2020 december 18

Palmer Kálmán emlékezete
Kevés helytörténeti kiadványunk létezik, amely nem említi Palmer
Kálmán nevét – leginkább az általa szerkesztett, és lokálpatrióta könyv -
barátok szerint azóta is lekörözhetetlen mûve, az 1894-ben „Nagy -
bánya és környéke” címmel megjelent bédekkere kapcsán. “A Pal -
mer” az elmúlt évtizedekben fogalommá vált a Nagybánya-rajongók
körében. Illendõ magáról a szerzõrõl is többet tudnunk, annál is
inkább, mert vidékünk szülöttérõl van szó, aki idén karácsonykor ép -
pen 160 éve látott napvilágot.
Palmer Kálmán 1860. de cem ber 25-
én született Oláhláposon (Lãpuºel). Szü -
lei Palmer Endre mag yar királyi bá nyaés
kohóhivatali fõnök, valamint Nech -
walsky Róza voltak. Középiskoláit Eger -
ben, Máramarosszigeten, majd Ko lozs -
váron végezte, 1878-ban, a piaris ták fõ -
gimnáziumában.
A gimnáziumi évek után messze ve -
tette a sors szülõhelyétõl. Életrajzát is -
merve valószínûleg nem is õt, sokkal
inkább az 1858 körül született és ké -
sõbb élete javát Nagybányán leélt test -
vérbátyját tarthattuk volna arra pre -
desz tinálva, hogy a Bányavidékrõl mo -
nográfiát írjon. Palmer Andor a sel me -
ci bányászakadémia elvégzését köve tõ -
en Kapnikbányán, majd Felsõbányán
volt bányatanácsos, végül Nagybá nyán
lett mag yar királyi fõbányabiztos, és
tûzoltó-fõparancsnok. Haláláig munka -
társa volt a Nagybánya és Vidékének
(utolsó tárcája 1895. április 25-én je -
lent meg, „Minõ lesz a világ képe a két -
ezredik esztendõben?” címmel), sõt
1886- 1888 között szerkesztette is he ti -
lapunkat. A monográfia összeállítására
mégsem õt, hanem öccsét, Kálmánt kér -
ték föl.
Addig azonban még sok víz lefolyt
a Zazaron.
Palmer Kálmán 1882-ig a budapesti
egyetem bölcsész karán hallgatta töb -
bek között Gyulai Pál, Greguss Ágost
és Beöthy Zsolt neves irodalomtörténészek
elõadásait. 1882-83 között önkén -
tes volt a hadseregben, majd nevelõi ál -
lást vállalt a Nagyszalonta melletti Er -
dõgyarakon. A Bessenyey-családnál
végzett szolgálatának köszönhetõen bi -
zalmas kapcsolatba került Arany János
szalontai rokonságával. A költõ fia, A -
rany László biztatására Budapesten, a
mag yar földhitelintézetnél vállalt hi va -
talt, majd 1885-ben báró Nyári Adolf,
József fõherceg egykori fõudvar mes te -
re hívta fia mellé nevelõnek.
Az évszázad utolsó évtizedétõl már
az országgyûlés különbözõ hiva talai ban
dolgozott. 1890-tõl 1906-ig a gyorsíróhivatal
tisztviselõje, 1907-ben a fõren -
diház fõtitkárává léptették elõ, 1913- tól
a fõrendiház elnöki fõtanácsosa volt.
A Tanácsköztársaság (1919. márci -
us 21 - augusztus 1.) idején hivatalából
eltávolították, országházi lakását is el
kellett hagynia. Azonban már a Ta nács -
köztársaság bukásának másnapján, au -
gusztus 2-án felkérést kapott Peidl Gyu -
la miniszterelnöktõl az Országház ü gye -
inek rendezésére, intézkedett a dikta tú -
ra alatt magukat kompromittált hivatali
szolgák elbocsátásáról, az elvett laká sok
visszaszolgáltatásáról, a diktatúra elõtt
érvényben lévõ szolgálati szabályzat
visszaállításáról, az elmaradt járandó -
ságok kifizetésérõl és az épület elma radt
karbantartási munkáinak megkez dé sé -
rõl.
1920-tól a nemzetgyûlés, 1927-tõl
az országgyûlés képviselõházának fõta -
nácsosa. Életének fontos fejezetét ké pez -
te az 1923-ban alapított, hivatalosan a -
zonban csak 1929. január 24-én megnyílt
Országgyûlési Múzeummal való fog la -
latosság. Mint a múzeum elsõ igaz ga -
tó ja, 1923-1931 között szervezési fela da -
tokkal megbízott elnöki tanácsosa volt
a gyûjteménynek.
Palmer Kálmán társadalmi téren is
tevékeny em ber volt. Mint a Mûbará -
tok Körének titkára része volt az 1894-
ben alakult Nemzeti Szalon – a mag yar
képzõmûvészek és mûpártolók egye sü -
lete – megalapításában, amelynek fenn -
állása elsõ évében szintén titkára volt.
A Szalon a nagybányai festõiskola tör -
ténetében is jelentõs szerepet töltött be;
Ferenczy Károly 1903-ban itt megren -
dezett elsõ gyûjteményes kiállítása hoz -
ta meg a nagybányai festészetnek a tel -
jes sikert és áttörést.
Külföldi utakat tett Olasz- és Né -
met országban, Svájcban, Dél-Francia -
országban, többi közt 1899-ben állami
segítséggel nevezetesebb külföldi sze -
génynevelõ intézetek tanulmányozása
céljából; tapasztalatait a Budapesten
1903-ban felállított új Klotild-szeretet -
ház berendezésében és szervezésében
érvényesítette.
Irodalmi téren mint versíró, fordító
és hírlapíró mûködött. Elsõ verse alig
14 éves korában jelent meg, a Kis Va -
sár napi Újságban, de a Fõvárosi La pok,
a Vasárnapi Újság, az Ország-Világ, a
Budapesti Szemle, Budapesti Hírlap is
közölte próbálkozásait. A Pesti Napló
tárca- és vezércikkírója volt. Számos köl -
teménye, dalszövege (Páros csillag az
ég alján…), cikke, mûfordítása jelent
meg, valamint néhány történelmi mun -
kája, ezeket részben Pálmai Kálmán vagy
Mai Pál néven közölte. Több cikkében
Arany János emlékével foglalkozott és
lefordította Schiller Tell Vilmosát (1901).
Dávid Lajos
(befejezés a következõ lapszámban)
Egy rendhagyó karácsonyi megvendégelés
1917. decemberében és 1918. ja -
nuárjában vagyunk.
Az elsõ világháború eddig eltelt há -
rom éve a nagybányaiak számára is
roppant szenvedést és nélkülözést o -
ko zott. A város térségébõl is, fõként
az orosz fronton sokan elestek vagy fog -
ságba kerültek. Az otthon maradottak
közül szinte mindenki a háború befe -
jezését óhajtotta. Ezért az ennek meg -
valósítását sejthetõ, bármilyen kósza
hír is örömet jelentett és tenni aka rás -
ra ösztökélt. Az Oroszország hábo rú -
ból való kilépésérõl szóló hírek 1917.
december végén felerõsödtek és Nagy -
bányára is eljutottak. A történelembõl
ismeretes, hogy az 1917. no vem ber
7-i hatalomátvételt követõen, a bol se -
vik kormány békedekrétumot bocsáj -
tott ki és a háború befejezése érdeké -
ben lépéseket tett. 1917. de cem ber 15-
én a központi hatalmakkal – Német or -
szág, az Osztrák – Mag yar monar -
chia, Törökország és Bulgária – fegy -
verszünetet kötött és megkezdõdtek a
béketárgyalások. A béke a valóság ban
még messze volt, de már a fegyver ro -
pogások és kölcsönös öldöklések meg -
szûnte is a bizakodást erõsítették. S ez
a bizakodás néhol rendkívüli tetteket
is eredményezett.
Egy ilyen eseményrõl számol be,
az akkor megjelenésének 48. évfolya -
mába lépett, „Nagybánya és Vidéke”
hetilap 1918. január 13-i száma. Az
anyagban olvasható orosz foglyok a
jelzett idõben fõként a Felsõfer ne zelyt
és Kõbányát (Blidar) összekötõ ipar -
va sút és az alsófernezelyi kohók körül
dolgoztak.
„Az orosz foglyok megvendé ge lé -
se. A nagybányai társadalom és fõ leg
a hölgyközönség mozgalmat indí tott és
az orosz foglyokat, az õ karácso nyuk
alkalmával megvendégelte. Fülep Im -
réné, Neubauer Hermin és Virágh Ist -
vánné kezdeményezésére, a társa da -
lom részint pénzbeli adományokkal,
részint ételekkel és italokkal hoz zá já -
rult ehhez az ünnepséghez. /…/ Folyó
hó 7-én délben, a Polgári Kör nagy -
ter mében, a társadalom színe-java e -
gyütt volt és gyönyörködött a meghí -
vott orosz és lengyel foglyoknak vala -
mint a mag yar katonáknak együttes ün -
nepségében. A hosszú asztal közepén
karácsonyfa díszlett. Thordai Imre, a
kör elnöke üdvözölte az egybe gyûl te -
ket, azután Brebán Sándor / helyi gö -
rög katolikus pap / román nyelven ha -
zafias beszédet intézett a román anya -
nyelvû katonákhoz. A két beszédet Szi -
kula mag yar katona tolmácsolta orosz
és lengyel nyelven. Ebéd alatt a szép
asszonyok és lányok gondoskodtak ar -
ról, hogy a katonák és foglyok ne szen -
vedjenek hiányt ételben és italban. E -
béd alatt az egyik orosz fogoly len gyel
nyelvû felköszöntõjében adott kife je -
zést a foglyok köszönetének, hogy eb -
ben az emlékezetes ünnepségben ré szük
lehetett. Az ünnepi ebéd az esti órák -
ban ért véget.”
A szöveg hitelességéért:
Balogh Béla ny. levéltáros