1. fejezet - EGYNEHÁNY HAZAI UTAZÁSOK LEÍRÁSA TÓT

EGYNEHÁNY HAZAI
UTAZÁSOK LEÍRÁSA TÓT- ÉS
HORVÁTORSZÁGOKNAK
RÖVID ESMÉRTETÉSÉVEL
EGYÜTT
vármegye nevezetesen József császár idejéig majd egészen a kamaráé volt, hanem ez a császár nagy
domíniumokat adott el licitando rác és örmény privatusoknak, mégpedig oly jószág, amely 40-60-80 ezerét hoz
be, 200-250 és 300 ezer forintokon adattatott el.
Becskerékről a főispány úrnak társaságában volt szerencsém Hatzfeldig, egy Becskeréktől öt mértföldnyire
fekvő német helységig menni. Ezt a helységet Oberster Csekonics úr 42 (a mezőhegyesi ménesinstitútumnak
főinspektora) a királyi kamarától árendába bírja, még más két falukkal együtt. Az ő földjeibe érvén nem kis
csodálkozással láttuk nagy industriájának jeleit és szép ökonómiáját. Egy szélesen kiterjedt vidéket, mely ennek
előtte mocsárból és tóból állott, mívelhetővé és a legszebb legelővé tette, hosszú töltések által, melyek mintegy
mértföldet eltartanak, a vizet termékeny földjeiről eltiltotta, más töltés által a vizet úgy rekesztette el, hogy azt
száraz időbe földjére tetszés szerént kiáraszthatja. Olyan vidékben, melyben ennek előtte fákat látni nem
lehetett, sokféle fákat nevelt, és magának vadaskertet formált; fűzfákkal a töltéseket és utakot kétfelől beültette
sat. Ezenkívül nagy serházat, nagy pálinkafőző házat, malmot és majorokat építtetett, marhabéli ökonómiáját
pedig mely nagyra vitte, azt minden, aki látta, bizonyíthatja. Puszta földjeit továbbá számos magyarokkal (a
szomszéd felső vármegyékből) népesítette, kik mind a dohánykertészséget űzik, és a mezőkön csoportonként
laknak együtt. Hatzfelden (régen Zomboly volt a neve) az Oberster úr házához szállottunk, egy új és igen szép,
jó alkalmatosságú épületbe. A mellette lévő kert pedig sok szorgalmatosságnak jeleit mutatja, és jóllehet nem
nagy, és tökéletességre még nem vitetett, de máris gyönyörűséges mulatóhely. Az Oberster Csekonics nagy
industriájának megítélésére tudni kell azt, hogy a jószágát, melyet mintegy újrateremtett, csak öt esztendőtől
fogva bírja. Hatzfeldről félnapi mulatásom után elmentem Törökbecsére, onnan Bács vármegyébe igyekezvén.
Mentem eszerént per Nagykikinda és Beodra Törökbecsére, egy a commerciumra nézve az ott való nagy
konkurenciáért nevezetes helyre. Fekszik ez a Tisza mellett, amelynek partján tagos kikötőhelye vagyon.
Mezőváros. Itt a Tisza partján számos nagy hajókat láthatni, melyek a Tiszán fel a Dunáról, a Száváról és a
Dráváról jönnek ide a gabonának és a dohánynak vásárlása végett: mely terméseket az egész Banátusból, sőt
feljebbről is ide hordják öszve és nagy bőségben eladják. A vevők rendszerént Slavoniából és Croatiából, a
Littoraléből és Olaszországból is jönnek (ennek előtte Törökországból is jöttek), és sok hajóikat a gabonával és
dohánnyal itt terhelvén, ezzel ismét visszatérnek. Törökbecsénél a Tiszán hidason általmenvén, jöttem per
Magyarbecse, Sz[ent]tamás (ezek rácokkal elegyes magyar helységek, amilyen Bács vármegyében sok vagyon)
Német-, vagyis Újverbászra az itten kezdett hajókázó kanálisnak megtekintésére.
Itt Kiss József úr, a kanálisi munkának egyik érdemes direktora nekünk magánál szállást adván, másnap
elvezetett a kanálishoz és az ebben készülendő kataraktához (zughoz vagy vízrekeszhez), melyen éppen akkor
szorgalmatoson dolgoztak. Mindeneket megnézvén Verbászon, délután mentünk a kanális mentiben Kulára, hol
Kiss Gábor kapitány úr, a kanálisi munkának másik direktora lakik, Kuláról pedig másnap a kanális mellett
Szivácig – ahol a kanális egy nagy tónak a végén vitetik keresztül Cservenkáig – és a sztapári határig jöttünk,
amennél tovább a kanális még ekkor nem ásatott. Innen tovább Zomborig értünk, holott ismét a kanálison
dolgoztak, és egy jó darabig a földet ásómachinával (melyet hat lovak húznak) ásták fel. Itt a kanálist ekkorig
egy Mostanga nevű állóvízig vitték, amelytől fogva a Dunáig, mely oda három mértföldnyire esik, még semmi
munka nem tétetett.
Zomborról, amely is egy nem rút királyi városocska magyar, rác és német lakosokkal, utunkat Bezdánon
keresztül Battináig folytattuk, egy a Dunán túl fekvő helységig Baranya vármegyébe. Ez a falu egy hegyoldalba
fekszik éppen a Duna mellett; rácok a lakosai, akik különben a Dunán túl való kerületben – Pest vármegyének
némely helységeit Szentendre körül és némelyeket Fejér vármegyében kivévén – nemigen telepedtek le.
4.7. A kanális és az út Bács vármegyén keresztül
A kanális ezelőtt két esztendőkkel projektáltatott Kiss József és Gábor uraktól, 43 és az ő projektumoknak
hasznos volta megesmértetvén, mind őfelsége a király azt helybehagyta, mind pedig csakhamar egy társaság is
állott fel annak végrehajtására, mely társaság gazdag privatusokból (nevezetesen bécsi urakból) áll, akik a
42 Csekonics József (1757–1824) ezredes, később tábornok. II. József 1785-ben a mezőhegyesi, 1789-ben pedig a bábolnai ménestelep
létrehozásával bízta meg, s ezzel Csekonics a magyar állami ménestelepek megalapítója lett. Munkája; Praktische Grundsätze die
Pferdzucht betreffend [A lótenyésztés gyakorlati alapelvei] Pest 1817.
43 Kiss József (1748–1812) vízépítő mérnök és Kiss Gábor (1751–1800) vízépítő és hadmérnök, testvérek; műszaki tanulmányaikat
mindketten a gumpelsdorfi (bécsi) hadmérnöki akadémián végezték. Felismerve a Duna és a Tisza közti jelentős szintkülönbséget, együtt
tervezték meg a Monostorszeg (Backi Monostor) és Újverbász (Vrbas) között építendő hajózó- és lecsapoló csatornát. Az építési engedélyt
elnyerve 1792-ben részvénytársaságot szerveztek „Ferenc-csatornai királyi szabad hajózási társaság” néven. A munkálatok 1793-ban el is
kezdődtek, s a csatorna 1797-ben Sztapárig (Stapar) hajózható volt, amikor a vezetőség kibuktatta a társaságból a fivéreket. Mindketten
elszegényedve haltak meg.
37
Created by XMLmind XSL-FO Converter.