A zsidóság szervezete az európai államokban.

28
terrae vel regni Camerarius judicium exercebit. Si
autem reatus vergit in personam soli Regi vel Duci
Casus reservabitur judicandus. Item contra Judaeum
non nisi in scolis procedatur, nobis exceptis, qui eos
possumus ad nostram prsesentiam evocare.» Ezen ren-
delkezés, mely az önálló bíráskodást s mint kamara-
szolgáknál a közvetlen uralkodói fenhatóságot bizto-
sítja, állandó szakaszát képezi a 13. századtól kezdve
egészen a 18. század közepéig − legfölebb csekély sti-
láris változtatással − kiadott szabadalom-leveleknek.
A legelső, ki ily értelmű privilégiumot adott, a mely-
lyel a kamaraszolgaság viszonyát tényleges jogalapra
helyezte, II. Frigyes osztrák herczeg volt, 1 ) ki 1238-ban
oltalmába fogadta a bécsi zsidókat s 1244-ben megadta
a saját főhatósága alatt álló, de mégis a községi ön-
rendelkezésű bíróság privilégiumát, melyet a német,
magyar és szláv uralkodók átvettek.
Ezen bíráskodás közelebbi meghatározásáról s mi-
kénti alakulásáról később külön fejezetben lesz szó;
itt csak az eszme vándorútjáról akarunk említést tenni,
s a kamaraszolgaság intézményével való legszorosabb
összefüggését feltüntetni, minthogy ebben nyilvánul a
községi szervezet kifelé történt alakulásának legelső
megnyilatkozása: a korlátlan királyi főhatóság, mely a
zsidókat érdeklő összes ügyekben − a belkormányzat,
bizonyos mértékig, önrendelkezési jogának adományo-
zása mellett is − a legfőbb felügyeletet gyakorolta
1 ) Aronius, i. m. 233. 1.; G. Wolf, Geschichte der Juden in
Wien (1156-1876). Wien, 1876. 4. l; Wiener, Regesten zur
Geschichte der Juden in Deutschland. I. Hannover, 1862. 5. 1.