A zsidóság szervezete az európai államokban.

48
delmet gyakorolni, mely védelem felölelte a zsidó ön-
álló bíróságot is, valamint a zsidók ellen irányzott
bárminő jogtalanság távoltartását, esetleg megtorlását.
Fájdalom, hogy a történeti források sokkal kevesebb
anyagot nyújtanak, hogysem kellő betekintést nyerhet-
nénk ezen hivatal egész hatáskörébe és fejlődésébe, s
így alig tudhatunk többet, mint csak hogy léteztek.
Minthogy azonban egész Európában egy szellem ural-
kodott s a királyok által adott szabadalomlevelek egy
mintára készültek − helyi viszonyoknak megfelelő
csekély változtatásokkal − úgy a királyi védnökség
képviseletét is más-más nevek alatt egyéb európai álla-
mokban is megtaláljuk, hol minden valószínűség sze-
rint a francziaországi képezte az eredeti mintát, mint-
hogy ott már a Carolingok alatt állandó intézmény
volt.
Ilyen, az egész országra kiterjedő védnökségi kép-
viselet − vagy mai értelemben szólva: zsidó ügyek
vezetősége − Németországban nem volt soha; az ural-
kodók, mint a zsidók közvetlen birtokosai és védnökei,
nem érezték ennek a gondnak a súlyát, hanem a zsi-
dók elajándékozásának rendszerével deczentralizálták
a védelmek Bár a 13. és 14. századokban a mainzi ér-
sek birodalmi kanczellársága föltételezné a központi
képviseletet, de tényleg csakis az egyházmegyéje terű;
létére terjedt ki a védelme, holott egy ideig csak a
zsidóadó tizedének élvezete fűzte a birodalom összzsi-
dóságához. Különben valahány okmány azt mondja,
hogy valamely uralkodó egy lovag, egyházfő, választó-
fejedelem vagy városi tanács hatalma és törvénykezése
(jurisdictio) alá helyezte az illető hatósága alatti terü-