2020 december 18

HUMOR-ZSÁK
2020. de cem ber 18.
HUMOR-ZSÁK
Idõseb b Andrássy Gyula gróf külügyminiszter ko -
rában is szoros barátságot tartott fenn Munkácsi Mi -
hállyal. Bizonyos fõúri körökben ezt rossz néven vet -
ték. Egy mágnás ismerõse egyszer szóvá is tette:
- Hogy barátkozhatsz te ezzel a volt aszta losi nas -
sal? Elvégre mégiscsak a monarchia külügy minisz -
tere vagy!
Andrássy élesen kérdezte:
- Mondd, kérlek, ki volt Raffaello korában a kül -
ügyminiszter?
- Honnan tudnám?
- Na látod! Pedig azt még te is tudod, hogy Ra ffa -
ello ki volt.
***
A tüamai filozófus, Apollóniosz egyszer így vá la -
szolt, amikor Babilónia királya a tanácsát kérte: mi a
biztos uralkodás módja?
- Sok barátod legyen, és kevés besúgód!
***
Franz Beckenbauert, a császárt, a legnagyobb né -
met labdarúgót és szövetségi kapitányt, még aktív ko -
rában megkérdezte egy riporter:
- Tudja, hogy ön többet keres, mint a szövetségi
kancellár?
- Persze hogy tudom - felelte Beckenbauer. - De
jobban is játszom, mint õ!
***
Hans von Bülow, a neves német karmester sétált
az utcán, amikor egyszer szembe jött vele egy férfi.
Rámosolygott a mesterre, megállt és megszólította:
- Fogadjunk, hogy nem ismer meg!
- Nyert! - nézett rá Bülow, és továbbsietett.
***
Démokritosztól megkérdezték, miért választott ma -
gának olyan kicsi feleséget.
A bölcs válasz:
- Én mindenkitõl azt hallom, hogy két rossz kö -
zül a kisebbiket kell választani.
***
Deák Ferencnek, a haza bölcsének egészséges ko -
rában az volt a szokása, hogy nem vacsorázott és nem
reggelizett.
Ha azt kérdezték tõle, mit vacsorázik, így felelt:
- Semmit.
- Hát reggelire mit eszik?
- Azt, ami a vacsoráról megmaradt.
***
Eötvös Loránd, a nagy mag yar fizikus egy szi gor -
laton a jelölt kezébe adott egy távcsövet.
- Tessék ezt megvizsgálni! Milyen távcsõ ez?
A vizsgázó kihúzta a távcsövet, alaposan megné -
zegette, a szeméhez illesztette, majd udvariasan így
szólt:
- Ez egy nagyon kitûnõ távcsõ, tanár úr...
***
A színészek a Belvárosi Színház társalgójában há -
borogva tárgyalták, hogy hány vagon korom hull é -
vente a pestiek nyakába. Ekkor lépett be Fedák Sári,
és mindenki elhallgatott.
- Na, gyerekek, miért némultatok el? Úgyis tu dom,
mirõl beszéltetek.
- Na mirõl?
- A koromról.
***
Feld Zsiga, a nyelvtudásával (pontosabban nyelvnemtudásával)
sokat gúnyolt színi direktor egyszer
Já szai Marinak dicsekedett:
- Már jól tudom magyarul!
Mire Jászai így felelt:
- Hallok!
***
Hen rik Ib sen, a nagy drámaíró egy alkalommal
Rómában sétálgatott, és figyelmét megragadta egy
plakát, amelyet nagy tömeg bámult. Közelebb ment,
de észrevette, hogy otthon felejtette olvasósze mü ve -
gét. Udvariasan segítséget kért hát a mellette álló em -
bertõl:
- Bocsásson meg, uram, megmondaná, mi áll ezen
a hirdetményen?
- Ne haragudjon, kedves uram - sajnálkozott a má -
sik -, de én is analfabéta vagyok.
***
Anatole France-ot, a nagy francia írót és gon dol -
kodót, aki kilenc-tíz órát is eltöltött ágyban minden -
nap, egyszer megkérdezte a titkára, hogy miért van
szüksége annyi alvásra. France nevetve válaszolt:
- Azért, fiam, mert én nagyon lassan alszom...
***
Gózon Gyula, a Nemzeti Színház kis nagy mû vé -
sze igencsak szerette a bort, s ezért olykor ki-ki ma -
radozott. Egy alkalommal éjszaka lábujjhegyen lo pa -
kodott volna ágyába, de felesége, Berky Lili föl éb redt:
- Te vagy az, Gyula?
- Miért? - dörmögte Gyula bácsi. - Kit vártál?
***
A német megszállás alatt történt, hogy Gábor Á ron
újságírót, az ágyúöntõ székely egyenes ági le szár ma -
zottját, aki részt vett az antifasiszta ellenállásban, el -
vitte a Ge stapo. Kihallgatásánál, amikor fölvették az
adatait, azt kérdezte tõle a náci tiszt:
- Áron? Hallja, nem zsidó maga?
- Nem.
- Akkor hogy hívhatják Áronnak?
- Kérem - magyarázta az újságíró, én székely va -
gyok, s nálunk szokás bibliai neveket adni. Sok a Mó -
zes, az Áron, az Ábel...
- Igen? - csodálkozott a német. - És hogy hívják
arrafelé a zsidókat?
Gábor Áron mély lélegzetet vett, és sorolni kezdte:
- Hermann, Adolf...
***
Molnár Ferenc jókedvû társasággal vacsorázott egy
óbudai kertvendéglõben. Az asztalok körül állan dó -
an ott lábatlankodott egy szemtelen kiscsirke, le-le -
csapva a morzsákra. Molnár nézte egy darabig, majd
erélyesen rászólt:
- Hess...! Hess, mert megrendellek!
***
Os car Wilde-ot bemutatták egy francia írónõnek,
aki arról volt nevezetes, hogy korának legcsúnyább
nõi közé tartozott. Az eredeti és szellemes hölgy a be -
mutató után így szólt a költõhöz:
- Ugyebár, én vagyok a legcsúnyább nõ Francia -
országban?
A poéta szórakozottan hallgatta a hölgyet, majd
gépies udvariassággal válaszolt:
- Ó, ne tessék szerénykedni! Az egész világon...
***
Molnár Ferenc a háború idején emigrációban élt.
Onnét írta egyszer levelében Gombaszögi Ellának:
- A németeknek még nagyon sok csatát kell meg -
nyerniük ahhoz, hogy a háborút elveszítsék.