A zsidóság szervezete az európai államokban.

11
Föltétlen hódolattal hajlok meg szeretett tanárom,
Bacher Vilmos dr. úr nagybecsű ítélete előtt, melyben
hibáztatja azt, hogy a történetet csak átmetszetben
adom, nem pedig korok és országok szerint elkülönítve.
Ám ha magam is elismerem ezt a hibát, úgyde legyen
szabad igazolásomra megemlítenem azt, hogy az ily
országok szerinti elkülönített történeti tárgyalás tervét
el kellett ejtenem, nehogy kénytelenítve legyek min-
den egyes fejezethez külön történeti térképet csatolni.
Hiszen, hogy csak Ausztriát említsem példa gyanánt,
melyik földrajzilag határolt Ausztriát vehettem volna
a történeti tárgyalás alapjául: a mait, vagy a Habs-
burgi Rudolf korabelit, a nélkül, hogy bele ne kellett
volna kevernem a jelenben más országot képező terü-
let történetét. Nagyon szerettem volna ily módon meg-
oldani a kérdést s minden nehézség nélkül sikerült is
volna, ha feladatomat csak egy ország történetének is-
mertetése képezi, de egész Európáról lévén szó, a szün-
telenül akadékoskodó területváltozás arra indított, hogy
az emanczipácziókig csak az intézmények történetét
nyújtsam, de úgy, hogy lépten-nyomon utaljak úgy a
korbeli, mint a területbeli fejlődésre és külömbségre.
Munkám megalkotásának ezen külső nehézsége azon-
ban eltörpül azon óriási akadályok mellett, a melyekkel
a források felkutatásában s a szükséges anyag össze-
gyűjtésében kellett megküzdenem, s hogy a nehézsé-
gek nem riasztottak vissza s hogy négy évi szakadatlan
fáradozással létrehozhattam a munkát, azt egyedül
Bánóczi József dr. úrnak köszönhetem; ő tudott rá-
beszélni, hogy egyáltalán a kérdés tanulmányozásába
fogtam, az ő buzdítása óvta meg erőmet a kitartásban.