lett. A völgyek 

mindenütt szorosabbak, az erdők a hegyekben sűrűebbek, és már csupa fenyvesekké változnak által, már a völgy 

is szinte magosabb, mint az azelőtt való nap a hegytető. Itt vala, ahol egyik hegyen hatodik junii havat láttam, 

mely annak a hónak a maradványa volt, mely ebben a hegyes vidékben 28-dik máji esett. 

Mercopailról a következő postastációra FUCSINÉRA jöttünk. Onnan PIKETRE. Ezen az úton többnyire 

lejtettünk, mindazáltal két nagy hegyet is hágtunk. A második, melynek szinte tetején ment el az út, Pécshegynek 

neveztetik és Piket felett vagyon. A Littorale már ettől a hegytől kezdődik. Piket is már annak határán 

vagyon Buchari városa földjén. Marcopailtól Fucsinéig és egész Piketig az hegyekben felette sok a kő, melynek 

ily nagy bővsége miatt vagyon az, hogy amely hegyeken itt általjöttünk, azokban már sok házak nem fából, 

hanem kőből épültek, mely egész Horvátországban a falukon ritka dolog. 

Amint az ember a Pécs hegyén leereszkedik, a tengert látja maga előtt; nem a nagy tengert ugyan, hanem azt, 

amely a Magyar Littorale és a Velencei Dalmácia szigetjei közt vagyon. De már csak ezt a kis tengert is, 

olyannak, aki tengert sohasem látott, látni szép tekintet; az egész vidék az ember előtt víz, és a szigetek csak 

messze vetnek határt a szemnek. Itt is, amott is egy-egy hajót lát a zöldellő tengeren. 

Piket a Pécsi-hegy alatt ugyan, de mégis magosan, hegyen fekszik, azért innen a tengert csak mindjárt a helység 

alatt gondolná az ember, mert magosan lévén, a hegynek alatta lévő környéket nem láthatja; de oda még a tenger 

egy jó félóra. Pikéttől Fiumáig az út felette kövecses, és majd csaknem egészen lejtőből áll. Az egész vidék itt 

immár más: már nem fenyvesekkel beterített hegyeken, nem is oly szoros völgyeken által, de nem is oly földön 

megyen az út, mint eddig. Látsz egy terméketlen köves vidéket, itt is, ott is egészlen kopasz hegyeket, melyek 

fák vagy bokrok helyett kővel fedettek. Szép szőlőket is látsz ugyan imitt-amott; de a szőlők is egy felette köves 

földben nevekednek, különben is csak a hegyeknek alsóbb oldalaiban és a völgyekben plántáltatnak. A hegyek 

felsőbb részei csupa kövekből állanak, és ahol nem fejéreslenek is egészen a kőtől, mégis igen kevés bokrokat 

teremnek, nagy fákat pedig ezen a hegyeken éppen nem látni. A bokrok a hegyek aljában nagyobbacskák, ahol 

kevés fű és kóró is terem; a szőlőkben s azok mellett gyümölcsfák bőven plántáltattak. Itt azt láthatod, amit 

magyar hazádban sohol sem láttál: a figefát a szőlőkben a több gyümölcsfákkal együtt. Olajfát is szemlélhetsz. 

A szőlőtőkék itt mind egy sorban vagynak plántálva, és törpén, csak félannyi magosságnyira nőnek, mint azt 

Magyarországon láthatni. A szőlők sorai közt pedig a föld bé vagyon vetve sok helyeken búzával és árpával. 

Kaszálóréteket, rendes szántóföldeket és legelőket nem látni; amit vetnek, azt a szőlőkbe vetik el, amint 

említem, és ami legelők vagynak, azok a hegyek oldalában a bokrok közt vagynak; mindazáltal a köves hegyek 

kevés, de igen jóféle füveket teremnek. Imitt-amott kaszálnak egy kis füvet. Patakra, vízre vagy forrásra itt ritka 

helyt akadhatni: majd mindenütt esővízzel élnek a lakosok, melyet a ház fedelin vagy más alkalmatos helyen a 

lakosok felfognak. Egyszóval ez a vidék egy száraz és sivatag föld, s az egész Littorále ilyen. [Teleki Domokos 

jegyzete: Vagynak ugyan a Littoraléhoz tartozó nagy és szép erdők, de ezek nagyobb részekben Zagráb 

vármegyébe feküsznek, és ezeknek igen kicsiny része jön által azon hegyeken, melyek a Littorálét Zagráb 

vármegyétől választják.] A faluk itt is, valamint Horvátországban, rendeletlenül épültek ugyan, de mindazáltal 

házaik nem állanak éppen oly széjjel és messze egymástól; legalább nagyobb része a falunak egy csoportban 

vagyon, és itt meg is lehet esmérni, hol légyen egy falu. A házak már itt mind kőből épültek, deszkákkal 

fedettek és többnyire mind egyemeletűek, alsóbb részeikben pincék lévén; mert a Littoráléban bor bővségben 

terem. A házak és szőlők kerítései kőből vagynak. A falukban a templomoknak rendes tornyaik nincsenek, 

hanem a templomok frontispiciuma (homlokrésze) felett faragott kőből egy kis harangláb áll, mely egy törpe kis 

torony első részéhez hasonlít, és csupán egy magános kőfal, melyben a harang beléhelyheztetett. 

Fiumát az ember, míg a hegyek közül, melyek közt megyen, ki nem ér, és amíg az utolsó lejtőn le nem jön, nem 

látja: de meglátván egy fél fertály alatt benne is vagyon. Minekelőtte a városba érne az ember, egy sor szép 

épületek mellett megyen el, melyeket Fiumához tartozandóknak gondolhatná, de amelyek az egyórányira eső 

Buchari városának határán állanak, mely is a Fiuméra vizeig tart; ezen egy hídon általjutván, azonnal Fiumában 

voltunk. 

5.14. A Károly útja 

66 






EGYÜTT 

Azon egész út, melyen Károlyvártól fogva Fiumáig jöttünk, és amely tizenhét mértföldet teszen, a Károly 

útjának neveztetik (Via Carolina). Ezt Károly császár és király készíttette, aki alatt oly sok nevezetes építések 

tétettenek. Csudálkozásra méltó nagy munkával és szorgalmatossággal készült ez az út. Annak előtte éppen 

lehetetlen volt itt szekereken járni a nagy hegyek és erdők miatt: de ezen út által, mely a hegyek oldalában sok 

helyt a legkeményebb kősziklákba vágatott, kőből rakott feltöltésekkel erősíttetett, köveccsel és földdel 

meghordatott, az ember lassan-lassan mind a legmagosabb hegyek tetejére feljuthat, mind pedig azokról minden 

nagy nehézség nélkül lejtőre bocsátkozhatik. A szoros völgyeken pedig anélkül, hogy azokba egészen 

leereszkedjék, keresztülmehet, mert egy hegy a másikkal magos kőhidak által egyesíttetik, melyek kivált azon 

völgyeken által készíttettek, amelyek valamely víznek elfolyása miatt áradásnak vagynak kitéve. Az út továbbá 

mindenütt oly széles, hogy három szekér egymás mellett könnyen elmehet, és mindenkor jó állapotban tartatik. 

Igaz, hogy az ily úton, akármely jól is legyen csinálva, a szekerezés kivált terhelt szekérrel igen bajos; mert a 

szünetlen való hegyre s lejtőre menés a marhákat erősen kifárasztja, annyival inkább, hogy akármely nagy 

igyekezettel légyen is csinálva ez az út, mégis azon nehézségeken, melyek a hegyek fekvéséből, magosságokból 

és a völgyek szorosságokból jönnek, nem segíthet. Mely szerint a sok meredekségek és azoknak hosszas tartása 

nemcsak nagy alkalmatlanságok az utazónak, de nagy akadályok a szekerezőnek, és télbe kivált az út 

járhatatlan. Azért is itt nagy szekerekkel nem visznek semmit is, annál inkább, mivel a horvátországiak marhái 

többnyire igen kicsinyek: hanem amit szekerén is visznek, úm. dohányt, fát és kevesebb búzát is, igen kicsiny 

szekereken viszik, a gabonát pedig nagyobbára s a sót lovakon viszik. 

Minthogy csak ez az egy út vagyon Carlstadt és Fiuma között, tehát erősen járatos, mindazáltal a nagyobb 

transzportok a Littoráléba nem ezen, hanem egy könnyebb és kevésbé hegyes úton mennek, ti. Zenkbe: és vagy 

itten adatnak el, vagy innen a tengeren Buchariba, Portoréba, Fiumába s Triestbe vitetnek. A Zenkbe menő út 

József útjának neveztetik. 

Most egy társaság, mely egyrészint azokból áll, akik a Bácsi-kanálist készítik, projektumot tett egy könnyebb 

útnak készítése iránt. Az a szándék ti., hogy a Kulpa vizét Brod nevű helységig hajókázhatóvá tegyék, és 

Brodról a szárazon egy alkalmatosabb utat vigyenek Fiumáig, mely ha végbenvitetik, a magyar commercium 

felette sokat nyer, de kivált Horvátország. 

5.15. Fiuma 

Fiuma hegyek alatt fekszik tér helyen, éppen a tenger partján, amely feltöltve és faragott kövekből kirakva 

vagyon, egy törpe, hosszan nyúló falat formálván a víz ellen. A városnak egy részecskéje, különösön pedig 

annak kertjei egy völgybe vonulnak fel, amelyen keresztül a Fiuméra vize foly el, a tengerbe vévén útját. Azon 

hídtól fogva, mely e vízen általviszen, annak a tengerbe való kifolyásáig a partok kétfelől faragott kövekkel 

vagynak kirakva és azokon vascövekek beverve, úgyhogy a Fiuméra vize egy kis kikötőhelyet formál. Állottak 

is benne sok kereskedőhajók. Mindazáltal a nagyobb rendű hajók ezen vízbe, annak mind keskenysége, mind 

nem elégséges mélysége miatt bé nem férhetnek, és mivel Fiuma mellett a tenger sohol is eléggé nem mély, ki 

nem köthetnek, hanem egy bizonyos messzeségnyire, mintegy ezer ölre Fiumától állapodnak meg a tengerben, 

vasmacskájokat kivetvén. 

Fiumát mind fekvésire, mind magára nézve kellemetes városnak lehet mondani. Az őtet környékező hegyek, 

ámbár terméketlen voltokat és kövességeket nem tagadhatják, nagy szorgalmatossággal vagynak majd 

mindenütt megmívelve és szőlőkkel s fákkal béplántálva. 

A hegyek alatt és az előbb is nevezett völgyben szép kertek vagynak, a Fiuméra pedig a völgyön lefolyván, 

ebben mind kerteket nedvesít, mind malmokat hajt, és partjain nagy fákat nevel. Délre Fiuma előtt a tenger 

terjed el, melyet szembe a velencei Cherso szigete, jobbra Histriának csúcsa, mely dél felé messze lenyúlik, és 

balra Veglia nevű velencei sziget s a Magyar Littorálénak egy része határoznak. Cherso s Histria közt pedig a 

tengernek az a nyílása vagyon, melyen a nagy Adriaticurnba megyen az út, mely Velence városába is viszen. 

Ami Fiumát, a várost illeti, ennek nagyobb része, vagyis az úgynevezett külső város igen szépen épült. Utcái 

szélesek, egyenesek, kövezettek. A házak két-három emeletűek, nagyrészint egyformák, és némelyek közülök 

tekintetre méltó épületek. Az olasz építésnek egy jelét lehet észrevenni abban, hogy a házak teteji igen törpék és 

lenyomultak. Rendes nagy piaca Fiumának nincsen, hanemha a Fiuméra mellett fekvő részen egy tagos helyet, 

melyet háromfelől házak vesznek körül, annak neveznék. De itt hajóépítő hely vagyon, és itt szoktak a hajókból 

ki- s azokba bérakodni. 

67 






EGYÜTT 

A belső régi város, mely igen kicsiny, és amelyben régi házak és szoros utcák vagynak, régenten kőfallal volt 

kerítve, de most azok helyett nagyobbára mind házak kerítik, neholott a régi falak fennállanak, valamint a kapuk 

is. 

Ebben a főtemplomnál más nevezetes épületet nem tudnék. Ez is csak régiségéről és a köznépnél valamely 

csudaképről esméretes. 

A külső városban is vagynak sok régi épületek, de nagyobb része újakból áll. A városnak egy része a tenger 

partja mellett hosszan, de keskenyen elnyúlik, hol a tengernek feltöltött és kirakott partján szép sétálás vagyon: 

mulatság pedig az imitt-amott halászó seregecskét szemlélni, amely nagy hálóit, melyeket [a] hajóból a tengerbe 

mélyen bevetett, most, mikor már százonként gondolja a halakat bennek, mind a partról köteleknél fogva húzza, 

mind a hajóból, mellyel a háló után evez, annak a tengerből leendő kihúzását segíti s igazgatja. Egy félóra, sőt 

gyakran több is kell, míg a hálók a parton vagynak. 

Nevezetes a városnak ezen a részén fekvő nádmézfabrika és a fábrika direktorinak palotájok. A fels. magyar és 

cseh király uralkodása alatt lévő minden országokban öt nádmézfábrikák vagynak, melyek ezen országokat úgy 

kielégítik, hogy idegenekre nem szorulnak. Ezek a fiumai és soproni a Magyar Birodalomban, a klosterneuburgi 

és neustadti Austriában és a königs-saali Csehországban. A fiumai legnagyobb, és legterjedtebb kereskedése is 

vagyon, mert nemcsak a státusbéli, hanem az idegen tartományokat is részelteti. A fábrika privatusok társasága 

által állíttatott fel már harminc esztendőktől fogva, de privilegiálva vagyon, és magát a Triest- s Fiumai 

Privilegiált Kompániának nevezi, ámbár Triestben fabrika nincs. Ezen nádmézet fabrikáló, vagyis inkább 

rafinírozó társaság a készítetlen nádmézet Angliából és Franciaországból kapja, amely országoknak amerikai 

kolóniáikban, az ott lévő fabrikákban a nádméz a nádból (melynek nedvessége) kinyomatik. Ez a kinyomott 

porhonyós méz hordókban hozatik Fiumába. Itt azután sokféle manipulációkon megyen keresztül a rafinériában, 

amíg fáin készült nádmézzé válik. Ugyanis a nádméznek, mely a kifőzéskor meszes vízzel elegyíttetik (amely is 

a nádméznek öszveállását és keménységét okozza), több rendbéli főzés kell, míg minden tisztátalanságtól 

megtisztul. A nádmézet pedig vagy süvegnádméznek, vagy kandisnádméznek készítik, amilyet a patikákban 

szoktak árulni. A kifőzésben mindegyikkel egyformán bánnak, de azután különbféleképpen; különös pedig a 

nádmézrafinériában az: hogy mindenféle minéműségű nádméz iránt és minden időjárásban más-más bánás 

módját és vigyázatot kell tartani, melyekre nézve a nádmézfőző mesternek nagy accuratióval kell lenni. Amely 

nádméz szirup az üstökben és kisebb edényekben marad, az kimosatván, ebből a sziruppal elegyes vízből, mely 

magában megsavanyadik és forr, nádméz pálinkát készítenek, melyet rumnak hívnak. A fiumai 

nádmézrafinírozó társaságnak hat nádmézfőző épületjei vagynak, melyekbe mindöszve háromszáz ember 

dolgozik, akiknek lakások is mind a fabrika körül vagyon, úgyhogy a nádmézfabrikát a város egy részének lehet 

mondani. 

A nádméz, mely innen esztendőnként elvitetik, mintegy harmincezer mázsára megyen, és csak annak, amit a 

Magyar, Cseh és Austriai Birodalomba visznek, a vámja ötszázezer forintokra megyen, melyből a nagy 

produkciót látni lehet. A nádmézfabrika direktorinak háza, melyben egyszersmind a magazinum is vagyon, a 

legelső és legnevezetesebb ház Fiumában. Ez a fabrika épületeinek sorában fekszik a tenger felé, négy emeletre 

vagyon, nagy, és egészen egy palotát mutat. A legnagyobb városokban is az első házak között foglalna helyet. 

Más nevezetes nagy épületek itt nemigen vagynak a gubernium házán, a tanácsházon és a vámházon kívül. A 

nádmézkészítő fabrikán kívül Fiumában tobákfábrikák is vagynak, melyek a magyarországi dohányból igen jó 

tobákat készítenek. 

Fiuma szabad tengeri város; nem királyi város ugyan, de valóban annak neveztethetik. Itt azzal is, amivel benn 

az országban a kereskedés tiltva vagyon, minden akadály nélkül lehet kereskedni. [Teleki Domokos jegyzete: 

Csak puskaport és tükröket nem szabad ide hozni.] A város tulajdon jurisdictióval bír, melynek feje a 

főkormányzó (gubernátor), ki is a városnak kapitánya. A jurisdictiót pedig részint a kapitány a város tanácsával 

együtt, részint a magistratualis tisztek gyakorolják. A magisztrátus áll két főbíróból, egy asszesszorból, egy 

kancelláriusból és szekretáriusból; mely két utolsóknak nótáriusi kötelességeik vagynak. Ez a rendes dolgokat 

mind in politicis, mind in juridicis az első útban elintézi. 

A város tanácsa, vagyis az úgynevezett kapitányi gyűlés áll a fő- és v.kapitányból és a patríciusokból, azaz a 

városnak elsőbb rendű polgáriból, akik mindenkor a kapitányi gyűléstől választatnak, az elébb való tehetősebb 

és értelmesebb lakosok közül. Ez a kapitányi gyűlés mind juridicumokat folytat (azokat ti., amelyek a 

magisztrátustól oda apelláltatnak), mind pedig olyan politikumokat, amelyek a városnak közönséges dolgait 

illetik. Az első esetben kapitányszéknek neveztetik, és ekkor tizenegyre van határozva a jelenvalók száma, 

melynél több is, de kevesebb nem jelenhet; a második esetben kapitányi tanácsnak hívatik. Patríciusok sokan 

68 






EGYÜTT 

vagynak, és számok ötvenre-hatvanra is felmegyen. A kapitányi székről a juridicumok a horvátországi banális 

táblára mennek; valamint pedig a rendszerint való kisebb politikumokban vagy políciai dolgokban a város tisztei 

a kormányszéktől függnek, úgy a kapitányi tanácstól is a dolgok a kormányszékhez és azáltal a felséges 

királyhoz vagy a f. helytartótanácshoz mennek. 

Fiuma a littoraléi kormányszéknek helye; áll ez elsőbben a főkormányzóból, ki is egyszersmind Fiuma s 

Buchari városinak főkapitánya és a Littoráléban parancsoló generális, ámbár ezen katonai tisztjét, mely szerint 

Feldmarschall-Laitnant-i karaktere van, kivált háború idején nem gyakorolja, mert mind a Magyar, mind az 

Austriai Littorale egy generál majornak vagyon különös kommendója alatt. Mindazáltal a helyben lévő 

militiának parancsolatait adhatja, raportot is vészen a tisztektől, és békességnek idején parolát is ád. A 

kormányszéknek több tagjai öt tanácsosokból, három titoknokokból és három koncipistákból s a kancelláriából 

áll. A kormányszékre mind a városoknak, mind az egész Littoralénak igazgatása vagyon bízva. Említettem, 

hogy a kormányszék minden politikumokat folytat, hasonlóképpen folytatja azokat, amik a kereskedésbéli 

állapotot illetik. A kereskedésbéli törvénykezések is a merkantilis székről (németül Wechselgericht) 

apelláltatván, a kormányszékben intéztetnek el. Továbbra pedig a kormányszék kamarai adminisztráció is, mert 

a két tengeri városon és annak territóriumán fekvő helységeken kívül még több nagyobb és kisebb helységek 

vagynak, melyek a commercialis kerületnek neveztetnek és a k. kamara által bírattatnak. Ezeknek politikumait 

egy úgynevezett komisszárius viszi, kinek hasonló hivatalja vagyon egy vármegyebéli v.ispánnyal. A peres 

dolgaikat pedig a kormányszék úrszékeken végezteti, melyeket maga kiparancsol, egy kormányszéki tanácsost 

bírónak kinevezvén, a komisszárius pedig legale testimonium. De ami ezen commercialis kerületnek ökonómiai 

igazgatását illeti, ebben az adminisztráció és fővigyázás a kormányszékre vagyon bízva, mely okból az 

inspektorok vagy úgynevezett castellanusok a kormányszéknek teszik jelentéseket. 

A kormányszéktől a dolgok, minéműségekhez képest, részint egyenesen a királyi felséghez, részint pedig, 

különösön a városok és a kerület politikumai s a kereskedést közönségesen tárgyazók, a kir. helytartótanácshoz, 

részint (ti. a commercialis kerületet tárgyazók) a k. kamarához adatnak fel. 

Fiumának és a Magyar Littoralénak mostani főkormányzója mlgos Pásztori Sándor úr, 66 kinek is mind neve, 

mind híre a magyar hazában esméretesebb, mintsem arról szükség lenne szólanom. Elég, hogy ez az úr egy a 

legtiszteletreméltóbb főemberek közül hazánkban. 

A kikötőhelyekben a jövő s menő hajókra való vigyázás az úgynevezett portus kapitányára van bízva, aki is egy 

a kormányszéktől függő polgári személy. Ennek tisztje a hajók passzusait megvisgálni; honnan jöjjenek? mit 

vigyenek? mit hozzanak? kitudni. Ha olyan országból jönnek, amely a pestis miatt gyanús, úgy kontumácot 

szükséges nékiek tartani; és nemcsak a törökországi, hanem más európai hajók is kontumác alá vagynak vetve, 

ha a török ragadozó hajókkal közösülnek. Minden hajóskapitányok pedig nagy büntetés alatt (példa vagyon, 

mint hallottam, hogy akasztással is büntettek) kötelesek igazán megvallani, hogy török és afrikai ragadozó 

hajókkal volt-e valami közök. Ha nem volt, és ha nem is a török partokról jönnek a hajók, s pestishír sincsen, az 

ilyekkel kontumácot nem tartatnak. De ha péstises hír vagyon, úgy minden hajó vagy kisebb, ti. egy- és kétheti, 

vagy nagyobb, ti. negyvennapi kontumácot tartozik tartani. Egy megegyezés szerint a császári s királyi udvar és 

a Velencei Köztársaság között, úgy vagyon kicsinálva: hogy a pestisről s arról, hogy minémű hajóknak minémű 

kontumácot kellessen szabni mindenkor, a velenceiek tudósítsanak minket, mi pedig az ő rendszabásaikat 

kövessük mindenekben; amely is szorosan megtartatik. 

Igaz, hogy a velenceieknek a pestishír-költésben sokszor politikájok vagyon, amely által a kereskedésnek 

másokra nézve ártanak, de ellenben az is igaz, hogy ők mindeneket legjobban ki tudnak tudakozni mindenütt. 

Az egészségnek fenntartására a lazareti vagy kontumácház van rendelve, melynek gondviselése az úgynevezett 

lazareti priorra vagyon bízva. 

Fiumában valóságos kikötőhely ugyan nincsen, mindazonáltal a kisebb hajók mind a Fiuméra vizénél, mind egy 

más helyen is kiköthetnek; ezen kikötésnek egyikénél, tehát (a Fiuméránál) az úgynevezett egészségház, sanitás 

és a kis kontumác, a másikánál pedig a nagy kontumác vagyon. A sanitásnál a portuskapitánytól függő vigyázó 

személyek és egyné[hány] tengeri katonák [Teleki Domokos jegyzete: A kikötőhelyeknél álló katonák inkább 

policájnak neveztethetnek, mert nem rendes katonák. Számok csak tizenkettőre megyen.] vagynak éjjel-nappal, 

s innen adatik a portuskapitánynak a jövő vagy menő hajókról a jelentés, aki is azokat azonnal személyesen 

66 Pászthory Sándor (1749–1798) jogász, kancelláriai tisztviselő, fiumei kormányzó (1791–1798). II. József idejében a magyarországi iskolai 

ügyek referense, a magyar nyelv terjesztésének apostola. Az 1790–91-i országgyűlésen a magyar nemesi ellenzék vezéralakja. Kazinczy így 

emlékezett meg róla: „Minden tudja, mely nemeslelkű ember, mely hív magyar volt ő. Forró barátja, pártfogója, elősegélője mindannak, ami 

szent, ami jó, forró barátja nyelvünknek.” 

69 






EGYÜTT 

megvisgálni tartozik. Itt a sanitásháznál egyszersmind a kis kontumác is lévén, ahol a hajók csak egy vagy két 

hétig tartóztatnak, az emberek a hajókban töltvén a kiszabott időt. Szabad azonban nekiek nappal a sanitásház 

mellett egy bizonyos rekeszbe menni és fiumai emberekkel egy bizonyos távolságra beszédbe állani (de erről 

Triestnél többet szólok). 

A nagy kontumácba, amely a másik kikötésnél vagyon, akkor küldetnek, amikor úgy találtatik, hogy 

negyvennapi kontumácot kell tartani. Ekkor mind az emberek kontumácba mennek, mind a portékák 

kirakattatnak és oda vitettetnek. 

Fiumának kikötőhelyénél császári s királyi hadihajók is állanak. Az ilyen hajók, melyek közül a több tengeri 

kikötőhelyeknél is vagynak, részint arra valók, hogy a mostani háborús időkben partjaink bátorságára, részint 

arra, hogy akkor, mikor a gabona kivitele megtiltatik, vigyázzanak, hogy ezen tilalom megtartatik-e. Most egy 

darab időtől fogva a gabonakivitel meg volt tiltva, és csak passzus mellett lehetett kivinni; azért ha valamely 

hajó passzus nélkül viszen, e[z] kontraband, a hajó elfogatik és terhe konfiskáltatik. Ezen hajókon rendes tengeri 

katonák vagynak, kik egy Triestben lévő tengeri majortól függnek (a hajókról Triestnél többet). 

Fiumának lakosai, kiknek számokat hatezerre lehet vetni, többféle nemzetű[e]k. Magyarok igen kevesen 

vagynak, és csak azok, akik a kormányszék tagjai; ugyancsak a kormányszéknél is többnyire olaszok 

szolgálnak. Ezen nemzetbéliek különben is számosok, és úgy lehet mondani, hogy az előbb való lakosok, 

kereskedők és negociálók majd mind olaszok. A városi tisztviselők és más elévaló lakosok ugyan eredet szerint 

horvátok, minthogy Fiumában és a Littoraléban az az eredeti nemzetség; mindazáltal ezek is úgy 

eloloszosodtak, hogy kivált egymás társaságában többet olaszul, mint horvátul beszélnek. Sőt a közönséges 

dolgok is (valamint Buchariban is) többnyire olaszul folytatódnak a tanácskozásokban, déákul rendszerint csak a 

juridicumok és a feljebb menő korrespondenciák folynak. [Teleki Domokos jegyzete: A kormányszék 

mindeneket déákul folytat.] A lakosoknak nagyobb része horvát. Mind nyelvek, kevés különbséggel, mind 

öltözések olyan, mint a horvátoknak. 

Németek kevesen laknak Fiumában, és itt egyéb nyelvet nem is igen hallani, hanem vagy olaszt, vagy horvátot. 

Magyar uraink, kik a kormányszéknél vagynak, csak magok közt beszélhetik anyai nyelveket, mert más 

magyarokra ritkán találnak. Vagyon ugyan itt egy magyarnyelv-professzor, a normális oskola mellett, de 

minthogy a magyar nyelv tanulását necessarium stúdiummá itt sem tették, tehát itt is, valamint Horvátországban, 

nem sok hasznot teszen a professzor. Négy-öt járja leckéjét; nékem maga bizonyította, hogy a fizetést sajnálja 

oly ingyen venni. 

Lehet mondani, hogy Fiumában egész olasz tónus vagyon, melyet az ember, mihelyt csak a közrend 

társaságánál egy grádiccsal feljebb lépik, mindjárt észrevészen; de sohol sem tetszik e[z] jobban ki, mint a 

kávéházokban. Fiumában, ámbár kicsiny város, hét kávéház vagyon. Itt, ahol az ember sok embereket talál 

együtt, az olasz szónál egyebet nem hall, olasz újságnál mást nem kap: és hacsak olaszul nem kér valamit, meg 

nem értetik. A vendégházakban csaknem éppen így vagyon. A mi fogadósunk egy Fiumába házasodott magyar 

volt, és mind magyarul, mind feleségével együtt németül jól beszéllett, mindazáltal a kontóját olaszul tette fel. 

Itt téátrum is vagyon; ebben is olasz játékok jádzottatnak. 

Miért legyen úgy elolaszosodva Fiuma, könnyen általláthatni. Ugyanis mind sok olasz lakosai vagynak, mind 

pedig nagyobbára olaszokkal, úm. velenceiekkel, nápolyiakkal, pápai birtokbéliekkel vagyon kereskedése. Amit 

itt Fiumáról megjegyzek az olasz tónusról, azt a több littorális városokról, úgym. Buchariról, Zenkről, 

Carlopagóról is lehet némű-néműképpen érteni. 

Fiumát kereskedéséről szükség megjegyezni. A Magyarországról ide hozatott gabona, dohány, a 

Horvátországról hozatott fa (mely részint hajóknak, részint hordóknak és abroncsoknak való) és az ugyanonnan 

nagy bővséggel jövő faszén [Teleki Domokos jegyzete: Egy fiumai kereskedővel velencei kereskedők egyezést 

tettek, mely szerint ő húszezer mérő szenet küld nékiek, mérőjét négy márjáson.] főbb pontjai a kereskedésnek. 

A gabona és dohány egyrészint a Littoráléban kél el, és a dohányból a fiumai fábrikák tobákot készítenek; de 

nagyobbára mind Olaszországba, annak sok részeibe vitetik. A fa részint itt kél el, de inkább külföldre és 

Triestbe vitetik, aholott a hajócsinálóktól és a portékáikat küldöző kereskedőktől használtatik. A szenet 

Velencébe és Anconába viszik. Magyarországi s horvát marhával is vagyon itt kereskedés, de nem nagy. 

Ugyanis kevés kél el, és azt, amit kivált Horvátországból ide hajtanak is, innen Triestbe hajtják, s ott adják el. 

Amely marhák M[agyar]országból Laibachon által ide hajtatnak, azok innen vitetnek el a vízen Olaszországba. 

Triestben és Görzben vagyon a nagyobb marhakereskedés. 

70 






EGYÜTT 

A nádmézzel való kereskedést említettem. 

A fiumai és az egész littoráléi kereskedés csaknem egészen aktívum, ugyanis itt idegen portékát annál 

kevesebbé vesznek, mentől többnek az országba való bevitele tiltva vagyon. Fiumában és az egész Littoráléban 

semmi sem kontraband, de a széleken túl vinni nem szabad. Vagynak mindazáltal olyan ártikulusok, melyek 

különösön szükségesek. Ezek p. o. a tengeri só, olaj, a kávé és más olyanak. Ezeket velenceiek és nápolyiak, 

velencei dalmaták, ragusaiak, törökországiak hozzák tengeri partjainkra. A török hajók matracokat, pokrócokat 

és levantei gyümölcsöket is hoznak, mindazáltal ezen nevezett idegen ártikulusokkal is sem Fiuma, sem a több 

magyar tengeri városok nagy kereskedést nem űznek az országba bé, hanem ezt inkább a triestiekre bízzák. 

A magyar littoráléi kereskedés állapotjáról jobban lehető ítélés végett némely dátumokat, melyekről igen 

hitelesen értekeztem, e következendőkben kívántam még feljegyezni. 

Az 1790-dik esztendőtől fogva az 1795-dikig a Magyar Littoráléba való bevitel (importatio) esztendőnként egy- 

és másfélmillió forint között határozódott summákra vettetett; avval a különbséggel, hogy amely esztendőben 

igen sok készületlen nádméz (melynek ára kettő-négyszázezer forintokra ment) hozatott be, a bevitel becsének 

summája, mivel a több ártikulusok bevitele egyarányt maradott, olyankor annyival nevekedett. 

A készítetlen nádméz után a törökbúza vagy kukurica teszi a bevitel második rubrikáját. Az a summa, mely ezen 

termésért nagyobbára a pápai tartománybélieknek, kisebb részint pedig a velencei birtokbelieknek fizetődik, 

közönséges esztendőkben száz és kétszáz forintokra megyen. 

A harmadik nevezetes bevitel artikulusa a tengeri só, amely Apuliából és Siciliából is a mi birodalmunkbeliek 

hajóin (mert csak ezeknek szabad azt elhozni partjainkra) hozattatik, egyedül a k. kamara által vétettetik, és ettől 

a nápolyi igazgatásnak egy konvenció szerint meghatározott áron fizetődik. Ezen artikulusért esztendőnként 

száz-kétszáz forint summa mégyen ki országunkból. 

A kivitel (exportatio) az előbb is nevezett öt esztendőkben mintegy két és fél millió forint érőre ment 

esztendőnként. A gabonán kívül, amelynek csak egyedül kétmillió forintokra vettethetik esztendőnként 

egyáltaljában az ára, a dohány tétetődik a kivitel második ártikulusának, és két-háromszázezer forintokat tett 

esztendőnként a nevezett időszakasz alatt. 

A mindenféle lágyfa nemei, amely deszkában, lécekben, abroncsokban s más készítésekben kivitetődik 

(keményfát nem szabad kivinni), és a faszén együttvéve százötven-kétszázötvenezer forint érőt tesznek. A 

negyedik rendbe jöhetnek az üvegportékák, melyek Csucsicán, a Károly útja mentiben készíttetnek, és főképpen 

Senegagliában, a Pápai Tartományban adattatnak el. 

Végre a több, de sokkal csekélyebb hasznot hajtó artikulusok: a hamuzsír, viasz, méz sat., melyek szinte számba 

sem jőnek. 

A készített nádméznek is egy jó része külső földre vitettetvén, abból is egy alkalmas summa béjő. 

Még azt lehet felvenni, hogy esztendőnként általjában egy vagy két hajói a részünkről való vagy idegen 

kereskedőknek, melyek Fiumában, Portoréban vagy Buchariban építtettek, külső országban eladattatnak; 

amelyért, egy hajót rendszerint húszezer forintra vetve, egy új nyereség lesz a mi birodalmunkbelieknek részévé. 

Mindezen mondottakból pedig kitetszik: hogy a kereskedésbeli bilanz (azon rezultátumokból ítélve, melyek a 

vámbeli tabellákból világosok) a Magyar Littoralénak nyereségére üt ki, úgy pedig, hogy a kivitetett 

terméseknek és más áruknak becse a bévitetteknek becsét, az előbb nevezett öt esztendőkből ítélve, fél- és 

egymillió között határozódott summával múlta felyül. Ezek szerint a Littoráléban a pénznek sokasodni és a 

gazdagságnak napról napra nevekedni kellene, de fontolóra kell venni, hogy a kereskedők a magok áruiknak 

transzportjáért igen nagy summákat fizetnek a szekerezőknek, akiknek kezeikben a pénz utoljára úgyszólván 

elvész; mert ez a neme az embereknek azt igen el szokta fecsérelni korhelység és mértékletlenség által. De 

továbbá nagy része a littorálébeli kereskedőknek nem a maga, hanem többet a bécsi kereskedők pénzével 

kereskedik, úgyhogy a nyereségnek nagyobb része ezeknek jön kezeikre. 

A Fiuma mellett magát felemelő nagyobb hegytetőn egy Terszakt nevű régi vár s evvel együtt egy 

franciskánusok klastroma és temploma, nemkülönben Terszakt nevű falunak egy része (mert más része a hegyen 

túl, egy völgybe vonul le) fekszik. Ehhez a várhoz és klastromhoz Fiumából egy gyalog- és egy szekérút viszen; 

az utolsó nagyon kerülő, de az első mindjárt a város véginél a Fiumerán lévő hídon túl megyen fel a hegyre. 

71 






EGYÜTT 

Sokat és mintegy négyszáz grádicsokat kell hágni, míg az ember feljut, de különben a felmenetel nem 

alkalmatlan. És mely gyönyörűséges kinézés vagyon ezen magosságból! Fiumát, az előtte fekvő tengert, a 

Cherso és Veglia szigeteit, Histria partjait, a Fiuma megett egy kellemetes völgyöt formáló – kősziklás ugyan, 

de szőlőkkel és ezek közt fákkal s vetésekkel borított – hegyeket, ama kellemetes völgyben a Fiumára vize 

csavargó folyását, a kerteket és a folyótól hajtatott malmokat: mindezeket egy tekintettel látja az ember a 

terszakti tetőről. Éppen ezen hegytetőn a franciskánusoknak egy szép erdőcskéjek vagyon, amely már magában 

is gyönyörűség, mert ezen kősziklás hegyeken körül-belöl nincsen erdő. 

A terszakti vár avult régiségit mutatja. Ezt a Frangepánok bírták, akiknek maradékok I. Leopold császár és 

király alatt eltöröltetett. Most, valamint Terszakt helysége, a Buchari városa földjéhez tartozik. A várhoz közel a 

barátok klastroma és temploma vagyon; mindegyik ó épület. A templomban sok Frangepánok feküsznek, melyet 

epitáfiumaik mutatnak. Ez a templom arról is emlékezetes, hogy a legenda mondása szerint az angyalok, mikor 

a Boldogságos Szűz Mária házát Lorettóba vitték, abban a templomban (jóllehet messze félre az egyenes útból) 

nyugodtanak meg. 

Az itt lévő franciskánus barátok arról megjegyezni méltók, hogy ámbár az ő szerzetjeknek mint kolduló barátok 

rendinek sohol is birtokának lenni nem szabad, mégis ők birtokosok. Ugyanis a klastromhoz még némely 

allodiális fundusok tartoznak Terszakton, és ezeket ők örök tulajdonban bírják. A különös engedelmet erre 

nékiek a római pápa adta, de nem tudom, hogy melyik királytól vagyon első collatiójok; I. Leopoldtól nyerték 

azonban a konfirmációt. Jóllehet egész Terszakt a Buchari városa jurisdictiója alatt vagyon, a franciskánusok a 

magok birtokokkal az alól ki vagynak véve, és egyenesen a kormányszéktől függnek. 

Fiumából a tengeren Portoréba és Buchariba mentünk egy csinos kis hajón, melyen rendszerint a főkormányozó 

úr és más kormányszékbéli tagok s város tisztviselők szoktak a közel lévő partokra menni. Egy tengeri katona 

kormányos, hat pedig evedző volt. A tenger igen csendes lévén, ámbár tengeren sohasem voltunk, semmi 

változás nem ért minket, és minden félelem nélkül is mentünk. Harmadfél óra alatt Portorénél kikötöttünk. A 

tökéletesen jó és bátorságos kikötőhelyek ritkák: Portorének pedig olyan vagyon részint a természettől is adva, 

de kiváltképpen mesterség által készülve, hogy mind a legkeményebb fergetegek ellen bátorságban lehet, mind 

pedig a legnagyobb hajók is a partnál kiköthetnek és ott kirakodhatnak; úgyhogy amely magazinumok a parton 

vagynak, azokban a hajókból csak egy deszkán taszíttatnak által a terhek. Károly császár és király készíttette ezt 

a kikötőhelyet egy mellette lévő rendes hajóépítő hellyel (Schiffswerft) együtt. A kikötő kettős; az egyik öble 

nagyobb, a másik kisebb. Az ide ragasztott rajzolat Portorét igen jól ábrázolja. 

72 


VIII. A portoréi kikötő. Rézmetszet. e 





EGYÜTT 

PORTORÉT falunak lehet nevezni. Hegy alatt és hegyoldalba fekszik, épülése pedig rendetlen, mert a házak 

nagyobbára széjjelszórva vagynak. Azonban a hely naponként inkább épül, és több-több emberek kezdenek oda 

telepedni. A lakosok mind horvátok, Buchari városának határán lévén, annak jurisdictiója alá is tartoznak. A 

kereskedésre és a kikötőhelyre egy portuskapitány vigyáz. 

Megjegyezni méltó Portoré a híres Zrínyiek kastélyairól. Tudni kell azt, hogy a Zrínyi és Frangepán família 

Horvátországban felette nagy jószágokat bírt, és hogy az egész Littorale, mely akkor Horvátországgal egy volt, 

részint a Zrínyiek, részint a Frangepánok által bírattatott, ezen utóbbiak pedig a Littorale mellett fekvő velencei 

szigeteket is bírták légyen. Az egyik kastély, amely régebben paulinusok klastroma volt, de ezeknek más helyre 

lett általtételekkel a Zrínyiek kastélya lett, a part felett magosabban fekszik. Tágas és sok alkalmatosságú épület, 

egész belső alkotása pedig mutatja, hogy klastrom volt; egy templom is van benne. Ebben a kastélyban most a 

portuskapitány, a plébánus és az itt őrizetre rendelt katonák laknak; egy oskolának is van alkalmatossága. A 

második kastély, melyet az előbb említettnél régibbnek mondanak, emettől bizonyos távolságra egy dombon, a 

tenger partja felett fekszik. Ez a maga szép épségében most is fennáll, és egy tekintetet érdemlő régiség. 

Négyszegeletre épült, és négy kerek bástyákkal bír; a szobák puszták ugyan, de némelyben közülök régi volt 

ékességek megtetszik. Többnyire márvánnyal vagynak kirakva. 

Az egyike a várbeli kerek bástyáknak (rundellának) arról emlékezetes, hogy ebben, amint mondatik, Zrínyi a 

véle egyetértett főemberekkel az I. Leopold ellen való öszveesküvés tanácskozásait tartotta. 67 

Ez a szoba márvánnyal csillagformában ki van padimentomozva, felyül pedig a stokatúrán ennek előtte egy 

rózsa volt, azért is neveztetett ez az öszveesküvés sub rosa tartatott öszveesküvésnek. A falban egy vakajtó van, 

és ezt annak a helynek mondják lenni, amelyben Zrínyi Péterné a tanácskozásokat titkon hallgatta, mert amint 

e Felirata: A Porto-Ré-i Kikötő-hely. Alul az ábrázolt részek feliratos magyarázata. Szignatúra: »rajzolta Fichtel« »mettzette Tzetter 1790«. 

19,7x11,8 cm. A 264. és 265. lap közé helyezve. A főszöveg szerint: „A kikötő kettős; az egyik öble nagyobb, a másik kisebb. Az ide 

ragasztott rajzolat Portorét igen jól ábrázolja.” (265. lap) Szakirodalmi leírása: Rózsa György: i. m. 

67 Lásd a 61. jegyzetet. 

73 






EGYÜTT 

mondatik, a szoba régentén spalírral bé volt vonva, amely által a hallgatódzó és azután férjét I. Leopold előtt 

(amint mondatik) bévádoló asszony a vakajtóban elfedeztetett. 

Ezen kastélyt egy fiumai fő kereskedő ember a kamarától kiárendálván, abban gabonatárját helyheztette. 

Portoréből hajón BUCHARIBA mentünk. Szárazon sokkal közelebb vagyon ez a hely Fiumához, de tengeren 

messzebb, mert amint a Horvátország mappájából is megláthatni, a tenger Portorénál beszorul a szárazföld közé, 

és Buchári városáig egy hosszú öblöt formál, amely öböl egyszersmind egy a legjobb kikötőhelyek közül, mert 

az ide bevonuló tenger körül van véve mindenütt hegyekkel, úgyhogy az ide bejött hajók minden veszélytől 

mentek. Kevés tengeri város dicsekedhetik ily derék és ily nagy kikötőhellyel, amelyben a legszámosabb flotta 

is elférne. Az ember ezen tengeri öbölnek hosszán felfelé evedzvén, csakhamar Bucharit meglátja. Nem 

mondhatom, mely szép tekintetet ád! A tenger öblinek végében lévén fekvése, a partról, melyen épületei egy 

görbe sorban állanak, az őtet háta megett környékező hegyek oldalára felvonul, és egy gyönyörű amfitéátrumot 

szemléltet magában. A város kicsiny, és lakosainak száma nem megyen többre háromezernél; az alsóváros a 

hegy aljában, a felső pedig a hegyen fekszik. Ezen utolsó igen szoros, és nem sok házakat számlál; régente 

kerítve volt, de most csak kevés helyeken állanak fenn kőfalai. A város egyik szegeletén Zrínyinek egy régi vára 

áll, a nagy templom pedig, mely most ezen felső városban épül, munkás egy építés; de semmi proporciója, sem 

szépsége nincsen, és ki-ki láthatja, hogy Bucharinak igen nagy. Egész Bucharit inkább külső tekintetire lehet 

szépnek mondani, mintsem belsőképpen. Ugyanis utcái szorosak, egyenetlenek, azonban a part felé fekvő rész 

derék épületeket mutat. 

Bucharinak nagy és bátorságos kikötőhelye azt cselekszi, hogy itt a magyarországi termésekkel igen nagy 

kereskedés űzetik, és hogy itten a gabonák elvitele végett több hajók gyülekeznek öszve azoknak elvitelére, mint 

Fiumában. 

Bucháriból Fiuma felé visszaindultunk a tengeren. Portorénél a tengeröbölből kijővén, Fiuma felől egy kis 

ellenkező szelünk volt, mely okból nagy fáradságba tölt hajósainknak az evedzés. Mi is, a tengeren járatlanok, 

egy kevéssé megszeppedtünk a szélnek nevekedését látván, azonban csakhamar Fiumában valánk. Fiumából, 

holott még egy napot mulattunk, Triest felé vettük utunkat. 

5.16. A Littoralé 

Minekelőtte még egy szomszéd óstriai földnek leírásába beléereszkedném, akarok a Magyar Littoráléról némely 

közönséges megjegyzéseket tenni. 

Littorálénak neveztetik Horvátországnak az a része, mely az Adriaticum-tenger mellett fekszik. Dalmatiából a 

Magyar Littoraléhoz semmi sem tartozik, hanemha Zenknek és Karlopagónak vidékét hibáson Dalmatiának 

nevezzük. Az egész mostani Littorálé, mely Mária Terézia királyné idejéig Horvátországhoz és Severin 

vármegyéhez tartozott, csak ezen királyné által vétetett külön jurisdictio alá, amely időben Severin vármegyének 

más része Zagráb vármegyéhez kapcsoltatott. 

Mária Terézia királyné volt a fiumai kormányszéknek felállítója, és akkor egyszersmind Fiumát is, mely régibb 

időktől fogva Magyarországhoz tartozott, de Carnioliához ragasztatott, és a triesti gubernium alá adattatott volt, 

Magyarországhoz visszafoglalta. A Littorálé négy tengeri városokból és az úgynevezett commercialis kerületből 

áll. A városok: Fiuma, Buchari, Zenk és Carlopago. Ezen két utolsót oda szükség számlálni, ámbár a 

kormányszéknek igazgatása alatt nincsen. Azonban a kereskedésre nézve a kormányszék ezek iránt is 

vigyázással vagyon, és az ott lévő katonai kommendánstól a kereskedés dolgában tudósításokat veszen. [Teleki 

Domokos jegyzete: Zenk valóságos királyi város, és az országgyűlésére követet is küld. Mindazáltal, valamint 

Carlopago, katonai jurisdictio alatt van, úgyhogy tulajdon magisztrátusától függ ugyan mindenik, de ugyanez 

egy katonai kommendánstól függ; és a mag[isztrá]tus ennek helybenhagyása nélkül nem cselekedhetik; peres 

dolgai is katonai fórum eleibe mennek. Igaz, hogy különös.] 

Helységek az egész Littoráléban harmincan vagynak, melyek közül nyolc a Buchari városa földjén fekszik, a 

többi tehát az úgynevezett commercialis kerülethez tartozik. A városok miképpen igazgattassanak, immár 

említettem. Ezek törvényes dolgaikban magyar törvénnyel és a magok speciális statútumaikkal élnek. A 

commercialis kerületről is emlékeztem. Ennek lakosai k. kamarai földön lévén, a kamarának adnak dolgos 

szolgálatokat, m[agyar]országi és respektíve horvátországi urbárium szerint. Minthogy azonban a kamarának az 

erdőkön kívül kevés allódiumai vagynak, azért nagyobbára a parasztok robotjaikat pénzzel váltják meg. Az 

egész Littorálé hét ? mértföldet tészen; hosszába hét, szélében hol egy, hol másfél, hol csak fél mfld. Mégis ezen 

74 






EGYÜTT 

a földön harmincezer ember lakik, [Teleki Domokos jegyzete: A Littoraléban lakó népnek kontribúciója Fiumát 

és Bucharit vidékével ide értvén, azonban Zenket és Karlopágót mint most a határnokhoz számláltatódó 

helységeket vidékeikkel együtt kivévén, 3692 Rft-okra mégyen.] pedig miből élhessen ennyi ember olyan 

földön, mint a Littoralénak földje? – ki-ki méltán kérdezheti. Mert ez a föld csupa hegy-völgy, csupa kövecs, 

fövény és kőszikla. Mely nagy munkával lehessen itt egy darab földecskét megszántani, vagyis inkább 

megkapálni (mert nehéz itt a szántás), azt könnyű gondolni. Kivált a szőlőhegyek mívelése mely iszonyú 

fáradsággal jár! Ha sok munkával a nagyobb köveket a szegény paraszt kiásta és kikapálta, még akkor sok 

helyeken földet és trágyát hord fel a hátán a hegyre, és úgy teszi annak száraz és köves földjét a szőlőtermésre 

alkalmatossá. De veszik is hasznát fáradságoknak, mert a nagy szorgalmatossággal mívelt szőlőknek mind a 

meleg égtáj, mind pedig a tengernek kigőzölgő nedvessége, sőt maga a földnek kövecsessége is (mert a kövek 

meszesek) sokat kedvez, úgyhogy mind nagy bővségben, mind különös jóságú borokat termesztenek, és az 

úgynevezett tengeri bornak körül-bé, sőt messzebb is nagy kelete s érdeme vagyon. Hogy a szőlők a legszebb 

gyümölcsösökkel teljesek, azt említettem utániban; a vetések is rendszerint a szőlők közt vagynak. Az itt termő 

gabonák nemei: búza, ros, zab, árpa, haricska, kukurica; de mindenik nemből kevés terem a lakosok 

szükségeinek kielégítésére. Legjobb esztendőben annyi terem a földmívelőnek, amivel két hónapnál tovább bé 

nem éri. Azért is részint a horvátországi gabona és különösön az Olaszországból hozott kukurica által segítik 

magokat. 

A szőlőmívelésen kívül (mert a szántás-vetés számba sem jöhet) a másik fő élelem módja a Littorálé lakosainak 

a hajókázás. A hajókra mennek hajósoknak, vagyis úgynevezett matrózoknak. A kereskedők ti. bizonyos 

zsoldért egy ideig őket hajóikra megfogadják, és ők messze földekre elmenvén, ezen szolgálatjokból pénzt 

keresnek. További élelemmódjok a halászás; ebből is sokat keresnek. A fuvarozás is nagy keresetek, úgyhogy 

némely esztendőben negyven-ötvenezer Rforint cirkulál a lakosok közt csak csupán a fuvarozásokból. Végre a 

terehhordás; képzelni lehet, hogy oly sok hajóknak megterhelésekre vagy kiürítésekre és a terheknek bizonyos 

helyre való vitelekre oly sok hajókhoz sok emberek is kellenek. Ezen fáradságra a Littorálé népe, kivált pedig az 

asszonyi nem különösön adja magát, és ebből is hasznot lát. Nem gondolná az ember, hogy egy asszony oly 

terheket tudna elbírni, mint amilyeket itt vinni lát, sőt egyik kikötőhelyről a másikra három-négy és több órányi 

földre is portékákat visznek hátokon. Magam láttam, hogy egynéhány asszony Fiumából Buchariba török 

matracokat vitt a hátán, amely tereh egy szamárnak is elég lett volna. Mászván a legnagyobb hegyeken és 

terheket vivén, fonnak is. De különben is itt az asszonyok, valamint az egész Horvátországban, felette dolgosok 

és a férjfiaknál szorgalmatosabbak. 

Ami ezen a földön a marhatartást illeti: a[z] csekélység, mert itt a marhának elég legelője nincsen, és az egész 

vidék is nem marhatartásnak való hely. Azért is a paraszt csupán csak a szekerezésért tart marhát. Juhot, kecskét 

is tartanak, ámbár nem nagy számmal. Igaz, hogy itt a legelő szűk; mindazáltal még a legkövesebb helyeken is 

olyan jó, sőt szép fű terem néholott, hogy a marha különbet nem kívánhat. 

Fiumához közel, Skriljevónál nagy marhavásár szokott tartatni, ahová magyar- és horvátországi marhák nagy 

számmal hajtatnak, és a fiumaiaktól, triestiektől és velenceiektől megvétetnek. Ezen marhák azonban csak a 

nevezett helyeken való szükségre vétetnek meg. 

A littoraléi lakosok mindnyájon horvátok, vallásokra nézve katolikusok. Ami ezen tengeri vidéknek 

kereskedését illeti, erről Fiumánál szólottam. Hogy ennek városaiban a gabonával való kereskedés 

mindenekfelett első és nagyobb, azt is említettem. Itt csak azt jegyzem meg, hogy a múlt 1794-dik esztendőben 

novemberig a Littoráléból kivitt gabona ötszázezer mérőre ment. Triestből ugyanazon esztendőben 

egymilliomat vittek ki. 


Fiumán túl egy kis óra múlva kimégyen az ember a Magyar Birodalomból. Itt harmincadvám és vizitáció alá 

vagyon ki-ki vetve. Ugyanis harmincad a széleken mindenütt, vám pedig az óstriai provinciákban mind a 

széleken, mind pedig az országútjában majd minden három-négy mértföldnyire vagyon, úgyhogy ez az utazónak 

nem kevéssé terhes. Ide járul az is, hogy a császári-k. vámokon kívül a földesuraságok is sok vámokat tudnak 

feltalálni. 

A vizitáció azért történik, nehogy valaki tiltott portékákat, azaz kontrabandot vigyen bé, mint p. o. dohányt, 

idegen posztókat és más matériálékat. Ha az ember azt akarja, hogy itt minden portékáit fel ne hányják, el ne 

múlassa, hogy Fiumában egy vámházbeli tisztnek jelenlétében azokat ládáiba berakja, és azon emberrel 

bépecsételtesse. Itt passzust is kell előmutatni, különben tovább nem eresztik az utazót. A gránicon túl: 

75 






EGYÜTT 

Carniolia. Az első posta Lippa, innen két posta Mattéria, innen ismét kettő Triest. Ebben a vidékben az ember 

jobb rendbe szedett (ámbár kisebb) falukat lát, mint Horvátországban. A lakosok a horvát nyelvhez hasonló 

nyelvet beszélnek, amely crainer nyelv és egész Carnioliában közönséges. Azonban ez a része a tartománynak, 

melyben most utazánk (Tsitsen Landnak) Csicsvidéknek 68 neveztetik, és itt csics nyelven beszélnek, mely a 

crainernek csak egy különböző dialektusa. A parasztok öltözködése itten olyan, mint a horvátoknál, de már a 

felsőbb részében Carnioliának toldott lábok vagyon. 

A környék Lippáig felette köves és kősziklás, sivatag hely. Innen Mattériáig kevesebbé az, és már inkább lát az 

ember szebbecske vetéseket. Mattériától fogva Triestig pedig szép és termékeny föld; mindenütt hegyes a 

környék. 

Fiumától egész Triestig bátortalan az út, mert a közel lévő Velencei Histriából sok tolvajok háborgatják a 

utazókat, és az országútján prédára leselkedvén, az utazókat nemigen ölik ugyan meg, hanem mindenektől 

megfosztják, és azután ismét Histriába, mint egy azilumba veszik magokat. Mert igen bajos dolog, és sok 

utánajárást kíván, amíg a velencei jurisdictio egy tolvajt kiád vagy megbüntet. Azonban amint a 

tolvajkergetések módjáról itten értekeztem, e[z] sem legjobban megyen. A Bihar és Pest vármegyei lovas 

perzekutorok, tudom, hogy több tolvajokat csípnének el. A histriabéli tolvajokkal a carnioliabéli parasztok, 

kivált a pásztorok, egyetértenek. De ezeknek a földjök azt mutatja, hogy a szükség veszi őket egy részről a 

tolvajságra. Sokat is lát az ember koldulni: kivált a gyermekek idegent nem láthatnak anélkül, hogy 

koldulásokkal néki ne alkalmatlankodjanak. Az egész vidék is, minthogy kősziklás, különösön szolgál a 

tolvajoknak céljokra; mert a kősziklák megé búvnak, onnak lőnek ki az utazóra, magok pedig bátorságba 

vagynak, és sok helyeken még a lovas ember kergetéseitől is mentté tehetik magokat, mert olyan kősziklás 

helyeken szaladnak, ahol őket lóval nem kergethetik. Ezen bátortalanság[á]ért az útnak mi négy katonákat 

vettünk minden stáción az ott cantonirozó rendes katonaságból; egy külön postakocsit is kellett venni, és ebből 

láthatni, hogy az ilyen gárda költségbe kerül. A szép Triestbe szerencsésen béértünk. 

5.18. Triest 

Triest egy nagy város a tenger mellett, amely előtte egy tágas öblöt formál. Egy fél kerületben hegyek 

környékezik, melyeknek éppen aljában fekszik. A vár egy hegyen épült, amelyre a városnak is egy része 

felvonul. (Az ide rekesztett lerajzolásából Triestnek egész fekvését és nevezetesebb részeit megláthatni.) Nem 

lehet leírni, mely igen kellemetes fekvése légyen ezen városnak. A megette lévő hegyek, melyek a legszebb 

szőlőkkel és fákkal béplántáltattak, és a sok mulatóházakkal (kámpannyáknak nevezik az olaszok) rakottak, a 

szép völgy, amely a város véginél kezdődik, és kertekkel s vetésekkel van beterítve, egy erdőcske, mely ezen 

völgyben a hegyoldalban fekszik, továbbá a városnak nagy kiterjedése és az újvárosnak különös szépsége, a 

határ nélkül kiterjedő tenger, a bátorságos és tágas kikötőhely, mely a tengernek öblében mind 

természetiképpen, mind pedig a munkás mesterség által formáltatott – mindez gyönyörűségessé teszi az egész 

környéket. Nem lehet szebb tekintetet látni, mint Triestet a várból nézvén. 

68 Az isztroromán nyelvű csicsektől lakott hegyvidék Isztria északkeleti részén. 

76 


IX. Trieszt térképe. Ismeretlen szerző rézmetszete. f 





EGYÜTT 

Triest császári és királyi szabad tengeri város, és egy a legnagyobb tengeri kereskedővárosok közül Európában. 

Áll az ó- és újvárosból és a várból, amint ezen részeit a rajzolat is mutatja. Olasz városnak lehet mondani, mert 

valamint nagyobb része lakosainak, úgy az egész tónus is olasz; de nagy számmal vagynak a németek, franciák, 

grisonusok, görögök, rácok és örmények. Ezeken kívül pedig sokféle különbféle nemzetűek lakják, kivált 

mulatásul. Harmincezren felyül vagyon a lakosok száma, hat-hétezerét ezek közül csupán csak idegeneket 

vévén, kiknek csak ideig való mulatások szokott lenni. 

A vallásra nézve is sokféle emberek laknak itten, és itt minden vallásnak szabad gyakoroltatása vagyon. A 

muhammedanusoknak is szabad volna templomot építeni; de törökök igen kevesen vagynak lakóul. 

Vagynak katolikusok, mely a nagyobb részt teszi; evangélikusok: ezek németek; reformátusok: ezek nagyobbára 

grisonusok, azaz Helvétiának azon részeiből valók, melyet Grisonusföldnek (Graubündtner Land) neveznek. 

[Teleki Domokos jegyzete: Ezen tartományból a lakosok, kik mesterségekből élnek, sokfelé szoktak 

kivándorolni, mivel különben is nagy köztök a népesség, de nagyrészint bizonyos idő múlva honjokba térnek. 

Triestbe számosan vagynak, és mindnyájan mesteremberek vagy mesterséget tanulók. Ezeknek különös nyelvek 

vagyon, olaszos és franciás, de mindegyik nemzettől bajoson érthető. De minthogy olaszul mindnyájon tudnak, 

a pap nékiek olasz nyelven prédikál; kisebb része a reformátusoknak német, ezeknek kedviért minden hónapban 

egyszer németül tartatik az isteni tisztelet.] Rácok és görögök: kik részint törökországiak, részint slavoniaiak és 

orientális rítust s hitet tartanak. Ezeknek két igen szép, sőt mondhatni, pompás templomjok vagyon. Az 

örmények ugyan katolikusok, de külön templomjok vagyon. 

A Triest vidéke lakosai, kiket crainereknek lehet mondani, mert azt a nyelvet beszélik, ámbár az olasszal is 

némünéműképpen elegyítik, mindnyájon katolikusok. 

Triestnek elébb polgári, azután kereskedésbéli állapotjáról, végre némely nevezetesebb részeiről fogok szólani. 

Ami az elsőt illeti: Triest és a hozzá tartozó vidék, mely harminc falukból áll, tulajdon polgári jurisdictióval bír, 

és ezenfelyül különös kormányszék által igazgattatik, semmi egybeköttetésben nem lévén valamely más óstriai 

tartománnyal. A városnak és vidékének magisztrátusa vagyon, mely civico provinciálénak neveztetik. Ez egy 

f A bal felső sarokban az ábrázolt városrészek feliratos magyarázata. Az öböl alsó részén ez a felirat: Adria tengere. 27,2x37,6 cm. A 284. és 

285. lap közt elhelyezve. A főszöveg szerint „Az ide rekesztett lerajzolásából Triestnek egész fekvését és nevezetesebb részeit megláthatni.” 

(276. lap) A főszövegben további számos hivatkozás van az ábrázoltakra, illetőleg azok feliratos magyarázatára. 

77 






EGYÜTT 

elölülőből (kit a felség nevez ki), négy tanácsosokból (kiknek kettejét a felség, kettejét a városbéliek választják), 

egy kancelláriusból és egy titoknokból áll. Ez a magisztrátus a juridicumokban első instancia, innen pedig a 

carinthiai táblára Klagenfurtba apelláltatik. Ugyanez a civico provinciálé a merkantilis perekben második 

instancia, ahova a mercantile forumtól apellálnak, ekkor mindazáltal, mikor merkantilis dolgok folynak, a triesti 

főkormányzó prezideál a civico provinciálénak. 

Ezen magisztrátuson kívül vagyon a városnak egy kisbírája (prator), aki huszonöt forintig ítélhet, és egy 

criminalis bírája, aki a criminálékben az invesztigációkat megteszi, és a magisztrátus ítéleteit végrehajtja. 

Ami a városnak közönséges politikumait illeti, azok a város gyűlése vagy az úgynevezett nagy és kis tanács által 

végeztetnek. A rendes politikai és políciai igazgatás pedig a kerületi tisztségre s azonfelyül a kormányszékre 

vagyon bízva. 

A város gyűlései a patríciusokból állanak, akiket városi nemeseknek lehet nevezni; olyak ezek, mint a 

fiumabeliek. A nagy tanács minden patríciusokból áll; vagyon mintegy nyolcvan família. A kis tanácsba minden 

famíliából csak kettőnek van helye. A dolgok fontosságához vagy minéműségéhez képest, ez vagy amaz 

gyülekezik, és a civico provinciálétól hívattatik öszve. Mert ez a városnak közönséges állapotját (status 

publicus) tárgyazó dolgokról nem tanácskozhatik, hanem azokban csak a városi gyűlésnek eszközül és 

végrehajtóul szolgál. Ezt a városi gyűlést egy magyarországi vármegye gyűléséhez lehetne hasonlítani. Ez 

választja a patríciusokat és a városnak tiszteit is. 

Tudva vagyon, hogy az óstriai tartományok kerületekre vagynak osztva, melyekben úgynevezett kerületbeli 

kapitányok vélek lévő tisztekkel együtt a politikumi dolgokat folytatják. Triest és vidéke egy külön kerületet 

tészen, és valamint minden kerületbeli tisztség (Kreisamt) a provinciák kormányszékeitől függ, úgy a triesti is az 

oda való kormányszék alatt vagyon. Ez a Kreisamt egyszersmind políciai direkció is (Polizey Direction). A 

Kreishauptman két asszesszorokkal együtt viszi dolgait, tőle pedig némely dolgok magok minéműségekhez 

képest a kormányszékhez mennek, és ott intéztetnek el. A kormányszék minden politikumokat, amelyek vagy a 

város tanácsaitól, vagy a kerületi tisztségtől feladatnak, folytat, a királyi rendeléseket közönségessé teszi és 

végrehajtja; emellett a kereskedésbeli dolgokra is ügyel, és ebben a pontban itt is úgy folynak mindenek, 

valamint Fiumánál említettem. A triesti főkormányozó egyszersmind generális és Feldmarschall-Laitnant. De 

ezen hivatalját ő csak annyiban tölti bé, mint a fiumai főkormányozó, s ebben a részben nincsen sok 

foglalatossága, minthogy valósággal egy itt lévő generál major ügyel a katonai dolgokra. 

Triest és egész vidéke semmi kontribúciót nem fizet, sőt a város is senkitől mástól adózásokat nem vészen, 

hanem csak azoktól, akik bort korcsomárolnak. Mert az ilyek vámot tartoznak fizetni. De ha nagyjában 

kereskednek a borral, úgy ők sem fizetnek. Ebből a borvámból nagy a jövedelem. Ezenkívül holmi házi 

fundusokból és némely tőkepénzekből a városnak esztendőnként százötvenezer forint jövedelme vagyon. 

A Triest vidékén lévő falukban mind triesti lakosok bírnak. Ennek előtte ezeket nagyobbára Triest városa bírta, 

de már ezen birtokait mind privatusoknak adta el. Az ilyen falukbeli birtokosok a magok földjeiket vagy a 

parasztoknak adják ki taxára, vagy magok számokra azok által míveltetik fele haszonba. 

A városnak őrizetire mindenkor számos rendes katonaság tartatik, a kikötőhelynek pedig és az egész Magyar s 

Óstriai Littorálénak bátorságára a már Fiumánál is említett tengeri hajók s az azokhoz tartozó rendes tengeri 

katonák vigyáznak. Többféle nemű hajók és következendő számmal vagynak mostanában: tizenhat Schaluppák, 

az ilyen hajók tizenkét hatfontos golyóbisú ágyúval bírnak, és huszonnégy tengeri katonákat tartanak; hat 

Schebékek, az ilyek egy huszonnégy fontos golyóbisú és két hatfontos ágyúkkal bírnak, s harminckét embert 

tartanak; négy Felukkok, ezek két egyfontos ágyút tartanak. Az utolsók inkább a jövő hajók megvisgálására 

szoktak használtatni. Ezeken kívül némely csónakok vagynak, melyeket kémlelő csónakoknak neveznek; 

melyek a jövő hajóknak eleibe szoktak menni, őket kikérdezik és a sanitáshoz vezetik. 

A régiebb időkben Triest respublika volt, több olaszországi nagy városok módjára. A császárok az ily nagy 

olaszországi városokat, akikkel különben is nehezen bírtak, örömest engedték független lábon állani, hacsak az 

ő oltalmakat megesmérték. Ezért esztendőnként bizonyos summát fizettek, és pártjokon voltak. A velenceiek 

igen soká háborgatták a triestiek csendességét, és három ízben próbálták az ő meghódoltatásokat, de mindenkor 

hiába. A triestiek azután egészen a császárok és az Óstriai-házból való uralkodók birodalmához kapcsolták 

magokat, egy külön kötés által, melyben szabadságok iránt bátorságba tették magokat. 

78 






EGYÜTT 

Ami a kereskedést illeti: az itt oly nagy, hogy Európában kevés tengeri városokban vagyon nagyobb; kivált a 

Magyar és Óstriai Birodalomnak kereskedésére nézve. Minden nemzeteknek láthatni itten hajóit: legtöbb olasz, 

anglus és török hajókat. A magyarországi termések (produktumok), melyek itt eladatnak: főképpen a gabona, 

[Teleki Domokos jegyzete: Hogy csak a múlt esztendőben Triestben egymillió mérő m[agyar]országi gabona 

költ el, azt említettem feljebb.] a dohány és a marhák. A két elsőt különösön az olaszok, a franciák és a 

spanyolok, az utolsókat inkább csak az olaszok veszik; azonban a marháknak nagyobb része a szárazon hajtatik 

Görzbe és Olaszországba. Horvátországból fa jön és szén, Carnioliából is fa jön; kivált a hajóépítésre és az 

árbocfáknak való fa majd mind innen jön. Carnioliából, továbbá az idriai híres bányákból a kéneső hozatik ide, 

amelyet az idegenek, kivált a spanyolok vesznek meg. Most váratik egy spanyol flotta, amely csupáncsak 

kénesővel fog megrakodni, melyet a spanyol király vétet, és Americába, Mexicóba viteti az aranynak 

amalgamatiójára (vagyis az ezüsttől, réztől és egyéb fél- vagy egész metallumos részektől való elválasztására s 

tisztítására). Karinthiából számtalan vas hozatik, amely a Levantéba (a napkeletre fekvő török birtokokba) és 

Olaszországba Senegagliába, a pápa birodalmába vitetik; Styriából acélnak való vas hozatik, és ezt az anglusok 

s más idegenek veszik meg. Az előszámláltak a főbb artikulusok, melyekkel a mieink a kereskedést űzik. 

Ezeken kívül némely (fabrikátumokkal) készítményekkel, kézicsinálmányokkal, úm. a csehországi s morvai 

vászonnal és csehországi üvegekkel nagy kereskedés űzetik. Az idegenek pedig ily nevezetesebb árukkal 

gondaskodnak a mieinkre: a törökországi hajók, melyeken nagyobb részint mind görögök űzik a kereskedést, 

gyapotat, olajat, rizskását, mokkakávét (amely ti. a Déli-Asiából hozatik) és mindenféle levantei gyümölcsöket, 

továbbá török készítményeket, az anglusok amerikai kávét (ez olcsóbb a mokkakávénál, de rosszabb), rizskását 

és anglus készítményeket, úm. posztókat, bársonyokat, acélportékákat sat. A hollandusok fűszerszámot és téát, a 

ragusai dalmaták olajat, a franciák, spanyolok, olaszok borokat és az utolsók sok narancsot s citromat, a 

velenceiek és nápolyiak pedig különösön tengeri sót hoznak. A dániai és sveciai hajók vagy vásárolni jönnek, 

vagy pedig más nemzeti kereskedők számára vett portékákkal terheltetik meg magokat, vagy azoknak áruikat 

hozzák ide. Az előszámláltattakon kívül még sok különbfélékkel vagyon itt kereskedés; de elég volt a 

nevezetesebbekről szólani. 

Ezen sokféle nemzetek a magokéinak kereskedésére való vigyázás végett biztosokat, v.is úgynevezett 

konzulokat tartanak. Ezek a magok nemzetbélieknek kereskedésiről és a kereskedésnek állapotjáról 

közönségesen a magok országoknak igazgatóit tudósítják; és az is kötelességek, hogy a magok nemzetbélieknek 

az idegen kikötőhelyben támadott perlekedéseiket igazítsák vagy azoknak hibáikat büntessék, és ha fontos a 

dolog, országjokba tudósítást küldjenek. 

Látnivaló, hogy a triestiek nagyobbára csak a kereskedésből élnek, amelyből oly nagy hasznok vagyon. Az ide 

való kereskedők százezerekkel bírnak, mely gazdagságokat sokaknak mind nagy házaik, mind egész életek 

módja mutatják. Azok, akik nem kereskedők, mint amilyenek nagyobbára a patríciusok, és inkább 

tőkepénzeikből vagy jószágaikból élnek, szegényebbek és nem bírják olyan jól magokat. 

Triestnek nevezetesebb részei e következendők: 

1) A THERESIEN MÓLÓ, amely is egy a tengerbe benyúló hosszú battéria, melyről az ellenségre, ha a parthoz 

közelítne, ágyúznak. Ezen mólónak végében egy strásaház és golyóbisöntő műhely, kezdődésénél pedig 

puskapormagazinumok vagynak. A parton a mólóra való menetelnél egy lázáret, azaz kontumácispotály vagyon, 

de amelybe csak olyankor tartatik kontumác, mikor a nagy kontumácház megtelik. 

2) A JOSEPHI MÓLÓ. Ez az első után építtetett avval általellenbe, és hasonló módra a kikötőhely 

oltalmazására szolgál. Ennél a mólónál, amint láthatni a rajzolatból is, a tenger nagy kerítésbe van elrekesztve, 

ahová a kontumácot tartó hajók mennek, a nagy lazaret vagy kontumác itten lévén. Két rekeszek vagynak: a 

nagyobbá a nagy rendű, a kisebbe a kis hajók mennek, és itt töltik ki a negyven napot. 

A hajókból a portékák mind kirakattatnak a hajósbeliek által, és kontumácmagazinumokba (színekbe) tétetnek. 

Itt az olyanok, amelyek talán pestist tarthatnának magokban, mint gyapot, posztó s effélék, kibontatnak és 

mindennap megpróbáltatnak. Úgy ti., hogy egy magát harmincnégy krajcárért arra szánt ember kezeit közikbe és 

beléjek dugja, s ha ő a pestist el nem kapja, úgy pestis nélkül valóknak találtatnak. Az emberek pedig mind 

külön szobákba rekesztetnek, melyeknek külön bejárások, külön konyhájok és külön félre való helyek vagyon. 

Hogy a kontumácot tartóknak isteni tiszteletek is legyen, az okból egy kerek kápolnácska van építve, melynek 

oldala nagy üvegablakakból áll. A pap ebben a misét mondván, a kontumácot tartók kívül vagynak, és 

mindenfelől láthatják őtet. A gyónószék is úgy van csinálva, hogy egy része a kápolnába, más azon kívül 

vagyon. 

79 






EGYÜTT 

Az egész kontumácra egy úgynevezett prior vigyáz, ki is a sanitásbeli komissióhoz tartozik. Ezenkívül 

kirurgusok, vigyázók és szolgáló emberek vagynak. Ha a hajók és emberek a kiszabott időt kitöltötték, akkor 

Triest előtt kiköthetnek. 

3) A SANCT CARLO MÓLÓ a régi mólóval és kikötőhelyecskével együtt, a Carlo móló a 3-dik, a régi móló a 

betűvel és a megette lévő kikötőhely a 31-dik számmal jegyeztetnek. 

Amíg a városba benyúló kanálisok nem voltanak, a hajók csak a régi kikötőhelybe mentenek be; és régen ámbár 

a város maga, mivel kőfalai fennállattak, erősebb volt, mint most, a tenger felől más oltalma nem volt az a alatt 

lévő battériánál. De Károly császár és király azután a 3-dik szám alatt lévő mólót, vagyis erősítést csináltatta, azt 

a kikötőhelyhez ragasztván (a b betűnél). 

Éppen itt egy Szent Károly nevű hajó süllyedt el a tengerben, és erre építtetett az arról is neveztetett móló. 

Az ilyen mólók a tengerben úgy készülnek, hogy nagy kövekkel és földdel töltött deszkaládák elsüllyesztetnek, 

és ezekre ismét kő és föld töltetik, amelyre végre faragott kövekből a móló építtetik. Ezen faragott kövek közé 

pedig a mész helyett puzzolán agyag hányatik, amelynek az a tulajdonsága, hogy kővé válik, és a köveket igen 

keményen öszvetartja. 

4) A SANITÁS (egészségház), mely az 5-dik számmal jegyeztetik. Minden hajók, melyek a Triest partjához 

jönnek, ezen ház előtt tartoznak megállapodni és passzusaikat mutatni. Ha pestishír vagyon, innen minden hajók 

a nagy kontumácba küldetnek, ha pedig nincsen, az olyak, melyek a magok kapitányaik s hajósaik kivallása 

szerint török vagy rabló hajókkal közösültek, vagy a török partokról jönnek, tizennégy napig, néha csak nyolc 

napig is tartoznak kontumácot tartani az egészségház előtt. Ezeknek portékáik a hajókba maradnak; az emberek 

pedig reggeltől fogva estvig hajóikból a szárazra jöhetnek kis csónakokon; de máshova nem, hanem csak az 

egészségházhoz egy mellette lévő színbe: holott két külön rekeszek vagynak, melyek egymástól egy félölnyi és 

fél ember magosságú fal által el vagynak választva. Az egyikbe a kontumácosok, a másba a triestiek mennek, és 

itt a két fél egymással beszélget, előre alkuszik, s a kontumácosok a triestiektől vásárolnak. A pénzt lapátokon 

nyújtják által, és egy a falba felyül lévő lyukba vetik, amelyben ecet vagyon; a triestiek pedig azután innen 

kiveszik a pénzt. A kontumácosok mellett vigyázók vagynak, mind azért, hogy a jó rend mindenben 

megtartassék, mind azért, hogy egy rendbéli kontumácosok más rendbeliekkel, kik előbb vagy később kezdettek 

a kontumáchoz, egybe ne elegyedjenek. 

5) A HOSSZÚ-KANÁLIS. Ebben legbátorságosabb kikötések vagyon a hajóknak, mert ez, amint láthatni, a 

városba nyúlik, és az utca közepén megyen fel; a legnagyobb rendű hajók mindazáltal ebbe bé nem férnek. 

Ezen, amint a 6-dik szám mutatja, egy keskeny híd vagyon. 

6) A BOR-KANÁLIS. Ebbe a borral terhelt hajók mennek bé, s azért neveztetik Bor-kanálisnak. 

A t betű alatt egy regulázott folyású patak, mely a hegyekről lejövő vizecskéket magába vészen, és mindenütt az 

újváros mellett foly, a tengerbe szakad. 

Az u betű alatt a hajóépítő hely vagyon, holott az ember a hajóépítést az első munkától fogva az utolsóig 

láthatja. Triesten igen derék hajókat is készítenek. 

Említem utoljára a CITADELLÁT, vagyis a FELLEGVÁRAT, mely a hegyen fekszik, s a városnak nem kevés 

oltalmára szolgál. Kicsiny, és nem a legerősebb állapotban vagyon. Innen szokták az idegen hajókat 

ágyúlövésekkel megköszönteni; a[z] már tudva vagyon, milyen hajónak mely tiszteletet kelljen adni. A várbeli 

épületeknek egyike büntető- v. fenyítékház gyanánt szolgál. 

Megjegyzem még Triestről, hogy itt némely nevezetes fabrikák vagynak: úgymint p. o. rozsólisfabrika, melyben 

a legjobb rozsólist készítik, s amelynek igen nagy kelete van; továbbá fajanc- vagy fattyúporcelán edények 

fabrikája. A föld, melyből az edényeket készítik, a porcelánföldhöz hasonló, de nem egészen oly természetű. A 

Velencei Birtokból veszik, Skio nevű hegy mellől, és terra de Vicenzának nevezik. Az ebből készült edények 

hasonlítnak a porcelánhoz, és mivel a szépség s tartósság bennek megvagyon, s olcsóbbak is a porcelánnál, nagy 

keletjek vagyon, kivált az országba bé. Vagyon még tobákfábrika is. A hajókra való köteleknek mindenféle 

nemeit pedig nagy bővségben készítik; sok utcákban akad az ember kötélcsinálókra, kik itt folytatják 

munkájokat. 

80 






EGYÜTT 

Triesthez egy félórányira a Velencei Birtok szélében a salinák vagynak, az a hely ti., amelyben a tengerből a sót 

veszik ki. A tenger vizit kis csatornák által a földbe mintegy kétlábnyira béásott és keményen megtompolt 

táblákba eresztik. Ez itt bizonyos ideig áll, amíg a napnak melege által a víz kipárállik, a só a fenéken megülvén; 

azután néhány ízben ismét vizet bocsátnak a táblába, amíg a só vastagon marad a fenéken, melyet azután 

lapátokkal innen kivesznek: s e[z] már kész, morsolható só. Mivel a földből sokat magába szív, és különben is 

tisztátalan, barna; és mivel jól meg nem szokták törni, darabosocska. 

Amely sót itt kivesznek a tenger víziből, azt nem lehet más helyre, hanem csak a cs.-királyi sódepozitóriumba 

adni, azért is mindenkor szokott egy vagy más vigyázó ember a cs.-királyi sóháztól lenni, nehogy a sót másfelé 

adják. 

A nevezetes triesti épületeknek neveik a városnak lerajzolt képében fel vagynak jegyezve. Az újváros (mely 

Mária Terézia alatt kezdett épülni) kiváltképpen szép és nagy épületekben bővölködik. Nem kevésbé szép 

épületek készültek és készülnek a város azon új részében, mellyel József császár alatt kezdődött nagyobbíttatni a 

város. Ez a rész a Carlo s Theresien móló között vagyon a tenger partján, és itt még a tengert is már egynéhány 

ölnyire bétöltötték, hogy annál több házhelyek nyerettessenek. 

A Triesti vidéknek a Velencei Birtokkal határos szélein bizonyos messzeségekre strázsaházak vagynak, 

amelyekben a szélbeli vigyázásra és a szökés megakadályoztatására nézve katonaőrizetek szoktak lenni. Minden 

strázsaháznál egy mozsárágyú is vagyon, melyet valamely katona megszökésekor szoktak kisütni; amely jelre a 

vidékbeli parasztok fellármázódván, tartoznak a szökövényt keresni. Különös az, hogy többnyire az őrizeten 

lévő vigyázó katonák szoktak megszökni. De az ilyen szökövényeket éppen oly bajos megkapni, mint a 

tolvajokat, mert hamar a Velencei Birtokba veszi magokat. 

Ennyit Triestről, s ezzel utazásom leírását is elvégeztem. 

81 






EGYÜTT 

82 


X. A Délvidék térképe. g 





EGYÜTT 

g A Dunántúl (Szekszárd vonalától délre), Szlavónia, Horvátország, Dalmácia, Bosznia többszínnyomású rézmetszete. Szignatúra: »Berken 

sc.« 45x34,5 cm. A 332. és 333. lap közé helyezve. A „Rövid históriai és geográfiai megjegyzések Horvát-, Tót- és Dalmátországokról” 

című toldalék melléklete. A főszöveg szerint: „Az ide alkalmaztatott geográfiai mappa mindazokról, melyekről emlékeztünk, tökéletes 

világosításul fog szolgálni.” A szakirodalom nem jegyzi. 

83 


2. fejezet - UTÓSZÓ 

Gróf Teleki Domokos Egynehány hazai utazások leírása Tót- és Horvátországoknak rövid esmértetésével együtt 

című kötete, tíz rézmetszettel illusztrálva, 1796-ban jelent meg Bécsben. 

Szerzője, a marosvásárhelyi könyvtár, a híres „téka” alapítójának, gróf Teleki Sámuel kancellárnak a fia, 

szellemiekben gazdag, de rövid életpályát futott be. 1773-ban született a székelyföldi Sáromberkén a családi 

kastélyban. A közeli Marosvásárhelyen kezdte, majd Nagyenyeden folytatta tanulmányait. Tizenöt éves korától 

a bécsi egyetemet látogatta, tizennyolc évesen a pesti egyetemre járt. Tagja volt a lipcsei gazdászati, a jénai 

természetvizsgáló társaságnak, az újonnan alakult jénai ásványtani társaság pedig őt választotta első elnökének. 

Hazai utazásait húszévesen kezdte, leírásukat huszonhárom éves korában tette közzé, s utána két évvel, 1798ban 

már eltávozott az élők sorából. 

Tevékeny munkása volt az Aranka György szervezte Erdélyi Magyar Nyelvmívelő és Kéziratkiadó 

Társaságnak. Halála előtt néhány hónappal aggódó atyja arra kérte Arankát, hogy ne adjon alkalmat fiának az 

egészségét károsító szellemi erőfeszítésekre: 

„Domokos fiam már lement Erdélybe, és tudom, hogy neki nagy tüze és buzgósága vagyon a Tudós Társaság 

munkálkodásának gyarapítására; de physicuma és temperamentuma nem ahhoz való lévén, minthogy a sok ülés, 

olvasás, írás és intensio egészségének nagy ártalmára vagyon, valamint személyesen, úgy mostan is, hozzám és 

házamhoz való jószívűségére kérem az Urat, hogy arra neki alkalmatosságot ne engedjen. Ha lassan siet, 

messzebb jut, ha kevesebbre igyekszik, többre érkezik. Moderata durant.” 

1804-ben Németh Lászlóhoz, az Utazások németre fordítójához intézett levelében ezt jegyezte fel fiáról a 

literátus apa: „Az ő igen gyenge testi sátorának öszveomlását siettette a benne lakozott nagy léleknek 

munkássága, könnyező szemekkel bámultam, midőn holta után ennek tanúbizonyságait nagy rakás írásaiban 

láttam.” 

Az Utazásokban Teleki Domokos négy hazai útjáról számol be. Első útjára, a Felvidékre 1793 júniusában 

indult. Második útja szűkebb hazájába, Erdélybe vezetett, minden valószínűség szerint 1793 őszén. Harmadik 

utazását ugyanis, miután a telet Budán töltötte, ott kezdte 1794. május 21-én: Dél-Magyarországra indult, és 

Szlavónia egy részén áthaladva, utazását a Bánságban fejezte be. Negyedik útjára 1795. május 21-én indult 

Pestről, hogy a Dél-Dunántúlon és Horvátországon át a magyar tengerpartra, Fiuméba s onnan Triesztbe 

látogasson el. Utazásait egy közelebbről meg nem nevezett barátja, „egy ifjú Asculapius társaságában”, 

feltehetően Pataki Sámuellel tette. 

Utazásainak és útleírásának céljáról a szerző két helyen nyilatkozik. Első útjáról szólva azt mondja, azért indult 

a felvidéki vármegyék meglátogatására, hogy ezeknek „mind természeti, polgári s gazdaságbeli állapotját, mind 

pedig nevezetességeit” megismerje, s mindezek alapján „hasznos tapasztalásokat gyűjtsön”. A látottak leírására 

pedig az sarkallta, hogy a szerzett ismereteket és a hasznos tapasztalatokat közkinccsé tegye, és ezáltal – mint 

erdélyi útja befejezéseképp kiemeli – az utazásra honfitársaiban kedvet ébresszen. 

Az első magyarországi útleírás, megelőzve a reformkori törekvéseket, az ország felfedezését és szellemi 

birtokbavételét tűzi ki célul. Honismeretet terjeszt és nemzeti önismeretre serkent, amikor leírja az ország tájait 

és településeit; amikor bemutatja az egyes települések, vidékek lakosságának nemzetiségi, vallási, nyelvi 

összetételét; amikor az akkori állapotok valós képét nyújtja különös tekintettel a gazdasági helyzetre, a termelési 

viszonyokra, az új létesítményekre és technikai vívmányokra; s végül, de nem utolsósorban, amikor utal a 

jelenségek történeti hátterére, amikor feltárja a művelődéstörténeti és művészettörténeti emlékeket. 

Az Utazások részletesebb elemzése deríthet majd fényt arra, hogy Teleki hány terület feltérképezésében, mennyi 

mindennek a leírásában töltött be kezdeményező szerepet. Ezúttal én két ilyen vonatkozásra hívom fel a 

figyelmet. Az egyik Oláhfalu bemutatásához kapcsolódik: a székely háznak, az ott lakó emberek életmódjának, 

megélhetési forrásainak, gazdasági tevékenységének remek megjelenítése alapján a szerzőt a népismereti 

kutatás, a magyar néprajztudomány egyik előfutáraként tarthatjuk számon. Másfelől a múlt hagyományainak 

felkutatására irányuló buzgalma, köztük a műemlékek ismertetése alapján a magyar művészettörténet-írás egyik 

korai művelőjének tekinthetjük őt. A műalkotások megítélésében jó érzékről, az új értékek iránti fogékonyságról 

tesz tanúságot, amikor például Szigetváron Dorfmeister István egyik fő művére, a plébániatemplom 

mennyezetfreskójára irányítja a figyelmet, vagy amikor Vácott az akkor legkorszerűbb művészeti törekvéseket 

meghonosító székesegyházat csodálja meg. 

84 


UTÓSZÓ 

A további kutatásra váró feladat megállapítani azt, hogy munkájához a szerző milyen forrásokat használt. Ennél 

azonban fontosabb, hogy leírásai nagyrészt saját tapasztalatain alapulnak, beszámolói egyéni élményekkel 

vannak át- meg átszőve. Erre utalt már a könyv említett fordítója is, amikor azt hangsúlyozta, hogy „az utazás 

szemmel látott tanúnak a beszédje”. A személyes jelleget tarthatjuk a mű legfőbb értékének. Csupán néhány 

kisebb részlete, nevezetesen a címében is feltüntetett „Tót- és Horvátországoknak rövid esmértetése” nélkülözi 

ezt a sajátságot. Bizonyára az Erdélyi Kéziratkiadó Társaság enciklopédikus igényeinek megfelelően kívánt 

eljárni a szerző akkor, amikor történeti kútfőkre támaszkodva harmadik utazása leírásához Tótországnak, vagyis 

Szlavóniának, a negyedikhez pedig Horvátországnak ismertetését csatolta, és ezt még Horvátországra, 

Szlavóniára és Dalmáciára vonatkozó történeti és földrajzi feljegyzésekkel is kiegészítette. A „toldalékok”-ról 

már a kortársaknak az volt a véleményük, hogy megbontják a mű egységét. Én úgy találtam, hogy az útleírás 

műfajától meglehetősen elütő betétek nemcsak szerkezetileg borítják föl az egyensúlyt, hanem az adatközlés 

száraz jellegénél fogva a szemtanú beszámolóinak frissességét, a személyes tapasztalatok elevenségét is 

lankasztják. Éppen ezért a toldalékokat, amelyek inkább csökkentik, mint öregbítik a mű értékét, teljes 

egészükben elhagytam. 

Az útleírás csorbítatlan szövege viszont ma is érdekes olvasmány: gazdagon megrajzolt művelődéstörténeti 

körkép a soknemzetiségű, soknyelvű, sokvallású korabeli Magyarországról. 

Éder Zoltán 

85 


3. fejezet - JEGYZETEK 

Gróf Teleki Domokos útleírásának szövegét lényegében a mai helyesírás szabályai alapján közlöm. 

Megtartottam azonban azoknak a sajátságoknak jelentős részét, amelyek a szerző kiejtésmódjára és 

szóhasználatára jellemzőek, de nem őriztem meg a tájnyelvi kiejtést tükröző mássalhangzónyúlásokat. 

Meghagytam viszont az l kettőzését a következő igealakokban: estvellett, kíméllettek, prédikállani, sajnállani 

stb., mert ezeknek egy l-lel írott változatai nem léteznek. Javítottam a nagyszámú, feltehetően a nyomda 

betűkészletének hiányaiból eredő magánhangzó-rövidüléseket. Helyesbítettem természetesen a nyilvánvaló 

sajtóhibákat. Az idegen nyelvi szavak, szövegrészletek, szövegek írását általában érintetlenül hagytam. Köztük a 

jelentős számban előforduló latin eredetű szavakat azonban, amennyiben meghonosodtak nyelvünkben, a ma 

szokásos módon írtam le, a meg nem honosodott szavakat, továbbá a kifejezésekben előfordulókat viszont 

eredeti formájukban vettem át. Egyes esetekben szögletes zárójelek közé tettem a mindenképp szükségesnek 

vélt szövegkiegészítéseket. 

A személynevek írásmódjában az eredeti kiadást követtem, csupán a történelmi családok nevét igazítottam a ma 

elfogadott alakra, tehát Batthyány, Rákóczi, Thököli, Esterházy alak olvasható az eredeti Bottyáni, Rákóci – 

Rákótzi, Tököli, Eszterházi helyén. A földrajzi nevek írásában sehol sem tértem el a szerző sajátos, hol 

következetes, hol következetlen írásmódjától. Megtartottam tehát az Adon, Becskerék, Ért, Garamb, Hernát, 

Kanisa, Posony alakokat éppúgy, mint az Austria, Bosnia, Carinthia, Dalmatia, Déli-Ásia, Slavonia, Svaiz 

formákat, továbbá a következetesen használt Eszek és Fiuma, valamint a következetlenül váltakozó America – 

Amerika, Küköllő – Küküllő, Zagráb – Zágráb, Carpatus – Carpathusok, Selmec – Selymec alakokat. A földrajzi 

nevek írását mindössze két vonatkozásban korszerűsítettem. Egyrészt a többelemű helységneveket az egybe- és 

különírás mai szabályai szerint egy szóba írtam (például: Alma-Kerék, Alsó Oláh-falu helyett Almakerék, 

Alsóoláhfalu), másrészt a nevekben előforduló hosszú ly-t és j-t, továbbá a th és cz betűkapcsolatot 

egyszerűsítettem. A helyneveknek a szerző által alkalmazott rövidítéseit a szövegben szögletes zárójelek között 

föloldottam, hogy a mutatóban elkerülhessem a fölösleges utalásokat. 

A Földrajzi nevek mutatójában nemcsak az egyes nevek előfordulását jelzem lapszámmal, hanem azokat a 

neveket, amelyeknek felismerése problémát jelenthet a mai olvasónak, azonosítom. Az -i melléknévképzővel 

használt neveket is itt találja meg, tulajdonnévi alakjukban, az érdeklődő. A problematikus neveknek a zömét 

azok a magyar helynevek alkotják, amelyeknek az impériumváltozások következtében ma idegen megfelelőjük 

van. Azonosításukat a szokásos módon, idegen elnevezésük feltüntetésével oldottam meg. A természeti-földrajzi 

nevek – folyók, tavak, hegyek, tájak, tájegységek neve – esetében viszont a tájékozódáshoz hasznosabbnak 

találtam, ha ezeknek rövid meghatározását adom. Az azonosítások java részét Kiss Lajos Földrajzi nevek 

etimológiai szótára (negyedik, bővített és javított kiadás két kötetben, Bp. 1988) című munkája segítségével 

végeztem. Neki, e terület legkiválóbb hazai szakértőjének, e helyen is köszönetemet fejezem ki azért, hogy 

értékes elvi és gyakorlati tanácsokkal látott el, hogy a mutatót átnézte, a hibás egyeztetéseket kiigazította és a 

hiányzókat pótolta. Így a mutatóba felvett mintegy hatszáz földrajzi név közül mindössze nyolc olyan maradt, 

amelyet vagy egyáltalán nem, vagy megnyugtatóan nem sikerült azonosítani; ezek mellé kérdőjelet tettem. 

A szöveg alaposabb megértését és könnyebb olvasatát a Szövegmagyarázatok és a Szómagyarázatok segítik elő. 

A szövegben elég szép számmal előforduló köznyelvi rövidítések feloldását a Rövidítések jegyzéke tartalmazza. 

A metszetekről címmel a kötetben reprodukált „rézmetszések” eredetijéről adok tájékoztatást. 

Az Utószó életrajzi adatait Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című művének XIII. kötetéből 

merítettem. Teleki Sámuel Arankához írt levelének részlete az Irodalomtörténeti Közlemények 1935. 

évfolyamában jelent meg. Teleki Sámuel nyilatkozata fiáról és a Németh László-idézetek Kazinczy Ferenc 

levelezésének III. kötetéből valók. 

1. SZÓMAGYARÁZATOK 

accuratlo, accurátio – gondosság, pontosság 

ad marginem – lapszélre, margóra 

aer, áer – levegő 

aerarialis – kincstári 

86 


aer fixus – szén-dioxid 

agrikultúra – földművelés 

akcia – részvény 

akcionárius – részvényes 

alház – földszintes ház 

alkalmatosság – berendezés; jármű 

alkhattak – alkudhattak 

allé – fasorral szegélyezett egyenes út 

allodiális – alódiumhoz tartozó 

allódium – hűbéri szolgáltatástól mentes szabad birtok 

állókép – szobor 

JEGYZETEK 

malgamatio, amalgamátio – a fémek higany által történő kivonása az ércekből 

antimonium – antimon: vegyi elem, ötvözőanyag 

apellál – fellebbez 

apelláta – fellebbezés 

archívum – levéltár 

árenda – bér, haszonbér 

árendátor – bérlő, haszonbérlő 

argumentum – bizonyíték 

armális – nemesi levél 

artikulus, ártikulus – törvénycikk; árucikk 

asszesszor – ülnök; táblabíró 

atyafiság – itt: rokonság, egyneműség 

auditórium – előadóterem 

augustiniánus – Ágoston-rendi szerzetes, a Szent Ágostonról elnevezett rend tagja 

autoritás – tekintély 

azilum – menedék, oltalom 

baldachinum – díszmennyezet 

banalis, bánális – báni 

bandérium, bándérium – hűbérurak saját hadserege 

bánus – bán, (végvidéki) kormányzó 

bataillon – zászlóalj 

87 


átorság – biztonság 

bátorságos – biztonságos 

bátortalan – nem biztonságos, veszélyes 

bátortalanság – a biztonság hiánya 

battéria – ágyúüteg 

benefícium – javadalom, haszonélvezet 

bésikámlik – becsúszik, beesik 

bilanz – mérleg 

blok(k)ház – erődített őrház 

borona – szálfa, gerenda, épületfa 

borvíz – ásványvíz, savanyúvíz 

büdöskő – kén, kénkő 

camergrafiatus – kamaragrófság 

cantonirozó – beszállásolt 

capitalis, capitális – tőke(pénz) 

carnus – lásd crainer 

JEGYZETEK 

carthophylaceum – káptalani, kancelláriai iratok gyűjteménye 

castellanus – várnagy 

cathedrale, cathedrále templom – székesegyház 

cathedrális eklésia – székesegyház 

cementvíz, cémentvíz – rézbányákban összegyűlt, oldott rézgálicot tartalmazó víz 

cenzus – pénzadó 

cibórium – áldoztató (ostyatartó) kehely 

cinobrium – cinóber: narancsvörös, higanyt tartalmazó érc 

cinterem – temetőkert 

cirkulál – forgalomban van 

ciszterna – vízgyűjtő medence 

civico provinciálé – magistrato civico-provinciale: városi-vidéki hatóság 

civilis – polgári 

collatio – adománylevél 

collecta – adomány, alamizsna 

colonicalis – jobbágyi 

88 


commercialis – kereskedelmi 

commercians – kereskedő 

commercium – kereskedés 

concursus – gyűlés 

conferál – adományoz 

crainer – krajnai 

criminále – bűnügyek, büntetőügyek 

criminalis – bűnügyi, büntetőjogi 

cylindrus – henger 

csapanyólag, csapanyólog – ferdén 

csárták – csardak: hódoltsági őrház 

csepegőkő – cseppkő 

darázskő – mésztartalmú, likacsos kő 

datum, dátum – adat 

delegatum militare judicium – kiküldött hadbíróság 

depozitórium – (áru)raktár 

deputáció – bizottság 

deputátus – követ, küldött 

diameter, átalló – átmérő 

diéta – országgyűlés 

dietális – országgyűlési 

diocesis – egyházmegye 

direkció – igazgatás, igazgatóság 

JEGYZETEK 

disciplinare – fegyelmi, szervezeti szabályok körébe tartozó 

districtualis komisszárius – kerületi biztos 

districtus – kerület 

dogmaticum – vallástételek, hittételek körébe tartozó 

dominikánus – domonkos szerzetes, a Szent Domonkos alapította kolduló rend tagja 

domínium – nagy kiterjedésű földbirtok, uradalom 

donáció – adománylevél 

égtáj – éghajlat 

együgyű – egyszerű 

89 


eklésia, eklézsia – egyház, egyházközség 

élelemmód, élelem módja – a megélhetés módja, forrása 

elölülés – elnöklet 

elölülő – elnök 

eltér – elfér 

embléma – jelkép; jelképes díszítmény, rajzolat 

emblematica figura – jelképes alak 

emeritus – itt: leköszönő 

epitáfium – sírfelirat, feliratos síremlék 

ex acido vitriolis – kénsavból 

examen, exámen – vizsga 

examinál – vizsgáztat 

excepció – kivétel 

expeditio – küldemény; katonai szolgálat 

extra villanum – kültelek 

fabrika, fábrika – gyár 

fabrikáns – gyártó, készítő (munkás) 

factio – mesterkedés, fondorlat 

JEGYZETEK 

Feldmarschall-Laitnant – Feldmarschalleutnant: altábornagy 

félen lévő – félreeső 

felház – emeletes ház 

félkép – dombormű 

félre való hely – árnyékszék 

feltojatik – feltolatik 

fenyítékház – börtön 

ferslag – deszkából készült nagyobb láda 

feudum – hűbérbirtok 

filegória – filagória: lugas, nyitott kerti házikó 

fiskális direktor – pénzügyigazgató 

fiskus – államkincstár 

font – súlymérték, kb. 0,5 kg 

fortifikáció – erőd; erődítési munkálat 

90 


JEGYZETEK 

franciskánus – ferences szerzetes, az Assisi Szent Ferenc alapította kolduló rend tagja 

fundál – alapít 

fundus – pénzalap; telek, ingatlan 

galéra – gálya 

gálickő – gálic: rezet, vasat vagy cinket tartalmazó szulfát 

gálickő savanyú(ság) – kénsav 

garádics – lépcső 

gárda – testőrség 

generálkommandó, generálkommendó – főparancsnokság 

generál major – vezérőrnagy 

glaci – glacis, glaszi: a várárkon kívül eső földterület 

grácia – kegy 

gránic – határ 

gravamen – jogsérelem 

grisonus – rétoromán nyelvet beszélő nép Svájcban 

gubernátor – kormányzó 

gubernium – főkormányszék 

hámor – kohó 

hápahupás – hepehupás 

haricska – hajdina: lisztes magjáért termesztett növény 

harmadfél – kettő és fél 

harmincad, harmincadvám – kiviteli, illetve behozatali vám 

határnak, határnokos – határkatona: a Temesi bánság, Szlavónia és Horvátország határán őrségi szolgálatot tevő 

katona 

határoz – határol 

hibázik – hiányzik 

hidas – komp 

hieroglyphum – nehezen kibetűzhető (titkos)írás 

holott – ahol 

horizont – vízszintesen fekvő réteg 

hóstatt, hóstát – külváros 

hydraulica machina – hidraulikus gép 

icce – űrmérték, 0,9 l 

91 


igazgató – uralkodó 

illyricus – rác 

in concreto – a valóságban, ténylegesen 

in copia – másolatban 

indigenátus – honosság 

indorsál – hátlapra ír 

industria – ipar 

infanteria – gyalogság 

infanterista – gyalogos 

in juridicis – a jogszolgáltatásban 

inkluzíve – bezárólag 

in politicis – az államügyekben, a közügyekben 

in recognitionem – a tartozás elismeréséül 

inscriptio – felirat 

JEGYZETEK 

inscriptionalista – érdemdíjas, olyan személy, aki érdemeiért jutalmat, különösen földbirtokot nyert 

insectum – rovar 

inskribál – lajstromba vesz, bejegyez 

inspekció – felügyelet, őrizet 

inspektor – felügyelő 

instancia, instáncia – törvényszék, ahová a fellebbezést benyújtják 

institútum – intézet, intézmény 

instrukció – követutasítás 

inszurgál – felkel 

inszurrekció – nemesi felkelés 

interes – kamat 

interessatus – érdekelt 

interesszáns – érdekes 

invesztigáció – nyomozás, vizsgálat 

ispotály – kórház 

jugerum – egyholdnyi földterület 

juridicum – jogszolgáltatás 

jurisdictio – törvénykezés, joghatóság 

92 


juris patria, professor – a hazai jog professzora 

jus, juss – jog; örökrész 

jus patronatus – kegyúri jog 

JEGYZETEK 

kajmakam – kajmakám: a beglerbég és a szandzsákbég helyettese 

kalcédon – kalcedon: kristályos, tömött kvarc 

kamerális – kamarai 

kámpannya – campagna: tanya, vidéki nyaraló 

kanális – csatorna 

kancellária – királyi hivatal; iroda 

kancellárius – kancellár; irodai alkalmazott 

kandidáció – jelölés 

kandidál – jelöl 

kandisnádméz – kandiscukor: fonalra kikristályosított cukor 

káptalan – a kanonokok testülete, amely az egyházmegye kormányzásában a püspököt segíti 

kapucinus – csuklyát és szakállt viselő Ferenc-rendi szerzetes 

kardinális – bíboros 

katarakta – zsilip; zuhatag, vízesés 

katédra – szószék 

kéneső – higany 

képfaragás – szobrászat 

kiárendál – kibérel, haszonbérletbe vesz 

királybíró – székely főtisztviselő, aki a többi tisztviselőt ellenőrzi és az ítéleteket végrehajtja 

kirurgus – sebész(orvos) 

klastrom – kolostor 

klasszifikál – osztályoz 

klasszis – osztály 

klauzula – záradék 

kolónia – telep; gyarmat 

kolonista – telepes 

komissió – bizottság 

komisszariátus – kormánybiztosság 

komisszárius – biztos, küldött 

93 


kommendáns – kommandáns: katonai parancsnok 

kommendírozó – parancsnoki tisztet betöltő 

kommendó – kommandó: parancsnokság, vezénylet 

kompánia – század 

koncipista – fogalmazó, irodatiszt 

konfirmáció – megerősítés 

konfiskál – elkoboz, lefoglal 

konfluencia – összefolyás, gyülekezés, csődülés 

konskribál – összeír 

konstitúció – alkotmány 

kontraband – csempészet, csempészáru 

kontraktus – szerződés 

kontribúció – közadó 

kontumác, kontumácia – vesztegzár(állomás) 

konvenció – egyezmény 

konziliárius – udvari, királyi tanácsos 

konzisztórium – egyháztanács 

korrekció – javítás 

korrespondeál – levelez, összeköttetésben van 

korrespondencia – levelezés, összeköttetés 

kórus – templomi karzat 

környülállás – körülmény 

körülbé – körös-körül 

körül-belül – körös-körül 

következő – utód, leszármazott 

középidő – középkor 

közönség – közösség, község 

JEGYZETEK 

közönséges – rendes, megszokott, nem kivételes; közösségi 

közösülés – kapcsolat, összeköttetés 

Kreishauptman – kerületi kapitány 

Kurátor – gondnok, protestáns egyházközség világi elöljárója 

kuratorátus – protestáns egyházközség világi vezető testülete 

94 


különös – külön 

kvártély – szállás 

kvárz – kvarc 

láb – hosszmérték; 31 cm 

lajbli – posztókabát vagy -mellény 

lapály – sík földterület 

lazaret, lázáret – lazarett: kórház 

legale testimonium – törvényes tanú 

legislatio – törvényhozás 

lepcsesen – pongyolán 

lesuhad – lesuvad, lesüpped 

levelesház – levéltár 

libella – vízszintező 

licitáció – licitálás, árverés 

licitando – licitálással, árveréssel 

liferáns – szállító (kereskedő) 

línea, linéa – vonal 

machina – gép 

magazinum – raktár 

magistratualis – elöljárósági 

magisztrátus – elöljáróság, városi hatóság 

málé – kukorica 

mandátum – rendelet 

manipuláció – kezelés, eljárás 

mappa – térkép 

JEGYZETEK 

márjás – tallér, két forint értékű, Szűz Mária képével díszített ezüstpénz 

márka – budai vagy bányavárosi márka: súlyegység, kb. 0,25 kg 

mart – magasabb fekvésű, meredek hely 

más – másik 

meghiteltet – megesket 

megtompolt – itt: ledöngölt 

menedékes – meredek 

95 


mercantile forum – kereskedelmi bíróság 

merkantilis – kereskedelmi 

mérő – űrmérték, többnyire 62,5 l 

mértföld – hosszmérték, 8353,6 m 

mesterséges – művészi 

mészkovacs – mészkő 

JEGYZETEK 

mészspát – mészpát, a mészkőnek kristályosan előforduló változata 

metallumos – fémes 

militare apellatorium forum – katonai fellebbviteli törvényszék 

militia – katonaság 

mina – akna 

mináz – aknáz 

minázás – aknázás 

mind – mindenki 

minerális gyűjtemény – ásványgyűjtemény 

minorita – a ferences rendből kivált szerzetesrend tagja 

minuta – perc 

monstráncia – monstrancia: szentségtartó 

monumentum – emlékmű 

municipális konstitúció – helytartósági alkotmány 

nácionálizál – nacionalizál: nemzetiesít 

nádméz – (indiai) cukornádból készült cukor 

naturale – termény 

necessarium studium – kötelező tantárgy 

neglizsé – kényelmes háziruha, pongyola 

negociál – kereskedik, üzletet köt, alkudozik 

negyedfél – három és fél 

négyszegelet – négyszög 

német forint – rénes- (rajnai) forint: 120 dénár, illetve 60 krajcár értékű aranypénz (a magyar forint 100 dénárt, 

illetve 50 krajcárt ért) 

nemtelen – nem nemes 

niveau – vízszintező 

nota – hűtlenség, hűtlenségi per 

96 


nótárius – jegyző 

numisma – érem 

numismatica collectio – éremgyűjtemény 

Oberster – óbester, ezredes 

obszervatórium – itt: megfigyelőhely, őrtorony 

óhitű – ortodox 

ordinárius – rendes 

orientális(i) rítus – keleti szertartás 

originális – eredeti 

ortodoxia – igazhitűség 

osztováta – szövőszék 

ökonómia, ökonomikum – gazdálkodás, gazdaság 

ökonómus – gazdász 

öl – hosszmérték, általában 1,8–3,1 m 

padimentom – padló(zat) 

palatínus – nádor 

JEGYZETEK 

pallizada, pallizáda – palizzata: karókerítés, palánk, cölöpvármű 

parochiális templom – plébániatemplom 

parókia – paplak 

parola – jelszó 

partos hely – magasabb fekvésű, dombos hely 

pascuum – legelő 

passzus – útlevél; engedély; hágó, szoros 

patronátus, pátronátus – kegyúr, kegyuraság 

paulinus – pálos szerzetes, a Remete Szent Pálról elnevezett, Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította, 

egyetlen magyar alapítású szerzetesrend tagja 

per – keresztül, át 

perceptor – adószedő 

perceptum – bevétel (adóké) 

perennalis – örökös 

per excellentiam – megkülönböztetésként 

perzekutor – üldöző 

philosophicus – filozófiai 

97 


JEGYZETEK 

phlogiston – a XVIII. századi kémia által feltételezett anyag 

piac – tér 

piarista – kegyesrendi szerzetes, a Kalazanci Szent József alapította tanítórend tagja 

pixidarius – puskás 

plánta – növény 

policáj – rendőrség 

políciai – rendőri, rendőrségi 

politikum – államügy, közügy 

pontonér – dereglyés 

porció – adórész; osztályrész 

portálé – főkapu 

portus – kikötő 

pórusos – likacsos 

prabendista – egyházi javadalmas 

pracipitál – (oldószertől) elválik 

pradecessor – előd 

pradialista, pradiálista – egyházi nemes 

pradium – a földesúr majorsága; szabad nemesi birtok; puszta földterület 

prases – elnök 

prastatio – szolgáltatás 

praktikáns – gyakornok 

prémonstratensis – premontrei szerzetes 

prezideál – elnököl 

prezidens – elnök 

primipilus – lófő székely 

primores – székely főrend 

prior – házfőnök 

privatus, privátus – magánszemély 

privilegiált, privilégiált, priviligiátus – kiváltságos 

privilégium – kiváltság 

procento – százalék 

produkció – termelés 

98 


produktum – termék 

projektál – tervez 

projektum – terv 

prokurátor – ügyvéd 

proporció – arányosság, szabályosság; arány 

protokollum – jegyzőkönyv 

protonotárius – ítélőmester 

provinciális komisszariátus – tartományi biztosság 

publicus – hallgató 

pumpol – pumpál, szivattyúz 

punktum – pont 

puzzolán – hidraulikus adalékanyag 

quadus – kvád: népvándorlás kori nép 

rafinéria – finomító 

rafiníroz – finomít 

ragadozó hajó – kalózhajó 

raport – kihallgatás 

refektórium – kolostori ebédlő 

referendárius – előadó, tanácsos, előterjesztő tanácsos 

regement, regiment – ezred 

regementkancellária – ezrediroda 

regnicolaris ház – országház 

régula – szabály 

reguláció – szabályozás 

reguláris – rendes 

regularitás – szabályosság 

regulás – szabályoz 

rektor – iskolaigazgató, iskolai elöljáró 

relikvia – ereklye 

rénesforint, rhénusforint – lásd német forint 

repartíció – arányos elosztás 

resignál – lemond (hivatalról) 

JEGYZETEK 

99 


espektíve – illetve 

rezidencia – székhely, palota 

rezultátum – eredmény 

rozsólis – likőr 

salakkő – vulkáni eredetű kőzet 

salina – sólepárló 

sanctuarium – szentély 

saxum metalliferum – érctermő szikla (kőzet) 

Schacht – bányaakna 

Schiffswerft – hajógyár 

sede vacante – a [püspöki] szék megüresedvén 

sendely – lásd zsendely 

sikamodik – csúszik 

sing – magyar rőf: hosszmérték, 62,2 cm 

sohol – sehol 

sohonnai – sehonnai 

sokadalom – vásár 

spalír – lécfal 

specerey – speceráj: fűszerkereskedés, szatócsüzlet 

spiritus – borszesz, denaturált szesz 

stáb – törzskar, vezérkar 

stabális – törzskari, vezérkari 

stáció – állomás, postaállomás 

stációs hely – állomáshely, postaállomás 

statua – szobor 

státus – állam 

statútum – szabályrendelet 

Stempel – pecsét 

JEGYZETEK 

stokatúra – nádazásra habarccsal készített vakolat, stukatúr 

Stollna – tárna 

stomp – zúzómalom 

stompolás – az ércek porrá zúzása 

100 


strimpfli – harisnya 

studiorum director – tankerületi (fő)igazgató 

studiosus – diák 

stylo curiali – kuriális, hivatalos, latinos stílusban 

sub rosa – a rózsa alatt 

subscriptio – aláírás 

JEGYZETEK 

süvegnádméz – süvegcukor: kúpformára öntött, kemény háztartási cukor 

svadron – lovasszázad 

szála – terem 

száz – évszázad 

szegelet – sarok; (mértani) szög 

szegeletbástya – sarokbástya 

szekretárius – titkár 

szélek – országhatár 

szélső őrizet – határőrség 

szeminárium – katolikus papnevelde 

szimplicitás – egyszerűség 

szuperintendencia – protestáns egyházi főfelügyelőség 

táblafia – táblabíró 

tajtékkő – könnyű, likacsos, vízen úszó kőzet 

taxa – taksa: adó, díj, illeték 

tekintet – kilátás, látkép 

templárius – templomos, a középkori jeruzsálemi templomos lovagrend tagja 

tér – sík, vízszintes (terület); síkság 

terra – föld 

térség – sík terület 

testimoniális levelek – bizonyságlevelek, tanúlevelek 

textus – szöveg 

thesaurialis – kincstári 

titoknok – titkár 

titulus – cím 

tobák – tubák: dohánypor 

101 


tolerantialis – türelmi 

tomus – kötet 

tonna – hordó 

tót – szlavón; szlovák 

több – többi 

törf – turfa, tőzeg 

törökbúza – kukorica 

történet – eset 

transzport – fuvar, szállítmány 

truccol – ellenáll 

Tuff-kő – Tuffstein: tufa, darázskő 

unitárius – szentháromságtagadó 

uradalom – hatalom 

uraság széke – úriszék 

urbariale – úrbéri ügyek 

úzus – használat 

várda – várta: őrség 

vecsernye – este, az esti ájtatosság ideje 

vendus – szlovén nyelvű népcsoport a Muraközben 

vetélkedés – vita 

vetélkedő – vetélytárs 

vice- – al- 

vikárius – helynök 

viszontagos – kölcsönös 

vitriolos – kénsavas 

vizitáció – vizsgálat 

JEGYZETEK 

vízkórság – vízibetegség, vizenyő felhalmozódásával járó kóros állapot 

vótum – szavazat 

voxoló – voksoló, szavazó 

zenebona – zendülés, lázadás 

zsendely – zsindely 

2. A KÖNYVBEN ELŐFORDULÓ FÖLDRAJZI NEVEK 

102 


Abaúj vármegye 

JEGYZETEK 

Acuminaceum – Acumincum: római település a mai Pétervárad közelében 

Ad Aquas – Ad aquas Herculi sacras, Herkules szent vizeihez: római fürdőhely a mai Herkulesfürdő helyén 

Adon – Adony 

Adriaticum, Adriaticum-tenger – Adriai-tenger 

Afrika 

Aggtelek 

Alföld 

Almakerék – Malincrav 

Alsó-Magyarország 

Alsómecenzéf – lásd Mecenzéf 

Alsóoláhfalu – Kápolnásfalu, a nép nyelvén Kicsi(oláh)falu, Capilnita 

Altorja – Alsótorja, Turia 

America, Amerika 

Ancona 

Anglia 

Apulia – Puglia 

Arad, Óarad, Újarad 

Aradáz – Alsóaradi, Aradac vagy Felsőaradi, Slovacki Aradac 

Arad vármegye 

Árapatak – Árapataka, Araci 

Arcira – ? Arcidava római település a Bánságban a mai Varadia (Varadia) helyén 

Austria, Austriai Birodalom, Óstria, Óstriai Birodalom – Ausztria 

Austriai Littorale, Óstriai Littorálé – Osztrák Tengermellék 

Babir – (?) 

Babócsa 

Bácsi-kanális – lásd Ferenc csatornája 

Bács vármegye 

Bag 

Bakabánya – Pukanec 

Balaton tava 

Bálványosvár – egykori vár a székelyföldi Bodoki-hegységben 

103 


Bálványosvár – Bálványosváralja, Unguras 

Banatus, Banátus, Bánátus – Temesi bánság 

JEGYZETEK 

Banátusi-illyriai határkerület, Banatusi-illyriai regement – Illír bánsági ezred 

Baranya vármegye 

Barcaság – medence Délkelet-Erdélyben 

Bars vármegye 

Basahíd – Basaid 

Bassabrunn (Temesváron) 

Batka – Bátka 

Battanica – Batajnica 

Battina – Kiskőszeg, Batina 

Bécs 

Becskerék – lásd Nagybecskerék 

Bega, Béga – a Tisza mellékfolyója a Bánságban 

Béga(i)-kanális, Bega(i)-kanális – Béga-csatorna 

Békés vármegye 

Bélabánya – Banská Bela 

Belgrád 

Belovár – Belovar 

Benefalva (Marosvásárhely része) 

Beodra – Novo Milosevo 

Bereck – Bretcu 

Berény – Jászberény 

Berlin 

Bersovia – római település a Bánságban a mai Zsidovin (Berzovia) helyén 

Bertót – Bertotovce 

Berzence 

Berzovai-kanális – Berzava-csatorna 

Besztercebánya, Beszterce, Bisztricia, Neosolium, Neusohl 

Betlehem 

Bezdán – Bezdan 

Bezdán vize 

104 


Bihar vármegye 

Bindn – Bindt, Kishnilec, később Szepespatak, Hnilcík 

JEGYZETEK 

Bisztrice vize – Beszterce-patak, Besztercebányánál jobb felől a Garamba ömlő patak 

Bodrog 

Bonyha – Szászbonyha, Bahnea 

Bonyhád 

Borassod – ? Vereshegy, Porác 

Borsod vármegye 

Bosiljevo 

Bosnia – Bosznia 

Bozzai-passzus – Bodzai-szoros 

Bögöz – Mugeni 

Brassó 

Brassó vidéke (szász szék) 

Breznóbánya – Brezno 

Brod – Brod na Kupi 

Buchari, Buchári – Buccari, Bakar 

Buda 

Bukovina 

Bulgária 

Büdös-hegy – hegy a Székelyföldön a Szent Anna-tótól keletre 

Carinthia, Karinthia – Karintia, Kärnten 

Carlopago, Karlopago, Kárlopágó – Karlobag 

Carlstadt – lásd Károly vár 

Carniolia – Karniola, Krajna, Kránjska 

Carpatus, Carpathusok – Kárpátok 

Cegléd 

Centum Putea – római település a mai Nagyszurdok (Surducul Mare) helyén 

Cherso szigete – Cres 

Chotriba – Kotoriba 

Columbác, Kolumbác – Galambóc, Golubác 

Constancinápoly, Konstancinápoly – Konstantinápoly, Istanbul 

105 


Croatia – lásd Horvátország 

Csáktornya – Cakovec 

Csákvár – Csák, korábban Csákóvár is, Ciacova 

Csanád – Cenad 

Csanád vármegye 

Csázma – Cazma 

Csehország, Cseh Birodalom 

JEGYZETEK 

Csermel patakja – Csermely, Kassánál jobb felől a Hernádba ömlő patak 

Cserna-bara – ? Csernye-mocsár, Crnja-bara 

Cserna vize – Orsovánál bal felől a Dunába ömlő folyó 

Cservenica, Veresvágás – Vörösvágás, Cervenica 

Cservenka – Crvenka 

Csics-vidék, Tsitsen Land – Cicarija, Cicarija 

Csíkszék, Csíkszéke, Csík 

Csíkszereda 

Csobádfalva – Csobotfalva, ma Csíkszeredához tartozik 

Csongrád vármegye 

Csucsica – Susica 

Dácia 

Dácia ripensis – 272-ben az Al-Duna jobb partjára áttelepített Dácia 

Dalmatia – Dalmácia 

Dánia 

Debrecen 

Déli-Asia – Dél-Ázsia 

Dobsó – Dobschau, Dobsa, Dobsina, Dobsiná 

Dognáska – Dognácska, Dognecea 

Dráva 

Dubica 

Duna 

Dunakeszi 

Ebesfalva – Erzsébetváros, Dumbraveni 

Ecséd 

106 


Ecska – Écska, Ecka 

Éger – Eger, Cheb 

JEGYZETEK 

Einsiedel, Remete – Szepesremete, Mnísek nad Hnilcom 

Eperjes – Presov 

Ercsi 

Erdély 

Erdőszentgyörgy – Singeorgiu de Padure 

Ersekuyvar – Érsekújvár 

Ért, Hansabeg – Érd 

Északi-America – Észak-Amerika 

Eszek – Eszék 

Esztergom 

Európa 

Fabrik-hóstatt – Fabrika (Temesváron) 

Facseti-kanális – Facsádi-csatorna 

Fejéregyháza – Fehéregyháza, Albesti 

Fejér-mocsár – Belo-tó, Belo jez 

Fejérvár – lásd Károlyfejérvár 

Fejérvár – Székesfehérvár 

Fejér vármegye 

Fejér vármegye – Alsó-Fehér vármegye 

Fejér vármegye – lásd Felső-Fejér vármegye 

Fekete-tenger 

Fekete-ügy – az Olt bal oldali mellékfolyója Erdélyben 

Félegyháza – Kiskunfélegyháza 

Felsőbánya – Baia Sprie 

Felső-Fejér vármegye – Felső-Fehér vármegye 

Felső-Magyarország 

Felsőmecenzéf – lásd Mecenzéf 

Felsőoláhfalu – Szentegyházasfalu (a hozzá csatolt Szentkeresztbányával), a nép nyelvén Nagy(oláh)falu, 

Vlahita 

Feltorja – Felsőtorja, Turia 

Ferenc csatornája, Bácsi-kanális – Ferenc-csatorna, ma Bácskai-Nagy-csatorna 

107 


Fiuma, Fiume – Rijeka 

Fiumára, Fiumera, Fiuméra – Rjecina 

Fogaras földje – Fogaras vidéke (szász szék) 

Földvár – Bácsföldvár, Backo Gradiste 

Földvár – Dunaföldvár 

Franciaország 

Franconia – Frankföld, Franken 

Fucsine – Fuzsine, Fuzine 

Futak – Futog 

Gallicia – Galícia 

JEGYZETEK 

Garamb vize – Garam, Esztergommal szemben, Párkánynál a Dunába ömlő folyó 

Glashütten, Skleno – Szklenófürdő, Sklené Teplice 

Gölnic – Gölnicbánya, Gelnica 

Gömör vármegye 

Görz – Gorizia 

Grisonusföld, Graubündtner Land – Graubünden 

Gundolyfalva (Marosvásárhely része) 

Gyalakuta – Gyulakuta, Fintinele 

Gyémeslunka – Gyimesközéplok, Lunca de Jos 

Gyergyó – Gyergyói-havasok, hegység a Székelyföldön Gyergyószentmiklóstól északra 

Gyergyó – Gyergyószék 

Gyöngyös 

Győr 

Halas – Kiskunhalas 

Hansabeg – lásd Ért 

Hargita – Madarasi-Hargita, a Hargita hegység legmagasabb csúcsa (1801 m) 

Háromszék – Sepsi-, Orbai-, Kézdiszék 

Hatzfeld, Zomboly – Zsombolya, Jimbolia 

Héderfája – Idrifaia 

Hegyalja 

Héjásfalva – Héjjasfalva, Vinatori 

Helvétia – Svájc 

108 


Hercegszőlős – Knezevi Vinograd 

Hercules feredői – Herkulesfürdő, Baile Herculane 

Herlein, Ránka, Ranka – Ránkfüred, Herlány, Herlany 

Hernát vize – Hernád 

Herrengrund – lásd Spanja-dolina 

Heves vármegye 

Hidvég – Haghig 

Histria – Isztria, félsziget az Adriai-tengerben 

Hittas – Hidas 

Hodritz utca (Selmecbányán) – [?] 

Holdvilág – Hoghilag 

Homoród – Homoródfürdő, Baile Homorod 

JEGYZETEK 

Homoród patakja – az Olt jobb oldali mellékfolyója Erdélyben 

Hont vármegye 

Horgas – Horgos, Horgos 

Horvátország, Croatia 

Idia – India, Indija 

Idria – Idrija 

Idvar – Torontáludvar, Idvor 

Igen – Magyarigen, Ighiu 

Igló – Spisská Nová Ves 

Iháros – Iharos 

Iktár – Ictar 

Illyefalva – Ilieni 

Istvándi 

Jászó – Jasov 

Jászság 

Jásztrozác – ? Jastrebarsko 

József hóstattja – Józsefváros (Temesváron) 

József útja (Károlyváros és Zengg között) 

Kakucs 

Kanisa – lásd Nagykanisa 

109 


Kanta – ma Kézdivásárhely 

Kápolna 

Karánsebes 

Karatna – Karatnavolál, később Torja, Turia 

Karinthia – lásd Carinthia 

Karlopago, Karlopágó – lásd Carlopago 

Karlovic – Karlóca, Sremski Karlovci 

Károlyfejérvár – Gyulafehérvár 

JEGYZETEK 

Károly útja, Via Carolina (Károlyváros és Fiume között) 

Károlyvár, Carlstadt – Károlyváros, Karlstadt, Karlovac 

Kassa 

Kászon, Kászonszék, Kászonyszék, Kászon fiúszék – Kászonszék 

Kászon patakja – a Fekete-ügy jobb oldali mellékvize Erdélyben 

Kászonújfalu – Casinu Nou 

Kecskemét 

Keresztes – Mezőkeresztes 

Keresztúr – lásd Székelykeresztúr 

Keresztúr fiúszék – Keresztúrszék 

Késmárk 

Kézdiszék 

Kézdivásárhely 

Kikindai districtus – Kikindai kerület 

Kisfalud (Marosvásárhely része) 

Kiskanisa – Kiskanizsa 

Kiskunság 

Kis-Küköllő – Kis-Küküllő, a Nagy-Küküllővel egyesülve bal felől a Marosba ömlő folyó Erdélyben 

Kissásvári (Marosvásárhely része) 

Kistelek 

Kisudvarhely – Vámosudvarhely, Odrihei 

Kisújszállás 

Klagenfurt 

Klosterneuburg 

110 


Kolosvár – Kolozsvár 

Kolumbác – lásd Columbác 

Komárom, Révkomárom 

Konstancinápoly – lásd Constancinápoly 

Kopasz-tető – lásd Tokaji-hegy 

Korpona – Krupina 

Kosztill – Kostil, Nagykastély, Costeiu 

Kozmás – Csíkkozmás, Cozmeni 

Köbléd – Kömlőd, Dunakömlőd 

Kőhalom (szász szék) 

Königs-saal – Königsaal, Zbraslavice 

Körmöcbánya, Körmöc – Kremnica 

Köröm 

Kőrös – lásd Nagykőrös 

Kőrös vármegye 

Kövesd – Mezőkövesd 

Krassó vármegye 

Krasznahorka – Krásna Horka 

Krombach – Krompach, Korompa, Krompachy 

Kula – Kúla 

Kulpa – a Száva jobb oldali mellékfolyója 

Kund – Cund 

Kunság 

Kunszentmiklós 

Küküllő, Küköllő vármegye 

Laibach – Ljubljana 

Lasztóc – Lastovce 

Lécfalva – Let 

Lengyelország 

Levante – a Földközi-tenger keleti partvidéke 

Libetbánya – Lubietová 

Lippa – Lipa 

JEGYZETEK 

111 


Lippa – Lipova 

Liptó vármegye 

Liszka – Olaszliszka 

JEGYZETEK 

Littorale, Littoralé, Littorále, Littorálé – lásd még Austriai Littorale és Magyar Littorale 

Loretto – Loreto 

Loskán – ? Glozsán, Dunagálos, Glozan 

Losonc 

Lotharingia 

Lőcse 

Lugos – Lugoj 

Macedónia 

Mád 

Magurka – [?] 

Magyarbecse – Óbecse, Becej 

Magyarkanisa – Magyarkanizsa, Kanjiza 

Magyar Littorale, Magyar Littorálé – Magyar Tengermellék 

Magyarország, Magyar Birodalom 

Maisa – Kiskunmajsa 

Marcopail – lásd Mercopail 

Margum – Margus, római település Dáciában 

Márkusfalva – Markusovce 

Maros 

Marosszék 

Marosvásárhely, Székelyvásárhely, Forum Siculorum 

Mátra hegye 

Mattéria – Materija 

Mecenzéf – Medzev 

Mehadia – Mehádia 

Melenc – Melence, Melenci 

Mercopail, Marcopail – Merkopaly, Mrkopalj 

Mexico – Mexikó 

Mezőhegyes 

112 


Mezőség 

Moguncia – Moguntia, Mainz 

Mohács 

Mokrin 

Moldava – Moldovabánya, Újmoldova, Moldova Noua 

Moldva, Moldova 

Monor 

JEGYZETEK 

Morisenum – Morisena: római település a mai Ócsanád (Cenadul Vechi) helyén 

Morva – Morvaország 

Mostanga állóvíz – Mosztonga (kiszáradt) 

Mura 

Muraköz – táj Horvátországban a Dráva és a Mura egyesülésénél 

Mursia – ókori település a mai Eszék helyén 

Myto – Vámosfalva, Mytna 

Nádas – Mecseknádasd 

Nagybánya – Baia Mare 

Nagybecskerék – Nagybecskerek, Zrenjanin 

Nagygalambfalva – Porumbenii Mari 

Nagykanisa – Nagykanizsa 

Nagykikinda – Kikinda 

Nagykikindai districtus – lásd Kikindai districtus 

Nagykőrös 

Nagykunság 

Nagy-Küküllő, Nagy-Küköllő – a Kis-Küküllővel egyesülve a Marosba ömlő folyó Erdélyben 

Nagysásvári (Marosvásárhely része) 

Napnyugoti Császárság – Nyugat-római Császárság 

Nápoly, Neápolis 

Némedi – Hontnémeti, Hontianské Nemce 

Németország, Német Birodalom 

Németverbász – lásd Verbász 

Neustadt – Wiener Neustadt, Bécsújhely 

Nógrád vármegye 

113 


Novigrád – Novigrad (várrom) 

JEGYZETEK 

Novoszelló – Bácsnovoszelo, később Bácsújlak, Bácko Novo Selo 

Nyerges hegye – hegy a Székelyföldön Tusnádtól keletre 

Óarad – lásd Arad 

Ócsa 

Ojtazi-passzus – Ojtozi-szoros 

Oláhfalu – lásd még Alsóoláhfalu és Felsőoláhfalu 

Oláhország – Havasalföld, lásd még Moldva 

Olaszország 

Olt – a Duna bal oldali mellékfolyója Romániában 

Óorsova – lásd Orsova 

Oravica – Oravicabánya, Oravita 

Orbaiszék 

Orsova, Óorsova, Újorsova – Orsova 

Óstria, Óstriai Birodalom – lásd Austria 

Óstriai Littorálé – lásd Austriai Littorale 

Ostrich – Ostrice 

Ősz-hegy – hegy Tállyától kelet-délkeletre 

Paks 

Palaestina – Palesztina 

Palánk – Palánka, Bácspalánka, Backa Palanka 

Palatinátus – Pfalzi (Rajnai) palotagrófság, lásd Rhenusi kerület 

Pancsova, Páncsova – Pancevo 

Pannonia 

Pápai Birtok, Pápai Tartomány – Egyházi Állam 

Pardány – Párdány, Meda 

Passarovic – Pozsarevác, Pozarevac 

Passau 

Pászova – Stara Pazova 

Patak – lásd Sárospatak 

Pécel 

Pécs 

114 


JEGYZETEK 

Pécs-hegy, Pécs hegye, Pécsi-hegy – Pec, hegy Fuzinétól délnyugatra 

Pécsvárad 

Peklin – Peklén, Kecerpeklén, Kecerovské Peklany 

Peselnek – Kézdikővár, Petriceni 

Pest 

Pest vármegye 

Petela – Dunapentele, ma Dunaújváros 

Pétervárad – Petrovaradin 

Péterváradi határnokregiment – Péterváradi ezred 

Piket, Pikét – Piket, Hreljin 

Polum – ? Dombosmező, Polom 

Popovec 

Poprád vize – a Magas-Tátrában eredő és jobb felől a Dunajecbe ömlő folyó 

Portoré – Kraljevica 

Posony – Pozsony 

Prázmár – Prázsmár, Prejmer 

Presnica, Presnice – Breznice, Breznica 

Ragusa – Dubrovnik 

Rákapatak – Rakovpotok 

Ravnagora – Ravna Gora 

Redovár – Rédova, később Sajóréde, Rejdová 

Rekkenberg – Rekenyeújfalu, Rakovnica 

Remete – lásd Einsiedel 

Révkomárom – lásd Komárom 

Rhenusi kerület, Palatinátus – Rajna-vidék 

Rimaszombat – Rimavská Sobota 

Róma 

Rosnyó – Rozsnyó, Roznava 

Sáromberke – Dumbravioara 

Sárospatak 

Sárvíz (vízfolyás) 

Sáska – Németszászka, Szászkabánya, Sasca Montana 

115 


JEGYZETEK 

Sáva hegye, Sau-Spitze – Száva-torok, Száva-tő, Novi Beograd 

Saxonia – Sachsen, Szászország 

Schittersberg utca (Selmecbányán) – [?] 

Sclavonia – lásd Slavonia 

Segesvár 

Segesvár (szász szék) 

Selmec, Selmecbánya, Selymec – Banská Stiavnica 

Selter – Selters, Niederselters 

Senegaglia – Senigallia 

Sepsiszék 

Sepsiszentgyörgy 

Servia – Szerbia 

Severini bánátus, Severin vármegye, Severini-vidék – Szörényi bánság 

Severin(i) vármegye – Severin vármegye (Horvátországban) 

Sicilia – Szicília 

Sissek – Sziszek, Sisak 

Skio – Schio 

Skleno – lásd Glashütten 

Skriljevo – Skrljevo 

Slav – Slawsdorf, Nagy- és Kisszabos, Slavosovce 

Slavonia, Sclavonia, Tótország – Szlavónia 

Somogy vármegye 

Somolya – Csíksomlyó, ma Csíkszeredához tartozik 

Somolyói-hegy – Kis-Somlyó-hegy, Csíksomlyótól délkeletre fekvő magaslat 

Soporna – Sopornya, Soporna 

Sopron 

Sós-mező 

Sóvár – Solivar 

Spanja-dolina, Herrengrund – Spania Dolina 

Stósz – Stos 

Stráska – Nagyőr, Strázky 

Strido – Stridó, Stridóvár, Strigova 

116 


Styria – Stájerország, Steiermark 

Svaiz – Svájc 

Svecia – Svédország 

Svedlér, Swendlér – Svedlér, Svedlár 

JEGYZETEK 

Svévia, Sveviai kerület – Sváb kerület, Schwäbischer Kreis 

Szala vármegye – Zala vármegye 

Szamosújvár – Gherla 

Szántó – Abaújszántó 

Szárazpatak – Kézdiszárazpatak, Valea Seaca 

Szarkakő – hegy Székelyudvarhelytől keletre 

Szászföld (Erdélyben) 

Száva – Belgrádnál jobb felől a Dunába ömlő folyó 

Szeben – Nagyszeben, Sibiu 

Szebenszék 

Szeged 

Székelybánja – várrom Háromszékben a Lécfalvától délre fekvő várhegyen 

Székelyfalva (Marosvásárhely része) 

Székelyföld 

Székelykeresztúr, Szitáskeresztúr – Cristuru Secuiesc 

Székelytámad – egykori vár Székelyudvarhely északkeleti részén 

Székelyudvarhely 

Székelyvásárhely – lásd Marosvásárhely 

Szekszárd 

Szent Anna tava – Szent Anna-tó, tengerszem a Székelyföldön 

Szentendre 

Szentgyörgy – Bégaszentgyörgy, Zitiste 

Szentgyörgy – lásd Erdőszentgyörgy 

Szentivány – Szentiván, Zelina 

Szentkirály – Csíkszentkirály, Sincraieni 

Szentlászló – Szászszentlászló, Laslea 

Szentlélek – Kézdiszentlélek, Sinzieni 

Szentmárton – Muraszentmárton, Martin na Muri 

117 


Szenttamás – Srbobran 

Szepes vármegye, Szepesség 

Széplak – Küküllőszéplak, Suplac 

Szépvíz – Frumoasa 

Szereda – lásd Csíkszereda 

Szerém vármegye 

Szerencs 

Szigetvár, Sziget 

Szilice – Silica 

Szirák 

Szivác – Sivac 

Szolnok 

Szomolnok – Smolník 

Szögliget – Gombaszög, Gombasek 

Sztapár – Stapar 

Szulimány – Szulimán 

Tajjova – Tajó, Tajov 

Tállya 

Tamásfalva – [?] 

Tarcal 

Tarcal patakja – Tarca, a Hernád bal oldali mellékvize 

Tátra, Tátrák – Magas-Tátra 

JEGYZETEK 

Temes – folyó a Bánságban, Pancsova alatt ömlik a Dunába 

Temesi-passzus – Tömösi-hágó 

Temesvár, Tömösvár 

Temes vármegye 

Terszakt – Tersatto, Trsat, ma Rijeka része 

Tétény – Nagytétény 

Tetőfő – ? Tolvajos-tető 

Tibiscum – római város a mai Zsuppa (Jupa) közelében 

Tisza 

Tiszai districtus – Tiszai kerület 

118 


Tokaj 

Tokaji-hegy, Kopasz-tető 

Tolcsva 

Tolna 

Tolna vármegye 

Torna – Turna nad Bodvou 

Tornalja – Safárikovo 

Torna vármegye 

Torontál vármegye 

Tótország – lásd Slavonia 

Tömösvár – lásd Temesvár 

Törökbecse – Novi Becej 

Törökkanisa – Törökkanizsa, Novi Knezevac 

Törökország, Török Birtok 

Triest – Trieszt 

Triesti vidék 

JEGYZETEK 

Tschernes – Tierna, Tsierna: római település a későbbi Óorsova helyén 

Tsitsen Land – lásd Csics-vidék 

Túl a Dunán – Dunántúl 

Turris litterata – ? Turris Lapidea: római település a későbbi Sebestorony (Turnul Ruieni) helyén 

Tübinga – Tübingen 

Türje – Bellye, Bilje 

Udvarhely – Somogyudvarhely 

Udvarhely – lásd Székelyudvarhely 

Udvarhelyszék, Udvarhely 

Újarad – lásd Arad 

Újbánya, Regiomontum – Nova Bana 

Újbécs – Újpécs, Peciul Nou 

Újhely – Sátoraljaújhely 

Újorsova – lásd Orsova 

Újpalánka – Banatska Palanka 

Újpaszova, Újpászova – Nova Pazova 

119 


Újverbász – lásd Verbász 

Újvidék, Neoplánta, Neusatz 

Ungvár 

Unna vize – Una, a Száva jobb oldali mellékfolyója 

Uzon – Ozun 

Üllő 

Vác 

Varasd, Varasdin – Varazdin 

Varasd vármegye 

Varasdini határnokkerület 

Várdotfalva – ma Csíkszeredához tartozik 

Várna 

Vásárhely – lásd Marosvásárhely 

Vas vármegye 

Veglia szigete – Krk 

Velence – Venezia 

Velencei Birtok, Velencei Köztársaság – Il Veneto 

Velencei Dalmácia 

Velencei Histria 

Verbász, Németverbász, Újverbász – Vrbas 

Verbovszkó – Vrbovsko 

Verestoronyi-passzus – Vöröstoronyi-szoros 

Verőce vármegye 

Versec – Vrsac 

Verseg 

Vesuvius hegy – Vezúv 

Veszprém 

Vicenza 

Viglés – Végles, Viglas 

Vihnye – Vyhne 

Vinna – Vinné 

Vuka vize 

JEGYZETEK 

120 


Vukovár 

Wallendorf – Szepesolaszi, Spisské Vlachy 

Windschacht utca (Selmecbányán) – [?] 

Wisegrad – Visegrád 

Yppek – Ipek, Pec 

Zabola – Zabala 

Zagráb, Zágráb 

Zagráb, Zágráb vármegye 

Zemlin – Zimony, Zemun 

Zemplén vármegye 

Zenk – Zengg, Senj 

Zetelaka – Zetea 

Zlatina, Zalatna – Nagyszalatna, Zvolenská Slatina 

Zólyom, Vetusolium, Altsohl – Zvolen 

Zólyom vármegye 

Zombor – Sombor 

Zsombor – Mezőzombor 

3. RÖVIDÍTÉSEK 

a. – anno 

b. – bánya 

b. – báró 

cs. – császár, császári 

dr. – doktor 

eszt. – esztendőben 

etc. – etcetera 

evang., evangel., evangél. – evangelikum, evangélikus 

f., fels. – felséges 

ft – forint 

g. – gróf 

hg. – herceg 

k., kir. – királyi 

katol. – katolikum, katolikus 

JEGYZETEK 

121 


konz., konzil. – konziliárius 

m. – magyar 

mfld, m.föld, mtföld – mértföld 

mlgos – méltóságos 

NB. – nota bene 

n. forint – német forint 

ordin. – ordinárius 

őex.-ja, őexcell.-ja – őexcellenciája 

őkglme – őkegyelme 

p., prof., profes. – professzor 

p. o. – példának okáért 

r. – római 

r., refor., reform., rfor. – reformatum, református 

Rft, Rforint, Rhforint – rénesforint, rhénusforint 

sat. – s a többi 

Sz., Szt. – Szent 

t. – tisztelendő, tiszteletes, tekintetes 

ti. – tudniillik 

to – tomus 

úm., úgym. – úgymint 

v. – vagy 

v. – vice 

v. is – vagyis 

v. megye – vármegye 

Xr – krajcár 

4. A RÉZMETSZŐKRŐL 

JEGYZETEK 

Berkeny (Berken) János (Sámuel): Rézmetsző Bécsben. Veszprém megyei, vámosi származású. 1765 körül 

született, 1822-ben halt meg Bécsben. Főleg térképeket metszett. (Pataky Dénes: i. m. 77.) 

Czetter (Tzetter) János Sámuel: Rézmetsző Bécsben, majd Oroszországban. Orosházán született 1770 körül, 

Pesten (?) halt meg 1829 után (?). (Pataky Dénes: i. m. 93.; részletesen: Rózsa György: i. m.) 

122 


Irodalomjegyzék 

123

1. fejezet - EGYNEHÁNY HAZAI UTAZÁSOK LEÍRÁSA TÓT

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?