1. fejezet - EGYNEHÁNY HAZAI UTAZÁSOK LEÍRÁSA TÓT

EGYNEHÁNY HAZAI
UTAZÁSOK LEÍRÁSA TÓT- ÉS
HORVÁTORSZÁGOKNAK
RÖVID ESMÉRTETÉSÉVEL
EGYÜTT
Alföldről odatelepedett lakosokból áll. Ezek közül egynek magyar lakosai éppen a vármegyében létemben
készültek, hogy Torontál vármegyét elhagyják, minthogy földesurakkal már régtől fogva nem alkhattak; a
vármegye ugyan tett rendelést, hogy ügyek jól eligazíttasson, de már elkedvetlenedvén nem akartak tovább
maradni, minthogy különben is Temes vármegyébe egy kamarai helységbe meg voltak híva. Nincs tudtomra,
hogy már elköltöztek-é. A földesurok hallottamra mondotta, hogy bár mennének. Inkább szaporítani kellene a
magyart!
A többi magyar lakosai ezen vármegyének dohánykertészek, kik a pradiumokban telepedtek meg, és a dohányt
nagy bővségben termesztik. Tíz-húsz-harminc házanként és csoportoson vagynak, és nemcsak dohányföldeket,
hanem emellett szántóföldeket is mívelnek. A birtokosok ezen kertészeket igen szeretik megtelepíteni puszta
földjeiken. Vagynak rácok is, kik a dohánymívelésre adják magokat, de kevesebb számmal, mint a magyarok, és
nem termesztenek olyan jó dohányt, mint ezek, mert annak sem természetihez, sem szárasztásához olyan jól
nem értenek.
A marhatartás Torontálba nagy divatjában vagyon, minthogy a pusztáknak és a jó legelőknek száma nagy; a
juhtartás sem vettetik meg egészen. A földmívelő nép azonban nemigen adhatja magát a marhatartásra, mert
legelőhelye kevés vagyon, és a banátusi urbárium szerint (mely különben is igen sokba különbözik a
Magyarországnak több részeibe lévőtől) egy házhelyhez csak két jugerum a legelő. Mely szerint ha a
parasztgazda sok marhát akar tartani, a földesuraságtól szokta a legelőt árendába venni. A német paraszt éppen
nem szokott több szarvasmarhát tartani, mint amennyit istállóba eltarthat és teleltethet: az ő ökonómiája
lovakban áll, és egy jó gazdának húsz lova is megvagyon; de ha ez úgy megszaporodik, úgy a földesuraságtól ő
is kéntelen legelőt kiárendálni. A rác és kivált a magyar helységek erősen szeretik a szarvasmarhabéli
ökonómiát, és ezek rendszerint közönségenként szokták kiárendálni a földesuraság földjéből a legelőt, melyet
elég drágán fizetnek a földesuraiknak. Mert ha egy sohonnai ember ugyanazt a legelőt akarja kiárendálni, és
nagyobb summa pénzt ígér, inkább annak adja némely földesúr, mintsem a maga embereinek. Sőt olyan
földesurat is tudok itt, aki, midőn jószága lakosainak bizonyos nagy panaszok volna ellene a vármegye előtt, kik
azonban legelőre is szorulván egy darab földjét kérték volna árendába: nem akarta nekiek a tőlök ajánlott
summáért különben kiadni, hanem ha a panaszoktól elállanak. Különben a marhatartás a földesuraságoknak és
más magános árendásoknak a fő ökonómiája. A sok pusztákon sok ezer marhák legeltetődnek.
Említésre méltó végtére Torontál vármegyében a rizsökonómia. Nemigen régtől fogva kezdették a Banátusban a
rizst termeszteni és mívelni. Mind Temes, mind Torontál vármegyében gazdák vagynak, akik nagy pradiumokat
árendálván, azon rizst termesztenek. A rizs jó tenyészésinek meleg égtáj, tér hely, nyirkos föld és víz kívántatik,
mert a rizst elvetvén, azonnal vizet kell reá bocsátani, és valameddig érni kezd, annak víz alatt kell lenni. Azért
is a rizsföldek körül és azokon keresztül kanálisok vagynak, amelyek vagy tóból, vagy folyóvízből a vizet a
földekre viszik; a kanálisokban lévő zsilipek által azután a víz megrekesztetik, feltojatik és az egész földre
elárasztatik. Torontál vármegyében Újbécs nevű német helységnek határán egy Freni nevezetű, olasz
származású commercians úri ember, ki is igen sok, nagy jószágoknak a Banátusban árendátora, különös
előmenetellel és haszonnal folytatja a rizsökonómiát. Oly bőséggel termeszti pedig, hogy nemcsak
Magyarországot elégíti ki véle, hanem igen sokat még Törökországba is vitet. Mind gabonával, mind
rizskásával, mind pedig dohánnyal (mert a bánátusi dohány nagy becsben vagyon) szép kereskedése van Freni
úrnak, és tulajdon hajói egész a Fekete-tengerig viszik terméseit, ahol azután a törököktől nagyobb tengeri
hajókra rakatnak és Constancinápolyig vitetnek. A bánátusi rizskása egész M[agyar]országot, sőt Óstriát is
bőséggel kielégítheti. Mely haszon! holott ennek előtte ebben a törököktől függött országunk. Erdélybe nemigen
vitetik, mert már itt török rizskásával élnek, amelyhez Oláhországból könnyebb, de a két hazának ártalmasabb
kereskedéssel lehet jutni.
Torontál vármegyéről ezek valának megjegyzésre méltók. Temes vármegyét kevesebbé tanulhattam ki, mert
csak egy kis részén mentem által. Azonban Temesvárról illő szólanom.
4.11. Temesvár
Temesvár egy nevezetes és országszerte esméretes erős vár. A Béga vize mellett fekszik; szépen és reguláson
épült; utcái szélesek, egyenesek, kövezettek, a házak nagyok, egyformák; egyszóval ez a legszebb város a csak
most szépülő Pest után, melyet Magyarországon láttam. A nagyobb épületek között a csanádi káptalanbéli
templom (mely olyan, hogy az országban kevés párját találja), a roppant vármegyeháza, mely régebben a
banátusi kamerális adminisztrációnak s a prezidensnek háza volt, és a banátusi hadikommendónak háza
említendők. Ezen hadikommendónak, mely egy, a budaitól függő különös kommendó, egy óhitű rác püspöknek,
45
Created by XMLmind XSL-FO Converter.