A zsidóság szervezete az európai államokban.

56
levélben jogokat tartott fenn maga részére s kötelessé-
geket vállalt zsidó alattvalóival szemben. A főczél, mely-
nek elérésére fentartott jogai irányultak: a jövedelem,
az adó minél pontosabb és dúsabb behajtása volt, a
melynek ellenértéke gyanánt a védelem biztosíttatott.
De ezen védelem legfontosabb s legértékesebb oldala
nem az összzsidóság külső védelmére irányult, a mely
pontja a privilégiumoknak mindig nagyon is proble-
matikus értékű volt, mint inkább a községek beléleté-
nek megóvására, még pedig a törvénykezés útján, a
mennyiben megvédettek a világi bíróságok zaklatásai
elől, belviszályaikat maguk intézhették el, a fontosabb
vagy pedig keresztények iránti ügyeket vagy maga az
uralkodó, vagy kinevezett képviselő elé vihették. Ε kettő:
a bíróság és az adó volt tehát a zsidók s az uralkodó
közti viszony tengelye, a mely körül mindkettőjük tö-
rekvése és óhaja fordult: minél több adó egyrészt, mi-
nél nagyobb önállóság másrészt. Természetes, hogy_
ebben a vágyakozásban a zsidók húzták a rövidebbet,
minthogy az adó pontos beszolgáltatása és biztosítása
megkívánta, hogy az uralkodó hatalom a község legben-
sőbb ügyeibe s belszervezetébe is belenyúljon, hogy a
hatalom érdekeit szolgáló zsidók álljanak a község
élén. A községi élet egész vonalára irányuló külső be-
folyás észlelhető Európa minden államában, úgy a
bíróságok megalkotásánál, valamint a községi tisztsé-
gek és hivatalok betöltésénél, mely befolyás közép-
pontját s végczélját az adójövedelem képezte. De az
uralkodó hatalom befolyása tisztán személyi ügyeknél
nem állapodott meg, hanem számtalan esetben a köz-
ség egész belszervezetét is irányította, sőt még tisztán